Művelődés, vagy valami olyasmi

Ma iskolába menet egy "érdekes" képet találtam az egyik ház oldalán. Nem tudom, hogy nem vettem eddig észre, bár mindig változtatom, hogy épp  merről közelítem meg a sulit, azért jártam már erre nem egyszer.

Nincs mit hozzáfűzni

És akkor tegnapi ígéretemnek megfelelően végre írok picit a suliról is, bár nem igazán a tanulás részéről. Ugyanis ma reggel egy óra tanulás után fogtuk magunkat csoportosan a tanárral együtt és egy közeli helyre elmentünk reggelizni. Egy francia reggelizőhely volt a célpont. Érdekes volt, mert a két francia lány zacskóból evett valami sütemény félét, viszont mi többiek mind valami normálisnak mondható reggelit fogyasztottunk. Bár nem volt olcsó a hely, vészesen drága sem. Én croc monsieur-t, azaz melegszendvics-féleséget fogyasztottam, amivel nem is lett volna baj, ha a kenyér nem édes. Na mindegy, legyűrtem, jó volt :)

Nem sokkal a kommunikációs óra kezdete előtt értünk csak vissza, szóval a nyelvtan órát eléggé elmismásoltuk, de néha ilyen is kell. Az új orosz lány, bár általában egy szót sem ért abból amit angolul kérdezgetünk tőle és válaszolni sem igazán tud, szerencsétlenségére a mi asztalunkhoz került. Feltettem neki a nagy kérdést, tudja-e hol van Magyarország, de természetesen fogalma sem volt, megérteni is alig akarta a Hungary-t, Ungarn-t, Hungria-t, de végül a "Vengrija"-t csak megértette, még jó, hogy valamire emlékszem oroszul. Persze megkérdeztem, hogy tanulta-e a saját népének történelmét az iskolában és ha igen mit tanult rólunk, mert nagyon kíváncsi lennék rá, de csak makogott, de semmit sem tudott. Érdekes, de nem ő az első. Ha lesz egy török osztálytársunk egyszer, megkérdezem majd tőle is ugyanezt :) Mi bezzeg mindenkiről tudunk mindent, legalábbis szerintem a mi oktatásunk nem csak saját magunkra, hanem sok országra kiterjed, más bezzeg azt sem tudja, amit a saját népéről tudni kellene. És most nem is az amerikaiakra gondolok, mert ha nagyon megerőltetném magam fel tudnám sorolni majdnem az összes államot, de nem tudnám megmondani melyik hol van pontosan, csak úgy nagyjából. Így nem csodálkozom - bár talán egy picit zavar -, hogy ők nem tudják melyik ország hol van Európában, de legalább a létezésükről nem ártana sejteniük nekik sem.

Na mindegy is, történt ennél izgibb is. Még 7 napot, azaz jövő hét végéig járok iskolába, utána 2 hétre szabadságoltam magam :) Mint már említettem, itt szembesültem azzal a nagyszerű lehetőséggel - így nem voltam felkészülve rá -, hogy 3 hónap iskola után jár 1 hónap szabadság és csak utána kell folytatnom a további 3 hónapomat. Viszont én az 1 hónap kiesést túl soknak találtam iskola nélkül, és nem is szeretnék kihagyni egy egész tankönyvnyi részt - lúzer vagyok, tudom :) -, így csak 2 hét eltávozást kértem és kaptam. Szóval két hét téli szünetet engedélyeztem magamnak a kint tomboló nyárban. Ennyi pihenést én is megérdemlek :)

Visszatérve a mai napra, suli után könyvtárba mentem. Nem őrültem meg, csak régebben láttam, hogy pár napig kiárusítás lesz a könyvtári könyvekből és kíváncsi voltam. Hát én ilyet még nem láttam, bár lehet azért, mert otthon nem járok még a könyvtár közelében sem, de hihetetlen volt. Rengeteg könyv, sok-sok vásárló, az árak pedig puhakötésű könyv 1 dollár, kemény fedeles 2 dollár. Minden! A legnagyobb albumok is. Sok mindent tudtam volna vásárolni, de a könyvespolcom olyan 8500 km-re van, így inkább csak könnyű olvasmányokat vásároltam magamnak. Mondhatnám, hogy a hideg téli estékre a szobában szürcsölt forró tea mellé, de igazából a napsütéses óceánpart is megteszi majd, hogy átrágjam magam rajtuk :)

Ahogy felértem a lépcsőn első pillantásra tudtam, hogy tetszeni fog

Miami közkönyvtár.
Mennyi kiürült doboz és ez még csak az első nap

Kincsvadászat

Véletlenek márpedig vannak.
Első könyv ami a kezembe került, Soros Györgyről szólt

Aztán persze, hogy egy csomó informatikai könyv következett

Na meg egy kis bank és egy kis EU

Most már elég volt, kérném abbahagyni a viccelődést,
azért is csak buta ponyvákat fogok vásárolni :)

Rengeteg könyv az egyik oldalon

És még több a másikon

Tényleg irtó sok könyv volt, felül az asztalokon és alatta még ki nem bontott dobozokban is. Persze azokat is nekiálltak kibontogatni a kíváncsiak, így én is, de senki nem szólt ránk, sőt segítettek. A legtöbb ember persze itt is halomszámra vásárolt, mint például black friday-kor a ruhákat és a műszaki cikkeket, így hatalmas bőröndökkel érkeztek meg nehéz dobozokkal távoztak. Lesz mit olvasniuk otthon :)

Voltak magnókazetták is

Meg videokazetták. Egy nő ebből többet is vett (?)

Na persze ez nem volt kiemelve a tömegből,
csak miután én odaérkeztem és persze ott is hagytam :)

Nagyon örülök, hogy elmentem, vagy 3 órán át kutakodtam a könyvek között, akkor is csak azért hagytam abba, mert 5-kor bezárt a bazár. Találtam sok érdekességet, kár hogy nem vehettem meg bármit amit akartam, na persze nem az ára miatt. Pechemre szombatig folytatódik a vásár, félő hogy még visszanézek :)

Innen egy lépcső vezet fel balra a könyvtárhoz.
Mindez Miami központjában

Hazafelé sétálva már rám sötétedett,
de így legalább láthattam pingvineket meg egy jegesmedvét is :D

És a szerzeményeim, mindez 5 dollárért.
Bár elég egysíkúnak tűnhet az érdeklődésem,
a két írónő (Sophie Kinsella és Mellissa Hill) könyveit kimondottan kedvelem,
a Google könyv meg csak érdekel.
Na meg hát mégsem kezdhetem az angolul olvasásomat
még magyarul is nehezen átrágható komoly művekkel, nem? :)