Mielőtt kijöttem, eladtam az autómat és elkezdtem buszozni. Pár hét után már kezdtem nem olyan elveszettnek és idegennek érezni magam, így előmerészkedett a telefonom és zenét hallgattam. Ha sokáig maradok abban a közegben, talán még a könyv olvasásig is eljutok, de nem bánom, hogy nem így történt.
Ma itt is átléptem ezt a határt, elővettem a zenét és kizártam a külvilágot. Nem néztem, merre járok épp, hol kell leszállnom, ki száll fel és minek. Egyszerűen csak átadtam magam a zenének, nálam ez egy nagy vízválasztó, mégha furcsán is hangzik. Számomra ebből látszik, hogy már kezdem otthonosan érezni magam.
Erre hát nem megszólalt - természetesen - az Eddától az Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt... ? Ez azért érdekes, mert otthon mikor utoljára hallgattam, még elképzelni sem tudtam, mi vár rám idekint. Erre itt vagyok. Megálmodtam, kitaláltam, megalapoztam és megvalósítottam. Bár másfél hónap kellett ahhoz, hogy ez végre teljesen leessen, de azt hiszem most tényleg büszke vagyok magamra, hogy akartam és mertem is lépni, és jé, tényleg itt vagyok! :)
Ma ennél az önelégült témánál többel nem is nagyon készültem, de hogy ma se maradjon fénykép nélkül a bejegyzés, azt hiszem a fentieket megalapozandó pont ideális kép lesz az, amit reggel készítettem az óceánparton iskola előtt. Ez tényleg egy álomvilág.
A mai nap történése ezeken túl amúgy annyi volt, hogy suli után elmentem plázázni, mert csak pár órám volt, így más program nem fért bele. Ugyanis jönnöm kellett haza, mert közgyűlés volt a kedves lakóknak. Semmi extra nem történt, de legalább megmutattuk magunkat.
Hát még én, utána. Ugyanis nagyon vonzó volt a gyűlés alatt a kis medence a kertben, gondoltam ha már 6-ra hazasiettem, cserébe megmártózom a habokban. Megvártam, míg minden lakó eltünedezik és csendben kisétáltam. Hát mit mondjak? Tökéletes volt. A víz kellemes, a jaccuzzi fúvókák masszírozták a hátamat és a talpamat, közben pedig néztem a mólót és a kis öblöt. Kis szépséghibája volt a dolognak, ugyanis a lakók feltűnően sokat mászikáltak, így persze mindenki láthatta, hogy mit művelek. Persze senkit nem zavart, mindenki kedvesen odaköszönt, sőt valaki még meg is jegyezte, hogy végre valaki használja a medencét, ugyanis soha senki nem szokta. Nem is értem miért, de rajtam ne múljon, innentől lesz aki lubickoljon benne. Az egyik lakó (azt hiszem talán a fiatalabbik rendőr, a motorcsónakos) még majdnem kedvet is kapott, de azt mondta majd talán legközelebb. Szóval lehet jó reklámot csináltam a medencének, de nem félek attól, hogy ezentúl túl nagy tumultus lesz arrafelé.
Szóval ez egy ilyen nap volt. A nagy felfedezések napja :)
És ha már szóba hoztam az Eddát... aki akarja, ezt hallgassa meg:
http://www.youtube.com/watch?v=OqUiGrtMBRA
A politikát és az ufókat meghagyom neki, de minden más tökéletes (és még Kun Peti is ott...)
Erre hát nem megszólalt - természetesen - az Eddától az Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt... ? Ez azért érdekes, mert otthon mikor utoljára hallgattam, még elképzelni sem tudtam, mi vár rám idekint. Erre itt vagyok. Megálmodtam, kitaláltam, megalapoztam és megvalósítottam. Bár másfél hónap kellett ahhoz, hogy ez végre teljesen leessen, de azt hiszem most tényleg büszke vagyok magamra, hogy akartam és mertem is lépni, és jé, tényleg itt vagyok! :)
Ma ennél az önelégült témánál többel nem is nagyon készültem, de hogy ma se maradjon fénykép nélkül a bejegyzés, azt hiszem a fentieket megalapozandó pont ideális kép lesz az, amit reggel készítettem az óceánparton iskola előtt. Ez tényleg egy álomvilág.
A mai nap történése ezeken túl amúgy annyi volt, hogy suli után elmentem plázázni, mert csak pár órám volt, így más program nem fért bele. Ugyanis jönnöm kellett haza, mert közgyűlés volt a kedves lakóknak. Semmi extra nem történt, de legalább megmutattuk magunkat.
Hát még én, utána. Ugyanis nagyon vonzó volt a gyűlés alatt a kis medence a kertben, gondoltam ha már 6-ra hazasiettem, cserébe megmártózom a habokban. Megvártam, míg minden lakó eltünedezik és csendben kisétáltam. Hát mit mondjak? Tökéletes volt. A víz kellemes, a jaccuzzi fúvókák masszírozták a hátamat és a talpamat, közben pedig néztem a mólót és a kis öblöt. Kis szépséghibája volt a dolognak, ugyanis a lakók feltűnően sokat mászikáltak, így persze mindenki láthatta, hogy mit művelek. Persze senkit nem zavart, mindenki kedvesen odaköszönt, sőt valaki még meg is jegyezte, hogy végre valaki használja a medencét, ugyanis soha senki nem szokta. Nem is értem miért, de rajtam ne múljon, innentől lesz aki lubickoljon benne. Az egyik lakó (azt hiszem talán a fiatalabbik rendőr, a motorcsónakos) még majdnem kedvet is kapott, de azt mondta majd talán legközelebb. Szóval lehet jó reklámot csináltam a medencének, de nem félek attól, hogy ezentúl túl nagy tumultus lesz arrafelé.
Szóval ez egy ilyen nap volt. A nagy felfedezések napja :)
És ha már szóba hoztam az Eddát... aki akarja, ezt hallgassa meg:
http://www.youtube.com/watch?v=OqUiGrtMBRA
A politikát és az ufókat meghagyom neki, de minden más tökéletes (és még Kun Peti is ott...)
