Pont, mint otthon

Bár talán kicsit korai, de tegnap reggel feldíszített karácsonyfát láttam a buszmegállóból. Persze pálmafákkal szegélyezve :)

Még a virágokat is kicserélték, mert ez itt így megy

Az iskolában végre túl lettünk az utolsó helyettesítős napon, hétfőn jön vissza a Hawaii-i nyaralásáról az eredeti tanárunk, már nagyon várjuk. Suli után a helyi Vörösmarty téri könyvhét meglátogatását céloztam be. Miami központjában volt, szóval ez is hasonlít, meg amúgy minden más. Pavilonok voltak meg könyvek, na meg emberek. Mondjuk a pavilonok színesek voltak és nem fehérek. Az időjárás olyasmi volt, mint otthon szokott (csak ott tavasszal és nem ősszel). Persze sokszor ott is esik az eső ezen az eseményen sajnos, így itt sem volt másképp.

Pavilonok, emberek és persze könyvek

A pálmafától eltekintve tök Vörösmarty-tér

Persze megtaláltam a már felfedezett könyvesbolt standját is

És volt egy külön pavilon a "könyvheti újdonságoknak",
vagy a dedikáló írók könyveinek

Rövidujjú meg trikó... szóval az időjárás stimmel

Voltak régi magazinok

Meg bőrkötéses könyvek

Meg divat-bolondoknak szóló könyvek

Ami viszont különbözött, hogy feltűnően sok használt könyv volt. Antikvárium minőségűek, meg egyszer olvasottak. Tényleg sok, talán túl sok is. Mondjuk jó olcsón, szóval voltak vásárlók is dögivel. Az új könyvekre viszont csak egy helyen láttam akciót, szóval ez sem úgy megy, mint otthon. Ja és itt persze csak angol meg spanyol nyelvű könyvet lehet találni, egy magyar nyelvűt sem találtam, akárhogy próbálkoztam :)

Ennyiért a hülyének is megéri. én mégsem vettem semmitse :)

Ezt viszont nem értettem. Vajon eladták az összeset?

A Woody Allen könyvet sokat megnézték és fényképezkedtek vele.
Gondoltam én sem maradok ki a sorból

Volt "játszóház" is

Meg egy kocsi egyenesen New Yorkból.
Mondjuk nem tudtam, hogy pingvinek is élnek ott :)

Persze találtam nekem való könyveket is

Jó sokáig sétáltam, többször körbenéztem. Hiányoltam, hogy egy ismerős könyvkiadós vagy kereskedős arc sem jött szembe, szóval végül rájöttem, hogy nem is volt olyan izgi, odahaza ez az esemény azért jobb. Mondjuk ettől függetlenüls is, valahogy nem volt az igazi. Végszóra megérkezett az eső is, így meghúzódtam egy terasz alatt, míg ezerrel zuhogott. Mikor csendesült elindultam, de aztán újra futhattam egy bódéba, mert megint rákezdett. Ilyen megszakításokkal jutottam el végül az ingyenes metróhoz, amivel a buszvégállomásig mentem.

Esik. Néhány könyv nem volt vízálló, azoknak picit megártott :)

Közben kaptam egy invitálást, hogy üljünk be valahova páran eszegetni-iszogatni, ami pont kapóra jött nekem, mert dög éhes voltam, így félúton hazafelé leszálltam és elindultam a már jól bevált kikötői szabadtéri bár felé. Mondjuk szerencsére fedett része is volt a medence körül, mert míg üldögéltünk, sokszor rázendített. Ez itt az állítólagos száraz évszak? Vicc.

Wilkommen

Jó sokáig maradtam, jót beszélgettünk ismét, természetesen angolul, szóval megy ez ha kell. Persze mindig van egy kis értetlenkedés, hogy én miért is nem iszom, így egy édes, fél-alkoholmentes koktélt megengedtem magamnak, míg a többiek kettő-három normált, meg ráadásként sok-sok sört. De nem bánom, hogy állandóan magyarázkodnom kell, még a pincérnek is, hogy miért nem iszom, kell a ritka fehér holló is, még ide Miamiba is.

Ma pedig szobafogságra ítéltem magam. Egyrészről mert ki akartam magam jól aludni, másrészről az időjárás is ezt volt hivatott szolgálni, ugyanis egész nap kisebb-nagyobb szünetekkel, de amúgy erőteljesen esett. Holnap talán máshogy lesz, de ha nem, akkor sem bánom, pihenni is kell néha, végülis szabadságon vagyok :)

Egy BMW félig elmerülve a vízben :)

Mondjuk szép látvány az ablakból