Péntek van, túl vagyok az első iskolai héten. Ma megvolt a nagy prezentációs nap. A tanárok énekeltek, a diákok bemutatták az országaikat. Sokan készültek étellel, így bőven volt mit enni is :) A magyar prezentációmnak is sikere volt, talán pár emberrel többen tudják már, hogy hol is van Magyarország és ki volt Puskás :) Vittem pirospaprikát, meg egy magyar zászlót is magammal.
Olasz tészta az olaszoktól. Fincsi volt, mindenkinek jutott. |
Jó sokáig tartott a buli, aztán valamiért nem haza indultam, hanem sétálgattam erre-arra. Most nem északra, nem délre és nem is a "keletre" lévő szomszéd Ocean Drive-ra sétáltam, hanem a nyugati partra.
Az Espanola Way-en sétáltam. Mintha nem is Miamiban lennék.
Mondjuk ez is olyan. Vagy lehet, hogy itt is lopnak???
A fentinek eggyel kevesebb kereke van, ennek meg eggyel több:
Aztán egy parkba értem (Flamingo Park), ahol van egy baseball stadion is, bár azt valamiért nem láttam. A park szép nagy, persze gondozott, vannak teniszpályák, kosárpályák, bringázgatnak, stb.
Persze láttam autókat is :)
Meg házakat
Fogorvos. Az enyém miért így néz ki Újpalotán? :) |
Aztán megérkeztem a nyugati parthoz, amivel szemben ott van a már bemutatott Star Island. Nem ismertem fel, kiknek a háza van odaát :)
Nincs messze, át is lehetne úszni. Ha valaki akarna, én ezt elnapoltam :) |
Valaki csónakázik. Csak nem épp Mel Gibson? :) |
Aztán olyat tettem, amit ritkán, azt hiszem elindultam a változás útján. Szóba elegyedtem egy ír fiúval. Nem kell örülni, baromi ronda volt, de legalább beszélt angolul. Tanultam 3 új szót, javítgatta az angolomat, de jól elbeszélgettünk meg sétáltunk, sokat beszéltem én is! Várom a dicséreteket. Mondjuk az ő angolját nem mindig értettem, de olyankor is bőszen bólogattam :)
Aztán leléptem gyorsan, miután újabb találkára invitált. Hétfőn utazik haza, addig már csak meglesz nélkülem :)
Aztán inkább egyedül tértem be megpihenni oda, ahol eddig még mindig csak kis hazánk határán kívül jártam, pedig tudom hogy van már otthon is. A sok angolul beszélés után kiszáradt számat viszont nem kávéval, hanem egy finom limonádéval tettem helyre.
Végül megkerestem a buszmegállót és elindultam hazafelé. A buszon nem csak emberek utaztak ám :))
Alszik :) |
A buszmegállóból hazafelé persze még fényképezgettem néhány járművet, nehogy már kevés legyen mára belőlük :)
Ennek nem elöl van túl sok kereke, hanem hátul :) |
Na, azért ilyenek is vannak itt :) Bár ez gondolom nem mozdul sehova. |
A kosár vicces, bár nem tudom mire vélni |
Ugyanebben a parkolóban azért ilyen is volt. Mondjuk durván a vonalon áll. |
Na itt nem a kocsi a lényeg, hanem a függőágy a bejárat előtt :) |
Aztán így a végére van még egy nagy hír. Nem feltétlenül jó hír, sőt, bár megpróbálok valahogy majd jól kijönni belőle. Történt ugyanis, hogy a házat, ahol lakom fel fogják újítani. Ez azzal jár, hogy a lakókat kiköltöztetik. Tegnap kedvesen meg is jött a tájékoztató, október 31-ig ki kell költözni, nem biztosítanak másik helyet és ki tudja hogy meddig tart. Szóval a tulajdonosok nincsenek túl jó helyzetben, de ebből adódik, hogy én sem igazán. Már kezdtem egyre jobban itthon érezni magam, erre ki tudja mi lesz. Ha minden jól megy, olyan helyet bérelnek, ahol nekem is lesz hely, de ha nem jön össze, akkor nézhetek másik szállás után külön. Vagy marad az eredeti terv, csövezek az óceán parton, van zuhany, van wc, nem fogok fázni sem, mi kell még, mondjuk azon kívül, hogy a bőröndöm és a bokám közé egy jó erős lánc. Na de remélem nem ez lesz a vége, de "izgi" hónap áll előttem. Persze segítek a szállásadómnak mindenben, pakolni is, a férje ugyanis nem tud hazajönni a kamionozásból. Ha külön utakat kell járnom, annak az a legfőbb buktatója, hogy ahogy nézem, ilyen áron nem nagyon találok ilyen színvonalú, berendezett szállást. Na de nem csüggedek, ez itt Amerika, a lehetőségek országa, csak én is találok magamnak valami jó lehetőséget.
A legvégére pedig aktuális zárókép, ami akár a helyzetnek is megfeleltethető, baj van, baj van :)
Bár a rend őre még kedvesen pózolt is nekem, szóval már úton a segítség :) |