2013. november 16., szombat

Magaslatok

Tegnap végre végetért az első helyettesítős hét. Hát, hosszabb és lassabb, mint a normális (szó szerint) tanáros, akire még egy hetet várni kell sajnos.

Az órán (látszik milyen pörgős és izgalmas) kitaláltuk páran, hogy este kosár meccsre megyünk. Bár nem szeretem a kosárlabdát, nem is ismerem a szabályokat (bár gondolom a lényeg, hogy a labdát a kosárba kell juttatni minél többször :D), de hallottam már, hogy ez sokkal több itt, mint egy sima meccs, így természetesen belementem. Neten meg is rendeltük a jegyeket, hova máshova, mint a legeslegfelső szektorba. Na persze nem ám az utolsó sorba, hanem az utolsó előttibe :) Ez általában 25-35 dollár körül mozog, lefelé pedig szépen emelkedik az ár, a legelső sorban pedig, sőt a pálya szélén határ a csillagos ég. De a franc sem akarja az izzadó testek szagát érezni, vagy hogy fejen találják egy labdával, jobb volt nekünk odafent :)

A meccs este fél 7-től kezdődött, fél 5-re beszéltük meg a találkozót az egyik osztálytárs háza előtt és onnan mentünk együtt. Addig én sétáltam picit, a szokás hatalma. Messzire mondjuk nem mentem, főleg mert az időjárás sem volt túl kegyes hozzám, persze hogy akkor esett az eső, mikor épp az utcán jártam-keltem. Végülis csak picit lettem vizes, persze nem nőttem egy centit sem megint. Később jobb idő lett, bár még mindig nem napsütéses (ahogy ma sem).

Az utam során ráakadtam egy nagy parkra, aminek részeit már láttam, de ezt a végét még nem. Teniszpályák, focipályák, uszoda. A teniszpálya bérlése 1 órára 10 dollár. Este világítással plusz másfél dollár. Az uszoda helyieknek ingyenes! Egyéb felnőtteknek 10 dollár. Ja, persze nyitott, szóval hívhatom akár strandnak is. Mindkettőt illene megnézni belülről is, ha jobbra fordul az idő (most csak 25 fok van :)

Csüngő-lógó fa, háttérben a teniszpályák

Pálmafás teniszpályák

Strand bejárat

Kerítésen belül
(persze csak a telefonomat dugtam be, én kint maradtam)

Novemberben is virágzik :)
Aztán sétáltam még jódarabot, végül elindultam a találkahely felé. Az osztálytársamék nem akármilyen helylen laknak. Nem az óceán felőli oldalon, hanem Miami és Miami Beach közötti óceán-öböl szomszédságában egy toronyházban bérelnek egy lakásocskát. Egy brazil fiatal házaspár, 1 évre jöttek, a többi majd kialakul. Már az épület felé közelítve sejtettem, hogy ez nem akármilyen hely lesz. A kapunál a portaszolgálatnál be kellett jelentkeznem, hogy ki vagyok és hova megyek, majd bebocsájtást nyertem a komplexumba. Egy főépületből és két melléképületből áll az épület együttes, ők a főépületben laknak. Ez a legmagasabb és a legújabb. A 16. emeletre mentem, az egész olyan 36 emelet körüli volt asszem. Amúgy olyan feeling, mint egy szálloda, sorban a számozott szobák meg minden. De majdnem mindet hosszútávon bérlik, egy-kettőnek pedig tulajdonosa van. Több ezer szoba, mondanám, hogy egy nagy lakótelep, de ez azért picit más. 

Kilátás az ablakból. Szemben Miami.
Kár, hogy a naplementét nem tudtuk megvárni,
innen persze pont látszik az is
Egy kicsit lementünk kutyát sétáltatni, mert azt is hoztak magukkal. Ahogy sokan mások is, rengeteg kutya lakik ott. Persze plusz pénzért. De azt hiszem itt még a kutyának is kutyajó dolga van :) Sétálgattunk a vonalzó mentén levágott fű között kirakott utakon, egyik medencétől a másikig. Mert persze az is van, egy a családosoknak, egy pedig ahol szól a zene és inni is lehet. Persze mindez a vízparton. Van fitnesz komplexum, persze plusz pénzért. Van itt minden, persze minden plusz pénzért. Talán nem titok, de mindennel együtt havi 2000 dollárt fizetnek ezért a luxusért, ami itt talán nem is olyan sok pénz a többi árhoz képest, de azért szerintem rengeteg. De ez talán megéri az árát. Amúgy a stúdiótól a hatalmas lakásokig van itt minden, ők egy másfél szobás lakásban laknak, bár vicces így hívni. Van egy hatalmas nappali, étkezővel, hatalmas konyhával, pazar kilátással, egy tágas hálószoba és egy tágas fürdő és persze hatalmas gardrób szekrények. Saját maguknak rendezték be ikea bútorokkal, persze a konyha és a fürdőszoba alapból felszerelt. A lakásban nem volt pofám fényképezni, csak a kutyasétáltatás közben. Ritkán érzem igazán irigynek magam, de azt hiszem ezt az életmódot meg tudnám szokni.

Egyik medencés rész, háttérben Miami toronyházaival.
Huhh.

Persze ezt is pénzért lehet használni, több is volt belőle

Kicsit hasonlít az otthoni lakásom, ház mögötti hátsó kertjére.
Csak még keresem azt a felhőt, amelyik hasonlít :)
Ezek után furcsa volt visszacsöppenni a valóságba és buszra szállni, de valahogy át kellett jutnunk Miamiba, ugyanis ott van az American Airlines Arena, a nagy NBA-ben nagyon is jól szereplő Miami Heat csapat stadionja. Mondanom sem kell, hogy a szurkolók kulturáltan közelítenek a helyszín felé, nincs verekedés, nincs rendőrkordon, persze lehet hogy azért, mert ez csak egy kosármeccs :) Persze rendőrök vannak, ők biztosítják az úttesten átkelést az autósok kárára. Ilyenkor a gyalogosoké az előny :)

Megérkezve a stadionhoz természetesen motozás, táskabelenézés, majd kedves beinvitálás után az első megtekintendő helyszín egy hatalmas üzlet ahol mindenféle szuveníreket lehet dögivel és jó drágán vásárolni. Persze mindenki vett ezt-azt, néhányan közülünk is egy-egy pólót, de én ellenálltam a kísértésnek, végülis mégsem egy futball világbajnokságon vagyok (mint Németországban, ahol nekem is kellett vennem egy pólót persze :D).

Úton a stadion felé

A szentély

Közben TV-n keresztül szórakoztatják a nézőket a játékosok

Jaja, itt vagyunk már bent

A hatalmas üzlet és a rengeteg vásárló,
na meg kígyózó sorok

Utána persze mindenkinek ennie meg innia kell.
Drágán persze.

Én inkább hegyet másztam és megkerestem az ülőhelyünket

Magasan van, de mégis jól lehetett látni.
Főleg miután a szemüvegemet is felvettem, még ki is tisztult a kép :)

Mögöttünk (felettünk) az utolsó sor, utána már csak a fal
Aztán elkezdődött a show. Szó szerint.
A játékosok bemutatása közben tűzcsóvák csaptak fel

Amíg állt a játék vagy időkérés volt,
egyenruhások biztosították a terepet a pálya szélén

Szépen lassan megtelt a nézőtér,
bár sokan csak a második-harmadik negyedre érkeztek.
Hát, ők tudják.

Közben persze volt néző szórakoztatás, póló osztás.
Mi is kaptunk, de én nem nyúltam le a többiek elől.
Sima fehér póló, felirattal, hatalmas méretben

Narancssárga kabala állatka néha a pályán,
néha a nézők között mókázott

Tényleg ott voltam :)

Zoom :)
Zajlik a játék

Persze behalóztam, hogy a pálya szélén lévő sorban felül
fehér baseball sapkában ott ül maga David Beckham.
Lefotóztam a feje búbját, mi van ha tényleg ő volt, nem? :)

Időkéréseknél és szünetekben ment a móka a pályán ezerrel

Látkép

Nem anyázó transzparensek, csak nagy játékos-fejek

Hangzavar-mérő a kijelzőn

Benne az utolsó percben.
Hát nem a Miami vezet? :)

Utolsó szabaddobás vagy tizenegyes vagy hogy hívják, nem tudom.
Persze az elkövető az a LeBron James, akinek a fehér mercijét még az első
napokban lefotóztam és fogalmam sem volt ki a muksó.
Most meg még egy levegőt is szívtam vele,
bár ő inkább gondolom csak kapkodta :)
Utolsó kosár és vége is

Hát perszehogy. Miami Heat - Dallas Maverick 110-104

A lányok táncolnak, de nekem a kis narancssárga muksó tetszett ahogy járt-kelt

Ürül ki a stadion

Ezen talán látszik milyen magasan is volt az a hely,
ahol mi is ültünk

Kivetítő
Összességében meg kell hagyni, nagyon nagy élmény volt. Bár életemben nem néztem még meg egy kosár meccset sem és szerintem ez után sem cserélem le a focit erre, de azért hihetetlen milyen show-t kerítettek a meccs köré. Képekben átadhatatlan, csináltam sok videót is, de mindenre az sem jó, ezt át kell élni. És minden volt ami a filmekben, árulják a kaját a sorok között, ajándékokat sorsolnak (pl egy egész szektor nyert egy bigmac kupont), jó fej a muksó, aki végig vezényli az egész játékot mikrofonon. Van rémisztő zene mikor az ellenfélnél a labda, van örömteli mikor a hazaiaknál, az egész meccs alatt. Mindenki örül, mindenki őrjöng, hatalmas a hangzavar, de jó értelemben. Egyszerűen szuper volt!

Aztán elindultunk kifelé, szépen kulturáltan, nem tolongva
Sokan persze újra a shopban voltak, megint nagy sor volt arra, de mi inkább az utca felé vettük az irányt. A stadionból kilépve megcsapott a nyár esti meleg levegő, hisz bent persze nem volt túl meleg azért.

Végül mivel meg akartuk úszni a hatalmas dugót a buszon hazafelé, még elmentünk enni egy-két falatot, hogy elüssük az időt. A közeli Bayside-ra mentünk és a kikötő mellett egy kis olasz étteremben a vizet és Miami fényeit nézve eszegettünk, majd késő éjjel indultunk el hazafelé, én olyan fél 2 felé vergődtem haza. Így én ma sok mindent nem csináltam a pihenésen kívül. Talán majd holnap (sem) :D

Most nem kék, hanem piros színekben pompázott a Szabadság torony.
Talán pont azért, mert a Miami Heats színe piros?


Kilátás az étterem teraszáról

Végül a buszra várva Miamiban