Paradicsom

Tegnap az időjárás győzött, így nem mentem süttetni magam az óceán partra, hanem szépen jöttem haza és kötelességtudó jó kislányként nekiálltam mosni. Persze annyira azért nem volt rossz idő, csak felhős és mondjuk 24-25 fok. Még kardigánt is kellett felvennem néha, borzasztó, mi? Mondjuk jó sokáig elmarháskodtam a mosással, mert a ház egyik oldalán a mosógép foglalt volt, a másik oldalán viszont rossz a szárítógép, így rohangásztam egyik oldalról a másikra a cuccokkal. Kinek jó ez így, én nem értem, otthon sosem volt nekem ilyen népünnepély a mosás, mint itt :)

Na mára újra kisütött a napocska, így ma is rongyoltam haza suli után. Ja, a reggelt meg persze megint az óceán parton kezdtem, sétáltam egy nagyot, mielőtt bementem agyat fárasztani :) Ráadásul helyettesítő tanárunk volt ma (és holnap is az lesz), bár végre jó fej a helyettes is, így nem volt gond. A nevemet persze hamar megtanulta :)

Miután leszálltam a buszról hazafelé, első utam egy közeli görög kajáldába vezetett, amit már ezer éve meg akartam nézni magamnak. Hangulatos kis étterem, de eszembe sem volt most beülni (hisz napozni akartam), így csak elvitelre kértem magamnak egy gyrost. Amíg az egyik csaj készítette az étkemet, odajött egy másik és megdicsérte a (megjegyzem görög-kék színű) karkötőmet, majd kitárgyaltuk, hogy amúgy pont görög kék-fehér szettben vagyok, mint a görög zászló. Aztán meséltem, hogy hosszú éveken át mindig Görögországban nyaraltam, szóval imádom a helyet. Erre megkérdezte: Where are you from? Válasz: I'm from Hungary. Reakció: én is magyar vagyok :)) Ez mekkora volt, hirtelen azt sem tudtam, hogy angolul vagy magyarul válaszoljak vissza, úgy meglepődtem. Természetesen onnantól magyarul folytattuk, jóval gördülékenyebben :) Számot is cseréltünk, majd beszélgetünk egy nagyot egyszer. Szóval tényleg kicsi a világ.

Aztán siettem haza a gyrosommal átöltözni. Viszont mivel annyira nem volt döglesztő meleg ma sem, így nem a partra, csak a házhoz tartozó stégre mentem ki, ott viszont napozgattam pár órát, mielőtt a ház eltakarta előlem a meleget adó sugarakat. Viszont ahogy már nem ért a nap, kicsit hüsi lett, mert a víz mellett azért mindig lengedez a szél, így betakaróztam a törölközővel és üldögéltem még egy ideig. Élni tudni kell :)

Reggel még elég felhős volt, de sütött a nap mikor tudott

Szeretem ezt látni reggelente

Ez pedig a könyvem és gyros, velük telt a délutánom.
Bár későn eszméltem, olyan éhes voltam,
így ezek már csak az utolsó falatok :)

Mindezek után még segítettem a házinénimnek a fenyőfát bele"faragni" a talpba, péntek környékén már fel is lesz díszítve a fa. Jajj már, egy hét múlva karácsony?  Hát, semmi karácsonyi feelingem nincs, itt a napsütéses pálmafás paradicsomban, de néha ilyen is kell.

Erről jut eszembe:

További kellemes telet mindenkinek :)