Első lógásom

Reggel az iskola közelében a busz el volt terelve és kihagyott egy-két megállót, így volt alkalmam egy nem megszokott közértbe bemenni innivalót venni. Persze nem a képen láthatóak kerültek a kosaramba, de egy fényképet megértek.

Vaníliás, cseresznyés és koffeinmentes diet coke

A lezárás amúgy azért volt, mert ma Veterans day volt. A suliban a helyettesítő tanár megérkezett, ő lesz hétfőn, szerdán és pénteken, kedden és csütörtökön pedig az egyik ügyintéző főnöknő. Nehéz hét lesz, az már biztos, a mai óra lassú volt és unalmas. Na de mi izgalmassá tettük, ugyanis üldögéltünk már vagy egy órája a suliban és csináltuk a semmit, mikor is az egyik lány elkezdett fotókat kapni a barátjától, hogy épp milyen felvonulások zajlanak egy utcával odébb a sulinktól. Ráadásul megtudtuk, hogy sok-sok más iskola és munkahely is szabadnapot tart aznap, csak a mi iskolánk olyan kegyetlen, hogy berendelt minket. Hát, sokáig nem gondolkoztunk, négyen fogtuk magunkat és kislisszoltunk az óráról és elmentünk veteránokat ünnepelni :) Mondjuk addigra sajnos már a felvonulásnak vége lett, de egy közeli parkba mentünk, ahol volt még rendezvény. Repülőshow-t ígértek, helyette sok-sok beszéd volt, meg egy kicsi légiparádé. De angol gyakorlásnak az is jó volt, amit a színpadon beszéltek, talán még jobb is, mint az órán üldögélni :) Az viszont biztos, hogy az amerikaiak tudnak lelkesedni. Most éppen a katonák és a rendőrök iránt, na meg a hazájuk iránt. Hatalmas tapsok, kurjongatások, meghatódások, közben vigyázba állás és zászló lengetés. Szeretik a hazájukat, na. És nem ciki nekik! Én bezzeg az utóbbi években már sajnos máshogy állok a magyar zászlóhoz vagy a kokárdához, mint régebben, de ebbe inkább nem megyek bele. Viszont itt minket is magával ragadott a többiek lelkesedése, tapsoltunk mi is, sőt egy-két zászlót is lengettem. Hátha ennyi elég a zöldkártyához :)

A suliból ellógva útközben még egy dinoszaurusszal is meg kellett küzdenünk, de semmi nem állhatta utunkat :)

Amúgy előtte mászkált is, mert belebújt a földön ülő a bőrébe :)

Ha tényleg 41-es, akkor eléggé öregecske már :)

A kínai-amerikai motívum nekem furcsa, de biztos úgy van

Szerencsére béke van

Mindenféle egyenruhások voltak mindenütt

Sok-sok néző, családtag, katonatanoncok és szépségkirálynők vegyesen.
Na meg mi, turisták.

A színpadon megható szónoklatok, háttérben koszorúk.
Nem mintha nem maguknak csinálnák a háborúkat, de ebbe se megyek bele

Légiparádé első része, hullik egy ejtőernyős :)

Egyre lejjebb

Végül megérkezik, bele szépen a közepébe

Jött még másik

Meg sokadik. Bazi nagy amcsi zászlóval

És ő is szépen landol (neki ez már több, mint tízezredik ugrása!)

Persze volt ingyen hotdog, ingyen chips, ingyen üdítő

És a szerzeményeim.
Egy mini és egy nagyobbacska zászló.
Jól megférnek együtt a szobámban a házinéni magyar zászlójával

Hab a tortán, hogy akármennyire is lelketlenül ellógtunk, a kommunikációs óránkra fogtuk magunkat és mindannyian szépen visszasétáltunk. Szerintem egy szava sem lehet senkinek, felelősségteljes diákok vagyunk. Anno mikor a középiskolából lógtunk ki a közeli biliárd terembe, nem mentünk ám vissza tanulni :) De nem kell megijedni, nem fogok teljesen elromlani, de már majdnem hogy ciki volt a 100 (110) százalékos állandó jelenlétem :)

Na de ez a kis napközbeni kis kiruccanás sem szegte kedvem, hogy iskola után is újabb túrára induljak. Első felindulásból most dél Miami felé vettem az irányt, egy Coral Gables nevű helyre. És ismét jó választásnak bizonyult.

Még útközben.
És hogy tetszett nekik, hogy fényképezem őket,
még előrébb is gurult, mikor meglátott :)

Coral Gables városháza

Szót fogadtam és a nyíl irányába mentem

Hangulatos terek

És házak

És épületek

Nem Miami-s

Mutatós

Sétám közben ráakadtam az első vesztőhelyre, jó ideig ki sem jöttem.

Könyvek és könyvek

Két részből állt az épület, ez a jobb oldala. Közte átrium és balra egy ugyanilyen bolt. Belső udvarban kiülős kávézók és újságok tömkelege. Először a jobb oldali boltba mentem be. Egy nagy teremből állt, rengeteg könyvvel, témakörönként, faltól falig. A bolt hátsó részében kávézó-kajálda, szintén könyvek a helyiségben. Volt külön gyerekkönyv részleg meg egy művészeti részleg, külön szobákban, na meg persze mosdó, mint itt mindenütt. Az épület bal oldalán szintén egy nagy-nagy szoba, meg egy kisebb, tele könyvvel és hátul persze itt is be lehetett menni a kávézórészbe. Hát, jártam már egy-két könyvesboltban azt hiszem, de ez igencsak tetszetős volt. Mivel tudom, hogy van egy-két szakmabeli az olvasóim között, jöjjön egy kis ízelítő képekben is :)

A külső üldögélő rész

Az egyik terem, tele könyvekkel

Taschen. Persze akció a könyvek világában is volt.
15 dollárért egy nagy album? Otthon többszöröse, még az eredeti árnak is akár.

Az irodalmi nobel-díjas Alice Munro (16 dollár)
Innen is üdv a hazai kiadónak :)

Miért is ne találtam volna magyar érintettségű könyvet? :)

Az itteni MKKE :)

Dedikálás lesz :)

Hopp, még egy magyar könyv

Magyar író, magyar fordító, magyar első kiadás

Itt derült ki az egyik eladó néniről, hogy járt már Budapesten, méghozzá a Gellért szállodában. Pont mint az egyik házaspár tegnap Everglades-ben.

Amúgy a kemény fedeles ponyvák 26 dollár körül mozogtak, a puhák 16 dollár. És voltak a boltban és vásároltak is. Jó volt látni!

Na de persze találtam olyan könyvet is, amit egy ideig magamnál is tartottam, majd fájó szívvel mégis visszatettem a helyére. De igazából még nem adtam fel, hogy magamévá tegyem, csak előre látó vagyok. Ugyanis 17 és 24 között könyvfesztivál, hátha lesz erre is egy kis akció (27 dollár, jujj)

Nekem akkor is Ő marad a legnagyobb! 

Nagy nehezen kikeveredtem ebből a bűnbarlangból, mikor mit látok meg szemben? Persze, hogy egy kerékpárboltot. Hát, újabb hosszú időzés :)

Csak úgy futottam át a bokrokon :)

Ilyen sorrendben. Na jó, elég lesz a fehér vázas rózsaszín felnis,
vagy a sárga-fekete Armstrongos Eddás (véletlenül sem Rafis :D)
Csak hogy vinném haza?
(360 dollár, persze darabja)

Bringák mindenütt. Földön-vízen-levegőben.
Dobb-dobb

Aztán nagy nehezen innen is kivergődtem és nekiindultam, végre a városból is lássak még valamit. Például megláttam egy szokásos ingyenes trolley-t, amiből már tudom, hogy nem csak két vonal van, hanem vagy 6, így már itt eldöntöttem, hogy hazafelé megint kipróbálom.

Még szép épületek. Szép város vagy városrész volt ez, az biztos.

Itt kezdődik a szép rész, bár nekem itt ért véget,
mert visszafelé jöttem

Ok, máskor is :)

Séta a buszmegálló felé a fák árnyékában.
Bár már kezdett sötétedni

A fa burkolatú trolley

A végén már csak egyedüli utasként

Mire visszaértem Miami központjába már igencsak besötétedett, így picit körülnéztem, aztán tettem még egy extra kört az ingyenes metróval is, hogy fényképezzek még néhányat.

Bayside Marketplace

Kivilágított Szabadság torony

Egy repülő tart felé... de szerencsére elhúzott mögötte :)

Ez már a metróról. Szerintem szuper lett

Kivilágított ház a sínekkel

Megint a torony, a Miami arénával

Utána már csak a hazafelé buszozás várt rám. A Miami és Miami Beach közti legalsó hídon persze megint őrült nagy dugó volt, így vagy 1 órát biztos tartott míg hazaértem, azaz este 8-ra. Megint nyomtam egy 12 órás műszakot, szóval nem kell irigykedni :)