A suliban ma megtudtuk, hogy a délelőtti tanárunk jövő héttől elmegy két hét szabadságra és egy vad idegen nő fogja helyettesíteni. Hát kíváncsi vagyok, milyen lesz, bár nem árt egy kis változatosság :)
Suli után páran elmentünk enni a kis szendvicses helyre, amiről talán már írtam. Ha mégsem, akkor legalább nem ismétlem magam. Szóval van egy spanyol szendvicses hely, ahol minden szerdán minden szendvics, az üdítők, a sült krumpli, a saláta, sőt a borok is kemény 1 dollárba kerülnek. Más napokon sem sokkal drágább, mondjuk a duplája, de ez az összeg itt nevetségesen olcsó. 2-3 szendviccsel én degeszre eszem magam, a fiúk olyan 4-5-öt szoktak bevállalni. Tök jó volt, sokat beszélgettünk, ami mindannyiunkra ráfér angol gyakorlás címén.
Utána pedig nagy lépést tettem. Vettem magamnak egy helyi mobiltelefont. Na nem a telefon a lényeg, hanem a sim kártya, innentől elérhető vagyok az iskolatársaim, sőt a helyiek számára is. Egyszer majd elárulom miért lehet ez esetleg fontos :)
A telefon persze a leggagyibb verzió, baromi furcsa újra nyomkodni a gombokat, de viccesen olcsó volt. A havi díj is elég olcsó, főleg ha nem számolom át forintra és viszonyítom az otthoni céges havidíjhoz :)
Mindezek után jöttem haza, ugyanis 6 órától egy házépítési projekt megtárgyalása volt a szigeten. A városházára mentünk, legalább ilyet is láttam belülről. Nagyon hivatalos volt, szemben ültek az asztalok mögött a nagy emberek, mint a bíróságon, az első sorban foglaltak helyet a projekt kivitelezői, a többi sorban pedig az érdeklődők. Akik viccesen kevesen voltak, így mi nem is maradtunk sokáig. A lényege amúgy az volt a megbeszélésnek, hogy egy új házikót akarnak építeni a szigetre, aminek a terveinek az elfogadásáért kuncsorogtak a fejesek előtt, akik konkrétan belekötöttek a "miért alacsonyabb a közepe a háznak, mint a szélei, miért ilyen az erkély, miért olyan a parkoló, miért ilyen a lift, miért kék", stb. Na kb ennyit értettem belőle, ezt is csak azoktól, akik elég hangosan és érthetően beszéltek. Volt egy-két felszólaló a "vendégek" közül is, akik 3 percet kaptak beszélni és kb annyit mondtak el, hogy ők itt laknak és támogatják a beruházást, mert jajj de szép és jó. Na jó, volt aki picit kötözködött, de összességében támogatta. Na de miért fontos mindez? Ugyanis vajon hova épül ez az új épület? Hát nem pont ennek a háznak a helyén, aminek egyik lakásában épp fekszem az ágyon és vadul verem a notebook billentyűzetét? :) Most vagy én vagyok rossz ómen, vagy nem tudom, de az előző házat épp felújítják, ezt meg majd lebontják, hát érdekes. Persze utóbbi még odébb van, de akkor is.
Hát, kb ennyi volt a mai nap. Kis lépések az emberiségnek, de nagy lépések nekem az amerikanizálódás útján :)
