Visszaszámlálás

Tegnap elkezdődött a hosszú napok hete. Nem mondom, hogy gyerekjáték, de valahogy túlélem. Mondjuk tegnap kicsit elbénáztam, mert nem vásároltam elég hidegélelmet magamnak, így eléggé kivoltam már a nap végére. Ma bezzeg gondoskodtam elég ellátásról, sőt túl is vásároltam magam. Holnapra csak meglesz az arany középút.

A délelőtti órán semmi változás, jókat mókázunk egy-két sorstárssal, na meg a tanárral. A kommunikációs tanár havonta rotálódik, így most az egyik jófej lányhoz kerültünk. Pechemre csak egy napig maradhattam, mert délután megkeresett az egyik vezető a suliból, hogy ezennel high intermediate (középhaladó) szintről advance (haladó) szintre soroltak át a jó eredményeim miatt, így kommunikációs szintet és tanárt kell cserélnem. Nem mondom, hogy örültem, hogy ott kell hagynom a jól ismert arcokat és ismeretlenekre cserélnem. De végülis nem olyan gáz, bár a tanár egy új arc, aki nem egy pörgős típus, így mindenki beszélget össze-vissza, csak sajnos nem mindenki angolul.

A délutáni órám magasabb szint, mint a délelőtti, csak szólásokat, meg kifejezéseket tanulunk és dumálunk jó sokat, ráadásul elég kis létszámú a csoport, szóval nem tudok lapítani. A tanárt viszont legalább jól ismerem és ő is engem, bár a diákokkal még csak ismerkedem, mert mindenki totál új arc. Van két orosz, egy olasz és két-három német. A ruszkikat ráadásul senki sem érti, mert bár elég folyékonyan beszélnek, a t-k helyett folyamatosan z-t mondanak, így mindenki csak pislog nagyokat. Azért ezt az órát én sem rázom ki a kisujjamból, ráadásul ők már egy hét előnyben vannak. Sőt a könyvet sem veszem meg erre a két hétre, elég nekem a másik. Szóval még nem tudtam megmutatni igazi önmagamat, de rajta vagyok, hogy hamar felzárkózzam. Na nem kell megijedni, nem tanulással, csak próbálom felvenni a fonalat :)

Tegnap suli után amúgy siettem haza egy hosszabb telefont elintézni, majd pihentem egy nagyot. Ma viszont ki akartam sétálni magamból a hosszú napot, így nekiindultam dél felé, hogy lemegyek a kis parkomba ejtőzni egyet. De annyi történés volt a part és az Ocean Drive között, azaz a nagy parkban South Beach-en, hogy két óra alatt sem értem le odáig. Mire meg már közel voltam, addigra eléggé felhősödött, szóval a szokásos naplemente megtekintésére esélyem sem volt, így végül inkább hazafelé vettem az irányt. A buszmegállóban még véletlenül összefutottam pár ismerős arccal a suliból - így megy ez már itt, mindenhol ismerősök akárhova megyek :) -, de aztán végre a buszom is megérkezett, így lestoppoltam - hisz különben nem áll meg -, majd robogtam is hazafelé.

Van néhány képem is a mai napról, bár a hangulatot visszaadni nem lehet. Mindenhol emberek sétálnak, táncolnak, futnak, bringáznak, röplabdáznak, vagy csak bandáznak. Pedig sima hétköznap volt. Mivel eléggé hozzá lazultam már a környezethez, na meg itt mindent lehet, megálltam én is mindenhol, nézelődtem, fényképezgettem és élveztem a történéseket. Azért a levegőben szaltózgató emberekhez nem álltam be, de a strandröpi jobban csábított.... volna, ha nem suli-szerkóban lettem volna, na meg amúgy is, félmeztelen kigyúrt csávókkal csak nem állok le bandázni, nem? :)

Bár az alábbi képen talán nem is látszik a lényeg, amiért lefényképeztem, de akkor elárulom. Mondjuk a hőmérséklet sem elhanyagolható, dög meleg van. Esőt ígértek mára, de a felhőkön kívül más nem érkezett, szóval olyan 30 körül mozog. A lényeg viszont a dátum. Február 25-e van. Tegnaphoz képest egy hónap múlva repülőre szállok, mához egy hónapra pedig landolok az anyaföldön. Mondanám, hogy holnaphoz képest egy hónap múlva pedig dolgozni megyek, de ezt csak azért, hogy mindenki azt hihesse a munkahőse énem újra visszatér. De az igazság annyi, hogy talán megpróbálok betalálni és megmutatni magam, mást nem ígérhetek :) Az biztos, hogy a centit nem kezdem el vágni, nem úgy mint mielőtt kijöttem. A munkahelyi naptáramban vagy másfél hónappal azelőtt elkezdtem visszaszámolni és legalább egy héten egyszer kedvesen megosztottam a hátralévő napjaim számát a főnöknőmmel. Most azért ennyire nem vagyok lelkes, így most megemlékezem a fordulóról, aztán gyorsan megpróbálom elfelejteni és csak a hátralévő pozitívumokra koncentrálni. 

Szóval február 25, olyan 86 fahrenheit, azaz 30 celsius

Produkálók és szurkolók, szóval zajlik az élet

Ott mászikált kézen.
Lányoknak a bal háttér megtekintését is ajánlom

Ember a levegőben. Szaltóztak, ugráltak, videóm is van róla

Velük már többször találkoztam, mindig ott focizgatnak kisgatyában

Na jó, voltak azért lányok is. Bár fogalmam sincs milyen sportot űztek.
Kis faütő, rendes teniszlabdával és csak úgy szórták egymást

Aztán vagy 6 röplabda pályán zajlottak a meccsek

Voltak édes hozzátartozók is

Akik egy idő után beadták az unalmast :)

Új reklámtáblák színesítik a tájat

Bár még nincs péntek, lesz még az is.
Mondjuk ide még be kellene térnem egyszer

Egyik leglátványosabb épület odalent

Van aki gördeszkázás közben pizzát eszik a dobozból, mindezt a forgalmas úton
(most épp piros a lámpájuk, de amúgy jöttek az autók sorban)

Például ilyen Audik

Meg még Audik, de itt igazából a felhő a lényeg.
Miattuk futamodtam meg a naplemente nézés elől

Szóval zajlik az élet, csak ki kell tennem a lábamat akárhova. Meg is fogom tenni ezt szerintem megint minden délután, agykikapcsolásnak tökéletesen megfelel, ráadásul újra nagyokat sétálok közben.