2014. január 20., hétfő

Ébren álmodom

Kaptam pár új képet a pénteki nagy buliról, gondoltam ezzel kezdem, látszódik milyen fergeteges a hangulat. Mondjuk úgy néz ki, nekem nem kell apropó, számig ér a fülem vagy mi :)


Gáborral

És Timivel
Ez pedig a mákos bejgli, amit ott vettem és tegnap már le is teszteltem :)
Tegnap délelőtt pihentem, délután meg a változatosság kedvéért pihentem. Előbbit még a szobában, utóbbit már odakint a stégen. Mondjuk odakint olvastam is, már amikor épp nem pihentem :)

Na és akkor jöjjön a mai nap. Ma nem volt iskola, mert a közintézményekben Martin Luther King Jr szülinapja miatt ünnep van. Nem bántam, egy hétfővel kevesebb. De persze nem tétlenkedtem tovább, nekiindultam. Előre szólok, a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek, kéretik anyukámat nem túl sűrűn emlegetni :)

Elindultam hát, kimentem az óceánpartra, a sétányon fel egészen a fenti hullámtörőhöz, ahol már jártam. De nem álltam ám meg, átsétáltam a hídon, végigmentem az ottani parkon teljesen, majd kilyukadtam Sunny Isles-ra, ahol még mentem tovább. A célállomásom a 179. utcánál volt, a 96-tól indultam. Közben girbe-gurba utakon mentem, mindig kicsit letértem az útról, hogy ezt-azt megnézzek, szóval végül több, mint 8 kilométer lett megint a vége. Hazafelé busszal jöttem, meg még ráadásként elmentem bevásárolni, ahonnan cuccokkal megrakottan a változatosság kedvéért hazasétáltam. Hát, nem mondom, hogy nem fáj a lábam, de közben sosem érzem, főleg amíg meg nem állok. Egyszer leültem enni, utána igencsak nehézkes volt az elindulás, de szerencsére hamar bejáratódtak újra a lábaim és róttam az utat tovább. Nem tudom meddig mentem volna ha nem lett volna kitűzött célhelyszín (erről majd később), de talán úgy kellett volna lelőni : ) Amúgy ha a kérdés az, hogy normális vagyok-e, a választ az alábbi képek alapján el lehet dönteni. Ilyen pillanatok autóban vagy buszon ülve nem átélhetőek és különben is. 

Itt kezdődött minden, ez a mi óceánpartunk.
Sehol egy hullám, felhő is alig.

Csak úgy csillog a táj

Ez már a "mólóról", oda fogok átmenni

Ez már a hídról félúton

Nem kell félni, nem ugrom :)

Egyik kedvenc helyem ott jobbra lent
(a másik a sziget másik végén... kár, hogy csak két vége van :D)

Gyönyörű itt a víz

Átértem. Jobbra kutyasétáltató terület.
Kimásztam a sziklák közé, azon a hídon érkeztem

Keresik az egyetlen árnyékot :)

Ugye hogy emberek nélkül sokkal szebb a táj?
Ezért készítek én mindig "embertelen" képeket :D

Volt kis fenyveserdő is a hűvösre vágyóknak

Vagy aki épp sütögetni akar

Aztán elindultam tovább, a sziget bal oldalán.
Jobb oldalán amúgy az óceán van, ez itt meg "csak" csatorna,
de a víz persze ugyanaz

Irány belőve, arra megyek

Persze néha megállított a táj
Aztán elérkeztem a helyi kikötőbe, ahol szokás szerint pelikánok tanyáztak

Kényelmesebb helyet is találhattak volna az alvásra

Beérkezett egy halászhajó és kiteregették a nagy fogást.
A lábához nézve tényleg nagyok!

Viccesen andalogtak a halak felé, direkt a másik irányba nézve,
mintha tök véletlenül járnának arra :D

A zsákmányszerző

Na aztán én is andalogtam tovább

Virágzó bokrok, mesebeli táj

Csalogató, de még nem volt itt az ideje a pihenésnek

Mikor véget ért az út, ilyen hídon kellett átkelni a túloldalra átvezető aluljáróhoz
És megérkeztem az újabb területre, ez már Sunny Isles

Inkább goodbye

A három Trump torony

Ideát újra hatalmas szállodák meg házak.
Az a híd viszont nagyon tetszett, így közelebbről is meg kellett néznem

Megérte, szépséges

Ráadásul kettő is volt

Amúgy persze egy újabb szigetre vezetnek

Volt egy lakóhajó is kikötve, nem rossz, bár szegény postás... :)

Mini-park zászlóval az út szélén.
Csak úgy a hangulat miatt
Ez a "lakótelep" még mindig eléggé tetszik.
A kis házon tetőkert, onnan nőnek ki a tornyok

Persze hogy jött egy Corvette

Volt egy "közért", ami egyben kajálda is. Először bementem szétnézni (ld fent :D),
majd inkább leültem kint és az étlapról választottam magamnak

Evés közben ezt a vízesést láttam az út túloldalán

Az meg a távolban az óceán

Ez meg a hamburgerem hagymakarikákkal.
Nem volt nagyszám, de legalább nem meki hamburger,
az energia meg bőven rámfért, főleg reggeli híján

Ezt is fényképeztem már,
de akkor még nem láttam, hogy egy templom-szerűség van a bejáratánál

A végállomásom ez a kis türkizkék-fehér épület

Hátulról, azaz az óceán felől ilyen

Mellette kis ösvény, csak nekem, hogy körbe tudjam járni

Ez pedig a saját óceánpartja napágyakkal
Na és akkor az apropó. Hétfőn érkezik a kolléganőm és fenti helyen fogjuk tengetni napjainkat egy hétig. Ráadásul én már szombaton átcuccolok, ezt voltam ma intézni. Már most tudom a vasárnap reggeli programomat. Végre nem cicózok tovább és reggel 7-kor megnézem a napfelkeltét. Kifogás nincs, nem kell messzire sétálnom majd mindezért :) Szóval már csak ezt a hetet kell kibírni, aztán mozgalmas napok következnek. Na nem mintha ma sokat ültem volna a s...

Egy biztos. Ma újra magam is megdöbbentem, milyen csodálatos helyre sodort engem az élet. Pontosabban sodortam én magamat. Szóval ezúttal üzenem mindenkinek, hogy merni kell nagyot álmodni, mindent meg kell tenni érte és tényleg minden elérhető! Mondjuk velem van egy kis baj, mert én már az újabb álmon töröm a fejem, pedig még ebből sem ébredtem fel... de ígérem, kiélvezem még bőven ami hátravan és ezt tudtára is adom minden hűséges velem álmodónak :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése