Magamnak tett ígéretemnek megfelelően ma meglátogattam a már majdnem elfeledett szépségű óceánpartot. Persze hamar visszarázódtam a kellemes időtöltésbe, bár néha noszogatnom kellett magam, hogy na mégiscsak meg kellene mozdulni és a másik oldalamra fordulni... aztán meg megint. Szóval ilyesmi nagy feladatokkal küzdöttem ma órákon keresztül. Én szegény :)
Mondjuk a strandolók nyugalmát megint megzavarták egy rögtönzött esküvővel |
De szerencsére amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is |
Ja tényleg és még egy zavaró tényező, jött egy traktor rendet tenni. Micsoda zűrök, így utólag látom csak :) |
Amúgy általában ezt néztem (a takaró csücsök direkt lóg bele, hogy lássák a kedvesek akiktől kaptam, hogy használom :) |
Ezt is néztem. Vagy ez ugyanaz a táj? :) |
Aztán hazajöttem és alig ismertem piros fejű önmagamra a tükörben. Pont mint egy grillcsirke (már az órákon át tartó forgáskor sejthettem volna). De végre egy kis szín újra, pikk-pakk barna lesz ez :) Végül egy-két hazatelefonálgatás (próbálkozás) után mégis újra a napon, de már csak a mólón kötöttem ki.
Egyszercsak jött egy madárka, hatalmas hallal a karmai között.
Sas vagy mi |
Ott a zsákmány. Még mozgott - egy ideig :) |
Na itt már nem mozgott, de a madár nem bánta, csak úgy falta :) |
Néha jöttek megzavarni a nyugalmát, de persze nem engedte, mégiscsak ő a ragadozó madár. (Tök csalóka, a sirály nem volt ennyivel nagyobb) |
A madár amúgy még mindig ott van a cölöpön, de bírom ezt a sportot vagy mit. Bár ha krokik vannak a vízben, nem biztos :) |
Jó sokáig velem maradt, aztán egyszercsak megtelt és a fél zsákmányt ott hagyta. Vajon nekem? Kösz, nem kértem :) |
Na ez volt ma. Mondtam én, hogy nem lesz sok kép, mert a végén még csöpögne a bejegyzés a sok nyálas óceános fotótól :) Holnapra is hasonló izgalmas-mozgalmas napot tervezek, bár egy-két kötelesség (mosás-vásárlás) is a listámra kúszott már sajnos.