2 hónap

Ma van két hónapja, hogy megérkeztem ide. Nagyon rohan az idő. Vajon munkával is vagy csak munka nélkül? :)

Ennek örömére a mai napot csakis hatalmas lazsálással töltöttem, ritka napok egyike, mikor ki sem mozdultam a lakásból, de ez már nagyon rám fért. Így a mai napról nem is írnék többet, inkább egy kis múltidézés, persze csak a tegnapi napra visszanézve, ki emlékszik már rá, mi történt régebben.

Ja de mégis, eszembe jutott, hogy a péntek délutáni strandra menésem egy fontos mozzanatát kifelejtettem. A híd túloldalán egy szakaszon a járda le van zárva, mert építkezés folyik, így természetesen mindig áll ott egy rendőrautó, ahogy minden építkezésnél szokás. Mikor közeledtem a lezárt járdaszakaszhoz, el akartam slisszolni félig-meddig az úton, ahogy máskor is tettem már mikor nem volt kedvem átmászni a túloldalra, pedig van ott egy zebra is. Ahogy közelítek, a rendőrautóból kipattan egy rendőr, majd odalép hozzám és mivel látta, hogy kevés autó jön, a szabad jelzésük ellenére kiállt a járda közepére és megállította az autókat, hogy én átmehessek. Sőt, jött is velem az út felénél lévő járdaszigetig. Az út másik oldalához érve is tilos volt még a gyalogos jelzés, de mivel abból az irányból senki nem jött, mondta, hogy menjek csak és szép napot kívánt. Mi van?? Egyszerűen egyik ámulatból a másikba esem az itteni rendőrökkel kapcsolatban.

Tegnap a suliban sok minden történt, persze a tanuláson kívül is. Például megtudtam, hogy valakit azért büntettek itt meg motoron, mert nem volt rajta szemüveg. Ugyanis a szemüveg vagy napszemüveg kötelező, a bukósisak még véletlenül sem. Az előbbit lehet azzal magyarázni, ha egy bogár belemegy az ember szemébe, akkor esetleg elüt egy-két gyalogost aki épp útjába kerül, de ha épp emberünk agya kerül az aszfaltra (bocs), az miért nem fáj senkinek, azt nem értem.

Ezen kívül még szülinapot is ünnepeltünk, ugyanis kedvenc tanárunknak születésnapja volt (persze facebookról tudtuk meg), így kellően megemlékeztünk róla, méghozzá meglepetés tortával és egy kis énekléssel. Ráadásul hétfőtől két hét szabadságra megy (Los Angeles, Hawaii, szegény ő), szóval helyettesítő tanárunk lesz. Volt az utóbbi napokban egy-két jelölt, aki beült az órákra, ugyanis külsős tanár érkezik, de pl a csütörtöki nagymamit szerintem hamar kikészítenénk, mert már elég nagy a szánk, szóval remélhetőleg nem ő jön majd.

Amúgy rendesen meglepődött

Azok az arcok :)

Iskola után szokás szerint útra keltem, bár most konkrét célom is volt, ugyanis teniszütő vásárlásra indultam a messzi Miami északi részére, egy nagy pláza felé. Átbuszoztam az autóbusz állomásra, onnan pedig gyalog indultam el, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és megnézem Miami Design részét is, ahova havonta egyszer, mellékesen ma este is csoportos sétafikálások szerveződnek. Csak tudnám mit néznek. Én előbbről kezdtem a sétát és hátrébb fejeztem be, vagy úgy 30 utcát mentem, de semmi felejthetetlenül izgalmasat nem láttam. Főleg ha este mennek, még annyit sem látnak. Azért majd utánanézek, hogy jó utcán mentem-e végig, de valaki javaslatára tettem, így nem hiszem, hogy elnéztem volna. Persze azért egyet-kettőt fényképeztem, ha már arra jártam :)

Ez például egy falfestmény egy iskola külső falán

Ez mondjuk picit sem művészi, de ezt fogyasztottam a sétám alatt.
Megtisztítva, becsomagolva, még jó hogy megrágni nem rágják helyettem.
De persze megveszem én is, mint a többi hülye, mert mégiscsak jó ötlet.

Persze láttam felhőkarcolókat is sorakozni.

Meg készülő "műalkotást"
Itt a graffitit is hivatalosan művelik

Akármi is ez az épület, látványos

Ez pedig azon a kis narancssárga izén áll,
mégha szintén nem derült ki, mi célt szolgál

Egy szép kis templom a nagy házak között

Még egy falfestés

Mondjuk ez nem graffiti, csak egy közért bejárata

Autó is kell mára, legyen most egy hummer

Erről jut eszembe, láttam egy hasonlóban (csak szürkében)
egy 80 körüli nénit, ráadásul ő volt a sofőr!

Régebbi bútordarab, mint én

Autó mellett persze pálmafa is kell mára.
Ezennel egy gyökerű, sok törzsű.

Kevésbé művésziek a tini ninja teknőcök,
de legalább viccesek

Kőzetek és csontok boltja, de nem  mentem be,
mert sok-sok kitömött állat is volt odabent,
azokat meg nagyon nem bírom.
Így a hatalmas ametiszteket fényképeztem csak a kirakatban

Még egy kocsi, de ez immár a falon

Nem vicceltem, tényleg ott volt

Ez meg valami sárga sajt-ház vagy nem tudom

A séta végeztével kevésbé izgalmas rész következett. Mármint a blog számára, nem nekem. Ugyanis vásárolni mentem. Amiről gondoltam, hogy csak egy-két bolt lesz, persze egy hatalmas üzletkomplexum volt. Először egy Target nevű helyen kezdtem, ami olyan Cora-szerű, van ott minden. És mivel volt az is, amiért mentem, sőt bele is szerettem egybe, gazdagabb lettem egy teniszütővel és néhány teniszlabdával. Nem is akármilyennel! Volt egy másik kimondott sportbolt is a közelben, de ezt nem tudtam otthagyni, beleszerettem.

Rózsaszín :)

És még a labdák is rózsaszínűek!!! :)

Mindezek örömére folytattam a shoppingolást egy Marshall nevű helyen, ahol márkás cuccokat lehet kapni fél áron, vagy inkább még olcsóbban. Vettem egy-két Guess felsőt (10-12 dollárért!) és egy paprika piros 3/4-es nadrágot fél ár alatt. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre kaptam egy sms-t néhány osztálytársamtól, hogy van-e kedvem beülni velük valahova, így két üzlet után (ahol amúgy órákat időztem) be is fejeztem a vásárlást és elindultam vissza Miami Beach-re. Félek, hogy ide is vissza fogok még menni, ahogy annyi helyet megígértem már magamnak.

Visszafelé amúgy nem sétáltam le a 30 utcát újra, mert már sötét is volt meg időre is mentem, így végre volt alkalmam kipróbálni a már fényképezett zöld-narancs trolley-k egyikét. Retró hangulatú, faburkolatú, mint otthon a régi villamosok, ráadásul tényleg ingyenes és még a zene is szól rajta.

Direkt hátra ültem, hogy fényképezgethessek kedvemre

Amúgy Miami Beach déli részén a kikötő mellett voltunk egy hangulatos kis bárban, aminek közepén még egy medence is volt, élő zene szólt és voltak sokan-sokan. Mi kicsit kijjebb foglaltunk helyet, így volt alkalmunk pár órán keresztül gyakorolni az iskolában tanultakat. Jó alkalom volt, belga, francia, brazil és magyar próbált egymással nagy szócsatákat vívni, néha kijavítgattuk egymást, de jó volt, hogy a lényegét mindannyian értettük egymás mondandójának, sőt úgy ahogy el is tudtuk mondani, amit akartunk. Lassan csak belejövök :)

Novemberben fürdeni?

Tegnapról még lemaradt egy kép, bár elég rossz minőségű, de még mindig iPhone4.

Szépen feldíszített pálmafa.
Indul a karácsonyi feeling, már amennyire pálmafával az lehet :)

Ma reggel jól indult a nap, élőben is láthattam pelikánokat, miközben sétáltam át a kis hidamon.

Igen, jobbra a kis barna házikó,
aminek lebontásáért kampányoltak tegnap olyan hivatalosan

A suliban sok érdekes ma sem történt, persze tanultunk sokat, de ezt nem részletezném, gondolom nem izgi. Utána úgy volt, hogy elmegyek teniszütőt nézni, de mégsem tettem, hanem jöttem haza. Valamiért fáradt voltam, ezért úgy határoztam, hogy hazajövök, átvedlek és irány a beach. És nem is volt hülyeség, iszonyatosan jól esett, alukáltam, pihikéztem és csak úgy elvoltam. Nem is tudom miért nem csinálom sűrűbben ezt, mindig csak megyek, mint a mérgezett egér, ahelyett, hogy néha csak úgy semmit se csinálnék. A 6 hónapba ennek is bele kellene férnie, szóval ezentúl jobban figyelek erre is.

Azért meg kell hagyni, novemberben fürdeni és napozni elég érdekes érzés volt. Elsőre a víz hidegecske volt, de aztán hamar rájöttem, hogy mégsem az. Szóval jó volt nagyon. Amúgy feltűnt, hogy a part nagyon átalakult. Majdnem két hét eltelt azóta, mióta ott jártam, de nem is azért, hanem a hét eleji hatalmas szelek miatt. Látszott ahogy a víz teljesen átformálta a partot, máshol voltak a buckák meg a lankák. Kicsit bánom, hogy a nagy szélben csak South Beachen néztem meg a hullámokat, ugyanis itt talán nagyobbak is lehettek, mert jóval feljebb a víztől is találtam kagylókat, ahol nem szoktak lenni. Ja, persze megint gyűjtögettem kagylókat, minden strandolgatáskor szoktam. De vajon mennyi fog összegyűlni mire pakolnom kell, azoknak is kell majd egy külön bőrönd, vagy mi? :)

Még a suliból hazafelé jövet fényképeztem

A homokban fekve az eget kémlelve.
Mikre van időm, mi? :)

Elfáradt a hátam, megfordultam a víz felé :)

Sokan nem voltak azért rajtam kívül.
Főként csak sirályok, akiktől már tartok picit a múltkori incidens óta :)

Poszter

Hát ilyesmikkel telt a mai délutánom. Hazafelé a hídról lenézve láttam, hogy a kiszemelt teniszpályán (ami leginkább egy nyitott squash pálya, csak én olyat nem tudok) megint ütöget valaki. Holnap azt hiszem nem várok tovább, megyek teniszütő vásárlásra, én is akarom :)

Megfigyeltem egy dolgot, ami furcsa számomra is. Sokszor van, hogy megyek és észreveszem, hogy mosolygok. Ami még hihetetlenebb (ugye anyu?), hogy jön szembe valaki, akárki és rámosolygok. Én, aki utálja az embereket. Mi történt velem? Persze a szembe-ember is visszamosolyog, mert ez itt amúgy sem ritka. Sőt sokszor rá is köszönnek az emberre, főleg ezen a kis szigeten, hisz szomszédok vagyunk vagy mi a szösz, pont mint egy kis faluban (nem mintha tudnám). Szóval nagyon furcsa dolgokat vált ki belőlem Miami, vagy a nap, vagy ki tudja mi. Amúgy ez van a buszon is. Felszállsz, köszönsz a sofőrnek, ő visszaköszön, leszálláskor ha nincsenek sokan elköszönsz... baromi furcsa volt először, most már természetes. Otthon mennyire fog hülyének nézni a 231-es sofőrje ha beköszönök neki és szép napot kívánok? :)

Lehet látni itt is szegénységet, lehet látni itt is beteg embereket, meg persze sok-sok őrültet is de ez mellékes, mégis valahogy más az emberek hozzáállása. Nem a földet nézve menetelnek, véletlenül sem rád nézve, sőt akár belédrúgva ha épp a földön fekszel, hanem figyelnek egymásra és kedvesek. Persze nem igaz ez minden egyes emberre, azért itt sincs mindenki túladagolva boldogsághormonnal, de általánosságban lenne mit eltanulnunk ebből. Persze tudom én is, hogy otthon egy undorítóan szürke esős őszi napon a koszos utcákon sétálva kicsit nehezebb ez. Sőt, itt még nem ültem kocsiban a dugóban (mert dugó itt is van), lehet itt is ugyanúgy kajabálnék folyamatosan, mint otthon, de hátha nem, ez majd egyszer csak kiderül még.

Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de főleg azért, mert sok helyen nincs is kerítés... :)

Amerikanizálódás

A suliban ma megtudtuk, hogy a délelőtti tanárunk jövő héttől elmegy két hét szabadságra és egy vad idegen nő fogja helyettesíteni. Hát kíváncsi vagyok, milyen lesz, bár nem árt egy kis változatosság :)

Suli után páran elmentünk enni a kis szendvicses helyre, amiről talán már írtam. Ha mégsem, akkor legalább nem ismétlem magam. Szóval van egy spanyol szendvicses hely, ahol minden szerdán minden szendvics, az üdítők, a sült krumpli, a saláta, sőt a borok is kemény 1 dollárba kerülnek. Más napokon sem sokkal drágább, mondjuk a duplája, de ez az összeg itt nevetségesen olcsó. 2-3 szendviccsel én degeszre eszem magam, a fiúk olyan 4-5-öt szoktak bevállalni. Tök jó volt, sokat beszélgettünk, ami mindannyiunkra ráfér angol gyakorlás címén.

Utána pedig nagy lépést tettem. Vettem magamnak egy helyi mobiltelefont. Na nem a telefon a lényeg, hanem a sim kártya, innentől elérhető vagyok az iskolatársaim, sőt a helyiek számára is. Egyszer majd elárulom miért lehet ez esetleg fontos :)

A telefon persze a leggagyibb verzió, baromi furcsa újra nyomkodni a gombokat, de viccesen olcsó volt. A havi díj is elég olcsó, főleg ha nem számolom át forintra és viszonyítom az otthoni céges havidíjhoz :)

Mindezek után jöttem haza, ugyanis 6 órától egy házépítési projekt megtárgyalása volt a szigeten. A városházára mentünk, legalább ilyet is láttam belülről. Nagyon hivatalos volt, szemben ültek az asztalok mögött a nagy emberek, mint a bíróságon, az első sorban foglaltak helyet a projekt kivitelezői, a többi sorban pedig az érdeklődők. Akik viccesen kevesen voltak, így mi nem is maradtunk sokáig. A lényege amúgy az volt a megbeszélésnek, hogy egy új házikót akarnak építeni a szigetre, aminek a terveinek az elfogadásáért kuncsorogtak a fejesek előtt, akik konkrétan belekötöttek a "miért alacsonyabb a közepe a háznak, mint a szélei, miért ilyen az erkély, miért olyan a parkoló, miért ilyen a lift, miért kék", stb. Na kb ennyit értettem belőle, ezt is csak azoktól, akik elég hangosan és érthetően beszéltek. Volt egy-két felszólaló a "vendégek" közül is, akik 3 percet kaptak beszélni és kb annyit mondtak el, hogy ők itt laknak és támogatják a beruházást, mert jajj de szép és jó. Na jó, volt aki picit kötözködött, de összességében támogatta. Na de miért fontos mindez? Ugyanis vajon hova épül ez az új épület? Hát nem pont ennek a háznak a helyén, aminek egyik lakásában épp fekszem az ágyon és vadul verem a notebook billentyűzetét? :) Most vagy én vagyok rossz ómen, vagy nem tudom, de az előző házat épp felújítják, ezt meg majd lebontják, hát érdekes. Persze utóbbi még odébb van, de akkor is.

Hát, kb ennyi volt a mai nap. Kis lépések az emberiségnek, de nagy lépések nekem az amerikanizálódás útján :)

Újabb állatkodás

Ma sem volt túl jó idő, de persze ma reggel is az óceán megtekintésével kezdtem a napot, ahogy lassan már majdnem minden nap iskola előtt. Hullámzás, pálmafák, homok, nem fárasztok már senkit a képekkel :)

A suliban sem történt semmi izgi, talán csak annyi, hogy megkaptuk a kijavított vizsgadolgozatokat. Nem akarok túl nagyképűnek tűnni (vagy mégis), de megint az enyém lett a legjobb, jöhet a virtuális vállveregetés, köszönöm :)

Mi lenne ha tanulnék is? :)

Iskola után sétálni mentem, mily meglepő. Megint spontán találtam ki az útvonalat, mondhatni útközben. Átmentem Miamiba és a buszpályaudvaron felszálltam egy buszra, ami felfelé visz, Miaminak ezen a részén még nem igazán jártam. Sok izgalmat nem tartogatott, így nem is mentem el addig, míg eredetileg terveztem, hanem leszálltam a buszról és elsétáltam a part felé (keletre), mert tudtam hogy ott találok valami érdekeset. A környék uncsi volt ahol sétáltam, így csak egy autót fényképeztem, pedig mentem egy ideig, míg elértem a térképen kiszemelt hídig. 

Ja, útközben a zebrán majdnem elütöttek! Először fordult elő itt velem, hogy nem engedtek el türelmesen, sőt még azt is megszokták várni, míg a járdára felmászok és ott teszek egy-két lépést. Na most a muksó, ráadásul kanyarodó autóból, úgy hogy nekem zöld volt (na jó, itt fehér emberke) jött, mint állat. Én széttártam a karom és kérdőre vontam, erre rámdudált és elhúzott mögöttem. Szerencséjére nem értett magyarul, ugyanis elég cifrákat mondtam neki. Talán jobb is, hogy nem értette, azt hiszem hamar elhallgattam volna ha egy fegyver csöve néz ki rám. Na persze ennyire nem volt veszélyes környék, de túl barátságos sem. Mindez amúgy nem sokkal az után történt, hogy egy étterem terasza előtt majdnem dobtam egy hátraszaltót, pontosabban úgy botlottam meg, hogy hason csúsztam majdnem, de szerencsére időben meglett az egyensúly, mielőtt az orrom a járdába fúródott volna :) Nem is mertem körülnézni, csak lépkedtem tovább remegve a sokktól, hogy mit úsztam meg :)

Szóval ezek után a történések után valahogy túl sok jóra nem számítottam a hátralévő utamon, de szerencsémre innentől már csak jó dolgok történtek.

Miután végre megérkeztem a hídhoz, természetesen fel is sétáltam rá. Ugyanis konkrét céllal érkeztem oda, anyukámnak köszönhetően tudtam meg, hogy van egy pelikán-menhely arrafelé, gondoltam azt megnézem magamnak.

A hídról

Valaki elárulhatná, mi célt szolgál a piros forgantyú a kocsi tetején.
Egy másiknak a motorháztetején volt.
Madárriasztó, vagy mi a szösz? :)

Először csak egy kikötőt találtam, amit jobbról-balról körbesétáltam, de semmi pelikánra utaló jelet nem láttam, kivéve a kikötő nevét. Kezdtem félni, hogy ez valami félreértés lesz.

A kikötő épülete, mosdóval, mosodával.
De sehol senki, mondhatnám erre még a madár sem járt, hát még egy pelikán :)

Az épület mögött kietlen semmiség

A parkolóban két tűzoltó autó és sok-sok rendőrautó,
valami állomás volt ez nekik.

És utána, egy félreeső helyen megláttam az épületet, amit kerestem. Mint kiderült nem csak pelikánok vannak, hanem mindenféle madarak megmentő helye. Ha találsz egy madarat, odaviszed és ők meggyógyítják. Mondjuk a többi madárról fogalmam sem volt, hogy micsodák, így maradok a pelikános történetnél :)

Előre jelzem, ha valaki nem szívleli a madarakat, most abba is hagyhatja az olvasást, mert én viszont elaléltam tőlük, annyira mókásak és aranyosak voltak, hogy csak úgy kattintgattam. Majdnem olyan aranyosan vonulnak a pelikánok jobbra balra ingadozva, mint a pingvinek :)

Postaláda.
Itt már gondoltam, hogy végre megtaláltam.

Ő fogadott a bejárati kapu tetején
(sosem láttam még ilyen madarat szerintem)

És íme a pelikánok!!! :)

Meg még valami kacsa lábú madár

A ketrecben is pelikánok

Barnák, ők a tipppikus floridaiak

Ő valami ragadozó madár féle lehet,
nagyon érdeklődve méregetett engem

Itt laknak. Ketrecen belül, kívül és felett is, mindenütt

Ők éppen belül

Egy barna, egy fehér

Érdeklődve méregetett ő is.
Jobb, mintha tojt volna a fejemre (szó szerint :D)

Az egyik gondozó bement a bal oldali raktárba.
Azért állnak ilyen kíváncsian, hátha kaját hoz

Aztán a gondozók hátra mentek,
a kis cukik meg követték őket viccesen andalogva

Melyik utánozza a másikat?

Ő volt a legbátrabb, ott sertepertélt körülöttem

Jól megnézett magának

Majd forgatta tovább a fejét

Jó sokáig voltam bent, a gondozók igazából rám sem hederítettek, szóval jól elvoltam.

Ő már egy picit merevebb volt :)

Ha valakit érdekel, így odatalál :)

Aztán elindultam hazafelé, az időjárás nem volt túl vonzó, meg sétáltam is eleget. Egy másik busszal hazafelé indultam, majd még beugrottam vásárolni néhány kaja-pia félét.

A buszmegállóban azért még egy furcsaságra felfigyeltem.
Mit keresnek ezek a tengeralattjárók a fűben?
Vagy mi a szösz ez vajon?

Ja és még szintén a megállóban megörökítettem, hogy végre nem nyitott papucskában, hanem zárt cipőben sétáltam ma. Hosszú-hosszú évek óta nem hordok edzőcipőt, max csak túrabakancsot kiránduláskor, szóval egy újabb nagy változást eszközöltem ma. De szép a cipőm, nem? A lábam amúgy nem áll ám ilyen csálén, csak kicsit kifordítottam, hogy reklámozzam a csukát picit :) Volt időm a megállóban, amíg vártam a buszt.

Amúgy talán ebből is látszik, hogy hidegebbre fordult az idő, persze csak annyira, hogy még mindig nem kell hosszúnadrág vagy pulóver. Mondjuk vannak akik már hosszú nadrágban meg kötött pulóverben járnak, sőt a sálak is kezdenek előkerülni, de mindez csak a "helyieken", a turisták még mindig rövid nadrágban és pólóban járnak. Ha sokat megyek amúgy így is izzasztóan meleg van, nem értem mire fel az őszi öltözék. A hétre amúgy ilyen időt mondanak, talán hétvégére fordul jobbra.

Ez itt a reklám helye

Vásárlás után egy újabb buszra szálltam, megpakolva nem akartam sok-sok utcát caplatni. Egy pasi megszólított, persze jött a honnan jöttem kérdés. A válaszra persze jött a Puskás meg a gulyás. Na de nem is ez a nagy sztori, hanem miután a pasi leszállt, szemben két néni üldögélt. Erre elkezdtem hallgatózni, valami olyan furcsa volt. Aztán leesett. Magyarul beszéltek :) Meg is szólítottam őket, jót elbeszélgettünk, csak aztán sajnos le kellett szállnom. Egyikőjük húszonpár éve él itt, előtte Venezuelában élt. A másik látogatóban van nála, ő még most is Venezuelában él, 50 éve hagyta el kis hazánkat. De olyan szuperül és hibátlanul és szépen beszéltek magyarul, hogy le a kalappal, mondtam is nekik. Pedig a férjük sem magyar, szóval irigylésre méltó. Amúgy rendszeresen, évente járnak haza látogatóba. Aranyosak voltak nagyon.

A busztól hazafelé sétálva elmentem a szokásos focipálya, kosárlabdapálya és kis teniszfalas ütögetős hely mellett, ahol eszembe jutott, hogy pár napja rájöttem, hogy oda akarok járni ütögetni picit, hogy végre ne csak a lábamat tartsam mozgásban a sok sétával, hanem a karomat is. Már csak egy teniszütőt és labdát kell beszereznem valahonnan. Szóval éppen ezen filózgatok, amikor az út szélén, a gyalogos kerítés túloldalán megpillantottam egy teniszlabdát. Persze kimásztam érte a kocsik közé. Ha lettek volna a teniszpályán épp, talán bedobom nekik, de szerencsémre nem voltak, így feltűnés nélkül a táskámba süllyesztettem, és máris csak egy ütőt kell már csak szereznem (ha nem is hasonló módon).

Miután hazaértem, megvacsoráztam, majd dolgoztam picit. Na nem volt igazi munka, csak szakmába vágó, ugyanis a házinénim notebookját kellett picit takarítgatni (nem, nem vizes ruhával), meg vírust irtani, meg frissítgetni. Kár, hogy ezért nem kapok fizetést, pedig lassan az sem ártana :)