Tegnapról még lemaradt egy kép, bár elég rossz minőségű, de még mindig iPhone4.
 |
Szépen feldíszített pálmafa.
Indul a karácsonyi feeling, már amennyire pálmafával az lehet :) |
Ma reggel jól indult a nap, élőben is láthattam pelikánokat, miközben sétáltam át a kis hidamon.
 |
Igen, jobbra a kis barna házikó,
aminek lebontásáért kampányoltak tegnap olyan hivatalosan |
A suliban sok érdekes ma sem történt, persze tanultunk sokat, de ezt nem részletezném, gondolom nem izgi. Utána úgy volt, hogy elmegyek teniszütőt nézni, de mégsem tettem, hanem jöttem haza. Valamiért fáradt voltam, ezért úgy határoztam, hogy hazajövök, átvedlek és irány a beach. És nem is volt hülyeség, iszonyatosan jól esett, alukáltam, pihikéztem és csak úgy elvoltam. Nem is tudom miért nem csinálom sűrűbben ezt, mindig csak megyek, mint a mérgezett egér, ahelyett, hogy néha csak úgy semmit se csinálnék. A 6 hónapba ennek is bele kellene férnie, szóval ezentúl jobban figyelek erre is.
Azért meg kell hagyni, novemberben fürdeni és napozni elég érdekes érzés volt. Elsőre a víz hidegecske volt, de aztán hamar rájöttem, hogy mégsem az. Szóval jó volt nagyon. Amúgy feltűnt, hogy a part nagyon átalakult. Majdnem két hét eltelt azóta, mióta ott jártam, de nem is azért, hanem a hét eleji hatalmas szelek miatt. Látszott ahogy a víz teljesen átformálta a partot, máshol voltak a buckák meg a lankák. Kicsit bánom, hogy a nagy szélben csak South Beachen néztem meg a hullámokat, ugyanis itt talán nagyobbak is lehettek, mert jóval feljebb a víztől is találtam kagylókat, ahol nem szoktak lenni. Ja, persze megint gyűjtögettem kagylókat, minden strandolgatáskor szoktam. De vajon mennyi fog összegyűlni mire pakolnom kell, azoknak is kell majd egy külön bőrönd, vagy mi? :)
 |
| Még a suliból hazafelé jövet fényképeztem |
 |
A homokban fekve az eget kémlelve.
Mikre van időm, mi? :) |
 |
| Elfáradt a hátam, megfordultam a víz felé :) |
 |
Sokan nem voltak azért rajtam kívül.
Főként csak sirályok, akiktől már tartok picit a múltkori incidens óta :) |
 |
| Poszter |
Hát ilyesmikkel telt a mai délutánom. Hazafelé a hídról lenézve láttam, hogy a kiszemelt teniszpályán (ami leginkább egy nyitott squash pálya, csak én olyat nem tudok) megint ütöget valaki. Holnap azt hiszem nem várok tovább, megyek teniszütő vásárlásra, én is akarom :)
Megfigyeltem egy dolgot, ami furcsa számomra is. Sokszor van, hogy megyek és észreveszem, hogy mosolygok. Ami még hihetetlenebb (ugye anyu?), hogy jön szembe valaki, akárki és rámosolygok. Én, aki utálja az embereket. Mi történt velem? Persze a szembe-ember is visszamosolyog, mert ez itt amúgy sem ritka. Sőt sokszor rá is köszönnek az emberre, főleg ezen a kis szigeten, hisz szomszédok vagyunk vagy mi a szösz, pont mint egy kis faluban (nem mintha tudnám). Szóval nagyon furcsa dolgokat vált ki belőlem Miami, vagy a nap, vagy ki tudja mi. Amúgy ez van a buszon is. Felszállsz, köszönsz a sofőrnek, ő visszaköszön, leszálláskor ha nincsenek sokan elköszönsz... baromi furcsa volt először, most már természetes. Otthon mennyire fog hülyének nézni a 231-es sofőrje ha beköszönök neki és szép napot kívánok? :)
Lehet látni itt is szegénységet, lehet látni itt is beteg embereket, meg persze sok-sok őrültet is de ez mellékes, mégis valahogy más az emberek hozzáállása. Nem a földet nézve menetelnek, véletlenül sem rád nézve, sőt akár belédrúgva ha épp a földön fekszel, hanem figyelnek egymásra és kedvesek. Persze nem igaz ez minden egyes emberre, azért itt sincs mindenki túladagolva boldogsághormonnal, de általánosságban lenne mit eltanulnunk ebből. Persze tudom én is, hogy otthon egy undorítóan szürke esős őszi napon a koszos utcákon sétálva kicsit nehezebb ez. Sőt, itt még nem ültem kocsiban a dugóban (mert dugó itt is van), lehet itt is ugyanúgy kajabálnék folyamatosan, mint otthon, de hátha nem, ez majd egyszer csak kiderül még.
Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de főleg azért, mert sok helyen nincs is kerítés... :)
