Mikor a lehetetlen megtörténik

Tegnap, azaz szerdán elmaradt a nagy találkozás Lolitával. De helyette egy talán még nagyobb (na nem méretében) kedvenccel találkoztam. Hátha valaki még nem tudja facebookról, így nem lövöm le a poént.

Szóval a keddi égető strandolás után szerdán esőre keltünk, így az akvárium látogatás elmaradt, helyette Miamiba utaztunk át. Amíg nem esett, addig sétáltunk egyet, megnéztük, sőt átéltük az ingyenes kismetró által nyújtott izgalmakat, majd az eső elől a szokásos Bayside marketplace-re menekültünk. Persze közben is párszor eláztunk, de kiderült hogy nem vagyunk cukorból. Járkáltunk az üzletek között, nézelődtünk, ettünk-ittunk. Elmentünk megnézni a Bubba Gump éttermet is, fényképezgettünk természetesen ott is, majd kóvályogtunk tovább. Aztán helyi Gábor barátommal is megbeszéltünk egy találkozót, így visszaindultunk az étterem felé. Egyszercsak hirtelen felindulásból betértünk a szemközti Guess boltba. Felfigyeltem egy matyó hímzéses (utólag kiderült kalocsai, bocsi) farmer kabátos lányra, aki épp ment be egy próbafülkébe. Közelebb lopóztam a kint maradt többiekhez meghallgatni, hogy vajon magyarok-e és akkor olyat láttam, amit nem hittem el. Konkréten Pataky Attila állt előttem teljes valójában. Nem nagyon tudom leírni mit jelentett ez nekem, sokan meg sem értenék, de talán az is nagy szám így magában, hogy ő itt, én itt, de pont egy időben a véletlenek folytán még találkozunk is. Beszélgettünk, fényképezkedtünk (persze én vele, nem ő velem :D), majd nagy nehezen elváltak útjaink. Sok infót megtudtam, igazából csak átutazóban járt erre a barátnőjével, hajóúton volt, tegnap már utaztak is haza. Két új számot írt útközben az ősszel megjelenő 32. lemezre, és ha hazamegyek első dolgom lesz a Kör c. musicalt megnézni, mert nagyon kíváncsivá tett. Talán márciusban még egy koncertre visszajön - és bilibe lóg a kezem. Miután Gábor megérkezett, még visszamentünk vele is újabb fotó körre, na nem mintha ő is nagy rajongó lenne, de mégiscsak nagy dolog ez. Újabb beszélgetés, majd muszáj voltunk tovább állni, bár számomra nem ment könnyen. Mit nekem Nesta, ha van nekem Pataky is, nem? :D Egy biztos, elfelejtettem minden politikai és hit térítést, ufósztorit meg ilyen balgaságokat, egyszerűen ő volt az, pont mint rég, mikor még zsenge tini koromban nyáron véletlenül összefutottunk, közös fénykép, beszélgetés, majd lestoppolt egy Trabantot és elrobogott vissza az Edda táborba...

Na mindegy, szóval a nap legnagyobb eseménye számomra természetesen ez volt, de közben nagyon jól éreztük magunkat persze ettől függetlenül is. Mindezek után még beültünk hármasban ebédelni is egyet - ráfért az izgatottságtól remegő gyomrocskámra -, majd mi visszaindultunk Miami Beachre. Egy hosszabb mászkálás után - az egyik kedvenc bevásárlóhelyemen - késő éjszaka értünk csak haza, bár ez részben sajnos a busznak is köszönhető volt.

Halraj forog körbe-körbe a kikötőben.
Nem találják a kiutat :D

"Amíg él, el nem felejti"... mármint én

A pénztárosnő itt már semmit sem értett :)

Kubai menü: husi, bab rizzsel keverve, főtt yucca gyökér, sült plantain (banánféle).
Izgi volt és finom. Persze a felét hazacipeltük, meg is kéne valamikor még enni

És csak esik és esik

Ma reggel sem mentünk Lolitához sajnos, mert az eső még mindig nem tágított. Mondjuk reggel még szép időnek indult, ezért levegőztünk egy nagyot odakint az óceánparton. Majd ilyen időben jobb híján egy közeli szép nagy pláza meghódítása lett a mai program. Persze annyira ez sem szörnyű, ilyet is látni kell az otthonról ideszakadt turistának. Nem részletezem az eredményességét a napnak, ez maradjon a mi titkunk (van is mit titkolnunk :D)

Valami pálya a parton, aki tudja milyen, elárulhatná

Nem túl nagy, de érthetetlen

Frissen döngölt homok, frissen érkezett hullámok

Felhős ég, de itt még legalább nem esett

Megérkezett a helyi életmentő alakulat.
Gondolkoztam, hogy elkezdek fuldokolni :)

Picit túl már a napfelkeltén, de így is szép

Pedig hullámzott, csak ezt így csíptem el

Habzik a víz

Egy új kisbarát

Sokáig és közelről "beszélgettünk" :)

Vannak másfajta sirályok, sárga csőrrel, sárga lábbal

Meg nagy narancssárga répacsőrrel és bóbitával

Odabent még csillog a nap a vízen, idekint már lóg az eső lába

Az életmentők is szétszéledtek dolgukra

A sirályok meg lázadtak és hátat fordítottak az óceánnak :)

Itt kivételesen nem a sirály a lényeg, hanem a kicsi izé a víz közelében.
Mini sirály vagy nem tudom, de annyira cuki

Rohangálnak fel-alá a kis cingár lábaikon

A nagyok bezzeg csak állnak

Holnap péntek (vagy ki tudja itt ezeket) és még picit mindig esős, szóval tervek szerint most South Beachet és környékét fogjuk körbegyalogolni. Hétvégétől viszont elvileg újra jó idő, szóval folytatódhat minden az eredeti lista szerint, de nem lövök le minden poént, hogy milyen izgalmak várnak még ránk (meg még vajon mik, amikről még én sem tudok :)

A végére pedig egy kis szösszenet, ami ha nem is a legművészibb, de a lényege nem is ebben rejlik. Ha jól számoltam 41 Edda szám címe található a kis monológomban, amit a kevésbé fanatikusoknak kékkel jelöltem :))

Álmodtam egy világot, éreztem, hogy menni kéne már, így kértem, hogy engedjetek saját utamon. Hűtlenül elhagytam a a várost, mert otthon inog a világ. 

Éjjel érkeztem, és itt vagyok a világ közepén, aranyország kapujában. Sok mindent láttam, majdnem minden sarkon álltam (jártam) már. Általában tombol a nyár, de volt már szélvihar is. Legalább háromszor voltam már minden jó helyen, láttam büszke sast falatozni, sirályt napozni, jártam világító torony tetején. Továbbra sem vagyok az éjszaka lánya, de csendes ember sem azért.

Minden nap egy újabb ünnep itt, de lassan jöhet egy újabb álom, csak még várom az érzést, ami segít ezt kitalálni. Bár nálam ez egy ördögi kör, de tudom, egy álom elég egyszerre. Bár a játék véget ér lassan, nem mondom, hogy vágyom haza. És mi van ha már innen nincs visszaút, mert túl jó ez a munkanélküli blues? De persze én vagyok én, szóval nem kell félni és talán elmondom majd egyszer, hogy is lesz tovább. 

Egy biztos, ha feladod az álmaid, meghalsz. Menni kell, hinned kell, bátran megtenni, csak bírd ki míg eléred és élvezni, hogy álom ez a nap, mert tied a hab és a torta is.

Na ebből elég, Gyere őrült, lassan végleg hazatérsz. Aztán majd a kör közepén állok, Ti meg velem kiáltsatok: mert így volt jó!!!