Úgy néz ki, megtaláltuk

Hétfő van, így természetesen iskolával kezdtem a napot, na meg a hetet. Pontosabban suli előtt lesétáltam az óceánpartra, ha már egy utcára van onnan, nem is tudom miért nem tettem meg eddig. Fényképeket nem készítettem, de csak futkorászó emberkéket láttam mindenhol végig a parton.

Mivel van egy Starbucks az óceánpart és a suli között, betértem és megjutalmaztam magam hétfő reggel lévén egy ébresztő vaníliás latte-val, egy kis fahéjjal a tetején. Nem is volt rossz, a végén még rászokom a kávéra. Ja, 4 dollár ha valakit érdekel :) Ez a kicsi, bár volt vagy 4 deci, szóval nem tudom mekkora a nagy. Amúgy Nicole lettem, az Enikőt továbbra sem értik, ha meg le akarom betűzni inkább kitalálnak valamit helyette, szóval az új, amcsi nevem ezentúl asszem Nicole lesz :)

Most jön az önelégült rész. A tesztem ugyanis 91%-os lett, a legjobb a csoportban. A szóbeli beszélgetésre 94%-ot kaptam. A kiejtésem fejlesztendő egyedül (na ja, az európai kiejtés nekik furcsa, főleg mert nem rágózó amerikai stílusban beszélek), meg a folyékony beszéden van mit javítani.

Íme mindez papíron is (talán látszik), lehet gratulálni, a maximalizmusomnak majdnem megfelelő, de persze jól esett az én kis lelkemnek, hogy mindenki irigykedett :)

Szóval egy szinttel feljebb kerültem, immár a 6-os szintet taposom. Ennek örömére vettem is egy könyvet, mert az eddigit csak béreltem, hisz csak két hétig vettem hasznát. Azt visszaadtam, visszakaptam az árát, amiből megvettem az újat. Volt aki másik csoportba került, hozzánk meg jöttek újak is. Pl jött egy orosz srác, aki nem tudta hol van Magyarország, mondtam hogy olvasson utána a történelem könyveiben, mi bezzeg emlékszünk rájuk. Erre benyögte, hogy egy fél évet Csehországban volt, onnan ment Németországba. És nem tudja hol van Magyarország? Na, vele nem leszünk nagy barátok :)

Iskola után sétálni mentem. Van egy holokauszt emlékmű, meg egy botanikus kert a közelben. Utóbbi persze pont hétfőn van zárva, szóval ide még visszamegyek, de az emlékmű elég hatásos volt.

Ilyen szép kis pálmafasoron "bújj-bújj zöldágazva" jutottam el odáig

Anne Frank

Ez maga az emlékmű, de itt még csak a vízből tükröződve

Ég a láng, szól egy lágy zene, libabőröztem bevallom

Nevek... sokszor ennyi

Ez az emlékmű teljes valójában. Brutál nagy

Végül egy kissé átszellemülten elindultam tovább utamon.

Még a hídról is látszik

De aztán hamar visszarázódtam a jelenbe és az amerikai valóságba.

Mondjuk ezt hirtelen sértésnek vettem, de aztán csak nem álltam meg :)

A botanikus kert mivel zárva volt, ennyit tudtam megtekinteni belőle, szóval a többit majd legközelebb. Talán már holnap. 

Innen egy kis víz melletti (mindenhol van egy kis víz) sétányon sétáltam tovább. Arra vártam, mikor ugrik elém egy aligátor. Na jó, azok nem ugrálnak csak úgy, de ilyen helyen simán jöhetne szembe egy.

Például ők lehetnének a délutáni nasik :)

A helyi tyúkok, vagy nem tudom mik, mindenhol ott vannak :)

Aztán, hogy el ne felejtsem hol vagyok, egy tábla jött szembe segítségül.

Ide mondjuk nem tértem be, talán nem is látnának szívesen :)

Aztán kilyukadtam egy térre, ami már ismerős volt, mert minden reggel előtte megy el a buszom, így megnéztem magamnak végre testközelből is. Ez egy múzeum kertje amúgy.

Akármi :)

Ez egy kicsi labirintus.
Na nem túl bonyi persze, de nem kérdés, hogy be kellett másznom a közepére.

Este a kék rész talán világít is, szép lehet.
Egyszer nem ártana már egy túrát tennem sötétben is, már van egy lista a fejemben
(meg arra is, hogy mely környékeket kerüljem akkor viszont :)

Aztán megtaláltam a buszmegállót és bár futnom kellett (a labirintus sétám miatt :), felszálltam és eldöntöttem, hogy hol szállok le, volt még egy hely amit meg akartam nézni magamnak. Így hogy már van bérletem, könnyen ugrálok le-fel a buszokra. Hiba volt. Olyan történt, ami itt még nem. Eláztam, nem kicsit. Ha maradok a buszon, megint pont akkor zuhog, mikor védve vagyok, én balga viszont fényképezgetni akartam. Mondjuk nem vagyok cukorból, így nem olvadtam el, sőt sajnos nem is nőttem nagyobbra. Csak az új topánkámat sajnáltam nagyon és bíztam Calvin Kleinben, hogy esőállót alkotott.

Zuhogott, közben néha kisütött a nap, percek alatt olyan zuhé kerekedett, hogy csak pislogtam a hatalmas tócsák miatt. Persze kétszer háromsávos út mellett fehér nadrágban sétálgatni ilyenkor nem szerencsés, anyáztam is rendesen a sofőrökre (persze magyarul), hogy mit száguldozik. Pont én, mi? :)

Na mindegy, ahogy csendesedett, kimenekültem a fa védelme alól, ahol addig meghúztam magam és csak nekiálltam fényképezni, bár már kisebb lelkesedéssel. Ugyanis itt is van egy újabb víz, aminek a túlpartján szép kis vityilók figyelnek, amiket minden nap a buszról sasolok.

Erre egyszercsak, miközben a mólók és a járda között ugrándozom a vizes fűben, mire léptem rá majdnem? Hát hogy igazi-e vagy csak mű, nem tudom, nekem nagyon igazinak tűnt. 

Aztán folytattam tovább a sétát. Az én oldalamon a kétszer háromsávos út túloldalán hatalmas szállodák, a vízen végig csónakocskák... a túloldalon szintén csónakocskák, csak a házak előtt szépen sorban. Busz helyett nekem is megtenné egy ilyen.

Kicsike házikócska. És ez nem ám Star Island!

Aztán siettem haza, ugyanis voltunk két lakást megnézni. Az egyik itt van a szigeten, azt én találtam szombaton, mikor indultam a sárkányhajós kirándulásomra. A másik pedig tíz utcával lejjebb, egy másik szigeten. A címben előbbire utaltam, ugyanis úgy néz ki, megvan az új tartózkodási helyem, ami részben nekem is köszönhető.

Jöjjön néhány ínycsiklandó fénykép a környezetről.

Második házikó a kis hídtól, amin mindennap átsétálok. Ez pedig a kis napozórész az öböl felé.
Lehet hogy nemsokára esténként a blogomat innen írom már majd, nem a szobából :)

Ez a ház belső udvara egy kis jacuzzis medencével felturbózva.
A sok sétától meggyötört lábaimnak pont jó lesz nyugtatónak esténként

Ez pedig egy rendőrcsónak. Ugyanis két rendőr is lakik a házban, így eléggé biztonságos.
A ház előtt mindig áll egy rendőrautó, hátulról pedig a víz felől egy rendőrcsónak.
Azt hiszem ez így rendben is lesz :)

Egy nem túl jól sikerült fénykép a hídról. A második, "barna" ház a szerencsés kiválasztott.

A lakás amúgy hasonló a mostanihoz, de szerintem a fenti extrák sokat dobnak rajta. Ott is lesz külön szobám és leválasztott életterem, szóval rendben lesz. Amúgy nekem tetszett a másik hely is ahol voltunk, gyönyörű új volt a konyhaszekrény és a fürdőszoba, sőt ott bent volt a mosógép (na ez a ritka itt). De végül nem az nyert, mert a házinénimnek a bevásárlás nehézkesebb lenne, hisz nem biztos, hogy van ingyenes buszjárat, amivel haza tudna jönni. Így az egyik busztól vagy cipekedni kell picit, vagy csak két busszal megközelíthető. Távolságra nekem az iskolába menő buszmegállóhoz amúgy kb annyira lenne, mint most, de nekem mindegy is, nem én vagyok az első számú szempont, hisz én csak átmeneti szállóvendég vagyok.

Viszont már azért is megérte elmenni megnézni a másik lakást, mert a közös udvarban az alábbi csodajárgányra bukkantam, muszáj voltam hát megörökíteni.

Megint Miami

Ma ebédelni mentem pár iskolatársammal. Elvileg iskolai "rendezvény" volt, egy Five Guys nevű burger étteremben, de mivel rajtunk kívül nem volt ott senki a suliból, egy mexikói étterembe ültünk be inkább. Amúgy sem lett volna semmitől suli-rendezvény, hisz nem kaptunk volna még kedvezményt sem :)

Egy olasz, egy kuvaiti és egy dominikai sráccal voltam. Érdekes vegyes társaság, a világ minden pontjáról. Jót (próbáltunk) beszélgetni, már ki mit értett. De azért vicces volt. Aztán fogtam magam és levezetésként délután nekiindultam megint Miami felfedező útra.

Mivel páran már megjegyezték, hogy rólam nincsenek fényképek, így akár a netről is töltögethetem le a fotókat, ezért kezdjük ezzel. Végre, mi? :) Na azért túlzásba nem fogok esni, attól nem kell félni.

Ez vagyok én. Ha már spanyol vagyok, beálltam a spanyol utcába :)

Na elég is volt, jöjjön a többi. Megint a Bayside Marketplace-en kötöttem ki, bár most a kikötő felől közelítettem. Ez igazából egy plázaszerűség, de lent van a kikötő mellett és mindenféle programokat szerveznek, meg innen indul a kiránduló buszok és hajók nagy része.

Elég nagy tömeg volt az egyik részen:

Méghozzá ezért:

Élőzene és tánci-tánci. Persze nem a fiatalok ropták :)

Én meg mit csináltam inkább?

Tejszínes, fagyis, banándarabos, karamellás. Nyami.

Na persze nekem is megvolt a napi mozgás-adagom megint, mert aztán nekiindultam. Először a kikötőben sétafikáltam.

Háttérben a Hard Rock Cafe

Háttérben a híd, ami Miami Beachre vezet

Repülő hal :)

Aztán kitaláltam a kikötőből és elindultam a parton tovább.

Ezzel látogattam meg múltkor a szomszéd sztárokat

Nagyobb, mint a ház? :)

Még az is lehet, hogy ezt is kipróbálom egyszer

Columbus. Neki (is) köszönhetem, hogy itt lehetek.

Sorban: Florida, Amerika és Miami zászlói (nem, nem magyar zászló az utóbbi)

Egy szép kertecske csak úgy, a sétány mellett

Aztán egyszercsak, mintha megérezték volna, hogy megpihennék kicsit, erre a helyre találtam. Székek, szép kilátás, csend és pálmafák.

Persze, hogy várt rám is egy üres szék :)

Ő volt az enyém. Kényelmes volt nagyon. Konkrétan annyira, hogy fél órát szerintem el is aludtam benne :) 

Na de aztán csak feltápászkodtam és indultam tovább.

Nem kis csónak ez sem.

Nem tudtam olyan képet csinálni, hogy a lakótelep-hajó ne legyen rajta,
pedig itt csak a madárkákat fényképeztem

Itt persze nem a gyerekek, hanem a delfin a lényeg. Szegényke beszorult egy hullámba :)

Csak megnéztem magamnak közelebbről is a csónakot

Ott állt az Intercontinental előtt

Még egy utolsó pillantás a nagyobbik hajócskára is.
Tényleg nem kicsi

Majd tovább indultam, immár a Riverwalk-on voltam szerintem megint. Legközelebb talán végig is sétálom végre, nem csak szakaszokat járok be.

Aki akarja, megszámolhatja az emeleteket. Bár az alsó húsz lemaradt :)

Sziget-sziget hátán, csoda hogy nem süllyednek el ennyi felhőkarcoló súlya alatt :)

Fali művészet. Mondjuk ez azért durva. Ráadásul miért pont nyuszi? :D

Majdnem lelógnak a szigetről

Végül eleget gyönyörködtem a víz körül, meg különben is tudtam, hogy még nagy buszozás vár rám, így elindultam hazafelé. Már nem lehet zavarba hozni, tudom a járást :) Így elindultam a már letesztelt ingyenes metró felé (véletlenül sem földalatti, hisz ez föld feletti). Még a zebránál szemtanúja voltam egy zöld lámpás gyorsulásnak a tiszteletemre, lehet felismertek. Éljen a sárga kicsi kocsi, meg a motor, na meg van egy szerencsétlen beragadt harmadik lúzer, az első kereke épp a vonalnál jár csak :)

Ez itt a metró feljárat

Mivel három vonal van, mindig mutatja előre, mely irányba melyik járat fog érkezni.
Persze először ezt nem láttam, de már ezt is rutinosan használom,
sőt egy muksónak még én segítettem, mint törzslakos.

Koccanás itt is előfordul, jobb is, hogy földfelettin utazom :)

Aztán a buszra kicsit várni kellett, már kezdtem 231-es feelinget érezni, de aztán kárpótolt a táj, mégsem Újpalotán kellett végig döcögnöm a busszal :)

Star Island bejáratához vezető híd. Persze sorompóval a végén, nem engednek be csak úgy akárkit.
A google maps autó végigment a szigeten, ha valakit érdekel,
bár belülről nem túl sok mindent lehet látni a villákból.

A végére pedig egy kis naplemente fényképezés, jobb híján a busz ablakából. Hosszú nap volt ez is, ma sem kell ringatni.