Forza Italy

Hétfő reggel feltűnt, hogy egy új fiú érkezett a suliba. Persze ez még nem meglepő, mert hétfőnként sok új diák csatlakozik. Azonnal rájöttem, hogy olasz, nem véletlenül. Magas, jóképű, olyan igazi olasz, akin megakad az ember szeme. Mármint az enyém biztosan. Miközben üldögéltünk a padon, persze szemet szúrt a jegygyűrű a kezén, de ezt hagyjuk is. Kedd reggel is pont együtt várakoztunk, mint rendes diákok, akik korán érkeznek és még váltottunk is egy-két szót. Na de most jön a csattanó. Kiderült, hogy nem is akárki ő. Mikor meghallottam a nevét, először el sem hittem. De mivel mindenki vele fényképezkedik két napja a suliban, muszáj voltam becsukni a számat, miután leesett az állam. ALESSANDRO NESTA. Az a bizonyos Nesta, aki az olasz válogatott futball csapat tagja volt sokszor. Vagy 10 évig játszott a Milanban, előtte sokáig a Lazio-ban (bár a Laziot nem szeretem, de ez mellékes), 2006-ban világbajnokságot nyert Németországban, azon a VB-n ahol én is kint voltam és ami életem egyik legnagyobb élménye azóta is! Szóval egy iskolába járok vele!!! Innen már csak egy lépés és Del Piero megkörnyékezése következik, vagy a Milanból jó barátja David Beckham, aki amúgy is Miamiban van..... óóóóóóóóóóóóóóó. Persze készítettem vele sok közös fotót, holnap lehet autogramot is kellene kérnem. Ja és beszélgettünk is, mondta hogy tavaly hagyta ott a Milant (mondjuk ezt valamennyire tudtam) és utána Kanadában játszott egy évig (ezt mondjuk nem tudtam) és most vonult vissza. Épp vakáción van nálunk. Ez nekem hatalmas dolog, beszélgetni egy ilyen emberrel. Huhh.

Még jó, hogy van fülem, különben körbeért volna a mosoly a fejemen :)

Ezek után valahogy megpróbálok visszakanyarodni a mai nap egyéb történéseihez, de számomra ezt felülmúlni szerintem semmi nem fogja itt ezután, se eddig. Vajon ezért kellett Miamiba jönnöm, hogy egy olasz focistával találkozzak? Mi lenne ha Olaszországba mentem volna? Maga Buffon, a világ - szerintem - legjobb kapusa kopogtat be hozzám? :)

Na jó, szóval mai nap. Reggel szokás szerint óceánparti sétával nyitottam. Persze lehetne eggyel későbbi busszal mennem, hogy ne kelljen reggelente idő húzás miatt sétafikálnom, de azt hiszem már kezd szükségem lenni erre a látványra reggelente (arról nem is szólva, hogy Nesta-val se üldögéltem volna egy padon ha később megyek :D). Szóval készítettem néhány képet megint a megunhatatlan tengerpartról. Ráadásul a víz ma feltűnően csendes és hullámzás mentes volt, ilyet is ritkán láttam eddig.

Mindig próbálok másik utcán közelíteni a part felé,
nehogy megunjam :)

Bár lehet ezt megunni?

Feszített víztükör

Iskola és a nagy izgalmak után persze ma is útnak indultam. Felszálltam a metróra és első felindulásból leszálltam a Miami Egyetem megállónál, gondoltam megnézek magamnak egy tipikus amerikai iskolát. Hát, nem kellett csalódnom, csak lestem nagyokat, itt aztán van tér és pénz mindenre, de tényleg. Egy kerítéssel körülvett hatalmas, azaz bazi nagy terület. Elhoztam egy térképet is, mert anélkül eltévedtem volna háromszor is.

Hatalmas dinnyék nőnek a fán, vagy nem tudom mik

Egy kis tóval és híddal kezdődik az egész

Persze van két nagy medence, úszókkal, napozókkal,
magasugró izével

Bent hatalmas tó, szökőkúttal, nagy nagy épületekkel.
Kollégiumok, tantermek, éttermek, bank, konditerem, foci-tenisz-stb pályák,
minden amit csak el lehet képzelni, vagy még annál is több.
Na persze Nesta-juk az nincs :D

És egyeseknek mikre jut ideje

Tisztaság, nyugalom

Leültem megpihenni és nézelődni

Na meg enni. Gyros! Egy huszonvalahány éve kivándorolt görög bácsi kezéből.
Fülig ért a szája, mikor Kalimera-t köszöntem és efharisztóval köszöntem meg a kaját :)

Másik szökőkút

Másik kert, másik kacsákok :)

Sok lesz már a tavakból is

A parkolóban is lehetett csodákat látni. Vajon kinek a kocsija?
Diáké vagy tanáré? Vagy hé, ki jár ide híresség? :)

Gondoltam kinyitom és elhajtok :)
Olyan Azzurro kék, nem? (olasz válogatott mez)

Van több buszjárat is a komplexumon belül, meg kifelé is

Itt jártam

Persze túl sokat nem fényképeztem, mert bár a képeken nem látszik (ahogy sosem látszik a képeimen :D), de rengeteg diák volt odabent mindenütt és hülyén vette ki magát, hogy fényképezgetek. Tök levágós volt, hogy turista vagyok, aki csak úgy belógott. Ráadásul a korosztály sem igazán az én évtizedem volt sajnos, de azért jól álcáztam magam, mert nem vezettek ki bilincsben :)

Miután kijöttem a madarak is csapatosan vándoroltak velem együtt

Bicikli tároló a metrónál. Na ezt talán nem törik fel

Metró ablakból fényképezgettem visszafelé.
Épül a sokadik felhőkarcoló

Mondjuk szépek

Vagy legalábbis olyan nagyvárosias

Ezt a parkolási technikát már Miamiban találtam

Aztán hogy hogynem megint kilyukadtam a kényelmes székeknél a vízparton, leültem és sziesztáztam picit. Sajnos a naplemente a másik oldalon van, de a látvány így is szép volt.

Egy óceánjáró. Volt még kettő másik is

Szépen kezdett rámsötétedni

Mondjuk nem bántam, szép kivilágítva is

Aztán csak elindultam még sétálni picit

A kikötő felé vettem az irányt.
Ezt egyszer ki kell próbálnom. Gyors, szóval nekem való.

Esti hangulat

És egyszercsak elkezdődött egy tűzijáték.

Friss emlékeim vannak az idei augusztus 20-i tűzijátékról, fantasztikus helyről és társaságban élvezhettem végig. Azóta rengeteg minden történt, itt vagyok egy másik földrészen, egyedül. Más, de mégis ugyanolyan érzés volt végig gyönyörködni ezt a tűzijátékot. Magyar himnusz nélkül, de igazi hamisíthatatlan amerikai tapssal és ujjongással a végén. Na meg sok-sok hajókürttel.

Akár a Duna-part is lehetne, nem? :)