2014. március 8., szombat

Búcsúzkodások

Csütörtökön reggel kimentem a mólóra fényképezgetni néhányat és elraktározni az emlékeket.

Mennyit üldögéltem itt

A víz tükörsima volt

A kert meg szép, mint mindig

Tökéletes nyugalom

Jött egy sirály elbúcsúzni tőlem

Aztán párat még repkedett is nekem

Két szörfdeszkán mókázó picit felkavarta a sima vizet,
de nem bántam, valami mindig történik odakint

Aztán a hídon átsétálva visszanéztem még a házra
Délben megírtam a záróvizsgámat. 100 kérdés, szövegértés, nyelvtan, szókincs, meg minden, minderre kemény 1 órát adtak. Sokan hamar feladták és félig kitöltve gyorsan visszaadták. Végülis megbukni nem lehet, max rossz eredményt érnek el. Így most kivételesen nem én voltam az első, aki végzett, hanem konkrétan az utolsó, hisz én voltam az egyetlen aki próbálta komolyan venni, így ki is kellett használnom az időt.

Aztán délután volt egy kis pánik keltés. A délutáni órák 4-ig tartanak, de fél órával azelőtt végigjárt az igazgató, hogy Miamiban tornádót jósolnak, így jobb ha mielőbb elhagyjuk az iskolát. Persze, mennyivel jobb kimenni az utcára ilyenkor, nem? Amúgy errefelé inkább hurrikán szokott lenni (ami a nagy vihar), tornádó viszont (ami a tölcséres) inkább a szárazföldre jellemző. És mindez nem igazán márciusban, szóval volt nagy mozgolódás. Mivel nekem 6-kor kezdődött a búcsúvacsorám, sok esélyem nem volt hazajutni, főleg mert közben kaptam riasztást máshonnan hogy a szigeten ahol lakom is riasztás van, így ne menjek arra sem :) Szóval mit volt mit tenni, bár az iskolát bezárták és minket kitessékeltek, lementünk a földszinti pizzériába üldögélni páran. Enni nem ettem, hisz annál azért jobb pizzériába foglaltam helyet a vacsorára. Kimenni meg nem tudtunk végül, hisz szakadt az eső és csak úgy süvített a szél. Aztán ahogy jött el is ment és 5 felé már kimerészkedtünk az utcára, így lesétáltam a kiszemelt étteremig, szépen lassan komótosan, pont 6-ra oda is értem. Kicsit később újra esni kezdett, de már csak egy sima kis eső. A baj nem is ez, hanem az volt, hogy rajtam kívül sehol senki. Kb 10 embert hívtam, nem akartam, hogy sokan legyünk. Hát végül kemény négyen voltunk, de rájuk is vártam eleget. A többiek meg nem jöttek el, mert mindenki beijedt a tornádótól meg az esőtől és nem mertek elindulni. Pedig beszéltem majdnem mindenkivel, hogy ott állok az utcán két lábon és nem repkedek. Na mindegy, végül négyen voltunk, meghitten beszélgettünk és eszegettük a pizzát. Jó volt az este, bár nem ilyenre számítottam. 

Séta közben, eső után (között)

Art Deco épületek

Retro kocsik

Kék-fehér hangulat

A pálmafák sokat dobnak rajta

Ez már más kategória, de még mindig az Ocean Drive

Bentley hotel, az aljában a Friday étterem

Már gyűlnek a felhők az újabb esőhöz

Vajon az egyirányú út hazafelé, vagy a ne lépjek be az országba szól nekem? :)

Várakoztam az étterem előtt, ez meg szemben zöldellett

Meg mindenféle színekben pompázott
Aztán péntek reggel az óceánparton kezdtem az utolsó iskolai napomat, hasonló megfontolásból mint csütörtökön a móló-túra volt. Aztán suliba be. A kedvenc tanárom az utolsó napom tiszteletére Guns n' Roses Patience című egyik kedvenc számomat játszotta le a szokásos pénteki zenehallgatásos szövegértés feladathoz. Szuper volt. Amúgy egész nap mindenkitől búcsúzás, mindenki mondta hogy a hangos nevetésem hiányozni fog a folyosókról. Na meg hogy jöjjek mielőbb vissza. Ja és persze megtudtam a záróvizsgám eredményét. Mindig az órára hozza be az egyik vezető, nagy taps meg dobszóló közepette osztotta ki. Jobb szintű vizsgát írtam, mint amilyen tanfolyamra jártam. Mondta, hogy ez nagyon ritka és hogy szívből gratulál. Büszke vagyok magamra, köszönöm :) 

Nehéz a búcsúzás
Aztán délután egy időre elhagytam Miamit, a házinénimék elfurikáztak Fort Lauderdale-be, ahol magyar barátaimmal találkoztam. Elmentünk vacsorázni egyet, majd úgy volt, hogy Timinél alszom és másnap irány vonattal Orlando. Ez így is történt, csak az alvás része sikeredett elég rövidkére, ugyanis elvitt egy közeli Hard Rock kaszinóba, ahonnan végül hajnal 4-re vergődtünk haza. Nyerhettem volna ruletten 200 dollárt, de nem szálltam ki időben, de annyira nem bánom. Jó móka volt, nem is vesztettem sokat, de érdekes volt látni a sok embert ahogy megszállottan pirkadatig nyomkodja a bugyuta 3 cseresznyés gépeket. Amúgy nem csak kaszinó, hanem egy egész város szórakozóhelyekkel meg bevásárlóközpontokkal, na meg persze Hard Rock étteremmel. Jó kis hely volt, de szerencsémre nem vagyok játékfüggő :)

Ez már Fort Lauderdale

Már 6 hónapja nem ültem biciklin :(

Miamitól északra sem sokkal stresszesebb a látkép

Mondjuk itt nem röpiznek, hanem kosaraznak a parton

Szép kis park az óceánparton

Még fenyő"erdő" is van, nem csak pálmafák

Na meg persze naplemente, épp a kikötő felől

Az életmentő tornyok odalent színesebbek, de ez is szép

Hú, elfogadnám

Ja, hogy csak szólnom kellett, és már enyém is? :)

Közben bekavart egy corvette

De azért megmutatom, hogy Suzuki volt a kis szépség,
ez mondjuk rontott rajta, így inkább ott is hagytam
Kacsamell és egyéb finomságok

Búcsúkép

Azért ennyire nem utaztam messzire Miamitól

Mi más, mint Guns n' Roses

Slash kalapja

Duff mellénye...

... és gitárja

Aztán ma ez volt a program. Vonatozás

Méghozzá 6 óra. Mert bár Miamiból Orlandoba mentem,
tettem egy kitérőt közben Tampába :)


2014. március 5., szerda

A távozás szele már megcsapott

Újra itt, bár csak félig-meddig. Teljesen kezdek szétesni a végére, ami azt jelenti, hogy szusszanásnyi időm sincs. De nem lehetek olyan szívtelen, hogy leállok az írással, így nem is teszem, csak mostanában picit megritkultak a bejegyzések. De pár nap és újra teljes valómban visszatérek, hisz újra utazgatás jön, amiről lesz mit megosztanom megint. Na nem mintha most halálra unnám magam, de ez a rész az, ami csak nekem őrület, de leírva nem túl izgi.

Van azért egy-két fényképem is, mert itt-ott kattintgatok néha. Például fogalmam sincs már melyik nap, de sikerült kijutnom a kedvenc parkomba egy röpke fél órára csak úgy nosztalgiázni, meg akkor már egy naplementét megtekinteni.

Na meg persze szusszantam egyet a kedvenc ágyamban,
mikor is megjelent egy nagy hajó.
Aztán még három másik, nagy volt a forgalom.

Aztán közeledett a naplemente

Persze egy-két felhő befigyelt, de ez mindenhogy szép

A színekkel egy kis csalás a napszemüvegemen át :)

Végül lassan eltűnt a házak mögött

Aztán "futás" tovább

Hangulatos zárókép
Ma reggel pedig gyorsan megejtettem a szokásos reggeli óceánparti kitekintésemet suli előtt.

Kicsit felhősebb volt ma az idő, de így is meleg persze

Még a nap is csak ébredezik

Szép ez a látvány

Nagyon meggyőző ösvény, majdnem elindultam a partra inkább suli helyett

A reggeli sétányom

Újabb csábító kijárat

Hidegzuhany, ez már az utolsó sarok a suli előtt :)
Bár hazafelé is loholtam megint, egy érdekesség csak megütötte a szemem. Nem mondom, hogy szép, de különleges.

Matt, sőt plüss vagy mi. Nem szokványos, az biztos
Aztán ma este elindult a búcsúvacsorák sora, vendéglátóimmal mentünk el egy közeli étterembe jól belakni. Lazacot ettem, már nem is nagy téma, de fincsi volt :)

Aztán pakoltam mint a kisangyal. Sajnos mindkét bőröndöm csak ráüléses technikával zárható és úgy is necces, egy-két cuccnak még a kézipoggyászban helyet kell találnom, vagy igencsak rétegesen kell majd felöltöznöm a repülőre. De egyelőre még ennyire nem nézek előre. Holnap búcsúvacsora az osztálytársaimmal, majd pénteken indulás, de még csak részben, hisz még nem haza, csak innen el. Péntek este elvileg Caramel koncertre mentem volna, de közben sajnos változott a program és Tolvai Reni fog helyette megjelenni. Nem mondom, hogy örülök, de a floridai magyar barátaimmal búcsúzásként legalább beszélgetünk egy nagyot a magyar kaják majszolása közben :) Aztán szombaton vonatra pattanok és meg sem állok Orlandoig, ahol csatlakozom apukámék már egy hete tartó körútjához.

Mondjuk ekkora táskával könnyebb lenne nekem is :)