Fél év Miami: Újra úton

A hétvégi lazsálás után ma újra útra keltem. Persze csak suli után, azt ki nem hagynám :) Ráadásul ma üdvözölhettem körünkben (na jó, másik osztályban, de akkor is) egy honfitársat. Szegényt hirtelen annyi infóval kezdtem nyakon önteni Miami-ról, mintha már évek óta itt élnék. Azt hiszem túl sok mindent láttam már.

Na de persze sosem eleget. Így ma is nekiindultam, egy újabb sziget felfedezésére, aminek neve Key Biscayne. Mondjuk a szigetet nem túl izgalmasan, busszal mentem körbe, mert nem találtam túl érdekesnek. Szépnek szép volt, főleg hogy a közepén laknak (kisebb-nagyobb palotákban), az alján és a tetején pedig tengerpartok vannak, de nem vitt rá a lélek, hogy leszálljak a buszról, már csak mikor egy kör után újra a sziget elején voltam. Amúgy a Miami Seaqarium is itt van, de arra egy egész napot akarok szánni, pár órával nem érem be.

Persze azért jobbról-balról körbesétáltam, közben egy-két érdekességre akadtam.

Pesti lányként nem igazán ismerem a háziállatokat (annál jobban a kocsikat),
de ezeket még én is furcsának találtam, hogy a fenébe kerültek oda a senki földjére

Lefényképeztem, itthon megnéztem... sajnos őket elütötték itt.
Rengetegen bringáztak erre most is,
a nagy batár kocsikból meg sokszor ki sem látnak a kedves sofőrök

Ez sem egy kis kocsi, de persze nincs összefüggés, ő ártatlan :)

Aztán nekiindultam kifelé a szigetről, Miami felé. Csak mentem és mentem, szokás szerint.

Mondjuk nem csúnya hely

Jobb oldalon a híd, amin át fogok menni és a házak, ahova tartok

Nyugalom honol

Én meg csak baktatok

Visszatekintve, onnan jöttem
(szemben az a "kupolás" épület a Seaqarium része)

Kutyás motoros.
Nem vártam meg, míg felszállnak, de érdekes szitu.

Idilli

Csónakok egymás hegyén-hátán

Megint visszanéztem, de már nem is látszik, honnan jöttem

Rendőrcsónak lehet. Vajon engem jöttek megmenteni? :)

Ja nem, csak őket fedezték. Bérelni lehet, mókás.
Na nekem amúgy nem hiányzik :)

De engem ők sem állíthattak meg,
inkább vissza-visszanéztem rájuk hogy haladnak.

Aztán elérkeztem a sziget végére, ahonnan "már csak" egy híd, bár baromi hosszú és emelkedős híd választ el Miamitól. Többször gondolkoztam, hogy buszra pattanok, de az út túloldalán voltam, azaz egy kétszer három sávos út túloldalán, így praktikusabbnak találtam a gyaloglást, mint a halálfutást :)

Balra egy régi híd, amin már csak horgásznak, jobbra a nagy híd.
Még jó, hogy nem az előbbin indultam el, a végén fordulhattam volna vissza,
hisz az csak fél-híd

Ott a csúcs (hisz emelkedik) ott a fél-táv

Na már közben a hajók is útra keltek

Itt a vége a kis hídnak

Jobbra is Miami, jó jel, legalább az irány jó

Minden összejött egy képen

Amúgy nem én voltam az egyetlen, aki a hídon voltam, bár én voltam az egyetlen céltalanul turistáskodó a környéken. Hisz többen bringával tekertek fel és le (van aki az úton, van aki a járdán), sokan futkároztak (át és vissza). Csakhogy őket mind kocsi várta a parkolóban, nekem meg valahogy vissza kellett vergődnöm a civilizációba valami buszhoz.

Itt már lefelé.
Persze itt láttam meg, hogy a híd végével még nem érem ám el a célomat :)

Már majdnem lent.

Madárka. Még énekelt is nekem örömében, hogy átértem.

Megláttam a lehetőséget, hogy a híd alatt át tudok vergődni a túloldalra, így bár visszafelé kellett mennem valamennyit, megtettem. Hátha ráakadok majd egy buszmegállóra és felpattanhatok egy járműre. Persze túl szép lett volna, csak a part közelében találtam egy megállót, így mentem még bőven tovább.

Megyek a híd alá

Ilyet is ritkán látok

Itt a nyugalom, odaát a nyüzsi

Ezek meg dögkeselyűk, vagy mik? Érzik, hogy a végét járom :)

Az ilyen pillanatokért éri meg ennyit sétálni

Aztán hirtelen egy fenyő erdőben találtam magam.
Furcsa volt ez a váltás.

Persze az út túloldalán ott voltak a már megszokott pálmafák is :)

Na és itt jött el a pillanat, mikor sikerült egy buszmegállót, majd nem sokkal később egy buszt is megcsípnem. Itthon megnéztem, ez a séta 5 km volt. Amihez hozzájön az emelkedő, az izzasztó meleg és hogy késő délután volt, én viszont még csak egy szendvicset ettem. Szóval szerintem megint kitettem magamért. Persze az odaút és a visszaút sem volt séta-mentes, de apróságra nem adunk :)

Ez már Miami

És találtam egy jó kis programot magamnak későbbre.

Végül mire hazavergődtem mindenféle járművel, úgy döntöttem, végre benézek a tőlem egy hídnyira lévő plázába. Már mindenhol jártam, csak pont itt nem, pedig ez tényleg baromi közel van, minden nap előtte sétálok el. Bár azt tudtam, hogy ide csak nézelődni fogok betérni, mert csak felső kategóriás márkák vannak, de felülmúlta a számításaimat. Kívülről egy zárt plázának tűnt, erre belülről egy üvegtetős, három emeletes szökőkutas dzsungelre bukkantam. Szuper hangulatú, pálmafák tövében pihenkésző emberek, szóval nagyon más, mint amire számítottam. Ide még visszamegyek egy nagyobb túrára, mert most csak a földszintet jártam be félig, azt is azért, mert így rájöttem, hogy még az utamat is le tudom rövidíteni hazafelé (feltéve ha nem álltam volna meg minden bokornál fényképezni).