Trópusok

Szombaton pihenődélelőttöt tartottam, délután meg a házinénimékkel mentem kocsikázni. Mivel az időjárás nem volt kegyes hozzánk, mert csepergett, így nem mentünk a tervezett Everglades túrára, csak egy-két dolog elintézése volt betervezve, például egy nyomtatóvásárlás, IT szakember segítségével (azaz velem) :-)) De a számításainkat keresztülhúzta az autó, ami lerobbant, így azzal elvoltunk egy ideig. De azért fényképeket így is csináltam, végülis szép helyet bárhol találni :)

Itt robbantunk le, szerencsére pont egy benzinkút közelében

Az itteni hatalmas dömperek mellett ez a kis kocsi matchbox-nak tűnt :)

Mondjuk ez még otthon is kicsi :)

Itt a benzinkutak két irányúak.
Mindenki onnan áll be, ahonnan épp betalál :)

Ezt a képet nem lehetett kihagyni :)

A házikó először csak a narancssárgáig tartott, az óra volt a dísze...
aztán ráhúzták a citromsárga részt. Bátrak :)

Na a szombatról kb. ennyit, bár persze azért a nyomtató beszerzése is megtörtént a végén.

Vasárnap Gáborral (a Csepregi Éva koncerten megismert magyar sráccal) egy trópusi kert meglátogatását céloztuk be. Hát volt is trópusi időjárás rendesen, vagy háromszor áztunk sz@rrá, egy ernyő alatt nyomorogva, aztán meg ahogy kisütött a nap, irtó párás lett minden. Mondjuk a hely szépsége miatt még így is megérte.

Amíg vártam a buszomat, ami nem mellékesen az orrom előtt húzott el,
fényképezgettem a főutcánkat

Itt még szép napsütéses idő volt és dög meleg

Ahogy beértünk a parkba, már kezdett cseperegni

Itt már nagyon esett, mégha nem is látszik

Trópusi zuhé, meg valami szökőkút kék izékkel

Volt sok banánfa is

Ez meg vanília (bár termést nem találtunk rajta)

Kakaó

Páfrány, orchidea, minden egyben

És egy kis arab kávé

Na meg egy fehérrépa
(pontosabban fehér hal, csak nekem az aranyhal a sárgarépa :)

És nagyon kék halak

Voltak furcsa virágok is

Meg egy-két érthetetlen szobor

A sok minirépa úgy néz ki, mintha rengeteg csikk lenne a vízben

Ez még az első elázás után volt.
A ronggyá ázott önmagamat inkább kihagytam,
itt már valamennyire szárazon

Persze pálmafák is voltak. Ezer féle

Meg valami iszonyatosan tüskés törzsű fa

Volt meseszép vízesés is

Meg mindenféle ülő alkalmatosságok

Ágyúgolyó fa :)

Ezek az ágyúgolyói

Ez meg a virágja

Szép a táj... de itt már közeledtek újra a sötét erők (felhők)

Ezért lehet kikapok, de nem lehet kihagyni :)

Nem állat, növény. És majdnem brownie, de igazából brownea :)

Másik virág (név nélkül, mert nem tom)

Szegény fa, a kőre nőtte oda magát :)

Szép rendezett terület

Tavacskákkal

És újabb típusú pálmafákkal

Na meg fülig érő mosollyal, újabb elázás után

Nem csak minden zöld ám, vannak egyéb színek is

Meg szerencsére épületek, ahol az újabb eső elől el lehetett bújni

Ennek nem így kellene állnia, szegény megfáradt

A lusta amerikaiaknak persze kisnonat is van,
nehogy körbe kelljen sétálniuk ezt a "hatalmas" területet :)

Aztán jöttek kaktuszok is

Vagyis ők álltak, mi mentünk, de mindegy

Szegénykére ráférne egy fodrászat

Erre meg egy gyantázás :D

Állítólag tél van

Kaktusz-fa :)

Alulról szagolja az ibolyát...
azaz belülről szagolja a kaktuszvirágot :D

Én inkább csak óvatosan leguggoltam közéjük

Vigyázzba állás... mint akit beállítottak a sarokba, mert rossz volt :D
A szemem sem áll jól, az igaz :)
De elég is lesz már belőlem, lassan meg lehet unni, annyi képet teszek fel magamról :D

Tavacska, padocska, pálmafácska

Festmény

Majdnem mint otthon egy erdő :)

Ezek a hatalmas rózsák meg a parkon kívül magasodtak

Betértünk egy könyvesboltba valamiért.
Persze hogy a legalsó sorban voltunk

Ez meg egy bevásárlóközpont belső udvara, erkélyekkel

Na "röviden" ez volt a vasárnap. Ma pedig újra iskolába mentem. Vegyes érzésekkel, picit hiányzott is, picit nem is, de a kötelesség az kötelesség még itt is :) Új könyvet kellett vennem már megint, mert közben befejezték az előzőt. Több könyvem van már lassan, mint ruhám :) Új kommunikációs tanárunk is van megint, mármint most értem körbe a 4 tanáron és így újra az elsőnél járok. Ő tök jó tanár, szóval örülök.

Suli után Miamiba ugrottam át, a már többször emlegetett Bayside Marketplace és kikötő közelébe, gondoltam leülök picit olvasgatni. Hát nem jött be, a napközbeni 28 fok után nem sokkal ahogy odaértem egy újabb hatalmas zápor zúdult rám. El vagyok átkozva vagy mi, hisz ez itt a száraz évszak, mostanában meg nem keveset esik. Szerencsémre még időben meg tudtam húzódni valahol, így nem áztam el. De még előtte és persze utána is láttam azért szépeket!

A kosárstadion oldalról és egy ananász :)

Pelikánok hajókáznak

Itt azért már sejteni lehetett, hogy nemsokára futni kell :)

Tűzoltóhajó

Az aréna hátulja a felhőkarcolók mellett eltörpülve

Híd hátán híd

Vártam, hogy lesz-e ütközés :)

Sirályok sorban, hajók mindenütt

Segítség, cáááápaaaa!

Ja nem, megint csak delfin. Huhh!

Nem szobor, igazi :)

Hát én még sosem láttam így leírva a fridzsidert :)

Vízi taxi. Na víz az most volt alulról és felülről is

Az eresz alól kikukkantva

Már tisztul a kép

Szárítkozás. Ők is, én is :)

Ott a pálmafák alatt üldögéltem volna, de eső után inkább kihagytam

Kb ilyen ázott veréb (sirály) fejem volt nekem is

Megunta a pózolást :)

Vontattak egy hajót. Eddig még nem is olyan izgi

De nézzük csak a hajó nevét. Usher

Hát, hogy ő rajta volt-e, ebből a képből nem derül ki

Azokat a képeket, amin én szerepelek egyértelműen tilos kinagyítani,
ezt viszont kimondottan ajánlom. Azok a fejek, nagyon durvák.
Ráadásul a bal oldali egy fiatal lány még csak. Azok a sapkák. Jajj

Na ennyi volt a móka mára, zárul Encsi móka tára :D Holnapi program iskola - ez most már így lesz egy jó ideig megint -, aztán szerintem futás haza, mert nincs bundabugyim. Ugyanis 10 fok hőmérséklet csökkenést mondtak holnapra, ami a mai 28 után 18, ami a Miami meleghez szokott kis testemnek nagyon kevéske már. Azt hiszem fűtenem kell majd a légkondival :D

Sihuhu

Vagy ahogy egy kedves ismerősöm mondaná: sikuku :)

Másodikán a tervek szerint a hazautazások napja következett. Először anyukám hagyta el a szállodát és elindult a repülőtér felé. Sajnos nem tudtam vele tartani, hisz nekem is indult a vonatom, így végül én is kijelentkeztem. Gyalog, most már csak a saját, bár nem kevésbé nehéz cuccommal nekiindultam a vasútállomás felé, egyidőben felfedeztem még magamnak Tampa azon részeit, amire az előző napi időjárás miatt nem volt lehetőség. Mivel számomra már valamennyire ismert terepen mászkáltam, jó volt feleleveníteni a helyszíneket. Utcákon jobbra-balra mászkáltam a nehéz cuccom ellenére, mindezt ráadásul éhgyomorra. Végül a célállomás előtt, pont a megszakadás és az éhenhalás határán egy életmentő Subway-re találtam. Egy fél szendvicset ott a helyszínen elpusztítottam, a másik felét becsomagoltattam és felkészültem a hosszú útra. És ekkor még nem is tudtam, hogy a vártnál is sokkal hosszabb lesz :)

De előbb azzal kezdem, hogy az utolsó esténken szobát kellett cserélnünk, mert a WC megadta magát az előző helyen, így még egy jó kis költözést is megejthettünk. Szerencsére nem hurcolkodtunk messzire, csak a szembe lévő szobába, így egyesével hordtuk át a szétszórt dolgokat :)

A szobacserének köszönhetően a szálloda másik oldalán is
megcsodálhattuk a kilátást.
Abban a vízben láttam a krokit! :)

Na és akkor indulhat a séta Tampa utcáin.

Nem annyira like, de a szobor cuki :)

Az épületért és persze a zöld hummerért :)

Na most nem ettem itt reggelire pizzát, de anno tetszett ez a hely.
Na meg a neve is

Házak, kocsik és Tampa felirat

Nemzeti Bank

Egy szép kis templom... pont mint a Jáki

Egy újabb bank. Megjegyzem körben is csak bankok

Szép épületek

Meg persze felhőkarcolók

Egy török stílusú óra.
Vajon hogy került ide?

Nem bírtam ki, hogy ne tekintgessek vissza

Megtaláltam a buszmegállót is, ahol anno annyit álldigáltam

Akkor már legyen egy helyi busz is

Még karácsonyfa is maradt az új évre

Ezen a képen aztán minden van.
Szobor, karifa, a pálmafás üvegépület, meg még valami kupolás üldögélőhely

Helyi tűzoltóautó. Nem rikítózöld, mint Miamiban

Az életmentő Subway, nagy emberekkel megspékelve

A Tampa-i vasútállomás épülete kívülről

és belülről

Az idős embereket kis golfautóval szállítják a vonathoz.
Micsoda kiszolgálás

Ő hozott haza

Még utolsó pillantások az Ybor City városrészre és indulás...

.... na de az érkezés még odébb volt. Ugyanis az út felénél megállt a vonat, nem is egy állomáson, csak úgy a semmiben és bejelentették, hogy akkor most 1 órát álldigálunk. Később bejelentették, hogy nem is egyet, hanem 3,5-et. Azaz 18:30-ig, pedig 18 órára már Miamiban kellett volna lennünk. Szerencsére röpke 1,5 óra állás után mégis elindultunk, de persze így is másfél óra késéssel érkeztünk a végállomásra. Azt hozzá kell tenni, hogy itt végigmennek a kalauzok vagy mik és kedvesen tájékoztatnak mindenkit, érdeklődve megkérdezik, hogy tudnak-e bármit segíteni, sőt még ingyen snack-et is lehetett kérni a büfékocsiban, aki akart. Az utasok sem úgy reagáltak, mint otthon tennék, türelmesen, viccelődve üldögéltünk, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Még a sofőr (vagy hogy hívják vonatnál) is be-beszólogatott a mikrofonba és tájékoztatta a népet. Aki amúgy minden állomás előtt is ezt teszi, mindezt kedvesen és poénkodva, pont mint a metrón, valahogy ez így személyesebb, mint egy automata hangja. Na mindegy, szóval miután megérkeztünk másfél óra késéssel Miamiba, ahogy haladtunk befelé az állomásra, a buszomat láttam elszáguldozni. Így újabb egy óra várakozás következett, ugyanis taxival nem akartam menni, kisétálni a messzebbi buszhoz pedig nem mertem a vak sötétben, mert azt már tudom, hogy ez nem az a környék. Na de 1 óra múlva meg is érkezett a buszom, amit végülis türelmesen kivártam, zenét hallgattam, néztem a csillagokat és élveztem a Miami meleget :) A buszon aztán - pedig a napnak köszönhetően én sem vagyok túl fehér -, szinte világítottam, de hát ez egy ilyen járat, ezért is nem sétafikáltam egymagamban. Jó hosszú buszozás után még át kellett szállnom egy másik járműre, de mivel az sem akaródzott jönni, végül egy kedves szomszéd segített rajtam az éjszaka közepén és úgy vergődtem haza. Kalandos út volt, de végülis időmből kitelik :)

Ma reggel - na ez költői túlzás, sokkal inkább késő délelőtt - elindultam az iskolába, hogy felvegyem a januári "bkv" bérletemet, nem akartam megvárni a hétfőt. Persze pont akkor estem be, mikor épp vége volt a délelőtti menetnek, így jó sok ismerős arccal találkoztam, mindenki nézett is nagyokat, hogy mit keresek én ott a szabim alatt. Pont mint a munkahelyen :) De nem időztem sokáig, húztam is el gyorsan. Méghozzá hova máshova is mehettem volna, megünnepelvén, hogy újra Miamiban vagyok, mint a szokásos óceánparti kinézésemre, majd le a már sokszor emlegetett sziget csücski kedvenc parkomba. Ott lefeküdtem, olvasgattam, zenét hallgattam és süttettem magam a napon. Na olyan nagy meleg nem volt ma, mert baromira fújt a szél, de mégsem fáztam, hisz ez Miami :) Zárásként még tettem egy röpke kitérőt a kedvenc Starbucks-omba, ott kezdtem el írni ezt a blogot, de végül hazakeveredtem, mert már igencsak este van és már itt fejezem be a kényelmes ágyamon fekve. Szóval újra itthon :)

Jöjjön most mindez néhány képben, bár már sokszor ismételt helyszínekről van szó, próbálom nem ismételni magam, de van amit nem lehet megunni.

Szóval lehet ezt megunni? :)

Jött valami furcsa jármű is, csak hogy ne legyen olyan egyhangú a táj :)

Most nem a kőágyban, hanem a fenti "napozóteraszon" foglaltam helyet,
azaz ágyat :)

Persze jöttek kis csónakok is

Meg nem olyan kicsik

Az a sok dobozka mind hatalmas konténer :)

Mondtam én

Ezt meg húzta maga után, de a kikötőben a kicsi irányított,
azaz ő forgatta a nagyot

Csak hogy emberek is látszódjanak néha :)
Nagy turistalátványosság egy ilyen hajó megjelenése (is)

Van aki kempingezni jött, székekkel és hűtőtáskával felszerelve

Már megint ez a száguldó hajó. Mikor próbálom már ki végre?

Ezt csak úgy a hangulat miatt.
Mondjuk itt már kezdett felhősödni és sötétedni, szóval elindultam sétálni

A kikötő felé vettem az irányt, ahol a nagy hajó épp forgott a távolban

Aztán pózolt nekem egy sirály

Majd egy épület is :)

És végezetül, hogy érezzem, hazaértem :)

Na szóval a mai napom ilyen volt, csendes, örömködős, visszaérkezős, pihenkészős...