Punnyadásos agymunka

Tegnap megint jubiláltam egyet, már 3 hónapja, hogy itt vagyok. Csak úgy suhan az idő :) Ennek örömére sehova sem mentem, jöttem szépen haza és ettem, pihentem, na meg rendet tettem a szobámban, mert már eléggé aktuális volt. Ahogy a pihenés is amúgy.

Tudom, az iskoláról nem sokat beszélek, de a tanulás nem izgalmas dolog. Persze ha történik valami extra, meg fogom írni, de általában nem szokott. Van két új osztálytársunk, egyik egy brazil lány, a másik egy orosz. Kb ennyi a történés. Na de akkor már jelentem, hogy Nesta még mindig köztünk van, csak tegnap nem volt suliban és azt hittem elhagyott minket. De ma reggel hatalmasat köszönt rám, így ha akartam volna sem tudom nem észre venni. De miért is akarnám :) Amúgy dohányzik, nem is keveset, ez egy nagy negatívum. De senki sem tökéletes.

Bár ritkán szoktam már reggel eldönteni, hogy aznap mit fogok csinálni iskola után, de mára megvolt a terv, így készültem is. Lementem az általam nagyon kedvelt Miami Beach legdélebbi csücskében lévő parkba, méghozzá azért, hogy olvassak, így elcipeltem magammal a múltkor vásárolt könyvemet. Feküdtem a kényelmes  kőágyban, félig árnyékban, félig a napon és csak olvastam órákig. Na meg nézelődtem, hisz vagy egy hajó terelte el a figyelmemet, vagy épp egy helikopter, máskor egy madár a pálmafán, na meg persze néha az arra futkorászó félmeztelen férfiak látványa :) A parkban továbbra is rengetegen futnak, edzenek, capoeira-znak, görkoriznak, bicikliznek. Én meg ott döglöttem a könyvemmel, rántott mozzarellát eszegetve (vettem útközben, készültem) és csak néha mozdultam meg, mikor az egyik lábamat megcseréltem a másikkal. Persze szerencsére nem voltam egyedül, aki a pihenést választotta a kora délutáni vakító napsütésben az izzasztó futkorászás helyett, így csak picit volt lelkiismeret furdalásom :) Kárpótlásul hazafelé indulva sétáltam egy nagyot a buszmegállóig, bár közel sem annyit, amennyit szoktam. Majd talán holnap.

Megvártam a naplementét is ha már így ráértem, szóval csak sötétedés után indultam a sétámra.

Na mindez képekben (előre is bocs a reménykedő női olvasóktól, de nem volt pofám a férfi testeket fényképezgetni, így maradnak a pálmafák :)

Kókuszgolyók... azaz a kókuszpálma termései :)

Simán lehet, hogy ismétlem önmagam ezekkel a képekkel,
de ezzel a parkkal nem tudok betelni

Ez az oszlop is volt már nem egyszer,
de talán ebből a szemszögből még nem

Pálmafák mindenütt

Ez már az ágyból fekve

Akinek nem jutott hely a kőágyon,
saját ágyat rittyentett

Nap a pálmafa mögött

És egy kicsit kibújva

Amíg a naplementét vártam, megtaláltam a holdat

Indul a naplemenés :)

Ahogy közeledett a naplemente egyre többen kezdtek gyülekezni a park egyik felében. Profi fényképezőgépekkel, kutyákkal, vagy csak úgy sétálgatva. Itt mindenki olyan elfoglalt, mint én, hogy ilyenekre ráér? :)

És ahogy eljött volna a legszebb rész, egy hatalmas felhő befigyelt,
ami aztán el sem tűnt sötétedésig. Szemétség.
Most mehetek vissza megint :)

Szerencsére nem 9-11, hanem 12-10 van :)

Mondom én, hogy ott maradt a felhő,
de azért így is szép

Ezt a száguldozó hajót egyszer ki akarom próbálni majd

Na és a sötétedésnek köszönhetően kiderült, hogy a szomszéd szigeten lakatlannak vélt házak
nem szellemkastélyok.... vagy pedig lámpafényt szerető szellemek lakják

És íme a már többször fotózott lámpaoszlop esti pompájában

Hát, ez a nap is eltelt. A suliban is angoloztam, a házi feladatomat is megcsináltam a parkban és a könyvet is jó sokat olvastam, szóval nem mondhatni, hogy haszontalanul töltöttem, hisz az agyamat nagyon is sokat járattam angolul, mégha a testemnek egy kis pihenést engedélyeztem is. Olyat én úgysem tudok, hogy mindkettőt, azaz az agyamat és a testemet is kikapcsolom, szóval már ez is valami.