Vége a nyaralásnak

Na de nem nekem ám, csak gondoltam kicsit felkavarom az állóvizet ezzel a címmel :) Mindössze amúgy arról van szó, hogy egy rendes ember általában max. 3 hét szabadságra megy, ahogy én is életemben először, mikor két évvel ezelőtt szintén Floridába jöttem. Akkor 3 hét után hazatértem, na de most nagyon nincs erről szó, hisz még épp csak az elején tartok. Szóval a lényeg annyi, hogy ma 3 hete, hogy itt vagyok.

Azt amúgy lehet, hogy elfelejtettem megírni hétvégén, hogy nem véletlenül nem töltöttem fel Key West-ről fényképeket, ugyanis nem mentem oda. Legnagyobb sajnálatomra én voltam az egyetlen jelentkező a suliból, pedig még próbáltam toborozni másokat, de nem jött össze. Talán majd következő hónapban, hisz mindig van ilyen kirándulás, nekem meg időm meg bőven van. Amúgy meg az is lehet, hogy nem várom ezt meg, mert ezer helyen hirdetnek ilyen buszos kirándulásokat. Mondjuk beszélgetés miatt jobb lett volna az osztálytársakkal, mint vad idegenekkel menni, de tegnap este is beszélgettem egy idegen muksóval a parton, szóval lassan mindegy már, úgyis mindenhol leszólít itt valaki. A (nem fiatal) pasi felajánlotta, hogy menjek el a medencés házába valamikor úszni egyet, mert mondtam, hogy az óceánban nem igazán lehet, de aztán kösz, én nem kértem belőle. Megadta a mobilszámát (szerencsére a kocsiban hagyta a telefonját) és megígértem, hogy küldök neki sms-t, hogy megtudja az én elérhetőségemet is. Na csak az kéne, én szenilis, hát nem elfelejtettem sms-t küldeni neki? :)

Mondjuk ha majd Banderas áll le velem beszélgetni, azt hiszem nem így fogok reagálni, de addig hagyjanak békén, érjék be annyival, hogy kedvesen elbeszélgetek velük és gyakorlom rajtuk az angolt :)

Ma amúgy hétfő lévén megkezdtem a második hetemet a suliban. Már kezdem nagyon otthonosan érezni magam a környéken, a buszon és a suliban is, végre nem én vagyok az új, ma jöttek úgy nebulók, szóval már öreg rókának érzem magam. És holnap végre október, felavatom a bérletem és ezentúl fel-le fogok buszozgatni a környéken, míg bele nem fáradok. Otthon talán még középiskolás voltam mikor volt bérletem, de akkor nem éreztem ezt a késztetést valahogy, most viszont háromszor annyit akarok leutazni, mint amibe került egy hónapra :)

Délután nem mentem semmi hosszú sétára, hanem siettem haza, mert mentünk lakásokat nézni. Hát, egyelőre semmi, sőt csalódás. Bár három helyre is bementünk úgy, hogy az ajtó nyitva volt az érdeklődőknek (hát na ezt otthon próbálnánk meg), de mondjuk pont olyanok voltak. Főleg az egyik, azt nem is értem, ha ingyen kellett volna beköltöznöm, sem tettem volna meg, konkrétan a plafon egy része lógott, be volt ázva az egész és csupa penész volt minden. Normális, vajon ki veszi ezt így ki? Nem csodálom, hogy az ingatlanosnak nem volt mersze eljönni a helyszínre megmutatni :)

Mondjuk nem erre a képre vagyok a legbüszkébb, de csak felteszem, néha ilyen is kell

Kösz, de kösz nem :)

Szóval ma nem jártunk szerencsével, de holnap megyünk egy-két ingatlan irodába és elvitetjük magunkat háztűznézőbe, mert lassan meg kellene találni az igazit, mert fogynak a napok a kiköltözéshez. 

Amúgy most csak itt, a szigeten mászkáltunk, szóval csak néhány fotót készítettem, mutatóba fel is teszek párat.

Fenyőfa körül a pálmák

Ez csak úgy egy pálmafa, egy nagy felhővel :)

Valami hotel bejárat

Voltunk egy öböl-menti (a sziget körül ugye víz van :D) házban is, a kert, meg főleg a kilátás szép volt, de a lakás igencsak felújításra szorul, mondjuk szép nagy volt. Bár ha 500 dollárért kiadnák, elgondolkoznék rajta, egy nagy takarítás után akár be is költözhetnék egyedül. Csak egy szivacsot kellene venni amin aludnék, meg egy ruhaállványt a ruháknak, hisz hűtő és tűzhely alapfelszereltség. Sőt, itt még mosogatógép is volt. De persze nem ennyibe kerül és most sokkal jobbak a körülményeim, szóval egyelőre ez a téma elnapolva, meglátjuk mit hoz a jövő.

Hát, mára ennyi voltam, nem volt túl érdekes nap, de hát itt sem lehet minden nap izgalmas, bele is fáradnék hamar. Szürke hétköznap itt is kell, bár azért a táj soha nem nevezhető szürkének :)

Vasárnapi lazulás

Egy elmaradt képpel kezdem, bár lehet csak nekem izgi. Legutóbb mikor plázáztam, megleptem magam egy-két aprósággal. A Victoria Secret PINK nevű boltjában vásároltam magamnak egy kis illatanyagot, ha már a drága parfümjeimet nem hoztam magammal, gondoltam itt olcsóbb illatfelhőbe borítom magam. Mondjuk ez sem annyira olcsó, de ugye kettőt vesz, hármat vesz stb akcióval azért fogjuk rá jó vétel volt. Hát meg még szép is :) Az illata sem rossz, de hát, be kell vallanom valamit. Elsősorban egy szatyrot akartam, amiben adták :) (Kell majd még nekem egy nem Pink-es, hanem anyacég-es zacskó is attól félek. Bár hasonló a színvilága, de mégis más) Aztán kellett amúgy is valami illat, hát összekötöttem a kettőt. Na mindegy, talán mindent elárul a kép, eléggé nekem való cucc.

Ugye hogy ugye? :)

Aztán jöjjön még egy kis rózsaszín, de ez már más téma. Akinek szól, tudni fogja :)

A mai délelőttöt amúgy hűtő feltöltéssel, azaz vásárlással töltöttem. Persze megint a déli melegben caplattam haza a két hatalmas zsák szerzeménnyel, de mindegy is. Vagy két órát bolyongtam a "közértben", mindent jól megnéztem magamnak, kerestem is egy-két konkrét dolgot, amire így végül rá is találtam. Hát, sokban hasonlít az otthoni hiperekhez, de azért van sok nagyon más dolog is (pl mint a már emlegetett tojásfehérjét tartalmazó dobozok). Amúgy egy biztos. Legkevesebb választék a felvágottból van. Leginkább sonkák vannak, meg szalonna. Aztán egy-két kolbász-féleség, de azok drága spanyol meg olasz kolbászkák. Azt ennyi. Hát ja, a kenyeret meg mindent édesen esznek, minek nekik a felvágott. Én sem eszem túl sokat, de néha csak csomagolok már magamnak reggelire szendvicset, franc se akar minden reggel drága croissant-okat enni egy kávézóban. Amúgy is korán kelek és indulok, szóval a suliban eszem csak az első szünetben, ami viszont 10:40, ami azért nincs korán, addigra általában már kopog a szemem.

A délutánomat meg végre strandolással töltöttem, kicsit gáz hogy már ennyi ideje itt vagyok és még mindig fehéren virítok a helyiek között (mondjuk ez persze nem csak a napozás miatt van, mondhatnám a többség nem idén nyáron barnult le, de na ne legyek már ilyen :)

Fényképeztem egyet a szokásos hídon átkelésemkor is, mert eddig talán még észre sem vettem (vagy igen, csak szenilis vagyok), hogy a hídról látszik az óceán.

Az a kékség ott messze, összeolvadva a felhőtlen éggel, na az ott az óceán

Ez fogadott mikor elértem odáig. Ismét távolban egy fehér vitorla

Szedtem a lábamat és megvolt a homokból is :)

Az azért látszik, hogy eléggé hullámzott a víz a part mentén. A parton mindez annyi volt, hogy kellemesen lengedezett a szél, tök jól lehetett viselni a meleget, szuper idő volt.

Túl sok ember nem volt a vízben, nem mintha hideg lett volna, de ez már csak így van itt. Ez a három bátor jelentkező volt csak.

Cápaetetés :)))

Igazából azért mondtam, hogy bátrak, mert tele volt ilyenekkel a víz. Meg a part is. Elég sokan vannak, kisebbek, nagyobbak, fehérek, rózsaszínek és lilák. 

Ő mondjuk talán már nem jelent túl nagy veszélyt :)

Amúgy volt néhány felhő is megint. Gondolom otthon is ilyesmi lehet az időjárás :-P

A repcsi a ráadás, ha látszik egyáltalán

Aztán telibe fényképeztem a napot, csak hogy látni lehessen, milyen szemétség hogy ott vannak a házak a parton. Nem sokkal később el is tűnt a ház mögött és költözködött mindenki a két ház közti napfény-csíkra.

Madárinvázió

Hitchcock filmbe elmenne, szerintem nagyon jól sikerült kép,
látszik nagyon ráértem kivárni a pillanatot :)

Na aztán ment le a nap és jöttem én is szépen haza. Persze mivel ez keleti oldal, a naplementéből csak az árnyékok látszódnak, egyszer egy napfelkeltét kellene már megsasolnom, de nagyon.

Aztán hazajöttem és megejtettem az első mosásomat. A ház hátuljánál van egy kis helyiség, benne két mosógép és két szárító. Hát izgi volt, ugyanakkor féltettem is a ruháimat, de nem volt gond szerencsére. A szárítógép meg jó dolog, azonnal fel is vehettem volna amit kimostam, bár a két mosást két adagban szárítottam egy pénzért, így a második adag már nem lett tökéletesen száraz, így legalább most kicsit hajaz az otthonira a szobám, hogy ruhák lógnak mindenütt és száradnak :) Hát, otthon azért nem ilyen népünnepély egy mosás, hisz bepakolom a ruhákat a gépbe, beprogramozom előre akárhány órára, mire hazaérek kimos és lehet teregetni. Itt ez egy külön esemény, fél óránként kirohangálva, mosás, szárítás, szárítás kettő. Hm, miért ne működne ez is máshogy, mint otthon, milyen unalmas is lenne :)

Museum day

Az utóbbi napokban többször is hatalmas zuhéba keveredtem. Szerencsére mindig a buszon ültem épp, és mire leszálltam már fel is száradt. Na jó, ez azért túlzás, mert az utcákon hömpölyög a víz egy-egy nagyobb esőnél, de aztán csak egy-két helyen marad nagyobb tócsa (általában persze pont a zebránál, ahol muszáj vagy belelépni), de a többi helyen pikk-pakk felszárad, hisz attól még hogy esik, forróság az van továbbra is. A mai hömpölygő esőnél arra gondoltam, vajon nem ázik-e be megint a lakásom. De aztán rájöttem, hogy rohadt messze vagyok otthonról, így ha itt esik is, attól otthon még nem biztos :)

Ömlik az eső, szerencsére a busz ablakán belül vagyok.

Ez csak az egyik baromságom ma, van még egy furcsa érzésem mostanában. Néha úgy hallom, mintha magyarul beszélnének körülöttem, de aztán rájövök, hogy csak spanyolul. Sőt, ma a Macy's-ben többször hallottam, hogy páran Hungary-t emlegették. De lehet ezt is csak képzeltem. Szóval ha esetleg ez a honvágy, akkor olyanom van, de szerintem egyszerűen csak agyamra ment a fene nagy szabadság mostanában :)

Amúgy a nevemmel is meggyűlik a bajom, nem értik, kimondani meg még bénábban tudják. Persze csak az Enikőről beszélek, a vezetéknevemmel jobb ha nem is próbálkozom, bár minek is tenném. 

Na de hagyjuk is ezt, jöjjön a mai nap. Ma másodszorra is meglátogattam a szárazföldet, azaz Miami-t. Bár végül nem igazán jutottam el odáig, amit még itthon elterveztem, de a nap így is gyorsan eltelt. Eredetileg Little Havannába sétáltam volna el, de végül máshogy alakult. 

Először is a Miami könyvtárat látogattam meg, ha már ott van a buszvégállomásnál, aztán rátaláltam egy múzeumra is. Mivel ma ingyenes múzeum-látogatási nap volt, hát be is mentem gyorsan, egyszer egy ilyet is látni kell.

A könyvtár és a vizes kövezet

Művészeti alkotás. Vagy mi.

A múzeum így kezdődött:

Aztán így folytatódott

De mindennek persze nem sok köze volt a bentiekhez. Amúgy történeti múzeumban voltam, a művészeti zárva volt. Egy-két érdekesebb képet teszek csak fel, amúgy egészen az ősemberektől Amerika felfdezésén át napjainkig szólt a kiállítás. Az eleje engem nem érdekelt annyira (olyan rég volt már :D), de aztán egyre izgibb lett.

Például találkoztam egy kis krokodillal (vagy alligátorral)

Meg egy régi amcsi zászlóval

Egy cápával

Ilyen volt a régi rendszámtábla:

Aztán volt ott egy villamos is

Persze fel is szálltam

A megfelelő helyre :DD

Aztán volt még színház/mozi, végig is néztem egy 15 perces filmet. Miről másról, mint Miamiról.

Na meg voltak hurrikános képek.

Szerencsére nem idei

 Na megy egy-két mozis :D

Ezt elsősorban anyukámnak :)

Na ennél persze sokkal több minden volt, sokkal történelmibbek is, fényképeztem is dögivel, csak nem akartam tárlatvezetést tartani a mai blogomban, így legyen elég ennyi.

Ja, meg a múzeum boltjában megtaláltam a múltkor, South Pointe Park-ban fényképezett, létrás világító szerkezet értelmét. Szerintem szép. Muszáj leszek este is elsétálni egyszer oda.

Végül ugyanebben a boltban majdnem vettem egy PanAm-es táskát, de inkább kimenekültem a boltból és elindultam utamon.

Miami Dade County Courthouse, azaz bíróság

Aztán mivel bőven túl voltam már az ebédidőn és úgy éreztem rám fér a sok humusz meg tonhal után egy kis egészségtelen kaja, betértem egy Burger Kingbe, hogy lecsekkoljam a kínálatot. A Whopper ugyanolyan, mint otthon, az ára persze nem, az üdítő viszont hatalmas, pedig nem nagyot kértem.

Aztán elkezdtem lesétálni, egész nap megint annyit mentem, mint akit kergetnek, szóval szerintem megtörtént.

A mai jármű egy Harley Davidson

Aztán betértem egy Macy's-be mikor melegem lett.

El tudnám képzelni pót-bőröndnek hazafelé :))

Apple-automata. Nem, nem almákat árulnak :)

Aztán csak mentem és mentem és megint kilyukadtam Bayside-ra, ahol a múltkor már jártam, így ismerős volt a terep. Sőt az is, hogy ez a kép a múltkor elmaradt, így most gyorsan pótoltam is.

Meg akkor már egy ilyet is mellé

Aztán hazajöttem és nem mintha nem sétáltam volna eleget, de a házinénivel elmentünk sétára a környéken, nézegettük a kiadó lakásokat, itt ugyanis az utcán ki szokták táblázni ha van kiadó lakás. Felírogattunk pár telefonszámot, rajta vagyunk az ügyön.

Éééés végre felavattam a múltkor vásárolt edzőcipőmet is az esti séta alatt :)))

Változások

Péntek van, túl vagyok az első iskolai héten. Ma megvolt a nagy prezentációs nap. A tanárok énekeltek, a diákok bemutatták az országaikat. Sokan készültek étellel, így bőven volt mit enni is :) A magyar prezentációmnak is sikere volt, talán pár emberrel többen tudják már, hogy hol is van Magyarország és ki volt Puskás :) Vittem pirospaprikát, meg egy magyar zászlót is magammal.

Balról a második világoskék pólós az iskola vezetője, mellette jobbra baseball sapkában az én tanárom, Nestor.
Amcsis blúzban az egyik ügyintéző nő, mellette a kockás inges kopasz a beszélgetős tanárom.

Olasz tészta az olaszoktól. Fincsi volt, mindenkinek jutott.

Jó sokáig tartott a buli, aztán valamiért nem haza indultam, hanem sétálgattam erre-arra. Most nem északra, nem délre és nem is a "keletre" lévő szomszéd Ocean Drive-ra sétáltam, hanem a nyugati partra. 

Az Espanola Way-en sétáltam. Mintha nem is Miamiban lennék.

Mondjuk ez is olyan. Vagy lehet, hogy itt is lopnak???

A fentinek eggyel kevesebb kereke van, ennek meg eggyel több:

Aztán egy parkba értem (Flamingo Park), ahol van egy baseball stadion is, bár azt valamiért nem láttam. A park szép nagy, persze gondozott, vannak teniszpályák, kosárpályák, bringázgatnak, stb.

Persze láttam autókat is :)

Meg házakat

Fogorvos. Az enyém miért így néz ki Újpalotán? :)

Aztán megérkeztem a nyugati parthoz, amivel szemben ott van a már bemutatott Star Island. Nem ismertem fel, kiknek a háza van odaát :)

Nincs messze, át is lehetne úszni. Ha valaki akarna, én ezt elnapoltam :)

Valaki csónakázik. Csak nem épp Mel Gibson? :)

Aztán olyat tettem, amit ritkán, azt hiszem elindultam a változás útján. Szóba elegyedtem egy ír fiúval. Nem kell örülni, baromi ronda volt, de legalább beszélt angolul. Tanultam 3 új szót, javítgatta az angolomat, de jól elbeszélgettünk meg sétáltunk, sokat beszéltem én is! Várom a dicséreteket. Mondjuk az ő angolját nem mindig értettem, de olyankor is bőszen bólogattam :)

Aztán leléptem gyorsan, miután újabb találkára invitált. Hétfőn utazik haza, addig már csak meglesz nélkülem :)

Aztán inkább egyedül tértem be megpihenni oda, ahol eddig még mindig csak kis hazánk határán kívül jártam, pedig tudom hogy van már otthon is. A sok angolul beszélés után kiszáradt számat viszont nem kávéval, hanem egy finom limonádéval tettem helyre.

Végül megkerestem a buszmegállót és elindultam hazafelé. A buszon nem csak emberek utaztak ám :))

Alszik :)

A buszmegállóból hazafelé persze még fényképezgettem néhány járművet, nehogy már kevés legyen mára belőlük :)

Ennek nem elöl van túl sok kereke, hanem hátul :)

Na, azért ilyenek is vannak itt :) Bár ez gondolom nem mozdul sehova.

A kosár vicces, bár nem tudom mire vélni

Ugyanebben a parkolóban azért ilyen is volt. Mondjuk durván a vonalon áll.

Na itt nem a kocsi a lényeg, hanem a függőágy a bejárat előtt :)

Aztán így a végére van még egy nagy hír. Nem feltétlenül jó hír, sőt, bár megpróbálok valahogy majd jól kijönni belőle. Történt ugyanis, hogy a házat, ahol lakom fel fogják újítani. Ez azzal jár, hogy a lakókat kiköltöztetik. Tegnap kedvesen meg is jött a tájékoztató, október 31-ig ki kell költözni, nem biztosítanak másik helyet és ki tudja hogy meddig tart. Szóval a tulajdonosok nincsenek túl jó helyzetben, de ebből adódik, hogy én sem igazán. Már kezdtem egyre jobban itthon érezni magam, erre ki tudja mi lesz. Ha minden jól megy, olyan helyet bérelnek, ahol nekem is lesz hely, de ha nem jön össze, akkor nézhetek másik szállás után külön. Vagy marad az eredeti terv, csövezek az óceán parton, van zuhany, van wc, nem fogok fázni sem, mi kell még, mondjuk azon kívül, hogy a bőröndöm és a bokám közé egy jó erős lánc. Na de remélem nem ez lesz a vége, de "izgi" hónap áll előttem. Persze segítek a szállásadómnak mindenben, pakolni is, a férje ugyanis nem tud hazajönni a kamionozásból. Ha külön utakat kell járnom, annak az a legfőbb buktatója, hogy ahogy nézem, ilyen áron nem nagyon találok ilyen színvonalú, berendezett szállást. Na de nem csüggedek, ez itt Amerika, a lehetőségek országa, csak én is találok magamnak valami jó lehetőséget.

A legvégére pedig aktuális zárókép, ami akár a helyzetnek is megfeleltethető, baj van, baj van :)

Bár a rend őre még kedvesen pózolt is nekem, szóval már úton a segítség :)