Fél év Miami: 03/08/14

Csütörtökön reggel kimentem a mólóra fényképezgetni néhányat és elraktározni az emlékeket.

Mennyit üldögéltem itt

A víz tükörsima volt

A kert meg szép, mint mindig

Tökéletes nyugalom

Jött egy sirály elbúcsúzni tőlem

Aztán párat még repkedett is nekem

Két szörfdeszkán mókázó picit felkavarta a sima vizet,
de nem bántam, valami mindig történik odakint

Aztán a hídon átsétálva visszanéztem még a házra

Délben megírtam a záróvizsgámat. 100 kérdés, szövegértés, nyelvtan, szókincs, meg minden, minderre kemény 1 órát adtak. Sokan hamar feladták és félig kitöltve gyorsan visszaadták. Végülis megbukni nem lehet, max rossz eredményt érnek el. Így most kivételesen nem én voltam az első, aki végzett, hanem konkrétan az utolsó, hisz én voltam az egyetlen aki próbálta komolyan venni, így ki is kellett használnom az időt.

Aztán délután volt egy kis pánik keltés. A délutáni órák 4-ig tartanak, de fél órával azelőtt végigjárt az igazgató, hogy Miamiban tornádót jósolnak, így jobb ha mielőbb elhagyjuk az iskolát. Persze, mennyivel jobb kimenni az utcára ilyenkor, nem? Amúgy errefelé inkább hurrikán szokott lenni (ami a nagy vihar), tornádó viszont (ami a tölcséres) inkább a szárazföldre jellemző. És mindez nem igazán márciusban, szóval volt nagy mozgolódás. Mivel nekem 6-kor kezdődött a búcsúvacsorám, sok esélyem nem volt hazajutni, főleg mert közben kaptam riasztást máshonnan hogy a szigeten ahol lakom is riasztás van, így ne menjek arra sem :) Szóval mit volt mit tenni, bár az iskolát bezárták és minket kitessékeltek, lementünk a földszinti pizzériába üldögélni páran. Enni nem ettem, hisz annál azért jobb pizzériába foglaltam helyet a vacsorára. Kimenni meg nem tudtunk végül, hisz szakadt az eső és csak úgy süvített a szél. Aztán ahogy jött el is ment és 5 felé már kimerészkedtünk az utcára, így lesétáltam a kiszemelt étteremig, szépen lassan komótosan, pont 6-ra oda is értem. Kicsit később újra esni kezdett, de már csak egy sima kis eső. A baj nem is ez, hanem az volt, hogy rajtam kívül sehol senki. Kb 10 embert hívtam, nem akartam, hogy sokan legyünk. Hát végül kemény négyen voltunk, de rájuk is vártam eleget. A többiek meg nem jöttek el, mert mindenki beijedt a tornádótól meg az esőtől és nem mertek elindulni. Pedig beszéltem majdnem mindenkivel, hogy ott állok az utcán két lábon és nem repkedek. Na mindegy, végül négyen voltunk, meghitten beszélgettünk és eszegettük a pizzát. Jó volt az este, bár nem ilyenre számítottam.

Séta közben, eső után (között)

Art Deco épületek

Retro kocsik

Kék-fehér hangulat

A pálmafák sokat dobnak rajta

Ez már más kategória, de még mindig az Ocean Drive

Bentley hotel, az aljában a Friday étterem

Már gyűlnek a felhők az újabb esőhöz

Vajon az egyirányú út hazafelé, vagy a ne lépjek be az országba szól nekem? :)

Várakoztam az étterem előtt, ez meg szemben zöldellett

Meg mindenféle színekben pompázott

Aztán péntek reggel az óceánparton kezdtem az utolsó iskolai napomat, hasonló megfontolásból mint csütörtökön a móló-túra volt. Aztán suliba be. A kedvenc tanárom az utolsó napom tiszteletére Guns n' Roses Patience című egyik kedvenc számomat játszotta le a szokásos pénteki zenehallgatásos szövegértés feladathoz. Szuper volt. Amúgy egész nap mindenkitől búcsúzás, mindenki mondta hogy a hangos nevetésem hiányozni fog a folyosókról. Na meg hogy jöjjek mielőbb vissza. Ja és persze megtudtam a záróvizsgám eredményét. Mindig az órára hozza be az egyik vezető, nagy taps meg dobszóló közepette osztotta ki. Jobb szintű vizsgát írtam, mint amilyen tanfolyamra jártam. Mondta, hogy ez nagyon ritka és hogy szívből gratulál. Büszke vagyok magamra, köszönöm :)

Nehéz a búcsúzás

Aztán délután egy időre elhagytam Miamit, a házinénimék elfurikáztak Fort Lauderdale-be, ahol magyar barátaimmal találkoztam. Elmentünk vacsorázni egyet, majd úgy volt, hogy Timinél alszom és másnap irány vonattal Orlando. Ez így is történt, csak az alvás része sikeredett elég rövidkére, ugyanis elvitt egy közeli Hard Rock kaszinóba, ahonnan végül hajnal 4-re vergődtünk haza. Nyerhettem volna ruletten 200 dollárt, de nem szálltam ki időben, de annyira nem bánom. Jó móka volt, nem is vesztettem sokat, de érdekes volt látni a sok embert ahogy megszállottan pirkadatig nyomkodja a bugyuta 3 cseresznyés gépeket. Amúgy nem csak kaszinó, hanem egy egész város szórakozóhelyekkel meg bevásárlóközpontokkal, na meg persze Hard Rock étteremmel. Jó kis hely volt, de szerencsémre nem vagyok játékfüggő :)