A reggelem azzal indult, hogy a buszmegálló felé menetelve átfutott előttem egy mókus a járdán :) Felszaladt egy pálmafa törzsére, ahol várta egy másik. Hát nem rossz, mi?
 |
| Karácsonyi díszítés pálmafákkal övezve. Hát nem is tudom. |
Ma az iskola után vásárolni mentem, le az 5. utcához, a már jól bevált üzletbe. Semmi extra, csak akartam venni egy újabb cipőt vagy papucsot, mert amiket kihoztam azok nem ekkora sétákra valók, amiket meg itt vettem, azokat meg nyúzom rendesen. Vettem is magamnak egy újabb papucsot. Hát igen, bár november van, 28 fok körül csak nem fogok csizmában lófrálni, bár sokan teszik. Márkája Steve Madden, azt hiszem New York-i divattervező, otthon nem tudom ismert-e, de itt rengeteg cipőjét lehet kapni. Meg vettem magamnak egy Hello Kitty-s házi cipőcskét is, nem mintha a lakásban hideg lenne, de jól esik a klímával folyamatosan hűtött szobában a lábamra egy kis meleg. Főleg azért is vettem meg, mert kemény 3 dollárba került :) Ja, a boltban karácsonyi dalok is szóltak már. Én meg papucsot vásárolok magamnak és örültem hogy beértem a boltba és lehűlhetek :)
Na de mindezt csak amiatt írtam, ami utána következett. Gyanútlanul felszálltam a buszra és elindultam hazafelé. Úgy az iskolám környékén láttam, hogy feltűnően fekete (remélem a felhőkre lehet mondani ezt a jelzőt :D) felhők kezdenek gyülekezni. Nem sokkal odébb pedig brutálisan kezdett el szakadni az eső. Azt kell tudni, hogy itt ahogy esik egy kis eső, rögtön áll a víz az utcákon, hisz mivel Miami Beach igazából egy sziget - mégha nem is kis sziget - alattunk gyakorlatilag víz van, így nem nagyon tud hova elfolyni az a rengeteg víz, ami hirtelen leesik. Amúgy is mondják, hogy pár száz éven belül a víz visszaveszi az uralmat és a Miami Beach eltűnik, és ez szépen lassan, napról-napra apró lépésekben történik is.
Akik vizesen szálltak fel a buszra, azoknak nem lehetett kellemes, ugyanis a légkondi, ahogy mindig, ezerrel berregett. Tüdőgyuszi azonnal. Szerencsére ezt a részét én megúsztam, de csak ezt, aztán úsztam én magam :) Ugyanis természetesen nem állt el, mire elértem odáig, hogy le kell szállnom a buszról (sőt, megjegyzem azóta is esik). Szóval fogtam magam, táskámat becsomagoltam (még jó, hogy vásároltam és volt nálam több szatyor is :D), és megadtam magam, leszálltam a buszról. A buszmegállóban papucs le, szintén szatyorba be. Nem tehetek róla, a táskámat és a cipőmet féltem, magamat meg nem. Elindultam gyalog, mezítláb, szakadó esőben, ugrándozva tócsák között és tócsákban. Otthon ilyet nem hiszem, hogy csinálnék, sőt néznék nagyokat ki az a félőrült nőszemély aki mezítláb szaladgál az esőben. Persze lehet, hogy rólam is ezt gondolták, de itt amúgy simán még ez is belefér. Attól úgysem kellett tartanom, hogy egy ismerős szembejön, akikkel meg találkoztam kb. hasonló helyzetben voltak (csak ők cipőben), szóval jót nevettünk az egészen és mentünk tovább. Félúton megállapítottam, hogy végülis ez is csak víz, szóval miért is lenne bajom, és tényleg nem lett semmi bajom :) Persze mire hazaértem minden ruhadarabból csavarni lehetett a vizet. Amúgy meg úgyis hajmosást terveztem mára, így már be se kellett vizezni a hajam, egyből mehetett rá a sampon :)
