Kókusz

Ma suli után kókusz nézőbe mentem. Persze vicc, csak a hely neve Coconut Grove. Dél Miamiban található, szóval nincs messze. Busszal mentem és metróval. Leszálltam, elindultam az óceán felé és közben fényképeztem.

Kerékpártároló

Fali dísz

Persze hogy egy könyvesbolt fala :)

És belső díszítése.
Készülnek a Karácsonyra :)

Ez a fali csempe nem Miami-s

Ez meg egy szálloda ablaka

Végül megérkeztem a vízhez, ahol persze volt egy kikötő. Sőt, sok-sok kikötő. Először elindultam jobbra, majd vissza, majd balra, szóval össze-vissza járkáltam, mintha kerestem volna valamit. Először nem találtam túl sok érdekeset, de aztán egyre csak gyűltek.

Belerepült egy pelikán a látképbe

És leszállt a vízre

Legelésző állatok.
Na jó, csak szobrok :)

Voltak mindenféle edző-gépek kitéve

Nem is kevés.
Kipróbáltam ezt-azt, de bőven elég volt nekem a séta mozgásnak :)

Vajon a járda a súlya miatt süllyedt le?
Vagy ahogy ledobták? :)

Kikötő máshonnan. Nem volt nagy szél.

Partramosott csónak

Kicsi móló sok hajóval

Aztán besétáltam egy még nagyobb kikötőbe és csak mentem és mentem.

Öreg csotrogányok

Még sárkányrepülő-tartozéka is van :)

Bár csábító volt, nem pihentem meg

Eladó. Megvegyem?
Úgyis van egy kiadó csónakhely a házunk előtt.

Egy komplett úszó házikó. Még virágok is voltak a "tornácon"

A háttérben Miami. Nincs is olyan messze

A kikötőben találtam egy városházát.
Nem szép.

Ez viszont annál szebb. Elfogadnám.
Sajnos senki nem jött oda tukmálni.

Csónakok parkolópályán

Pálmafa itt, pálmafa ott

Hát ez csak úgy valami

Kikötői Starbucks

Nem mertem se a puska, se az ágyú látószögébe állni

Benőtt pálmafa

Nagyon kemény a két jobb oldali fej

Végre türelmesen fényképezhettem,
nem kellett félnem, hogy elrepül :)

És ők sem mentek sehova

Hosszú séták után nagy nehezen kivergődtem a kikötői forgatagból, bár mindig lenyűgöz az a közeg, vagy inkább megnyugtat. Na nem mintha túl ideges lennék ideát :)

Elindultam tovább az óceán vonalán, bár az úton már járda sem volt. Az út másik oldalán hatalmas kerítések mögé rejtett paloták, de én csak mentem tovább. Egyszercsak megérkeztem egy parkba. Hatalmas parkba. Ott is bolyongtam egy nagyot.

Nem az enyém a vityiló

Ezt még jobban elrejtették a kíváncsi Enikő-tekintetek elől 

A parkban nem csak pálmafák, hanem fenyőfák is voltak végre

Na meg puha sétáló út mindenütt.
Olyan Margitsziget futópálya-feeling, csak itt teljesen ép és tökéletes állapotú,
nem olyan megviselt

Persze itt is volt sportolási lehetőség. Sőt az egész park csak arról szólt. Futottak, bringáztak, sétáltak, röplabdáztak, fociztak, kutyát sétáltattak, ki mit akart éppen. Én beértem a sétával. Az biztos, hogy aki Miamiban nem mozog, az egyszerűen lusta, más kifogást nem lehet kitalálni, mert minden úgy van kitalálva, hogy az aktív életet maximálisan kiszolgálja.

Röpi pályák

Ha elfelejtettem volna, hol is vagyok.
De lehet ezt elfelejteni? :)

Persze itt is voltak kondi-gépek

Na meg egy újabb hívogató pad.
Megadtam magam, itt már megpihentem kissé, rám fért.

Rendezett park, semmi kifogásolható

Még volt kis hidacska is, ami átvitt a park másik részébe

Persze a híd azért volt, mert víz is volt.

A hídhoz is a fekete út vezet. Nem is mertem nagyon fűre lépni :)

Sokat-sokat sétáltam, persze láttam olyat aki vagy 4 kört futott ezalatt, de én legalább mindig máshol sétálok, ő meg biztos mindig ott fut. Tök uncsi lehet :)

Aztán feladtam, kisétáltam inkább a buszmegállóhoz mielőtt rám sötétedett. Vártam vagy 45 percet a buszra, mint utólag kiderült óránként jár. Szuper volt. De hogy miért nem ültem le egy percre sem a megállóban, az számomra is rejtély, ott álldigáltam az út szélén. Bár nehéz volt visszafognom magam, hogy ne stoppoljak inkább, de nem tudom, hogy itt szokás-e egyáltalán.

Volt időm fényképezni a buszmegállóban állva

Mire a metróhoz értem a napnyugta már javában zajlott,
így a telihold égre meneteléről ma is lecsúsztam.