Kutya, macska "barátság"

Iskola után (persze mindig így kezdem) szerda lévén az 1 dolláros szendvicsező helyre mentünk páran az iskolából, meg csatlakoztak egyéb személyek is, végül voltunk vagy tízen, plusz két kutya. Jókat ettünk és beszélgettünk, mindezt jó olcsón. Ráadásul mivel kint ültünk, annyira sütött a nap, hogy egyúttal a napozást is megejtettük, ugyanis konkrétan leégett a fejem meg a karom amíg eszegettünk. Tegnap meg karácsonyfát egyengettem. Micsoda ellentmondás, mi? :) Dolgunk végeztével a kutyások egy parkba mentek kutyát szórakoztatni, de én inkább külön utakon folytattam tovább.

Talán már kezd unalmas lenni (bár nekem még egyáltalán nem!), újra a déli parkba mentem olvasgatni, pihenkészni, ráadásként akkor már naplementét nézni. Desszertként megajándékoztam magam egy fagyival a park felé menet, de utólag rájöttem, hogy hatalmas hiba volt tölcsérbe kérni a fagyit és nem kis tálkába. Ahogy kiléptem az üzletből a két gombóc irtózatos olvadásba kezdett, csurgott végig a tölcséren és a kezemen, így kb fél perc alatt kellett benyomnom az amúgy igencsak drága (majdnem 6 dollár) fagyit az arcomba, így még nagyon ízlelgetni sem volt időm. Pedig mennyit filóztam rajta, hogy milyen ízűt kérjek, hát kár volt. Na mindegy, legközelebb okosabb leszek. Amúgy nem csak a meleg miatt olvadt, mert azért nincs 40 fok csak vagy 27, hanem ez valami extra olvadós olasz fagyi lehetett.

Szuper az amcsi zászlós papír, csak az olvadozó fagyi rágyógyította a tölcsérre,
így elég nehezen szabadultam meg tőle.
(Látszik, hogy siettem, belelóg az ujjam a kamerába :D)

Mindezek után és persze egy alapos fürdés - na jó csak kézmosás - után kifeküdtem a már jól bevált olvasó ágyikóba és befejeztem életem első angol nyelvű könyvét. És még tetszett is! Már nem volt kidobott pénz, sőt kezdhetek bele egy újabba, hogy a többi se legyen az :) Viszont most már nem csak hetente egyszer kellene belenéznem, hanem sűrűbben, mert vagy 5 könyv vár még rám.

Kilátás az ágyikóból.
Körülöttem sportoltak páran, ezért a labda.
Én meg pihentem helyettük is :)

Ők is körülöttem edzettek. Lehet így koncentrálni? :)

Mikor már kezdett hűvöskés lenni az idő, mert közeledett a naplemente, feltápászkodtam az ágyból és elindultam, hogy közelebbről vegyem szemügyre. Na nem mintha olyan sokat számítana, hogy 100 méterrel odébb nézem-e, de mindegy. Szépen elhelyezkedtem és vártam. Szerencsére most a felhők nem kavartak be a képbe. Bár nem a víz felett tűnt el, hanem sajnos egy sziget közöttünk volt, azért szép volt így is.

Ez a félmeztelen muksó konkrétan belefutott a fényképembe

Ültem és vártam a naplementét, közben nézelődtem jobbra-balra

Apa, kezdődik! :)

Sok embernek mániája ez a fajta fényképezés, gondoltam én is kipróbálom.
A krumpli orromnak és golyó fejemnek egyáltalán nem előnyös,
de a lényeg úgyis a napszemüvegem visszatükröződésében van :)

Na inkább folytattam a naplementével, az sokkal szebb volt

Na jó, legyen bizonyíték, hogy tényleg én is ott voltam :)

És mielőtt bárki megszól, hogy nem is látszom, hát legyen.
De mára már elég is lesz bőven belőlem! :)

Miután a fénykép erejéig leszólított emberkék továbbálltak, visszafordultam a nap felé és mit látok? Valami egyszercsak bekavart a képbe. Na persze soha rosszabbat :)

Ilyen nincs, és mégis van :)

Bár eltakarta a napot, nem haragudtam rá

Főleg, mert hamar továbbállt

Az integető emberekről akaratlanul is a Titanic c. film jutott eszembe...

Jó utat kis hajó :)

Na persze egy ilyen kép is kellett megint :)

Bringás babakocsi :)

Csak hogy látszódjon, mindig vannak ám emberek is, csak én mindig megvárom
az alkalmas pillanatot, mikor senki sem kavar be a képbe :)
De most direkt akartam, hogy látszódjon mennyi ember gyűlik össze
naplemente nézőbe. Ráadásul még a hajó is látszik a távolban

Rózsaszín felhők, repülő pelikán és szellemház

A fiúk meg még mindig kitartóan edzettek :)

Én meg inkább "hegyet" másztam és fényképezgettem tovább

Aztán elindultam lassacskán hazafelé, ilyen szörnyű helyeken

Gyülekeztek a felhők, bár talán csak éjszaka felhők, amik hozzák a sötétséget.
Bár haragudtam rájuk, mert miattuk nem láttam a feljövő hatalmas teliholdat

Nehezen, de mára ott hagytam ezt a csodálatos helyet és elindultam hazafelé. Megejtettem egy gyors vásárlást, aztán sétálgattam haza a kis kertvárosi részen és nézegettem a karácsonyi dekorációkat meg a már feldíszített karácsonyfákat.

Spongyabob-mikulás. Nooormális? :)

Furcsa mikulás két pingvinnel, akik egymást váltogatva jöttek ki a lyukakon

Ez csak szép és hangulatos

Balra egy Porsche, jobbra egy fennakadt mikulás

Szép kis házikó, aranyos kocsival, belül szépen feldíszített fával.
Köszönöm, elfogadom :)

És végül egy újabb rózsaszín rendőrautó

Miután a vásárolt cuccokkal hazaértem, még macskamentő akcióban is részt vettem, ugyanis a házinénim cicája a költözés óta néha szeret nem hazatalálni és az előző háztól kell hazacipelni. Most testközelből is megtapasztalhattam, mi a különbség egy macska és egy kutya között, főleg ha szólongatja az ember. Még cipeltem is, meg csalogattam meg minden, háromnegyed óra volt, mire a szomszéd utcából hazavergődtünk. Sajnáltam szegényt, olyan kis elveszett volt, de akárhogy is, egy biztos, én továbbra is a kutyákra szavazok :)