Vizsgákon innen és túl

Pontosabban most már túl, hisz tegnap volt a szóbeli, ma meg az írásbeli megmérettetés. Akár arra is foghatnám, hogy azért nem írtam blogot tegnap, mert tanultam, de aki ismer, tudja hogy az nem én lennék :) Elvileg mindkét vizsgám jól sikerült, persze nem tudhatom, mert még eredmény. De nagyon remélem, hogy magasabb szintre léphetek, mert a tudásvágy hajt és nem a tötymörgés :)

Tegnap suli után sétáltam egyet a parton, íme néhány fénykép. Helyszín, mint tudjuk South Beach, ráadásul ott, ahol a híres Ocean Drive kezdődik (fentről).

Parti sétány, kutyazacskóval együtt :)
Itt tényleg mindenki fel is szedi maga után. Mármint a kutya után.

Lummus park

Mondjuk ez legyen "Üdv a nyárból az őszbe" képeslap :)

Ez a kis ház amúgy egy Starbucks

Szállodák, éttermek, miegymás

Aztán sétáltam egy nagyot a Lincold Road-on.

Este azért itt biztos nagyobb a nyüzsi :)

A már emlegetett Victoria titka és leánya, Pink :D 

Sok-sok keresztutcán át kétoldalt végig üzletek,
éttermek és bárok, középen pedig az ülőhelyek.

Ilyen kellene a pesti utakra, nem a virslivékony versenykerék :)

Persze megint jó sokat sétáltam, így úgy gondoltam megérdemlek egy kis kényeztetést, ezért végre beültem életem első mexikói éttermébe (inkább csak kajáldába) és próbáltam megfejteni, hogy mit is akarok enni. Nem sikerült mellényúlnom, nagyon ízlett.

Két amcsi kajálda, de nem csábultam el.

A választásom inkább erre esett

Hangulatos

És finom. Íme egy lencseleves

És egy taco tál babal és rizzsel.
Persze baromi sok volt, de kaptam egy dobozt és elhoztam a maradékot :)

Arról talán még nem meséltem, hogy mi a szokás itt az éttermekben. Bár mivel ez volt az első itt Miamiban, ebből még messzemenő következtetéseket nem vonhatnék le, de mivel két éve már jártam Floridában, mégiscsak megteszem. Az előétel ingyen van, általában vagy saláta vagy leves. Na itt az én levesem menü része volt, előételként viszont mindenkinek nachos járt szósszal (mint otthon a moziban, bár mégis más). Az üdítő a másik dolog. Egyet fizet, sokat ihat. Szóval újratöltik a poharadat ingyen, amíg bírod vesével. Sőt, még elvitelre is akár :) Evés közben pedig odajönnek, megkérdezik minden oké-e. Nem tolakodóan, baromi kedvesen. Ez nem rossz vendéglátás szerintem.

Aztán hazacaplattam "tanulni". Hogy a jármű se maradjon le, tátott szájjal, nyálcsorgatva készítettem az alábbi képeket hazafelé menet.

Na ja, kinek az iskolabusz, kinek a Maserati :)

Erről jut eszembe. Ma majdnem nekimentem egy oszlopnak, mert megnéztem magamnak egy Ferrarit. Mindig is mondták, hogy balesetveszélyes jármű az autó, bár eddig nem értettem, hogy miért ;o)

Ja és nem értem, hogy vettek rá itt minden sofőrt, de baromi türelmesek a zebrán átkelő gyalogossal szemben. Bezzeg amit otthon művelnek egyesek, hogy üresben egy-két gázfröccsel veszik rá szegényeket, hogy jobban szedjék a lábukat a zebrán... (vagy ezt csak én szerettem játszani? :DD) //Hiányzik a vezetés...//

Ha már a mai napnál tartok, át is ugrok rá gyorsan. Írásbeli teszt kipipálva, üldögéltünk utána még egy picit és beszélgettünk egy-két iskolatárssal, majd levezetésként a nehéz hét után shoppingolni mentem. Valaki nemrég elárulta, hogy van nem túl messze a sulitól egy-két jó bolt, oda néztem el. Órákon át elvoltam két üzletben, rengeteg mindent próbáltam, nézegettem. Kezdem rosszul érezni magam, hogy nekem még mindig nincs valami jó kis táskám, de most sem találtam még meg azt, ami a szívem csücske, de meglesz, érzem. Íme egy újabb bizonyíték, hogy LV (azaz Louis Vuitton) mellett MK (azaz Michael Kors) is mindenhol és mindenkinél képviselteti magát.

A vásárlás pedig itt zajlott:

Durván sokáig tarthatott ezt a strandlabdát szájjal felfújni :)

A szerzeményem pedig:

Nem titkolom az árát, ami 62,5% kedvezmény után ennyi (kiszámoltam :)
A lényeg viszont, hogy Calvin Klein, gyönyörű és kényelmes.
Otthon még egy noname bőr papucs is bőven többe kerül.

Ráadásul ma végül mégis elcsábultam és amcsi kajásra fanyalodtam. Éhesre vásároltam magam, így hazafelé megálltam egy Burger & Shake nevű helyen.

Bár a kép minősége nem lett a legjobb, de azt hiszem jó helyet választottam.
Konkrétan Guns n' Roses-ra támaszkodva vártam a frissen, nekem készített hamburger elkészültét.

Aztán kiültem az utcára, és a naplemente fényében elpusztítottam

Igen, ez egy "szeletke" hús... úgy két ujjnyi vastag :)
Isteni finom volt, de egy hétre jóllaktam vele, olyan sok volt.

Hazafelé már sötétedett, így csak egyet-kettőt kattintgattam. Na meg különben is örültem, hogy menni tudok ekkora bucival a pocimban, főleg a bokáig lejárt lábaimon :)

Zászlóból sosem elég

Már majdnem otthon, de legalább addig is megpihentem, míg fényképeztem.
Lehet nekem is inkább futnom kellett volna evés helyett, mint ennek a muksónak az úton.

Még egy fénykép-pihenő, aztán már meg sem álltam hazáig

Szürke hétköznapok

A délelőttjeim iskolával és tanulással, a délutánjaim pedig lakás után járkálással telnek. Mondjuk így egész nap gyakorolhatom az angolt, szóval legalább valami pozitívum. Így sok izgalommal jelenleg (és még egy pár napig szerintem) nem szolgálhatok, ezért most nagy sztorik helyett főleg fényképeket tudok prezentálni, hisz végig fényképezem az utat, amerre járok.

Hétfő reggel máris egy kis jókedvre adott okot egy édes kis mókus, aki előttem üldögélt a járdán, de végül felfutott a fára előlem.

Aztán a buszról is néhány fotó:

Így néz ki belülről

De persze nem ilyen kívülről :)

Suliba menetelvén néhány szépség lassította lépteimet egy-két fénykép erejéig.

Bérelhető!!! :)

Ilyen sorrendben kérném :)

Gondoltam készítek egy-két képet az iskoláról és környékéről is. A suli a Collins Avenue-n a 14. utca környékén (azaz South Beach-en) egy olyan épületben található, aminek földszintjén egy pizzéria van, az elsőn van a nyelviskola, a másodikon pedig egy szép terasz, ahova senki nem tudja hogy lehet felmenni, így nincs is fent senki :)

Az erkélyről jobbra nézve.
Építkezés miatt persze nagy lezárások, hisz ez South Beach :)

Erkélyről balra nézve. Kicsit nyugodtabb a kép

Szemben egy hotel. Mondjuk innen nem kellene 40 percet buszoznom a suliba,
de egy hétre fizetnék annyit (vagy talán egy napra) a lakhatásért, mint most egy hónapért

Itt vannak az osztálytermek. Ahol meg állok, ott asztalkák napernyővel,
itt szoktunk szünetekben üldögélni, csak ezt ügyesen elfelejtettem lefényképezni.

Na és ott van fent a terasz, ahova csak fel kellene jutni egyszer :)

Ez pedig a földszint, egy szépen faragott hintaággyal.

A délutánjaim pedig, mint mondtam a megfelelő lakás kiválasztásával telnek. Nem könnyű feladat, kicsit máshogy működik, mint otthon, nem is mondom, hogy nagyon átgondoltan csináljuk, de kedvességből még kitartok a házinénim mellett és próbálok neki segédkezni, mert - bármilyen hihetetlen is - finoman szólva erősen szükség van az angol tudásomra. Szóval csak megyünk és megyünk (sokszor eléggé céltalanul) és kutatjuk a for rent táblákat. Én meg közbe persze fényképezek, hogy ne legyen teljesen "értelmetlen" a sok bolyongás.

Voltunk megint egy olyan házban, ami az öböl partján van, csak most a sziget másik felén, mint ahol most lakunk. Hát, nem csúnya hely, sajnos kicsit messze van a már jól ismert hídtól. Volt itt egy csodaszép lakás, de inkább magamnak tudnám elképzelni, mint megtűrt vendégként, mert a beosztása miatt csak az előbbi verziónak megfelelő. Viszont gyönyörű, minden új és a kilátás is pazar. Kár, hogy dupla annyiba kerül, mint ahol most lakom és bútorozatlan, pedig elgondolkoznék rajta.

Belső udvar, háttérben a vízzel

Ez pedig a part. Bár itt fürdeni nem lehet, elüldögélnék itt esténként.
A szél is kellemesen fújdogál, így a hőmérséklet is tökéletes.

Az egyik szomszédnak könnyű az átjutás a túlpartra, nem kell a hídig elcaplatnia.
Lehet vehetnék én is egy ilyet és lehajókázhatnék egész South Beach-ig a sulimhoz. És már bilibe lóg... :)

Ez meg csak úgy egy rózsaszín jármű még mára :)

És akkor jöjjön néhány nem túl csúnya házikó a szigetről, a teljesség igénye nélkül:

Eldugott, pálmafás

Fás, bokros

Cserepes virágos (és az csak a garázs! :)

Zászlós, zsalugáteres

Ez pedig egy másik híd, mert a szigetünk mellett van egy újabb sziget, na ez oda vezet át :)

Ez meg a mi főutcánk

Ma délután pedig másik részen jártunk, odaát Miami Beach-en, a 75. utca környékén.

Egy nagyranőtt csillagos kaktusz :)

Nem, még mindig itt vagyok, nem Görögországban :)

Ez csak úgy, mert szép

Bár a ház nem túl szép, de a bejárat érdekes

Kis aranyos házikó

Vicces ajtónállók :)

Na, már megint egy kocsi

Aztán egy buszmegállóba érvén egy beszélő papagájjal is találkoztunk. Mondta, hogy hello, meg goodbye :)

Ez pedig a fenti látványosságtól nem sokkal arrébb fogadott. Lehet, hogy van összefüggés?

Ez már másik ház, két ablak között egy "csempefestmény"

Mindez ezen a házon

Végül a séta után az óceán felé vettük az irányt, hisz ott járnak a buszok. 

Kilátás a buszmegállóból a tenger felé

Majd meggyorsítva a hazajutást, az ingyenes buszjáratot vettük igénybe. Mivel ez igazából a közértből viszi haza a népet, elől kis kosárkák a csomagoknak, a sofőr kiszáll és segít cipekedni, sőt egy nénit teljesen hazáig vittünk, betolatva a ház alá a parkolóba, hogy minél kevesebbet kelljen sétálnia. Hisz ez a buszjárat elsősorban a szigeten lakó idős lakosság kényelmét szolgálja, a sofőr mindenkit házhoz visz, magától tudja kinek hol kell leszállnia. Egyedül még nem is mertem felszállni sosem, nehogy megszóljanak :)