Budapest, Te csodás

Na végre újra írok. Bár még mindig nincs netem, lassan talán az is meglesz.

Először is még egy kis emlékezés egy fénykép erejéig, csak eddig nem sikerült feltennem.

Kagylógyűjtemény kipakolva :)

Első megbeszélésre felkészülve, ajándék a főnökömnek :)

Az irodában az asztalomon sem feltétlenül a munka a fő látványosság

Szóval elindultak a "dolgos" hétköznapok. Az estéimet még mindig meséléssel töltöm, de egyik este kikapcsolódásként színházba mentem. Hát nem mondom, hogy a Nyugati tér környéke szép látvány este, ezért ezt fényképekkel nem is dokumentáltam, inkább csak néhány érdekesség.

McDonalds WC pénzért. Vagy egyél.
Köszi, de kösz nem. Inkább tartogatom :)
(Ugye kint a közértekben és üzletekben, vagyis bárhol bármikor
ingyen el lehetett végezni a szükségest)

A készülő bringa bérlő állomás (BuBi vagy mi)
Jók az ékezetek, gratula :)

Sok minden ki van írva... csak az árak nem

Végül egy kis kitérő, hírek Miamiból. Zoltán Erika koncert megvolt, jó volt, sokan voltak. Egy élménybeszámoló kép bizonyítékul Gábortól.

Sok minden megerősítette, hogy Budapest néző túrára kell mennem, hogy egy kicsit pozitívabb kép alakuljon ki újra bennem kis városomról. Így szombaton nekiindultam. Röviden az útvonal. BKV, Deák tér-Váci utca-Vörösmarty tér környéke, majd Lánchídon át, mindenki által ajánlgatott fogalmam sem volt mi Várkert Bazár, majd Budai Vár, végül Margit hídig a rakparton séta, onnan pedig újra BKV. Jó nagyot sétáltam, sok mindent láttam, ez jön most képekben.

Mehetnék turista busszal, de inkább gyalogolok

Első látványosság... hát...

Igazi magyar-reklám, jó próbálkozás a sport révén
visszahúzni engem :)

Nem egy kényelmes póz, szóval megszántam egy kis pénzzel,
hogy megmozdulhasson :)

Starbucks próba. Angolul, Nicole álnéven :)
Drágább, mint odakint!

Retroság

Bérelhető bringa. Ezen legalább nincs kosár, de mégsem béreltem,
hisz ott vár a sajátom a kis lakásomban. Csak ne fáznék annyira!

Na igen, ez még mindig szép!

A lufit nem tőlem kapta :)

Újabb retroság

Virágoskert. Mondjuk temetői árvácskák, de azért szép színes

Totál olyan, mint a Miamis.
De hát ott sem szálltam fel soha, itt sem tettem

Újabb verzió a buszra.
Jó sok féle volt, mondjuk turistát is elég sokat láttam.
Magammal az élen.

Akkor itt egy kis plusz infó. Távozásom előtt is jó sokáig nem voltam bent a városban így sétálgatni, szóval nem csak fél év kimaradásom volt. Ráadásul elhatároztam, hogy direkt egyedül megyek sétálni, hogy csakis a saját tapasztalásom legyen, ahogy Miamit is szépen lassan egyedül fedeztem fel. Szóval turistát játszottam, néha (pl Starbucks) ráadásul külföldit. Az időjárás nem volt túl kedvező, mert a nap nem sütött, pedig pont a szürkeséget próbáltam színesebbnek látni, de így minden ténylegesen szürkének tűnt. Első benyomások a Deák tér és Vörösmarty tér környékén sétálva, hogy az épületek fejmagasság felett gyönyörűek, ha felfelé néz az ember, csodákat láthat. Viszont ha szemmagasságba vagy a föld felé nézelődök, akkor jön a szürkeség és a lepukkanás. Bár sok turistát láttam, sajnos nagyon sok hajléktalant, kéregetőt és koszt is. Na mindegy, folytatom.

Újra hídséta. Ebbe olyan jól belejöttem már úgyis :)

Vannak távoli olvasóim (meg magyarul nem beszélő képnézegetőim is),
ezért a turistacsalogató képek :)

A helyi óceánjáró

Szóval séta a hídon, mégha nem is az óceán vize felett,
de odaát szép kis vityiló van, nem? :)

Retro lámpa, háttér-látványossággal

Na itt a baj. Szép híd, szép a kilátás... csak hát minden rohad és rozsdás.

Különleges és mutatós... csak rozsdás és felújítandó

Távolabbról persze gyönyörű

És a környéke sem elhanyagolható

Sikló, alagút, virágok... de jobb oldalon az a ronda épület minek?

Key West után egy újabb 0 km.
Egyik vége az utamnak itt, másik ott, közte hatalmas távolság
ténylegesen és átvitt értelemben is.
Ez ráadásul körbekerítve, lezárva, kerítésen benyúlva fényképezve

Aztán jött a Várkert Bazár. Most adták át, bár még csak félig-meddig van kész. Mondjuk gyönyörű lett az elkészült rész, bár én nem is emlékszem milyen volt előtte. Most hétvégén ingyenes körbevezetés, mindenhova benézés, nem tudom utána pénzt kérnek-e érte, de gondolom persze, ahogy mindenért.

Első épület a bejárattól jobbra, elég látványos

Már megint egy Miami busz :)

Feljárat és lejárat emelkedők

Kút a bejáratnál

És egy mutatós váza

Odabent még zenekar is zengett a tiszteletemre :)

Igencsak mutatós plafon :)

Az ablakon kifigyelve... bár miért a sarló?

Vagyunk egy páran.
Az épület és környéke gyönyörű és új.
Már ami kész van

Oroszlán itt is, bár ez egy kígyóval küzdött

Vakajtó

Na ez a nincs kész rész

Idefent és odalent

Azért itt is sikerül ember-mentes képet csinálnom, bár nem könnyen :)

Az oszlopok takarják el a napot? Vagy merre jár vajon?

Szép és rendezett és még tiszta is

Arany falfestés

Szépen kidolgozott részletek

Még az "erkélyajtón" is

Ő pedig az idegenvezető volt.
Magyarul beszélt, nem is értettem egy szót sem,
hisz amcsi turistát játszottam
(viccelek, mielőtt mindenki kiutál innen :D)

Mozgólépcsőn lehetett felmenni a várba.
Ezt mondjuk nem értem, luxus, ráadásul csak egyirányú

Összességében gyönyörű volt, bár tényleg nem tudom mi volt itt előtte. De nem tudom miért kellett átadni, mielőtt teljesen kész lett volna. Ja, de tudom. Hisz most voltam szavazni :)

Látványos fénykép a mozgólépcsőről

Na a kilátás igazán szép

És még egy plusz, azaz a siklóval együtt

Gellért és Margit

Madarak itt is vannak, méghozzá nem is pici

Parlament és Lánchíd a fák mögött. Nem, nem pálma

Hát még ha a nap is sütne!

A lényeg nem a kő, hanem a 270 Ft-os (vagy 1 Euros) WC.
Kösz, de inkább hazaviszem :)

Egyre feljebb jutok

Bár kerítés itt sincs, azért őrzik a házat :)))

Apró látványosság

Még egy madár. Ez sem mozdult

Amcsi zászlók után egy kis hazai ebből is

Szép-szép, de szegény kerekesszékes a macskakövön... :(

Sorakoznak a buszok. De itt a háttér már nem annyira látványos,
persze annál zsúfoltabb, az út meg dugós és egysávos

Tavasz van, lassan vége a szürkeségnek. Úgy legyen!

Próbálom rózsaszínben látni a világot, a fákat sikerült :)

Szebb mint a pálmafa?! :)

Nénike ül a padon, a lába egy fa dobozon, hogy kényelmesebb legyen

Keresztforgalom :)

A Mátyás templomot mindig is imádtam, hisz gyönyörű.
Csak rossz oldalról közelítettem, lezárások, feltúrások.
Persze ha szépítenek, újítanak, az sosem baj

Ott a falat jobbra alul is légyszi

Végre nincs felállványozva és látszik a szépsége

Nehéz volt kivárni, míre mindenki eltűnik a képből,
de megérte :)

Bár nem rózsaszín, hanem lila, de szépséges

Minden együtt

Na itt egy kis negatívkodás, tipikus Magyarország.
A felső rész már csak pénzért látogatható (kösz, de kösz nem),
alul pedig ott kajálgatnak, így a kilátás onnan sem lehetséges.
Gratula :(

Szép és felújított

A Parlament mindenhonnan látványosan mutatós

Csak úgy hömpölyögnek az emberek. Sajnos a legtöbben feketében, sötétben.
Én bezzeg tobzódtam a színekben persze, azért sem szürkülök be :)

Na itt volt az a pillanat, hogy a telefonom lemerült. Történt máskor is ilyen, csakhogy itt nem találtam megoldást a feltöltésére. Szóval innen lassan megfutamodtam, mindenféle lépcsőkön lefelé egészen a rakpartig siettem, majd elmeneteltem a Margit-hídig. Ott viszont már járműre váltottam, megnéztem magamnak belülről a Combinot, amivel elrobogtam a Nyugatiig. Hát, az az aluljáró nem kicsit kifogásolható, lent a metrórész pedig elborzasztó, ahogy maga a metrókocsi is.

Összegzés. Próbáltam kívülállóként, nyitott szemmel mindenre rácsodálkozva körbenézni az oly sokat dicsért fővárosunkban. Egy biztos, sok gyönyörűségre lehet bukkanni, nem mondom, hogy nem érdemes turistaként idáig elutazni. De! Sajnos kosz van, látható a szegénység, lepukkanás és igénytelenség. Sajnálatos, de sajnos ez van. Az embereket elnézve (és nem feltétlenül a koruknál jóval idősebbnek és trendinek tűnni akaró fiatalokra gondolok) szürkén és kopottasan közlekednek, lehajtott fejjel, mosoly nélkül, beleolvadva a hasonló adottságokkal rendelkező környezetbe. Bár a fentiekben sokszor poénból hasonlítottam a látottakat a kinti világhoz, ennyire egyáltalán nem szálltam el az elmúlt fél év alatt magamtól, de akármennyire is akarom csodálattal nézni kis hazánkat, elég sok kifogásolható tényező kavar be. És akkor még nem is beszéltem a hétköznapokban tapasztalt autósokkal kapcsolatos problémáimról. Röviden annyi, hogy egyik nap majdnem elütöttek a zebrán, pedig kivételesen zöldön keltem át. Másik eset színházból hazafelé egy sz@ros kis Suzukival akart valaki letolni, akit muszáj voltam azzal tanítani, hogy gyorsan lecsökkentettem a sebességemet a kötelező 50-re és boldogan ott totyorogtam előtte, tudván hogy úgysem tud megelőzni. Nem segített, hisz nem tanult, nem változott, ideges fejjel húzott később le mellettem, én meg csak mosolyogtam :) Bár magamat egyszerűen csak sportos vezetőnek tituláltam mindig, mások szerint félőrült voltam, kint ebben is változtam minimálisan, hisz ott nem kellett a kis autómmal küzdenem, egyszerűen mindenki halad egy normál (a megengedettnél egységesen picit gyorsabb) tempóban a jobbnál jobb autókkal és nem egy vérremenő harc a mindennapi autókázás. De figyelnek egymásra, udvariasak talán túlságosan is és ha pl gyalogosan tilosban lépek le az útra is elengednek, hisz tudják hogy sokba és sok évükbe kerülne ha elütnének. Ja, láttam rendőröket is, de azon csak nevetni tudok, ezért ezt nem is ragozom.

Szóval én megváltoztam. A látásmódom és a gondolkodásom is. Ezért tűnik másnak, ami előtte fel sem tűnt hogy milyen. És nem mondhatom, hogy szörnyű vagy elviselhetetlen, csak egyszerűen más. Ami nekem most nem annyira tetszik, de nem kell ezért rám haragudni, csak el kellene hinni, hogy máshogy is lehet és tenni érte, nem beszürkülni, beleszomorodni és várni a csodát, hanem tenni, változtatni. Kinek így, kinek úgy.