2015. március 22., vasárnap

2014. április 26., szombat

Egy hónapja itthon

Pontosabban tegnap volt pont 1 hónapja, hogy idehaza landoltam a géppel.

Erre épp kapcsolgattam az előbb a TV-t, mikor megláttam Miamit néhány villámképen. Hamar megtudtam, hogy ez a sokak által emlegetett, de általam ezelőtt sosem látott CSI:Miami sorozat. Végignéztem, bár túl sokat nem mutattak Miamiból, de itt-ott mégis felbukkant egy-két ismerős utcakép, híd távolról vagy épp rendőrautó. Jó volt picit újra közel érezni magam. Tegnap késő éjjelig például azért néztem végig egy fogjuk rá jó, bár igazából nem annyira jó filmet, mert a lényegi része Tampában játszódott. Bár sokat onnan sem mutattak :)

Ha már ilyen visszaemlékezős pillanatban vagyok, gondoltam visszaemlékezek a múlt hétfői kirándulásra röviden. Dobogókőn jártam. Szép volt és jó nagyot lehet ott sétálni, szerencsétlenebbeknek - mint mi is - meredek lejtőkön hegyet mászni :) Csak ne lett volna olyan hideg :(

Amúgy a kirándulás érdekesen indult, már ami a parkolást illeti. Két nagy parkoló van odafent, egy fent, egy pedig kicsit lejjebb. Az őrültek házát elkerülendő mi inkább az alsót választottuk. A parkolás persze fizetős, de parkolóőr az nincs. Sokan ezért megrémültek, autóval felmentek a fenti parkolóba, aztán volt aki visszajött onnan. Mi gyalog indultunk felfelé, ahol kiderült, hogy nem kell visszamásznunk, kapunk egy cetlit a kocsira odalent, amivel majd csak távozáskor kell újra felfáradni hozzájuk és fizetni. Nem kezdek el hasonlítgatni a kinti világhoz, pedig hát... :) Az már csak az extra volt, hogy a parkolóban pár ember épp az egyetlen parkolóhelyen gyalogosan álldigált és mikor finoman próbáltam célozni rá, hogy legyenek szívesek arrébb állni, az egyik hölgyemény durván nem kedves stílusban közölte, hogy ők azt a helyet foglalják, szóval ne is reménykedjek. Mint kiderült, a hozzájuk tartozók is azt a fizetési verziót választották, mint a legtöbben, és őket ott hagyták foglalni a helyet addig. Az asszonyka meg addig ott sárkánykodott. A kocsiból kiszállva azért megemlítettem neki, hogy kedvesebb stílusban is közölhette volna a mondandóját, de ez sem segített rajta. Na mindegy, a lényeg, hogy a kirándulás szuper volt és a kint úgy hiányolt hegyes-völgyes erdőben jó volt újra sétálgatni. Mondtam már, hogy csak ne lett volna olyan hideg? A végén még csöpögött az eső is. Ahogy azóta is csak esik és esik, a nap meg sehol...

Indulás előtt igazi magyar ízek:
zsíros kenyér lilahagymával és retro-ízű forró teával

Végre tényleg egy igazi domb, ami magasabb, mint 2 méter :)

Király-kút. Mondjuk király sehol sem volt

Visszatérve a kiindulási magaslathoz.
Kivételesen itt sütött a nap végre, bár fújt a jeges északi szél
Hát a kirándulásról ennyit. A héten munka "helyett" tanfolyamon voltam, ahol muszáj voltam az agyamat picit újra használni. Fogjuk rá, hogy ment :) A tanfolyam amúgy jó volt és hasznos. Az utazgatással gyűlt csak meg picit a bajom, sajnos villamossal közelítettem meg a helyet, amin újabb negatív tapasztalatokat szereztem az itthoni valóságról. Vajon normális, hogy egy nap alatt két embert is láttam az utcán fánál pisilni a forgalmas utcákon? Ráadásul feltűnően sok Skodát, Ladát és még Trabantot is láttam az utakon, persze még mindig a Suzukik vannak túlzott többségben. No comment. Inkább jöjjön néhány kép, valami teljesen másról.

Tűzoltók a Miami dzsungelben... upsz :)

Muszáj? :)

Választhatok a kettő közül? :)
Na holnaptól újra "dolgos" hétköznapok, szerencsére csak 3, utána 4 nap van kipihenni. Így el tudnám viselni :)

2014. április 20., vasárnap

Itthon édes otthon

Bevallom nem tudom meddig "illik" még Miami otthonomról elnevezett blogot írogatni, mikor már lassan 1 hónapja (te jó ég) itthon vagyok, de amíg van rá kereslet, addig folytatom :) Szóval most itthon az otthon :)

Ma a vácrátóti arborétumban jártam, ez jön most képekben. Persze egy-két Florida-kapcsolat is felfedezhető lesz esetleg :)

Tulipán-tenger... vagy óceán? :)

Fák... ugye, hogy nem csak a pálmafák szépek? :-P

Fekete tulipán... hol van Alain Delon :)

Cirmosok... pontosabban papagáj tulipán

Kár, hogy nem ez a bejárat, bár így legalább lefényképezhető

Sehol egy aligátor? :)

Vízimalom

Duplán látok? Kacsákok :)

Itt is van szarvasagancs izé, bár kicsit csoffadtabb

Kis országnak kis pálmák...
a pálmaházban végre a a klíma páratartalma ismerős és élvezhető volt :)

Hangulatos "utcácska"
Eddig is szép volt az egész, csak az időjárás egy kicsit hűvöskés. Mondjuk mikor sütött a nap, akkor nem fáztam annyira. Viszont ami ezután jött, az igencsak megmelengette a lelkem. Ha még nem mondtam volna, a tulipán a kedvenc virágom, és ebből ma kaptam egy gyönyörű, hatalmas csokorral.

Kezdésnek cirmosok, azaz még mindig papagáj tulipán

Majd liliomvirágúak

Nagy kedvenc!

Csokros tulipán... egy száron 2-3 fej van!

Zöld tulipán. Nagyon különleges

Hú mennyi bimbó, mi lesz még itt :)

Színkavalkád

Tulipán álom :)
Bár nehéz volt az elszakadás a tulipánoktól, további látnivalók is voltak még arrafelé.

Például hidak és szigetek. Mi a szösz :)

Vadregényes tavacskák, mondjuk a helyi Everglades :)

Na jó, a pálmáknak még kell nőnie picit :)

És csak hogy igazán otthon (itthon kontra otthon) érezzem magam,
amerikai lilabogyó. Meg amúgy sok-sok amerikai ez-az.

És megint tulipánok. Juhé :)

Jött egy zümi, de a virág már foglalt volt

A nagyobb nyert :)

Hegedűs szobor, mondjuk ezt nem értem, de a táj szép

További hidak

Kisvirágos szép tájkép

És egy hangulatos zárókép
Nem először jártam ebben a parkban, de most sem csalódtam. Szépen rendben tartott, kitáblázott, egy-két apró hiányosság felfedezhető, de nem merek már negatívkodni, így a lényeg, hogy mindenkinek ajánlom, ha Miami-ig nem is utazik el hirtelen, ide látogasson el mielőbb. Akár még a tulipánvirágzás végéig, ami már igencsak közeleg.

Holnap is kirándulok, sőt ennél erdősebb részre vándorolok, kell egy kis domb-mászás, odakint a legmagasabb domb egy biciklis-emelkedő volt. Szóval ha minden jól megy esetleg újabb fényképekkel jelentkezem majd megint, továbbra is itthonról.

2014. április 15., kedd

Összefoglaló

Vagy másfél hete dolgozgatok valamin, hogy ide feltölthessem. Történt ugyanis, hogy a munkahelyemre készítettem egy kis prezentációt, ami a Miamiban töltött fél év fényképeiből készült. Sajnos nem lettem kész vele, így egy harmad-kész állapotot vetítettem le odabent, de talán nem is érte volna meg hirtelen nagyobb dózist rájuk zúdítani.

Azóta viszont végre sikerült véglegesítenem és én elégedett vagyok az eredménnyel. Ha másért nem, azért mindenképp megérte, hogy a sok ezer fényképemet végignéztem, sok élményt újra felidéztem és legalább magamnak készítettem egy bármikor megnézhető verziót. De ha másnak is tetszik esetleg, az már csak hab a tortán. Na cseresznye az még nincs, de hátha az is meglesz hamarosan :)

Szóval igazából egy power point prezentációt (ppt) készítettem, de azt ide nem lehet feltölteni, ezért egy file megosztó oldalt vettem segítségül. Az itthoni internet problémám (azaz hiányom) viszont még mindig nem oldódott meg, így muszáj voltam pdf-et csinálni belőle, hogy kisebb és könnyebben kezelhető file legyen. Na mindegy is, nem magyarázkodom tovább, egyszerűen nem bírtam már tovább, hogy ne tegyem itt közzé, szóval ha bénácska is most a megoldás, a tartalma azért remélem így is élvezhető.

Itt elérhető, legalábbis remélem :)


Talán megpróbálok majd még valami használhatóbb verziót készíteni, de az is lehet, hogy így marad. Magyarázatot sajnos nem írtam a képekhez, de aki követte a blogot, a lényeget talán érti enélkül is.

Amúgy ma 3 hete érkeztem haza, azóta telnek a "dolgos" hétköznapok, a pihenős hétvégék és keresem a helyem. Mondjuk egyelőre nem igazán találom, de a mosolyom (kacajom) még őszinte és ez a lényeg. Tartom a kapcsolatot a kinti életemmel is, jó hallani, hogy odakint csak úgy dübörög a meleg, miközben én reggelente majd megfagyok az oly izgi buszmegállóban. A negatívkodásom és állandó összehasonlítgatásom is tart még, bár lassan a környezetem agyára megyek, de ez van. Nyugodtan elküldhetnek melegebb éghajlatra, nem bánom, úgyis csakis oda vágyom én is :D

2014. április 6., vasárnap

Budapest, Te csodás

Na végre újra írok. Bár még mindig nincs netem, lassan talán az is meglesz.

Először is még egy kis emlékezés egy fénykép erejéig, csak eddig nem sikerült feltennem.

Kagylógyűjtemény kipakolva :)

Első megbeszélésre felkészülve, ajándék a főnökömnek :)

Az irodában az asztalomon sem feltétlenül a munka a fő látványosság
Szóval elindultak a "dolgos" hétköznapok. Az estéimet még mindig meséléssel töltöm, de egyik este kikapcsolódásként színházba mentem. Hát nem mondom, hogy a Nyugati tér környéke szép látvány este, ezért ezt fényképekkel nem is dokumentáltam, inkább csak néhány érdekesség.
McDonalds WC pénzért. Vagy egyél.
Köszi, de kösz nem. Inkább tartogatom :)
(Ugye kint a közértekben és üzletekben, vagyis bárhol bármikor
ingyen el lehetett végezni a szükségest)

A készülő bringa bérlő állomás (BuBi vagy mi)
Jók az ékezetek, gratula :)

Sok minden ki van írva... csak az árak nem
Végül egy kis kitérő, hírek Miamiból. Zoltán Erika koncert megvolt, jó volt, sokan voltak. Egy élménybeszámoló kép bizonyítékul Gábortól.


Sok minden megerősítette, hogy Budapest néző túrára kell mennem, hogy egy kicsit pozitívabb kép alakuljon ki újra bennem kis városomról. Így szombaton nekiindultam. Röviden az útvonal. BKV, Deák tér-Váci utca-Vörösmarty tér környéke, majd Lánchídon át, mindenki által ajánlgatott fogalmam sem volt mi Várkert Bazár, majd Budai Vár, végül Margit hídig a rakparton séta, onnan pedig újra BKV. Jó nagyot sétáltam, sok mindent láttam, ez jön most képekben.

Mehetnék turista busszal, de inkább gyalogolok

Első látványosság... hát...

Igazi magyar-reklám, jó próbálkozás a sport révén
visszahúzni engem :)

Nem egy kényelmes póz, szóval megszántam egy kis pénzzel,
hogy megmozdulhasson :)

Starbucks próba. Angolul, Nicole álnéven :)
Drágább, mint odakint!

Retroság

Bérelhető bringa. Ezen legalább nincs kosár, de mégsem béreltem,
hisz ott vár a sajátom a kis lakásomban. Csak ne fáznék annyira!

Na igen, ez még mindig szép!

A lufit nem tőlem kapta :)

Újabb retroság

Virágoskert. Mondjuk temetői árvácskák, de azért szép színes

Totál olyan, mint a Miamis.
De hát ott sem szálltam fel soha, itt sem tettem

Újabb verzió a buszra.
Jó sok féle volt, mondjuk turistát is elég sokat láttam.
Magammal az élen.
Akkor itt egy kis plusz infó. Távozásom előtt is jó sokáig nem voltam bent a városban így sétálgatni, szóval nem csak fél év kimaradásom volt. Ráadásul elhatároztam, hogy direkt egyedül megyek sétálni, hogy csakis a saját tapasztalásom legyen, ahogy Miamit is szépen lassan egyedül fedeztem fel. Szóval turistát játszottam, néha (pl Starbucks) ráadásul külföldit. Az időjárás nem volt túl kedvező, mert a nap nem sütött, pedig pont a szürkeséget próbáltam színesebbnek látni, de így minden ténylegesen szürkének tűnt. Első benyomások a Deák tér és Vörösmarty tér környékén sétálva, hogy az épületek fejmagasság felett gyönyörűek, ha felfelé néz az ember, csodákat láthat. Viszont ha szemmagasságba vagy a föld felé nézelődök, akkor jön a szürkeség és a lepukkanás. Bár sok turistát láttam, sajnos nagyon sok hajléktalant, kéregetőt és koszt is. Na mindegy, folytatom.

Újra hídséta. Ebbe olyan jól belejöttem már úgyis :)

Vannak távoli olvasóim (meg magyarul nem beszélő képnézegetőim is),
ezért a turistacsalogató képek :)

A helyi óceánjáró

Szóval séta a hídon, mégha nem is az óceán vize felett,
de odaát szép kis vityiló van, nem? :)

Retro lámpa, háttér-látványossággal

Na itt a baj. Szép híd, szép a kilátás... csak hát minden rohad és rozsdás.

Különleges és mutatós... csak rozsdás és felújítandó

Távolabbról persze gyönyörű

És a környéke sem elhanyagolható

Sikló, alagút, virágok... de jobb oldalon az a ronda épület minek?

Key West után egy újabb 0 km.
Egyik vége az utamnak itt, másik ott, közte hatalmas távolság
ténylegesen és átvitt értelemben is.
Ez ráadásul körbekerítve, lezárva, kerítésen benyúlva fényképezve
Aztán jött a Várkert Bazár. Most adták át, bár még csak félig-meddig van kész. Mondjuk gyönyörű lett az elkészült rész, bár én nem is emlékszem milyen volt előtte. Most hétvégén ingyenes körbevezetés, mindenhova benézés, nem tudom utána pénzt kérnek-e érte, de gondolom persze, ahogy mindenért.

Első épület a bejárattól jobbra, elég látványos

Már megint egy Miami busz :)

Feljárat és lejárat emelkedők

Kút a bejáratnál

És egy mutatós váza

Odabent még zenekar is zengett a tiszteletemre :)

Igencsak mutatós plafon :)

Az ablakon kifigyelve... bár miért a sarló?

Vagyunk egy páran.
Az épület és környéke gyönyörű és új.
Már ami kész van

Oroszlán itt is, bár ez egy kígyóval küzdött

Vakajtó

Na ez a nincs kész rész

Idefent és odalent

Azért itt is sikerül ember-mentes képet csinálnom, bár nem könnyen :)

Az oszlopok takarják el a napot? Vagy merre jár vajon?

Szép és rendezett és még tiszta is

Arany falfestés

Szépen kidolgozott részletek

Még az "erkélyajtón" is

Ő pedig az idegenvezető volt.
Magyarul beszélt, nem is értettem egy szót sem,
hisz amcsi turistát játszottam
(viccelek, mielőtt mindenki kiutál innen :D)

Mozgólépcsőn lehetett felmenni a várba.
Ezt mondjuk nem értem, luxus, ráadásul csak egyirányú
Összességében gyönyörű volt, bár tényleg nem tudom mi volt itt előtte. De nem tudom miért kellett átadni, mielőtt teljesen kész lett volna. Ja, de tudom. Hisz most voltam szavazni :)

Látványos fénykép a mozgólépcsőről

Na a kilátás igazán szép

És még egy plusz, azaz a siklóval együtt

Gellért és Margit

Madarak itt is vannak, méghozzá nem is pici

Parlament és Lánchíd a fák mögött. Nem, nem pálma

Hát még ha a nap is sütne!

A lényeg nem a kő, hanem a 270 Ft-os (vagy 1 Euros) WC.
Kösz, de inkább hazaviszem :)

Egyre feljebb jutok

Bár kerítés itt sincs, azért őrzik a házat :)))

Apró látványosság

Még egy madár. Ez sem mozdult

Amcsi zászlók után egy kis hazai ebből is

Szép-szép, de szegény kerekesszékes a macskakövön... :(

Sorakoznak a buszok. De itt a háttér már nem annyira látványos,
persze annál zsúfoltabb, az út meg dugós és egysávos

Tavasz van, lassan vége a szürkeségnek. Úgy legyen!

Próbálom rózsaszínben látni a világot, a fákat sikerült :)

Szebb mint a pálmafa?! :)

Nénike ül a padon, a lába egy fa dobozon, hogy kényelmesebb legyen

Keresztforgalom :)

A Mátyás templomot mindig is imádtam, hisz gyönyörű.
Csak rossz oldalról közelítettem, lezárások, feltúrások.
Persze ha szépítenek, újítanak, az sosem baj

Ott a falat jobbra alul is légyszi

Végre nincs felállványozva és látszik a szépsége

Nehéz volt kivárni, míre mindenki eltűnik a képből,
de megérte :)

Bár nem rózsaszín, hanem lila, de szépséges

Minden együtt

Na itt egy kis negatívkodás, tipikus Magyarország.
A felső rész már csak pénzért látogatható (kösz, de kösz nem),
alul pedig ott kajálgatnak, így a kilátás onnan sem lehetséges.
Gratula :(

Szép és felújított

A Parlament mindenhonnan látványosan mutatós

Csak úgy hömpölyögnek az emberek. Sajnos a legtöbben feketében, sötétben.
Én bezzeg tobzódtam a színekben persze, azért sem szürkülök be :)
Na itt volt az a pillanat, hogy a telefonom lemerült. Történt máskor is ilyen, csakhogy itt nem találtam megoldást a feltöltésére. Szóval innen lassan megfutamodtam, mindenféle lépcsőkön lefelé egészen a rakpartig siettem, majd elmeneteltem a Margit-hídig. Ott viszont már járműre váltottam, megnéztem magamnak belülről a Combinot, amivel elrobogtam a Nyugatiig. Hát, az az aluljáró nem kicsit kifogásolható, lent a metrórész pedig elborzasztó, ahogy maga a metrókocsi is.

Összegzés. Próbáltam kívülállóként, nyitott szemmel mindenre rácsodálkozva körbenézni az oly sokat dicsért fővárosunkban. Egy biztos, sok gyönyörűségre lehet bukkanni, nem mondom, hogy nem érdemes turistaként idáig elutazni. De! Sajnos kosz van, látható a szegénység, lepukkanás és igénytelenség. Sajnálatos, de sajnos ez van. Az embereket elnézve (és nem feltétlenül a koruknál jóval idősebbnek és trendinek tűnni akaró fiatalokra gondolok) szürkén és kopottasan közlekednek, lehajtott fejjel, mosoly nélkül, beleolvadva a hasonló adottságokkal rendelkező környezetbe. Bár a fentiekben sokszor poénból hasonlítottam a látottakat a kinti világhoz, ennyire egyáltalán nem szálltam el az elmúlt fél év alatt magamtól, de akármennyire is akarom csodálattal nézni kis hazánkat, elég sok kifogásolható tényező kavar be. És akkor még nem is beszéltem a hétköznapokban tapasztalt autósokkal kapcsolatos problémáimról. Röviden annyi, hogy egyik nap majdnem elütöttek a zebrán, pedig kivételesen zöldön keltem át. Másik eset színházból hazafelé egy sz@ros kis Suzukival akart valaki letolni, akit muszáj voltam azzal tanítani, hogy gyorsan lecsökkentettem a sebességemet a kötelező 50-re és boldogan ott totyorogtam előtte, tudván hogy úgysem tud megelőzni. Nem segített, hisz nem tanult, nem változott, ideges fejjel húzott később le mellettem, én meg csak mosolyogtam :) Bár magamat egyszerűen csak sportos vezetőnek tituláltam mindig, mások szerint félőrült voltam, kint ebben is változtam minimálisan, hisz ott nem kellett a kis autómmal küzdenem, egyszerűen mindenki halad egy normál (a megengedettnél egységesen picit gyorsabb) tempóban a jobbnál jobb autókkal és nem egy vérremenő harc a mindennapi autókázás. De figyelnek egymásra, udvariasak talán túlságosan is és ha pl gyalogosan tilosban lépek le az útra is elengednek, hisz tudják hogy sokba és sok évükbe kerülne ha elütnének. Ja, láttam rendőröket is, de azon csak nevetni tudok, ezért ezt nem is ragozom.

Szóval én megváltoztam. A látásmódom és a gondolkodásom is. Ezért tűnik másnak, ami előtte fel sem tűnt hogy milyen. És nem mondhatom, hogy szörnyű vagy elviselhetetlen, csak egyszerűen más. Ami nekem most nem annyira tetszik, de nem kell ezért rám haragudni, csak el kellene hinni, hogy máshogy is lehet és tenni érte, nem beszürkülni, beleszomorodni és várni a csodát, hanem tenni, változtatni. Kinek így, kinek úgy.