2013. október 13., vasárnap

Találkozások

Szombaton, azaz tegnap az egyik kedves kollégám épp erre járt, így összefutottunk. Na jó, ez persze egy kis barokkos túlzás, de a lényeg, hogy vele és egy itt élő jóbarátjával töltöttem a napot. Most szembesültem csak igazán azzal, hogy kezdem nagyon otthonosan érezni magam, úgy beszéltem már a környékről, mintha nem is tudom mióta itt élnék :) Megérte ennyit gyalogolni, minden négyzetmétert ismerek már. Lassan elindulhatok távolabbi vidékek felfedezésére, mielőtt még azt is észreveszem, ha egy kicsit hosszabb az egyik fűszál már valahol, mint előtte volt :)

Mióta itt vagyok, most ültem először kocsiban, bár persze nem én vezettem, de már utasnak lenni is nagy dolog volt. Ráadásul tegnap is és ma is, de mielőtt nagyon rákapnék az ízére holnap újra iskola és újra buszozhatok :)

Szóval South Beach-en kezdtük a napot, azt a környéket és az óceánt látni kell. Parkolóhely keresgélés után (beigazolódott, hogy iskolába járáshoz nem kell nekem kocsi) egy rövid séta közben megcsodálhattuk a partot.

Ezúttal is üdv az összes kollégámnak,
akik inkább Galyatetőn voltak ahelyett, hogy ők is eljöttek volna meglátogatni :-P
Majd egy kis strandolásra alkalmas ruha vásárlás után (kollégám bőröndje még valahol máshol járt) már csobbant is nagyokat a vízben. 
Bár nem kérdeztem meg, remélem utólag hozzájárul a fenti kép közzétételéhez :)
Ez pedig egy brutál nagy polifoam, ami nagyon szuper dolognak tűnik.
Egy problémája, hogy a strandra juttatását nem tudom hogy oldották meg, nincs az a kocsi, amibe befér :)

Utána átmentünk Miamiba, a számomra már szintén jól ismert Bayside-ra és elfogyasztottunk egy késői ebédet. A Forrest Gump c. film által megihletett étteremlánc, a Bubba Gump egyik hangulatos intézményében fogyasztottuk el tengeri herkentyűs ebédünket. Igen, én is! Megfogadtam mielőtt kijöttem, hogy ezúttal nem fogok ellenállni és megkóstolok néhány, eddig számomra még felfedezetlen gasztronómiai különlegességet. Persze másnak ez lehet nem akkora nagy szám, de anyukám biztos néz nagyokat, ha meglátja mi lóg ki a számból :)

Shrimp és shrimp és még egy kis shrimp, háromféleképpen elkészítve.
Azaz garnélarák. Igen, megettem, bár féltem tőle, de próbáltam elvonatkoztatni.
És merem állítani, finom volt. Bár nem fogom naponta ezt enni ezentúl, de akkor is.
Utána még sétáltunk egyet a kikötőben, majd ők elindultak a reptérre bőrönd keresésre, én pedig elindultam hazafelé busszal. 
Fehér ruhások gyülekezete. És mindenhol rengeteg embert láttam utána is csupa fehérben.
Biztos valami white party volt. Bár senior, mert az átlagéletkor erősen középkorú volt.

Kicsit sokáig tartott hazaérnem, mert nagy szombat esti dugó volt. Ráadásul továbbra is borzasztó hideg van a buszokon, főleg ha 1 órát üldögélek rajta. Pedig már mindig készülök, valami kardigán (vagy most jobb híján törölköző) mindig van nálam, de legközelebb térdig érő zoknit is kellene magammal vinnem, mert a lábam is majd le fagyott. Azt hiszem be is szerzek egyet, irtó vicces leszek valami csíkos sízokniban, főleg hogy kint továbbra is dübörög az indián nyár. Na persze az csak otthon van, itt egyszerűen csak folyamatosan nyár van.

Azért is siettem (volna) haza, ugyanis a költözésre segítségünkre érkezett a házinénim férje, aki amúgy az utakat járja a kamionjával, így az este hátralévő részén vele beszélgettem, ezért is linkeskedtem el tegnap a blogírást.

Ma reggelire egy igazi magyaros hagymás-szalonnás tojásrántottát kaptam, nagyon jól esett és betöltötte az űrt jó időre a hasikámban, így utána az időmet az óceánban és közvetlen közelében múlattam késő délutánig. Úgy 2 óra felé megfutamított pár sötét felhő, de feltűnt, hogy rajtam kívül csak egy-két ember szedelőzködik és hagyja el sietve a partot mielőtt beborít bennünket az égi áldás, a többiek viszont vígan heverésztek tovább. Bár gondolkoztam rajta, hogy simán letakarom a cuccaimat és amúgy meg miért is zavarna ha fentről vizes leszek ha amúgy is vizes vagyok, mégis inkább összepakoltam és nekiindultam. De épphogy elhagytam a partot, szemben még több ember érkezett strandruciban, mintha mi se történne és ugrándozva baktattak a víz felé. Hülyén éreztem magam, hogy megfutamodom, így visszafordultam. Persze ciki lett volna az előző helyre visszacuccolni (na persze itt semmi nem ciki, csak én nem adtam még át magam teljesen ennek az állapotnak), így tíz-húsz törölközővel arrébb foglaltam újra helyet a homokban. És milyen jól tettem! Ugyanis persze hogy nem esett, úgy néz ki az öreg rókák már tudtak valamit és csak a lúzer turisták futamodtak meg. Persze vagy egy órán át nem sütött a nap, de nem is bántam, mert addigra már úgyis túl voltam hevülve, így a lengedező szelet és felhő takarta napot kihasználva aludtam egy hatalmasat :) Mikor felkeltem már az idő is jobb volt, sütögetett a nap, bár a szél eléggé fújt, így nagy hullámok kerekedtek, de maradtam még egy ideig.

Késő délután jöttem haza, mert a szállásadóimat meginvitáltam egy étterembe. A helyet én választottam, a számlát én álltam, de persze ők fuvaroztak odáig. Egy szuper olasz étteremben voltunk, ahol anno nővéremékkel is sokszor ettünk Florida egyéb részein. Olive Garden a neve és nekem anno is nagyon bejött és most sem kellett csalódnom. 


Előételként salátát vagy levest lehetett választani INGYEN, én egy Minestrone levessel kezdtem. Majd egy jóféle lasagne-vel folytattam. 


A bökkenő csak az volt, hogy a felénél kifogott rajtam. Szerencsére itt mindig elcsomagolják a maradékot, így jut holnapra is egy kis harapnivaló majd :) Persze kihasználtam a másik helyi juttatást is, egy üdítőt fizetsz, többet ihatsz, így a már bevált pink lemonade gluggyog pár pohárral még mindig a pocimban :)

Szóval jó mozgalmas hétvége volt, bár azért pihentem is, így kezdődhet az újabb hét. Ráadásul nagy dologgal, hétfőn-kedden költözés. Én is sietek haza a suliból segédkezni, mindenesetre már felkészültem.

Nem mondom, hogy nem volt furcsa csomagolni, de szerencsére még csak két utcával arrébb kell átcuccolnom és nem sok ezer kilométerrel arrébb :) Persze a fenti kép csalás, egyáltalán nem próbálkoztam az összes cuccom összezsúfolására a fenti érkezési táskákba, csak a többi táskát-szatyrot nem fényképeztem le :) Igazából ha nagyon akarnék, talán még bele tudnék pakolni ezekbe is mindent, bár a 23 kilós súlyhatárt már csúnyán átlépném, de most nem akartam mindent teljesen összegyűrni, így ezért csak a nagyját csomagoltam így el. De már most érzem, baj lesz itt még 6 hónap múlva :)