2013. október 2., szerda

Szürke hétköznapok

A délelőttjeim iskolával és tanulással, a délutánjaim pedig lakás után járkálással telnek. Mondjuk így egész nap gyakorolhatom az angolt, szóval legalább valami pozitívum. Így sok izgalommal jelenleg (és még egy pár napig szerintem) nem szolgálhatok, ezért most nagy sztorik helyett főleg fényképeket tudok prezentálni, hisz végig fényképezem az utat, amerre járok.

Hétfő reggel máris egy kis jókedvre adott okot egy édes kis mókus, aki előttem üldögélt a járdán, de végül felfutott a fára előlem.

Aztán a buszról is néhány fotó:
Így néz ki belülről
De persze nem ilyen kívülről :)
Suliba menetelvén néhány szépség lassította lépteimet egy-két fénykép erejéig.


Bérelhető!!! :)



Ilyen sorrendben kérném :)

Gondoltam készítek egy-két képet az iskoláról és környékéről is. A suli a Collins Avenue-n a 14. utca környékén (azaz South Beach-en) egy olyan épületben található, aminek földszintjén egy pizzéria van, az elsőn van a nyelviskola, a másodikon pedig egy szép terasz, ahova senki nem tudja hogy lehet felmenni, így nincs is fent senki :)

Az erkélyről jobbra nézve.
Építkezés miatt persze nagy lezárások, hisz ez South Beach :)

Erkélyről balra nézve. Kicsit nyugodtabb a kép

Szemben egy hotel. Mondjuk innen nem kellene 40 percet buszoznom a suliba,
de egy hétre fizetnék annyit (vagy talán egy napra) a lakhatásért, mint most egy hónapért

Itt vannak az osztálytermek. Ahol meg állok, ott asztalkák napernyővel,
itt szoktunk szünetekben üldögélni, csak ezt ügyesen elfelejtettem lefényképezni.

Na és ott van fent a terasz, ahova csak fel kellene jutni egyszer :)

Ez pedig a földszint, egy szépen faragott hintaággyal.
A délutánjaim pedig, mint mondtam a megfelelő lakás kiválasztásával telnek. Nem könnyű feladat, kicsit máshogy működik, mint otthon, nem is mondom, hogy nagyon átgondoltan csináljuk, de kedvességből még kitartok a házinénim mellett és próbálok neki segédkezni, mert - bármilyen hihetetlen is - finoman szólva erősen szükség van az angol tudásomra. Szóval csak megyünk és megyünk (sokszor eléggé céltalanul) és kutatjuk a for rent táblákat. Én meg közbe persze fényképezek, hogy ne legyen teljesen "értelmetlen" a sok bolyongás.

Voltunk megint egy olyan házban, ami az öböl partján van, csak most a sziget másik felén, mint ahol most lakunk. Hát, nem csúnya hely, sajnos kicsit messze van a már jól ismert hídtól. Volt itt egy csodaszép lakás, de inkább magamnak tudnám elképzelni, mint megtűrt vendégként, mert a beosztása miatt csak az előbbi verziónak megfelelő. Viszont gyönyörű, minden új és a kilátás is pazar. Kár, hogy dupla annyiba kerül, mint ahol most lakom és bútorozatlan, pedig elgondolkoznék rajta.
Belső udvar, háttérben a vízzel

Ez pedig a part. Bár itt fürdeni nem lehet, elüldögélnék itt esténként.
A szél is kellemesen fújdogál, így a hőmérséklet is tökéletes.
Az egyik szomszédnak könnyű az átjutás a túlpartra, nem kell a hídig elcaplatnia.
Lehet vehetnék én is egy ilyet és lehajókázhatnék egész South Beach-ig a sulimhoz. És már bilibe lóg... :)
Ez meg csak úgy egy rózsaszín jármű még mára :)

És akkor jöjjön néhány nem túl csúnya házikó a szigetről, a teljesség igénye nélkül:
Eldugott, pálmafás

Fás, bokros
Cserepes virágos (és az csak a garázs! :)

Zászlós, zsalugáteres

Ez pedig egy másik híd, mert a szigetünk mellett van egy újabb sziget, na ez oda vezet át :)

Ez meg a mi főutcánk
Ma délután pedig másik részen jártunk, odaát Miami Beach-en, a 75. utca környékén.
Egy nagyranőtt csillagos kaktusz :)

Nem, még mindig itt vagyok, nem Görögországban :)

Ez csak úgy, mert szép

Bár a ház nem túl szép, de a bejárat érdekes

Kis aranyos házikó

Vicces ajtónállók :)

Na, már megint egy kocsi
Aztán egy buszmegállóba érvén egy beszélő papagájjal is találkoztunk. Mondta, hogy hello, meg goodbye :)

Ez pedig a fenti látványosságtól nem sokkal arrébb fogadott. Lehet, hogy van összefüggés?

Ez már másik ház, két ablak között egy "csempefestmény"

Mindez ezen a házon
Végül a séta után az óceán felé vettük az irányt, hisz ott járnak a buszok. 
Kilátás a buszmegállóból a tenger felé
Majd meggyorsítva a hazajutást, az ingyenes buszjáratot vettük igénybe. Mivel ez igazából a közértből viszi haza a népet, elől kis kosárkák a csomagoknak, a sofőr kiszáll és segít cipekedni, sőt egy nénit teljesen hazáig vittünk, betolatva a ház alá a parkolóba, hogy minél kevesebbet kelljen sétálnia. Hisz ez a buszjárat elsősorban a szigeten lakó idős lakosság kényelmét szolgálja, a sofőr mindenkit házhoz visz, magától tudja kinek hol kell leszállnia. Egyedül még nem is mertem felszállni sosem, nehogy megszóljanak :)