Aligátorok

Most, hogy eltelt két hónap végre elmentem első igazi kirándulásomra távolabbi vidékre, köszönhetően a magyar lánynak, akivel a múltkor a Csepregi koncerten találkoztunk. Az úticél Everglades volt, a mocsár.

Egy Miccosukee nevű indián faluba mentünk, ami nagyon jó választásnak bizonyult. Az út egyik oldalán volt egy komplexum, ahol volt aligátor medence, volt egy indián múzeum, volt egy kis sétány a mocsár felett, volt alligátor show is és mindez csak 10 dollárért fejenként. 

Bejárat
Szerencsére azzal a nagy állattal nem kellett megküzdenünk,
hogy bejuthassunk

Banánok és a virágja.
Kicsit szebb, mint a közért polcain :)

Elriasztottam egy madarat,
de legalább készült egy jó fotó röptében

A medencében úszkáltak, pontosabban csak úgy lebegtek az aligátorok

Már amelyik épp nem süttette magát a parton

Aligátor és teknős két jóbarát?

Voltak nagyobbacskák is

Meg egy hatalmas

Miután körbenézelődtünk, kezdődött is az aligátor show. Egy srác bement egy medencébe, ahol négy állatka volt és velük kezdett el játszadozni. Azért ez így élőben nagyon más, mint mikor a NatGeo-n nézi az ember. Nem volt semmi!

A képen láthatóval ellentétben, megvolt mindkét lába :)

Alligátor-puszi :)

Jó játék...

Utána a mini aligátorokhoz mentünk és jött a kérdés.
Ki akarja megfogni?
Mi van? Jajj dehogyis!

Na jó, mégis :DD
Egy hüllő volt a kezemben, te jó ég! :)

A várttal ellentétben nem volt hideg és nedves, hanem puha és érdekes. Kis zsíros, húsos volt a nyaka ahol fogtam, persze szorítottam szegényt rendesen. Még mindig nem hiszem el, hogy megfogtam egy hüllőt :)

Ők a kis minik.

Utána körbesétáltuk a komplexumot, a mocsárra építettek szép kis házikókat meg hidakat, ott lehetett sétálgatni.

Csak úgy burjánzik a természet

Nem tudtam betelni a banánfával

Elidőztünk bent vagy két órát, közben ettünk is egy picit, majd elindultunk az út túloldalára, ahol pedig az airboat túra várt ránk, újabb 16 dollárért.

A német zászló egy fehér csíkkal megspékelve a Miccosukee indiánok zászlaja :)

Propelleres vízi jármű

Harmadik sor jobb oldal :)

A vízen, a fűben száguldoztunk, hatalmas volt

Nem kis patak, az egész egy nagy mocsár

Ez nem belvíz, mint otthon :)

Aztán egyszercsak megérkeztünk egy újabb indián faluba.

És mi jelent meg a hajó körül?

Csak nem egy aligátor?

A kapitány indián bácsi nagyon kedves volt velünk,
csak nekünk felajánlotta, hogy felülhetünk a helyére és
még fényképeket is készített. Mi voltunk a kis kedvencei :)

Ráadásul az aligátor ott ólálkodott a vízben valahol

Kiszálltunk a szárazföldre, persze csak képletesen, ugyanis a mocsárba voltak építve kis fakunyhók meg hidak itt is, ott sétálgattunk picit, meg mesélt a pasi a helyről. Ez az Everglades közepe, szóval elég jó helyre keveredtünk.

Persze itt is voltak aligátorok, csak ezek szabadon, a vadonban éltek.
Nem is fogdostuk csak úgy  meg :)

Indián motívumok

Alattunk a mocsár

Na azt köszi szépen. Hát még a 7 méteres pitonok, amiről a pasi mesélt.
Az aligátorok ezekhez képest cuki állatok :)

Voltak akik azért elég jól érezték magukat :)

Végül elindultunk visszafelé. Csak úgy hasítottuk a vizet.

Néha megváltozott a táj, de szép volt itt is.

Fantasztikus élmények voltak ezek, teljesen más, mint a pálmafás, napsütéses óceánpart a drága kocsikkal. Az biztos, hogy ezt is látni kell annak aki idejön, innen indult minden, ez Florida eredeti arca. Bár nem mondom, hogy szívesebben aludnék két fa közé kikötött függőágyban itt a mocsárban a veszélyesebbnél veszélyesebb állatok között, de nem semmi ezt így átélni, picit visszanézni a múltba.

Utána még beugrottunk egy másik itteni nevezetességet megnézni, ami szintén az indiánokhoz köthető névlegesen, de persze egész más világ. Méghozzá egy kaszinóban jártunk, persze csak körbenéztünk. Rengetegen játszottak, hatalmas termekben, ráadásul feltűnően sok nyugdíjas nénike és bácsika. 

Pénznyelő automaták

És ez csak az egyik terem

Ez meg egy külön bingó terem :)

Bingo és egy filctoll szerűség

Meg egy kütyü, amit valamire használnak közben

Összességében fantasztikus nap volt, sok-sok mindent láttam, persze rengeteg fényképet készítettem. Bár esős időt ígértek, szerencsésen megúsztuk azt is és nem túl forró (olyan 25 fokos), szép napos időnk volt. Még a sokak által emlegetett szúnyog inváziót sem kellett megtapasztalnunk, szóval igazán szerencsés és élményekkel teli nap volt a mai.

2 hónap

Ma van két hónapja, hogy megérkeztem ide. Nagyon rohan az idő. Vajon munkával is vagy csak munka nélkül? :)

Ennek örömére a mai napot csakis hatalmas lazsálással töltöttem, ritka napok egyike, mikor ki sem mozdultam a lakásból, de ez már nagyon rám fért. Így a mai napról nem is írnék többet, inkább egy kis múltidézés, persze csak a tegnapi napra visszanézve, ki emlékszik már rá, mi történt régebben.

Ja de mégis, eszembe jutott, hogy a péntek délutáni strandra menésem egy fontos mozzanatát kifelejtettem. A híd túloldalán egy szakaszon a járda le van zárva, mert építkezés folyik, így természetesen mindig áll ott egy rendőrautó, ahogy minden építkezésnél szokás. Mikor közeledtem a lezárt járdaszakaszhoz, el akartam slisszolni félig-meddig az úton, ahogy máskor is tettem már mikor nem volt kedvem átmászni a túloldalra, pedig van ott egy zebra is. Ahogy közelítek, a rendőrautóból kipattan egy rendőr, majd odalép hozzám és mivel látta, hogy kevés autó jön, a szabad jelzésük ellenére kiállt a járda közepére és megállította az autókat, hogy én átmehessek. Sőt, jött is velem az út felénél lévő járdaszigetig. Az út másik oldalához érve is tilos volt még a gyalogos jelzés, de mivel abból az irányból senki nem jött, mondta, hogy menjek csak és szép napot kívánt. Mi van?? Egyszerűen egyik ámulatból a másikba esem az itteni rendőrökkel kapcsolatban.

Tegnap a suliban sok minden történt, persze a tanuláson kívül is. Például megtudtam, hogy valakit azért büntettek itt meg motoron, mert nem volt rajta szemüveg. Ugyanis a szemüveg vagy napszemüveg kötelező, a bukósisak még véletlenül sem. Az előbbit lehet azzal magyarázni, ha egy bogár belemegy az ember szemébe, akkor esetleg elüt egy-két gyalogost aki épp útjába kerül, de ha épp emberünk agya kerül az aszfaltra (bocs), az miért nem fáj senkinek, azt nem értem.

Ezen kívül még szülinapot is ünnepeltünk, ugyanis kedvenc tanárunknak születésnapja volt (persze facebookról tudtuk meg), így kellően megemlékeztünk róla, méghozzá meglepetés tortával és egy kis énekléssel. Ráadásul hétfőtől két hét szabadságra megy (Los Angeles, Hawaii, szegény ő), szóval helyettesítő tanárunk lesz. Volt az utóbbi napokban egy-két jelölt, aki beült az órákra, ugyanis külsős tanár érkezik, de pl a csütörtöki nagymamit szerintem hamar kikészítenénk, mert már elég nagy a szánk, szóval remélhetőleg nem ő jön majd.

Amúgy rendesen meglepődött

Azok az arcok :)

Iskola után szokás szerint útra keltem, bár most konkrét célom is volt, ugyanis teniszütő vásárlásra indultam a messzi Miami északi részére, egy nagy pláza felé. Átbuszoztam az autóbusz állomásra, onnan pedig gyalog indultam el, gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal és megnézem Miami Design részét is, ahova havonta egyszer, mellékesen ma este is csoportos sétafikálások szerveződnek. Csak tudnám mit néznek. Én előbbről kezdtem a sétát és hátrébb fejeztem be, vagy úgy 30 utcát mentem, de semmi felejthetetlenül izgalmasat nem láttam. Főleg ha este mennek, még annyit sem látnak. Azért majd utánanézek, hogy jó utcán mentem-e végig, de valaki javaslatára tettem, így nem hiszem, hogy elnéztem volna. Persze azért egyet-kettőt fényképeztem, ha már arra jártam :)

Ez például egy falfestmény egy iskola külső falán

Ez mondjuk picit sem művészi, de ezt fogyasztottam a sétám alatt.
Megtisztítva, becsomagolva, még jó hogy megrágni nem rágják helyettem.
De persze megveszem én is, mint a többi hülye, mert mégiscsak jó ötlet.

Persze láttam felhőkarcolókat is sorakozni.

Meg készülő "műalkotást"
Itt a graffitit is hivatalosan művelik

Akármi is ez az épület, látványos

Ez pedig azon a kis narancssárga izén áll,
mégha szintén nem derült ki, mi célt szolgál

Egy szép kis templom a nagy házak között

Még egy falfestés

Mondjuk ez nem graffiti, csak egy közért bejárata

Autó is kell mára, legyen most egy hummer

Erről jut eszembe, láttam egy hasonlóban (csak szürkében)
egy 80 körüli nénit, ráadásul ő volt a sofőr!

Régebbi bútordarab, mint én

Autó mellett persze pálmafa is kell mára.
Ezennel egy gyökerű, sok törzsű.

Kevésbé művésziek a tini ninja teknőcök,
de legalább viccesek

Kőzetek és csontok boltja, de nem  mentem be,
mert sok-sok kitömött állat is volt odabent,
azokat meg nagyon nem bírom.
Így a hatalmas ametiszteket fényképeztem csak a kirakatban

Még egy kocsi, de ez immár a falon

Nem vicceltem, tényleg ott volt

Ez meg valami sárga sajt-ház vagy nem tudom

A séta végeztével kevésbé izgalmas rész következett. Mármint a blog számára, nem nekem. Ugyanis vásárolni mentem. Amiről gondoltam, hogy csak egy-két bolt lesz, persze egy hatalmas üzletkomplexum volt. Először egy Target nevű helyen kezdtem, ami olyan Cora-szerű, van ott minden. És mivel volt az is, amiért mentem, sőt bele is szerettem egybe, gazdagabb lettem egy teniszütővel és néhány teniszlabdával. Nem is akármilyennel! Volt egy másik kimondott sportbolt is a közelben, de ezt nem tudtam otthagyni, beleszerettem.

Rózsaszín :)

És még a labdák is rózsaszínűek!!! :)

Mindezek örömére folytattam a shoppingolást egy Marshall nevű helyen, ahol márkás cuccokat lehet kapni fél áron, vagy inkább még olcsóbban. Vettem egy-két Guess felsőt (10-12 dollárért!) és egy paprika piros 3/4-es nadrágot fél ár alatt. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre kaptam egy sms-t néhány osztálytársamtól, hogy van-e kedvem beülni velük valahova, így két üzlet után (ahol amúgy órákat időztem) be is fejeztem a vásárlást és elindultam vissza Miami Beach-re. Félek, hogy ide is vissza fogok még menni, ahogy annyi helyet megígértem már magamnak.

Visszafelé amúgy nem sétáltam le a 30 utcát újra, mert már sötét is volt meg időre is mentem, így végre volt alkalmam kipróbálni a már fényképezett zöld-narancs trolley-k egyikét. Retró hangulatú, faburkolatú, mint otthon a régi villamosok, ráadásul tényleg ingyenes és még a zene is szól rajta.

Direkt hátra ültem, hogy fényképezgethessek kedvemre

Amúgy Miami Beach déli részén a kikötő mellett voltunk egy hangulatos kis bárban, aminek közepén még egy medence is volt, élő zene szólt és voltak sokan-sokan. Mi kicsit kijjebb foglaltunk helyet, így volt alkalmunk pár órán keresztül gyakorolni az iskolában tanultakat. Jó alkalom volt, belga, francia, brazil és magyar próbált egymással nagy szócsatákat vívni, néha kijavítgattuk egymást, de jó volt, hogy a lényegét mindannyian értettük egymás mondandójának, sőt úgy ahogy el is tudtuk mondani, amit akartunk. Lassan csak belejövök :)

Novemberben fürdeni?

Tegnapról még lemaradt egy kép, bár elég rossz minőségű, de még mindig iPhone4.

Szépen feldíszített pálmafa.
Indul a karácsonyi feeling, már amennyire pálmafával az lehet :)

Ma reggel jól indult a nap, élőben is láthattam pelikánokat, miközben sétáltam át a kis hidamon.

Igen, jobbra a kis barna házikó,
aminek lebontásáért kampányoltak tegnap olyan hivatalosan

A suliban sok érdekes ma sem történt, persze tanultunk sokat, de ezt nem részletezném, gondolom nem izgi. Utána úgy volt, hogy elmegyek teniszütőt nézni, de mégsem tettem, hanem jöttem haza. Valamiért fáradt voltam, ezért úgy határoztam, hogy hazajövök, átvedlek és irány a beach. És nem is volt hülyeség, iszonyatosan jól esett, alukáltam, pihikéztem és csak úgy elvoltam. Nem is tudom miért nem csinálom sűrűbben ezt, mindig csak megyek, mint a mérgezett egér, ahelyett, hogy néha csak úgy semmit se csinálnék. A 6 hónapba ennek is bele kellene férnie, szóval ezentúl jobban figyelek erre is.

Azért meg kell hagyni, novemberben fürdeni és napozni elég érdekes érzés volt. Elsőre a víz hidegecske volt, de aztán hamar rájöttem, hogy mégsem az. Szóval jó volt nagyon. Amúgy feltűnt, hogy a part nagyon átalakult. Majdnem két hét eltelt azóta, mióta ott jártam, de nem is azért, hanem a hét eleji hatalmas szelek miatt. Látszott ahogy a víz teljesen átformálta a partot, máshol voltak a buckák meg a lankák. Kicsit bánom, hogy a nagy szélben csak South Beachen néztem meg a hullámokat, ugyanis itt talán nagyobbak is lehettek, mert jóval feljebb a víztől is találtam kagylókat, ahol nem szoktak lenni. Ja, persze megint gyűjtögettem kagylókat, minden strandolgatáskor szoktam. De vajon mennyi fog összegyűlni mire pakolnom kell, azoknak is kell majd egy külön bőrönd, vagy mi? :)

Még a suliból hazafelé jövet fényképeztem

A homokban fekve az eget kémlelve.
Mikre van időm, mi? :)

Elfáradt a hátam, megfordultam a víz felé :)

Sokan nem voltak azért rajtam kívül.
Főként csak sirályok, akiktől már tartok picit a múltkori incidens óta :)

Poszter

Hát ilyesmikkel telt a mai délutánom. Hazafelé a hídról lenézve láttam, hogy a kiszemelt teniszpályán (ami leginkább egy nyitott squash pálya, csak én olyat nem tudok) megint ütöget valaki. Holnap azt hiszem nem várok tovább, megyek teniszütő vásárlásra, én is akarom :)

Megfigyeltem egy dolgot, ami furcsa számomra is. Sokszor van, hogy megyek és észreveszem, hogy mosolygok. Ami még hihetetlenebb (ugye anyu?), hogy jön szembe valaki, akárki és rámosolygok. Én, aki utálja az embereket. Mi történt velem? Persze a szembe-ember is visszamosolyog, mert ez itt amúgy sem ritka. Sőt sokszor rá is köszönnek az emberre, főleg ezen a kis szigeten, hisz szomszédok vagyunk vagy mi a szösz, pont mint egy kis faluban (nem mintha tudnám). Szóval nagyon furcsa dolgokat vált ki belőlem Miami, vagy a nap, vagy ki tudja mi. Amúgy ez van a buszon is. Felszállsz, köszönsz a sofőrnek, ő visszaköszön, leszálláskor ha nincsenek sokan elköszönsz... baromi furcsa volt először, most már természetes. Otthon mennyire fog hülyének nézni a 231-es sofőrje ha beköszönök neki és szép napot kívánok? :)

Lehet látni itt is szegénységet, lehet látni itt is beteg embereket, meg persze sok-sok őrültet is de ez mellékes, mégis valahogy más az emberek hozzáállása. Nem a földet nézve menetelnek, véletlenül sem rád nézve, sőt akár belédrúgva ha épp a földön fekszel, hanem figyelnek egymásra és kedvesek. Persze nem igaz ez minden egyes emberre, azért itt sincs mindenki túladagolva boldogsághormonnal, de általánosságban lenne mit eltanulnunk ebből. Persze tudom én is, hogy otthon egy undorítóan szürke esős őszi napon a koszos utcákon sétálva kicsit nehezebb ez. Sőt, itt még nem ültem kocsiban a dugóban (mert dugó itt is van), lehet itt is ugyanúgy kajabálnék folyamatosan, mint otthon, de hátha nem, ez majd egyszer csak kiderül még.

Persze itt sincs kolbászból a kerítés, de főleg azért, mert sok helyen nincs is kerítés... :)

Amerikanizálódás

A suliban ma megtudtuk, hogy a délelőtti tanárunk jövő héttől elmegy két hét szabadságra és egy vad idegen nő fogja helyettesíteni. Hát kíváncsi vagyok, milyen lesz, bár nem árt egy kis változatosság :)

Suli után páran elmentünk enni a kis szendvicses helyre, amiről talán már írtam. Ha mégsem, akkor legalább nem ismétlem magam. Szóval van egy spanyol szendvicses hely, ahol minden szerdán minden szendvics, az üdítők, a sült krumpli, a saláta, sőt a borok is kemény 1 dollárba kerülnek. Más napokon sem sokkal drágább, mondjuk a duplája, de ez az összeg itt nevetségesen olcsó. 2-3 szendviccsel én degeszre eszem magam, a fiúk olyan 4-5-öt szoktak bevállalni. Tök jó volt, sokat beszélgettünk, ami mindannyiunkra ráfér angol gyakorlás címén.

Utána pedig nagy lépést tettem. Vettem magamnak egy helyi mobiltelefont. Na nem a telefon a lényeg, hanem a sim kártya, innentől elérhető vagyok az iskolatársaim, sőt a helyiek számára is. Egyszer majd elárulom miért lehet ez esetleg fontos :)

A telefon persze a leggagyibb verzió, baromi furcsa újra nyomkodni a gombokat, de viccesen olcsó volt. A havi díj is elég olcsó, főleg ha nem számolom át forintra és viszonyítom az otthoni céges havidíjhoz :)

Mindezek után jöttem haza, ugyanis 6 órától egy házépítési projekt megtárgyalása volt a szigeten. A városházára mentünk, legalább ilyet is láttam belülről. Nagyon hivatalos volt, szemben ültek az asztalok mögött a nagy emberek, mint a bíróságon, az első sorban foglaltak helyet a projekt kivitelezői, a többi sorban pedig az érdeklődők. Akik viccesen kevesen voltak, így mi nem is maradtunk sokáig. A lényege amúgy az volt a megbeszélésnek, hogy egy új házikót akarnak építeni a szigetre, aminek a terveinek az elfogadásáért kuncsorogtak a fejesek előtt, akik konkrétan belekötöttek a "miért alacsonyabb a közepe a háznak, mint a szélei, miért ilyen az erkély, miért olyan a parkoló, miért ilyen a lift, miért kék", stb. Na kb ennyit értettem belőle, ezt is csak azoktól, akik elég hangosan és érthetően beszéltek. Volt egy-két felszólaló a "vendégek" közül is, akik 3 percet kaptak beszélni és kb annyit mondtak el, hogy ők itt laknak és támogatják a beruházást, mert jajj de szép és jó. Na jó, volt aki picit kötözködött, de összességében támogatta. Na de miért fontos mindez? Ugyanis vajon hova épül ez az új épület? Hát nem pont ennek a háznak a helyén, aminek egyik lakásában épp fekszem az ágyon és vadul verem a notebook billentyűzetét? :) Most vagy én vagyok rossz ómen, vagy nem tudom, de az előző házat épp felújítják, ezt meg majd lebontják, hát érdekes. Persze utóbbi még odébb van, de akkor is.

Hát, kb ennyi volt a mai nap. Kis lépések az emberiségnek, de nagy lépések nekem az amerikanizálódás útján :)