Dzsungel Miamiban

Pénteken suli után megint röplabdázni mentem. Újabb verbuvált társaság az utcáról és egyebek. Még a csütörtökinél is jobban sikerült, nehogy rendszer legyen ebből :)

South Beach-i valóság kocsikkal elmesélve

Tegnap mindenféle történés volt, hisz zajlik az élet körülöttem mostanában, na nem mintha eddig unalmas lett volna, csak a végére kezdenek besűrűsödni a programok. Nem is baj, lesz majd időm pihenni majd egyszer máshol (azért sem mondom, hogy otthon :D). Az estét például kedves ismeretlen ismerősökkel töltöttem. A Lincoln Road-on ültünk le beszélgetni, pont ott, ahol anno Halloween-kor is megfordultam. Ez a hely a vesztem, azt hiszem pont akkor is koktéloztam és most is ittam egyet. Én, aki amúgy sosem. A tegnapi nap során ezen kívül még pakoltam is. Sajnos a bőröndömet. Bár még csak egy táska megtöméséig jutottam, de van még hátra bőven cucc, szóval lesz mit csinálnom még a héten, azt hiszem.

Séta a szomszéd kisközértbe, útközben a helyi bicikli felhozatal.
Sajnos még nem próbáltam ki, a kosárral nem bírtam megbarátkozni :))

Ez pedig egy szokásos pillanatkép a mólóról

Ehhez talán jól passzol a versike, amit megtaláltam pakolás közben.
A kedves búcsúajándékaim egyike volt, az utolsó mondat lassan aktuális lesz

Bizonyíték a züllésre :)

A nachos-tál pont olyan mutatós és fincsi volt, mint anno

Röviden talán ennyi, de csak mert a mai nap hosszabb lesz. Irány a dzsungel!

Nem vicceltem, Miamiban még ez is akad

Szóval ma a magyar lánnyal, Timivel ellátogattunk a helyi dzsungelbe. Bár több embertől hallottuk, hogy kicsi hely, de drága, végül nem hagytuk magunkat eltántorítani. És milyen jól tettük! Szuper hely, bár tényleg nem nagy alapterület, de rengeteg látnivaló és érdekesség van. Az ára meg (35 dollár), pont mint a többi ilyen szórakoztató hely, már amelyik nem drágább. Szóval akkor mindez képekben.

Voltak gyönyörű színes kismadárkák

És nagyobb színes madárkák

Persze mindez szép környezetben

És továbbra is színesben :)

Vagy épp fekete-fehérben :)
Láthatóan unalmas a dzsungel-élet

Fehér tigrisek (két fajta volt) és fehér oroszlán. Így is király :)

Bár épp a hátamat harapdálja, a méret a lényeg

Ez a dinka meg lenyalt valamit az üvegről,
aztán alig győzött fintorogni :)

Kihasználva az üveg tükröződését :)
Itt meg épp a combomba harap

Persze itt is voltak mindenféle show műsorok az emberek szórakoztatására. És persze többször is megnéztük őket :)

Bicikliző papagáj

Ez mondjuk nem a show része, de számomra kérdéses kilétű Kodak masina

Madarakat nem igazán láttam eddig idomítva mókázni,
szóval ez különleges volt.
Mint például ez a térde alatt csámpás lábú madárka

Vagy épp ez a nagy valami

Ő volt az egyik kedvencem. És most nem a fiúról beszélek :)
Később kiderül, hogy miért is olyan édes ez a szárnyas

A méretes és 20 éves Cassowary.
Mondjuk ilyen otthon is van az állatkertben

Csak ott talán nem ugrál ekkorákat :)

Nem elhanyagolható méretű kondor keselyű,
aki amúgy a fejünk felett repkedett, mint sokan mások.
Bevallom megfordult a fejemben, nem kapom-e meg harmadik égi (madár)
áldásomat, de szerencsére semmi ilyen nem történt :)

Mondtam én, hogy méretes keselyű

Két előadás között persze jutott idő jól körbenézni is. Mivel a Jungle Island nevének megfelelően egy szigeten lakik, nem akármilyen környezet található körülötte sem.

Kolbász-fa. Nem viccelek

És van is rajta bőven ennivaló :)
Igazából ez a gyümölcse

Szemközti ház.
Akinek ismerős, az látta a sztár szigetek körüli bejegyzéseimet,
a hajók is itt járnak amúgy körbe-körbe

Az ott már Miami

Ráadásul a szép épületeivel

Kint az, bent ez. Majmok. Minden mennyiségben :)

Lógnak össze-vissza

Mindenütt

Másik show, Dr Wasabival, aki körbe-körbe hurcolta az állatokat
mindenki fején át :)

Ez épp egy nagy kaméleon

Ő meg maga Julien király :)

Ő meg épp szőlőt eszik egy nő fejéről :)

Egyik legédesebb tündérke

Ahogy totyog, attól mindig elalélok :)

Ezek meg csak lógnak :D

Aztán újabb show, újabb csodákkal.

Kicsi tigris

Kicsi fehér tigris

Kicsi fél oroszlán fél tigris kölkök

Büntetésben lévő kismajom

Csimpánz-tigris barátság

Mini tigrincs. Kemény 6 hetes

Aztán minden cukiság együtt

Kedvenc feliratom. Jelmondatom is lehetne :D

Mondjuk egy ilyet eldögönyözgetnék egy ideig én is

Vagy egy ilyen hátizsák is jól jönne

Ugye hogy ugye?

Aztán jöttek a drága pénzért végezhető fényképezgetések.
A bal oldali gyerek pont olyan, mint a csimpánz, nem? :)
Elálló fülek meg minden, bár a maki cukibb

Aztán újra hátitatyóvá vált

A bemutatókon kívül is zajlott az élet továbbra is.

Már akinek. Van aki csak a szemét hajlandó megmozdítani.
Mögötte fekete párduc társa még annyit sem

És akkor visszacsatolás az elejére.
A legcukibb madártípus a világon
(ugye Szabi? :D)

Hosszú percekig simogattam össze-vissza, sőt többször is visszatértem hozzá
Imádta

Ahogy én is őt :)
Szegény Lolita, ha tudná :)

Az egyik shown egy újabb vendég.
Bocs, de azt mondják állat és gazdája állítólag hasonlítanak :)

Persze voltak flamingók is
(sosem tudom az igazi színűket visszaadni)

Azért a környezet (és a kis extra) sem rossz

Zászlót felhúzó papagáj

És egy rakás Julien király

Hát, sok száz fotó készült ma is természetesen, nehéz volt válogatni, de remélem valamennyire sikerült visszaadni a park hangulatát. Szuper és emlékezetes volt, örülök hogy nem hagytam ki.

Holnap hétfő, iskola, utolsó hét, utolsó napok. Ennyi erről elég is :)

Álom vagy valóság

Tegnap is és ma is az iskolában érdekes vagy inkább mondhatnám számomra elég aktuális témákról kellett beszélni. Próbálnak visszarántani a földre elég rendesen az álomvilágból.

Először is téma volt a ki hol lakik, milyen környezetben, milyen lakásban. Persze otthon, bár mindenki szívesebben beszélt az itteni tartózkodási helyéről :) Azért mikor ecseteltem, hogy hol lakom, milyen környezetben és milyen nemzetiség lakik még sajnos az utcámban, kicsit gondolkodóba estem. Tényleg hasonlítsam össze a magyar valóságot a Miami álomvilágommmal? És biztos jó lesz az nekem?

Beszélgetős órán téma a munkahely volt. Ki mit csinál, mennyire lehet abból megélni és szereti-e mindazt, milyen a viszonya a kollégákkal, stb. Ismét elgondolkoztató témakör. De miért akkor, mikor épp fogynak a napjaim és esetleg vissza kell esnem a szürke hétköznapok viszontagságai közé?

Délutáni óra. Hogy viselkedünk versenyhelyzetben, tudunk-e veszíteni. Mindenki ecsetelte, hogy simán, nem gond, elvannak ha veszítenek, max örülnek ha nyernek. Na de én? Sem játékban, sem az életben nem tudok veszíteni, a versenyhelyzeteket véresen komolyan kezelem és nem, picit sem akarok veszíteni, ezerrel kell hajtani a cél érdekében.

Aztán hogy látjuk magunkat 50 év múlva. Kellett írni egy fogalmazást. Mindenki család, gyerekek, unokák. Én meg? Hát a tanár nagyot nézett. A lényege röviden: "Sajnos tegnap elvesztettük az egyik legismertebb női személyiséget az IT világából. Magyarországról jött Amerikába tanulni, aztán hamar állást kapott a Szilikon-völgyben. Nagyon gyorsan hírnevet szerzett magának és pár év múlva megalapította a saját cégét, ami azóta is a vezető cégek között szerepel, ráadásul mint az egyetlen női tulajdonú informatikai vállalat... stb, stb"

A beszélgetős órán ma folytatódott a témakör annyiban, hogy ki mikor szeretne férjhez menni, családot alapítani, hány gyereket szeretne, stb.

Tudnak-e a nők érvényesülni, vagy férfiközpontú világban élünk-e. Kik a jobb sofőrök a férfiak vagy a nők. A nők vagy a férfiak irányítanak-e egy kapcsolatot.

Na a fenti két bekezdés témaköreire inkább nem reagálok, aki ismer úgyis tudja a válaszaimat és a véleményemet, az biztos, hogy volt egy-két mások által meg nem értett gondolatom ma is :)

A szünetben két osztálytárssal és az egyik tanárral kisétáltunk picit levegőzni, mikor nekem szegezték a kérdést, hogy miért megyek haza, miért nem maradok még, hisz végülis akár tudnék.

Végül a pontot a délutáni óra tette fel a i-re. Az ország múltja, milyen most ott élni és milyen volt régen. Át akarták-e venni valakik az uralmat, voltak-e ilyen-olyan csatározások és milyen most a politikai helyzet. Erről sem nyilatkozom itt most inkább, de mondtam a magamét, közben ismét elgondolkoztam.

Szóval próbálnak rendesen bekavarni az álmomba, de nem hagyom magam felébreszteni :) Ezért inkább iskola után egy váratlan meghívásra rábólintva elindultam az óceánpart melletti röplabdapályák egyike felé. Bár aki hívott, nem jött el, de egy röplabdával várakozó srácot hamar találtam, mint kiderült ő is a suliból jött és várja a többieket. Végül kínunkban a nemrég bemutatott South Beach-i utcán lazuló arcok közül invitáltunk meg embereket, akik boldogan csatlakoztak is. Szóval elég vegyes társaság verődött össze, de nagyon jót szórakoztunk mindannyian. Sötétedésig randalíroztunk, vagy még tovább is. Mindezt a homokban, a pálmafák alatt, az óceán szomszédságában, a bringázó, futkosó, vagy épp csak turistáskodó, azaz a Miami álom résztvevői megelégedettségére.

Enikő várja az égből a csodát, a többiek meg lelkesítik :)

Sokat nem láttunk már, mire befejeztük

Következtetés? Talán csak annyi, hogy az élet talán nem mindig egyszerű, sok kérdést vet fel, és sok problémát gördít elénk, de ha az ember tudja, hogy napról-napra mindent megtett és megtesz, harcol önmagáért, és ennek köszönhetően el tudja érni amit álmodik, akkor dőljön hátra, és élvezze. Persze közben ne feledkezzen el újabb álmot szövögetni, amiért megéri újra küzdeni...