2013. október 24., csütörtök

Végre egy kis társasági élet

Tegnap suli után bowlingozni mentünk csoportosan, az iskola szervezésében. Persze csak 7-en voltunk, így is mi magunk szerveződtünk, továbbra sem túl nagy az érdeklődés az iskola által meghirdetett programokra, nem tudom miért. Sajnos csak egy játszmát játszottunk, a fejenként befizetett 10 dollár ennyire volt elég, de azért jól szórakoztunk. Brazil (4 fő), német (1 fő) és magyar csatát vívtunk (2 fő), persze csak képletesen. Úgy néz ki ősi bowling nemzet vagyunk, ugyanis magyar első hely született, persze egyáltalán nem az én érdemem volt, hanem a magyar srácé, aki hétfőn érkezett.
A bowling terem itt is ugyanolyan, mint otthon.
Végre valami egyezés.

A kis csapat. Az egyik brazil srác hiányzik a képről,
na meg persze én.

És íme a végeredmény.
Hát én az 5.helyre szorultam (vagy inkább küzdöttem fel magam),
de senki sem tökéletes :)
Bowling után szétszéledt a társaság, volt aki hazafelé, volt aki valami kaja felé vette az irányt. Én is elindultam haza, de végül elsétálgattam órákig. Ugyanis a bowling 2 felé végetért, este fél 8-kor pedig találkozó volt a suli előtt egy nagyobb iskolai társasággal (saját szerveződés), mert vacsorázni mentünk. Akár haza is ugorhattam volna bőven én is, attól függetlenül, hogy messzebb lakom jóval, mint a többiek, de szokás szerint inkább a séta mellett döntöttem. 

Ja persze elmehettem volna tüntetni is október 23 tiszteletére, hisz otthon már minden ünnep csak erről szól sajnos, de szerencsére jobb programot is el tudok képzelni ettől.

Útközben beültem enni valamit, van egy kis szendvicses hely, amiről már hallottam. Nem olyan, mint otthon a mini szendvicsek, hogy egy szelet bagett van megkenve ezzel azzal, hanem mini bagettek vannak megtöltve ezzel-azzal, szóval tartalmasabb. A hab a tortán, hogy 1 dollár egy ilyen szendvics, ami itt irtózatosan olcsó. Én két félét kértem, azaz 2 dollárért és elég is volt. Ráadásul szerdánként az üdítő és azt hiszem minden előétel is 1 dollár (amúgy talán 2), szóval ittam még hozzá egy nagy limonádét is, amiből persze akárhányszor újra kérhetsz, az már ingyen van (ez itt így megy). A végére még egy szintén egy dolláros mini jégkrémet is elfogyasztottam, így kemény 4 dollárért (plusz áfa plusz borravaló, azaz mondjuk 5) megebédeltem, ami Miami-ban, főleg South Beachen nagy szám ám. A hely neve Montaditos, ajánlom.

Aztán csak mentem és mentem, ismét végigsétáltam South Beach-et, a 17-től egészen az 5. utcáig és vissza. Közben fényképezgettem, bár a fényviszonyok nem voltak túl jók, mert egész nap hol sütött a nap, hol beborult. Reggel is hatalmas záporra ébredtem és napközben is többször eleredt.

Fa a Lincoln Road-on (ami sétáló utca, mint a Váci utca).
A fán orchidea. Hogy került az oda?

Nem is akárhol, hanem jó magasan.
Persze én figyelek a részletekre, így észrevettem :)

Aztán kisétáltam a tengerpartra,
látszik hogy tegnap nem volt felhőtlen az ég

És csak mentem a tengerparti sétányon lefelé

Nagy hotel a part mentén,
gondolom nem semmi kilátással az óceánra
Vajon mi van odaát?
(Megfejtéseket postán várom, South Beach jeligére)

Még egy kis szálloda

Egy másik kijáró,
amivel rögtön le is leplezem az előző megfejetésre várót

És még egy szálloda
Így ment ez szépen sorban, ahogy sétáltam. Jobbra szállodák, balra a kijárók az óceánhoz. A sétányon pedig futkorászó és biciklizgető helyiek és turisták. Illetve én gyalog, aki se nem csak turista, se nem helyi. Kilógok a sorból :)
Néha volt egy-egy izgibb téma is :)
Pl egy repcsi a pálmafák felett
Végül kiértem az Ocean Drive-ra (nem a kaliforniaira, csak a helyire), ahol folytattam utamat és fényképezési-mániámat. 
Egy furcsa pálmafa

Hotelek, bárok, éttermek végig

Na meg gyülekező felhők

Valaki megpihent.
Sajnos az igazság az, hogy arrafelé sok a hajléktalan,
ami kicsit lehangoló, főleg mert hatalmas a kontraszt
Példa a szegénység ellenkezőjére a Versace villa, pont a fűben fekvő muksóval szemben. Amúgy 1997-ben Gianni Versace-t itt lőtték le reggeli sétája után, ez előtt a háza előtt!

Szállodák, bárok továbbra is

És érdekesebbnél érdekesebb házak és autók

Ezt már megörökítettem egyszer.
Akkor szeptember 11-et mutatott (egy másik emlékezetes dátum),
most meg október 23. A hőmérséklet változatlan.
Erről jut eszembe, mármint nem is nekem, hanem egy kis anyai segítség is kellett hozzá. Tegnap volt 1 hónapja, hogy elkezdtem az iskolát. Tényleg rohan az idő valahova.



Rózsaszín is, flamingó is, mégsem mozdult
Az alábbi képhez nem is tudom mit fűzhetnék hozzá. Ráadásul nem is röpiztek, hanem lábtengóztak. Elidőztem egy picit a helyszínen, bevallom nőiesen :)
Hát még élőben ;)

Aztán tovább fényképezgettem a kevésbé izgalmas épületeket
Sok-sok röpi pálya felhők alatt


Ocean Drive az út közepéről :)
Vészesen közeledtek azok a felhők (amik élőben még sötétebbek voltak)
A közeledő vihar miatt az 5. utcánál visszafordultam, és az Ocean Drive-al párhuzamos Collins Avenue-n indultam visszafelé az iskolához. Bár még volt vagy 1-1,5 órám a vacsora-találkozóhoz képest, nem akartam ronggyá ázni. Pedig sikerült :)
Jól benőtte a gaz :)
Aztán ráakadtam egy újabb jövőbeli program lehetőségre. Lesz otthoni Vörösmarty-téri könyvhét feeling is, mert lesz szabadtéri rendezvény is, de lesz fedett is, mint a könyvfesztivál. Részletes programnaptár csak november 1-jétől, de ez a 30. ilyen rendezvény, ráadásul Dan Brown is jelen lesz a sok más között (Nicholas Spark, Elizabeth Gilbert, Helen Fielding, Salman Rushdie). Na ennek még jobban utánaolvasok majd.  

Banana Republic
Végül abbahagytam a fényképezést, inkább szedtem a kis lábaimat rendesen, mert a közeledő eső megtalált. Szerencsémre be tudtam húzódni egy-két helyre, mert a legtöbb háznak és kis hotelnek "tornáca" van végig a Collins-on, sőt az egyik helyen kényelmes székeket is találtam, így ott el is időztem egy ideig. Közben csatlakozott hozzám egy nő, aki Tampa környékén él amúgy, munkaügyben jár Miamiban. Jól elbeszélgettünk, meg is kérdezte, hogy minek járok nyelviskolába, ha így tudok angolul. Hát ez jól esett, de messze van az igazságtól, persze jó volt a kis lelkemnek :)

Mikor csendesedett az eső, szétszéledtünk és elindultam a suli felé a fél 8-as találkára. Bár csak pár sarokra voltam már, az eső újra rákezdett, így jól eláztam. Persze elsőnek érkeztem, aztán jöttek sorban a többiek is, mind jól elázva, így legalább nem voltam egyedül. Bár páran beijedtek és nem jöttek el az esőre hivatkozva. Nagy tanakodás után mégsem maradtunk a suli földszintjén található nem túl minőségi pizzériában, hanem az 5. utcához mentünk egy olasz étterembe. Igen, onnan sétáltam előtte vissza a sulihoz :) De szerencsére ketten kocsival jöttek, ketten meg biciklivel, így pont szét tudtunk úgy osztódni, hogy nem kellett újra megtennem az aznap már kétszer végigsétált sok-sok utcányi szakaszt. Az étteremnél picit várnunk kellett, mert picike hely volt, de hangulatos, viszont nem voltak felkészülve egy 10-12 fős társaságra, de végül persze megoldották. Szerencsénk volt, mert az olasz srác aki velünk volt, olaszul profin kommunikált a személyzettel, hisz nagy részük inkább tudott olaszul, mint angolul. Ez mondjuk garancia is volt a jó kajára, és nem is csalódtunk. Mindannyian betoltunk egy-egy pizzát, morzsa sem maradt a tányérokon a végére :)
Az étteremmel szemközti épület, míg várakoztunk

Ez pedig maga az étterem, az ablakon át leselkedve.
Fratelli la bufala

Ez pedig a szűkös helyen ülő asztaltársaság.
Oroszok, brazilok, franciák, belgák egy olasz és egy magyar
Jó este volt, sokat beszélgettünk, főként persze próbáltuk mindezt angolul :) Még bort is ittunk, azaz én is! Bár egy fél pohárral és nehezen kortyolgattam el, de nem akartam megint én lenni az egyetlen aki kilóg a sorból. Éjfélig maradtunk, páran kaszinóban folytatták, páran elindultunk hazafelé. Nekem sajnos fél órát kellett várnom a buszomra és fél órát kellett utaznom, így hajnal 1 után érkeztem haza, ami reggel meg is látszott az ábrázatomon :) A 8 óra alvás nálam alap, ez meg még 6 sem volt. Öreg vagyok én már ehhez :)

Fentiek fényében a mai napom pihenéssel telt, azaz suli után "rohantam" haza és aludtam is vagy két órát (bepótoltam a kimaradt részt), mielőtt nekikezdtem a blognak. Mondjuk az időjárás is mellettem állt, ma talán ki sem sütött a nap, felhős volt egész nap az ég és néhányszor esett is. Még egy utolsó hurrikán járkál errefelé, aztán állítólag beköszönt a csendes, száraz idő, azaz a helyi ősz, ami persze meleg továbbra is, csak talán kevésbé párás. Úgy legyen :)

2 megjegyzés:

  1. Milyen kozel es megis milyen messze vagyunk egymastol... legalabbis idojarasra vonatkozoan. Itt az elmult KET honapban, ketszer esett... egyszer ejjel, egyszer napkozben 2 orat... ugy tunik, hogy a "napsutes" allama nem mindenhol napsuteses....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biztos számít, hogy óceán oldal ill. Mexikói öböl oldal. De amúgy annyira nem bánom, hogy néha esik, kell hogy néha hidegebb legyen, vagy csak egyszerűen elázzak :D

      Törlés