Szürke hétköznapok

A délelőttjeim iskolával és tanulással, a délutánjaim pedig lakás után járkálással telnek. Mondjuk így egész nap gyakorolhatom az angolt, szóval legalább valami pozitívum. Így sok izgalommal jelenleg (és még egy pár napig szerintem) nem szolgálhatok, ezért most nagy sztorik helyett főleg fényképeket tudok prezentálni, hisz végig fényképezem az utat, amerre járok.

Hétfő reggel máris egy kis jókedvre adott okot egy édes kis mókus, aki előttem üldögélt a járdán, de végül felfutott a fára előlem.

Aztán a buszról is néhány fotó:

Így néz ki belülről

De persze nem ilyen kívülről :)

Suliba menetelvén néhány szépség lassította lépteimet egy-két fénykép erejéig.

Bérelhető!!! :)

Ilyen sorrendben kérném :)

Gondoltam készítek egy-két képet az iskoláról és környékéről is. A suli a Collins Avenue-n a 14. utca környékén (azaz South Beach-en) egy olyan épületben található, aminek földszintjén egy pizzéria van, az elsőn van a nyelviskola, a másodikon pedig egy szép terasz, ahova senki nem tudja hogy lehet felmenni, így nincs is fent senki :)

Az erkélyről jobbra nézve.
Építkezés miatt persze nagy lezárások, hisz ez South Beach :)

Erkélyről balra nézve. Kicsit nyugodtabb a kép

Szemben egy hotel. Mondjuk innen nem kellene 40 percet buszoznom a suliba,
de egy hétre fizetnék annyit (vagy talán egy napra) a lakhatásért, mint most egy hónapért

Itt vannak az osztálytermek. Ahol meg állok, ott asztalkák napernyővel,
itt szoktunk szünetekben üldögélni, csak ezt ügyesen elfelejtettem lefényképezni.

Na és ott van fent a terasz, ahova csak fel kellene jutni egyszer :)

Ez pedig a földszint, egy szépen faragott hintaággyal.

A délutánjaim pedig, mint mondtam a megfelelő lakás kiválasztásával telnek. Nem könnyű feladat, kicsit máshogy működik, mint otthon, nem is mondom, hogy nagyon átgondoltan csináljuk, de kedvességből még kitartok a házinénim mellett és próbálok neki segédkezni, mert - bármilyen hihetetlen is - finoman szólva erősen szükség van az angol tudásomra. Szóval csak megyünk és megyünk (sokszor eléggé céltalanul) és kutatjuk a for rent táblákat. Én meg közbe persze fényképezek, hogy ne legyen teljesen "értelmetlen" a sok bolyongás.

Voltunk megint egy olyan házban, ami az öböl partján van, csak most a sziget másik felén, mint ahol most lakunk. Hát, nem csúnya hely, sajnos kicsit messze van a már jól ismert hídtól. Volt itt egy csodaszép lakás, de inkább magamnak tudnám elképzelni, mint megtűrt vendégként, mert a beosztása miatt csak az előbbi verziónak megfelelő. Viszont gyönyörű, minden új és a kilátás is pazar. Kár, hogy dupla annyiba kerül, mint ahol most lakom és bútorozatlan, pedig elgondolkoznék rajta.

Belső udvar, háttérben a vízzel

Ez pedig a part. Bár itt fürdeni nem lehet, elüldögélnék itt esténként.
A szél is kellemesen fújdogál, így a hőmérséklet is tökéletes.

Az egyik szomszédnak könnyű az átjutás a túlpartra, nem kell a hídig elcaplatnia.
Lehet vehetnék én is egy ilyet és lehajókázhatnék egész South Beach-ig a sulimhoz. És már bilibe lóg... :)

Ez meg csak úgy egy rózsaszín jármű még mára :)

És akkor jöjjön néhány nem túl csúnya házikó a szigetről, a teljesség igénye nélkül:

Eldugott, pálmafás

Fás, bokros

Cserepes virágos (és az csak a garázs! :)

Zászlós, zsalugáteres

Ez pedig egy másik híd, mert a szigetünk mellett van egy újabb sziget, na ez oda vezet át :)

Ez meg a mi főutcánk

Ma délután pedig másik részen jártunk, odaát Miami Beach-en, a 75. utca környékén.

Egy nagyranőtt csillagos kaktusz :)

Nem, még mindig itt vagyok, nem Görögországban :)

Ez csak úgy, mert szép

Bár a ház nem túl szép, de a bejárat érdekes

Kis aranyos házikó

Vicces ajtónállók :)

Na, már megint egy kocsi

Aztán egy buszmegállóba érvén egy beszélő papagájjal is találkoztunk. Mondta, hogy hello, meg goodbye :)

Ez pedig a fenti látványosságtól nem sokkal arrébb fogadott. Lehet, hogy van összefüggés?

Ez már másik ház, két ablak között egy "csempefestmény"

Mindez ezen a házon

Végül a séta után az óceán felé vettük az irányt, hisz ott járnak a buszok. 

Kilátás a buszmegállóból a tenger felé

Majd meggyorsítva a hazajutást, az ingyenes buszjáratot vettük igénybe. Mivel ez igazából a közértből viszi haza a népet, elől kis kosárkák a csomagoknak, a sofőr kiszáll és segít cipekedni, sőt egy nénit teljesen hazáig vittünk, betolatva a ház alá a parkolóba, hogy minél kevesebbet kelljen sétálnia. Hisz ez a buszjárat elsősorban a szigeten lakó idős lakosság kényelmét szolgálja, a sofőr mindenkit házhoz visz, magától tudja kinek hol kell leszállnia. Egyedül még nem is mertem felszállni sosem, nehogy megszóljanak :)

Vége a nyaralásnak

Na de nem nekem ám, csak gondoltam kicsit felkavarom az állóvizet ezzel a címmel :) Mindössze amúgy arról van szó, hogy egy rendes ember általában max. 3 hét szabadságra megy, ahogy én is életemben először, mikor két évvel ezelőtt szintén Floridába jöttem. Akkor 3 hét után hazatértem, na de most nagyon nincs erről szó, hisz még épp csak az elején tartok. Szóval a lényeg annyi, hogy ma 3 hete, hogy itt vagyok.

Azt amúgy lehet, hogy elfelejtettem megírni hétvégén, hogy nem véletlenül nem töltöttem fel Key West-ről fényképeket, ugyanis nem mentem oda. Legnagyobb sajnálatomra én voltam az egyetlen jelentkező a suliból, pedig még próbáltam toborozni másokat, de nem jött össze. Talán majd következő hónapban, hisz mindig van ilyen kirándulás, nekem meg időm meg bőven van. Amúgy meg az is lehet, hogy nem várom ezt meg, mert ezer helyen hirdetnek ilyen buszos kirándulásokat. Mondjuk beszélgetés miatt jobb lett volna az osztálytársakkal, mint vad idegenekkel menni, de tegnap este is beszélgettem egy idegen muksóval a parton, szóval lassan mindegy már, úgyis mindenhol leszólít itt valaki. A (nem fiatal) pasi felajánlotta, hogy menjek el a medencés házába valamikor úszni egyet, mert mondtam, hogy az óceánban nem igazán lehet, de aztán kösz, én nem kértem belőle. Megadta a mobilszámát (szerencsére a kocsiban hagyta a telefonját) és megígértem, hogy küldök neki sms-t, hogy megtudja az én elérhetőségemet is. Na csak az kéne, én szenilis, hát nem elfelejtettem sms-t küldeni neki? :)

Mondjuk ha majd Banderas áll le velem beszélgetni, azt hiszem nem így fogok reagálni, de addig hagyjanak békén, érjék be annyival, hogy kedvesen elbeszélgetek velük és gyakorlom rajtuk az angolt :)

Ma amúgy hétfő lévén megkezdtem a második hetemet a suliban. Már kezdem nagyon otthonosan érezni magam a környéken, a buszon és a suliban is, végre nem én vagyok az új, ma jöttek úgy nebulók, szóval már öreg rókának érzem magam. És holnap végre október, felavatom a bérletem és ezentúl fel-le fogok buszozgatni a környéken, míg bele nem fáradok. Otthon talán még középiskolás voltam mikor volt bérletem, de akkor nem éreztem ezt a késztetést valahogy, most viszont háromszor annyit akarok leutazni, mint amibe került egy hónapra :)

Délután nem mentem semmi hosszú sétára, hanem siettem haza, mert mentünk lakásokat nézni. Hát, egyelőre semmi, sőt csalódás. Bár három helyre is bementünk úgy, hogy az ajtó nyitva volt az érdeklődőknek (hát na ezt otthon próbálnánk meg), de mondjuk pont olyanok voltak. Főleg az egyik, azt nem is értem, ha ingyen kellett volna beköltöznöm, sem tettem volna meg, konkrétan a plafon egy része lógott, be volt ázva az egész és csupa penész volt minden. Normális, vajon ki veszi ezt így ki? Nem csodálom, hogy az ingatlanosnak nem volt mersze eljönni a helyszínre megmutatni :)

Mondjuk nem erre a képre vagyok a legbüszkébb, de csak felteszem, néha ilyen is kell

Kösz, de kösz nem :)

Szóval ma nem jártunk szerencsével, de holnap megyünk egy-két ingatlan irodába és elvitetjük magunkat háztűznézőbe, mert lassan meg kellene találni az igazit, mert fogynak a napok a kiköltözéshez. 

Amúgy most csak itt, a szigeten mászkáltunk, szóval csak néhány fotót készítettem, mutatóba fel is teszek párat.

Fenyőfa körül a pálmák

Ez csak úgy egy pálmafa, egy nagy felhővel :)

Valami hotel bejárat

Voltunk egy öböl-menti (a sziget körül ugye víz van :D) házban is, a kert, meg főleg a kilátás szép volt, de a lakás igencsak felújításra szorul, mondjuk szép nagy volt. Bár ha 500 dollárért kiadnák, elgondolkoznék rajta, egy nagy takarítás után akár be is költözhetnék egyedül. Csak egy szivacsot kellene venni amin aludnék, meg egy ruhaállványt a ruháknak, hisz hűtő és tűzhely alapfelszereltség. Sőt, itt még mosogatógép is volt. De persze nem ennyibe kerül és most sokkal jobbak a körülményeim, szóval egyelőre ez a téma elnapolva, meglátjuk mit hoz a jövő.

Hát, mára ennyi voltam, nem volt túl érdekes nap, de hát itt sem lehet minden nap izgalmas, bele is fáradnék hamar. Szürke hétköznap itt is kell, bár azért a táj soha nem nevezhető szürkének :)

Vasárnapi lazulás

Egy elmaradt képpel kezdem, bár lehet csak nekem izgi. Legutóbb mikor plázáztam, megleptem magam egy-két aprósággal. A Victoria Secret PINK nevű boltjában vásároltam magamnak egy kis illatanyagot, ha már a drága parfümjeimet nem hoztam magammal, gondoltam itt olcsóbb illatfelhőbe borítom magam. Mondjuk ez sem annyira olcsó, de ugye kettőt vesz, hármat vesz stb akcióval azért fogjuk rá jó vétel volt. Hát meg még szép is :) Az illata sem rossz, de hát, be kell vallanom valamit. Elsősorban egy szatyrot akartam, amiben adták :) (Kell majd még nekem egy nem Pink-es, hanem anyacég-es zacskó is attól félek. Bár hasonló a színvilága, de mégis más) Aztán kellett amúgy is valami illat, hát összekötöttem a kettőt. Na mindegy, talán mindent elárul a kép, eléggé nekem való cucc.

Ugye hogy ugye? :)

Aztán jöjjön még egy kis rózsaszín, de ez már más téma. Akinek szól, tudni fogja :)

A mai délelőttöt amúgy hűtő feltöltéssel, azaz vásárlással töltöttem. Persze megint a déli melegben caplattam haza a két hatalmas zsák szerzeménnyel, de mindegy is. Vagy két órát bolyongtam a "közértben", mindent jól megnéztem magamnak, kerestem is egy-két konkrét dolgot, amire így végül rá is találtam. Hát, sokban hasonlít az otthoni hiperekhez, de azért van sok nagyon más dolog is (pl mint a már emlegetett tojásfehérjét tartalmazó dobozok). Amúgy egy biztos. Legkevesebb választék a felvágottból van. Leginkább sonkák vannak, meg szalonna. Aztán egy-két kolbász-féleség, de azok drága spanyol meg olasz kolbászkák. Azt ennyi. Hát ja, a kenyeret meg mindent édesen esznek, minek nekik a felvágott. Én sem eszem túl sokat, de néha csak csomagolok már magamnak reggelire szendvicset, franc se akar minden reggel drága croissant-okat enni egy kávézóban. Amúgy is korán kelek és indulok, szóval a suliban eszem csak az első szünetben, ami viszont 10:40, ami azért nincs korán, addigra általában már kopog a szemem.

A délutánomat meg végre strandolással töltöttem, kicsit gáz hogy már ennyi ideje itt vagyok és még mindig fehéren virítok a helyiek között (mondjuk ez persze nem csak a napozás miatt van, mondhatnám a többség nem idén nyáron barnult le, de na ne legyek már ilyen :)

Fényképeztem egyet a szokásos hídon átkelésemkor is, mert eddig talán még észre sem vettem (vagy igen, csak szenilis vagyok), hogy a hídról látszik az óceán.

Az a kékség ott messze, összeolvadva a felhőtlen éggel, na az ott az óceán

Ez fogadott mikor elértem odáig. Ismét távolban egy fehér vitorla

Szedtem a lábamat és megvolt a homokból is :)

Az azért látszik, hogy eléggé hullámzott a víz a part mentén. A parton mindez annyi volt, hogy kellemesen lengedezett a szél, tök jól lehetett viselni a meleget, szuper idő volt.

Túl sok ember nem volt a vízben, nem mintha hideg lett volna, de ez már csak így van itt. Ez a három bátor jelentkező volt csak.

Cápaetetés :)))

Igazából azért mondtam, hogy bátrak, mert tele volt ilyenekkel a víz. Meg a part is. Elég sokan vannak, kisebbek, nagyobbak, fehérek, rózsaszínek és lilák. 

Ő mondjuk talán már nem jelent túl nagy veszélyt :)

Amúgy volt néhány felhő is megint. Gondolom otthon is ilyesmi lehet az időjárás :-P

A repcsi a ráadás, ha látszik egyáltalán

Aztán telibe fényképeztem a napot, csak hogy látni lehessen, milyen szemétség hogy ott vannak a házak a parton. Nem sokkal később el is tűnt a ház mögött és költözködött mindenki a két ház közti napfény-csíkra.

Madárinvázió

Hitchcock filmbe elmenne, szerintem nagyon jól sikerült kép,
látszik nagyon ráértem kivárni a pillanatot :)

Na aztán ment le a nap és jöttem én is szépen haza. Persze mivel ez keleti oldal, a naplementéből csak az árnyékok látszódnak, egyszer egy napfelkeltét kellene már megsasolnom, de nagyon.

Aztán hazajöttem és megejtettem az első mosásomat. A ház hátuljánál van egy kis helyiség, benne két mosógép és két szárító. Hát izgi volt, ugyanakkor féltettem is a ruháimat, de nem volt gond szerencsére. A szárítógép meg jó dolog, azonnal fel is vehettem volna amit kimostam, bár a két mosást két adagban szárítottam egy pénzért, így a második adag már nem lett tökéletesen száraz, így legalább most kicsit hajaz az otthonira a szobám, hogy ruhák lógnak mindenütt és száradnak :) Hát, otthon azért nem ilyen népünnepély egy mosás, hisz bepakolom a ruhákat a gépbe, beprogramozom előre akárhány órára, mire hazaérek kimos és lehet teregetni. Itt ez egy külön esemény, fél óránként kirohangálva, mosás, szárítás, szárítás kettő. Hm, miért ne működne ez is máshogy, mint otthon, milyen unalmas is lenne :)