Reggel hatalmas esőre ébredtem, csak úgy verte az ablakot. Szerencsémre mire elindultam, már a nap is sütögetett picurkát. Szokásomhoz híven így az óceánparti sétányon slattyogtam a suli felé, valahogy megszoktam, hogy reggelente ránézek a vízre, megvan-e még :) Vizet most nem fényképeztem, csak egy kisebb látványosságot útközben.
 |
| Dzsungel-harcos Porsche :) |
Néhány osztálytársam eddig tanár kedvencének, meg kistanárnak "csúfolt", most már rendőr is lettem, ugyanis beszóltam két embernek, mert amíg a feladatot kellett volna csinálni, ők csak merengtek maguk elé, aztán meg ellenőrzéskor össze-vissza kérdezgettek hogy ez most hogy meg mi? Szóval próbálok rendet tartani. A tanár jókat nevet az igyekezetemen, azt mondja az ő bajuk ha nem haladnak velünk, de engem baromira idegesít ez a fajta viselkedés. Most pár kollégám biztosan nagyokat sóhajtozik örömében, hogy ilyen messzire fújt engem a szél, mert felrémlenek nekik az emlékek :) Szóval úgy néz ki teljesen mégsem vetkőztem ki magamból, itt is hozom a megszokott munkahelyi önmagamat. Lehet, hogy menthetetlen vagyok és rajtam fél év szabadság sem segít? :) Na mindegy, én hajtok tovább és próbálom rávenni erre a többieket is, inkább legyek jó példa, mint rossz, nemdebár? :D
A második órán megnéztünk egy elég hosszú videót, a címe Miami két arca (érdeklődőknek: The two faces of Miami). Bár nem mai film, elég érdekes, jól összefoglalja Miami leggazdagabb és biztonságos oldalának illetve a legszegényebb és baromi veszélyes (Opa Locka, ahol már jártam persze) részének különbségeit.
 |
Ez nem az én "hidam" és nem az én csónakos "rendőröm", de akkor is jól elkapott pillanat :)
Mellesleg hatalmas érintőképernyős "TV"-n néztük végig |
Az iskolai "megpróbáltatások" után újabb sétára indultam, bár nem messze, mert 4-kor találkoztunk a már bevált szendvicsező helyünkön - az értelmesebbek közül :D - pár osztálytárssal. Szerda lévén minden 1 dollár, mehet a habzsi-dőzsi.
Szóval nem mentem messzire. Valahogy megint vonzódásom volt egy híd iránt, így a legközelebbit kipécéztem magamnak és egy nagyobb kerülővel át is mentem rajta. Igazából ez egy 7 hídból álló út, közte 6 sziget. Én csak a második szigetig jutottam, elég volt az így is.
 |
| Kisfityó :) |
 |
Köszönöm, ilyen sorrendben jó lesz.
Mini a hétköznapokra, Ford Mustang hétvégére
és egy Camaro mikor száguldozni van kedvem |
 |
| Bár aki ismer, inkább ilyen sorrendben :D |
 |
Távolban Miami
Egyszerű, ha Miami Beachen vagyok, Miamit látom, ha meg odaát, akkor fordítva :) |
 |
| Az az első sziget, ahova megyek |
 |
Tele van levéllel a postáskocsi.
Bezzeg az én képeslapjaim a magyar postán kallódtak jó ideig :) |
 |
Ez már a hídról és ez már Miami Beach.
Ja igen, mert elfelejtettem, ha "középen" állok, mindkét oldalt látom :) |
 |
| Távolban egy másik híd. Mondjuk a Margit-híd :D |
 |
| Gyülekeztek a felhők, de szerencsére semmi nem lett belőlük |
 |
| Itt jönnek-mennek a csónakok a híd alatt. A hajóknak meg felnyitják |
 |
| Ezekről a gépezetekről mindig Tom Cruise Világok harca c. filmje jut eszembe :) |
 |
Ez a második sziget, elég nagy villák voltak rajta.
Amúgy nagyon közel vannak a sztárok szigetei is |
 |
| Miami Beach déli része, ahol annyit mászkálok |
Séta közben nem fáztam, egy szál pólóban mászkáltam. Aztán mikor már kint üldögéltünk és eszegettünk hirtelen elég hideg lett. Pontosabban 20 fok, de én nagyon fáztam még kardigánban is. Holnap 16, bundabugyi, nagykabát, sál, sapka. Kár, hogy egyik sincs. Szóval futás a suliba, aztán futás haza. Ha nem fagyok szét, lehet délutánra bevállalok egy spinning órát egy közeli edzőteremben, kíváncsi vagyok hogy zajlik itt az edzőtermi élet. Beszorulok az utcáról egy terembe, érdekes lesz. De baromira hiányzik már a bringám, szóval picit úgy teszek majd, mintha. Persze az is lehet, hogy a felénél kilehelem a lelkemet, hisz oké hogy hosszú kilométereket sétálok, de bringán nem ültem már vagy fél éve. Ha holnap nem jelentkezem, egy spinning bicikli alatt leszek megtalálható :D
