Grillcsirke

Magamnak tett ígéretemnek megfelelően ma meglátogattam a már majdnem elfeledett szépségű óceánpartot. Persze hamar visszarázódtam a kellemes időtöltésbe, bár néha noszogatnom kellett magam, hogy na mégiscsak meg kellene mozdulni és a másik oldalamra fordulni... aztán meg megint. Szóval ilyesmi nagy feladatokkal küzdöttem ma órákon keresztül. Én szegény :)

Mondjuk a strandolók nyugalmát megint
megzavarták egy rögtönzött esküvővel

De szerencsére amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is

Ja tényleg és még egy zavaró tényező, jött egy traktor rendet tenni.
Micsoda zűrök, így utólag látom csak :)

Amúgy általában ezt néztem
(a takaró csücsök direkt lóg bele,
hogy lássák a kedvesek akiktől kaptam, hogy használom :)

Ezt is néztem. Vagy ez ugyanaz a táj? :)

Aztán hazajöttem és alig ismertem piros fejű önmagamra a tükörben. Pont mint egy grillcsirke (már az órákon át tartó forgáskor sejthettem volna). De végre egy kis szín újra, pikk-pakk barna lesz ez :) Végül egy-két hazatelefonálgatás (próbálkozás) után mégis újra a napon, de már csak a mólón kötöttem ki.

Egyszercsak jött egy madárka, hatalmas hallal a karmai között.

Sas vagy mi

Ott a zsákmány. Még mozgott - egy ideig :)

Na itt már nem mozgott, de a madár nem bánta, csak úgy falta :)

Néha jöttek megzavarni a nyugalmát, de persze nem engedte, mégiscsak ő a ragadozó madár.
(Tök csalóka, a sirály nem volt ennyivel nagyobb)

A madár amúgy még mindig ott van a cölöpön, de bírom ezt a sportot vagy mit.
Bár ha krokik vannak a vízben, nem biztos :)

Jó sokáig velem maradt, aztán egyszercsak megtelt és a fél zsákmányt ott hagyta.
Vajon nekem? Kösz, nem kértem :)

Na ez volt ma. Mondtam én, hogy nem lesz sok kép, mert a végén még csöpögne a bejegyzés a sok nyálas óceános fotótól :) Holnapra is hasonló izgalmas-mozgalmas napot tervezek, bár egy-két kötelesség (mosás-vásárlás) is a listámra kúszott már sajnos.