Piknik Justin Bieberrel

Ha csak fáradt lettem volna tegnap, szerencsés lettem volna. De ezt majd később, nagyon előrerohantam.

Először is a szerdával kezdem. Az újonnan megismert magyar lánnyal és egy osztálytárssal szerda lévén a szokásos szendvicsező helyre mentünk. Már gondolom senkit nem lep meg. Ettünk, beszélgettünk, jó volt. Néha spanyolul (ők), néha angolul (mindenki), néha magyarul (mi). Szóval vicces kis este volt. Ráadásul utána még beültünk egy Segafredo-ba, ahol kávéztunk. Persze mondanom sem kell, hogy nem be, hanem továbbra is ki az utcára. Bár nincs annyira meleg, szerencsére itt nem esik a hó, mint otthon ( :-P ), de 18-22 fokban esténként azért már fázom, mikor nem süt a nap. Ott üldögélve egyszercsak egy sárga Lamborghinire lettünk figyelmesek, nehéz lett volna nem észrevenni a sétálóutca közelében. Ráadásul vagy 10 percig azzal szórakozott a manus (bár ezt utólag korrigálom majd), hogy üresben nyomkodta a gázt. Na ez a sztori itt még nem túl izgi, de hamar fény derül a csattanóra.

Hányszor jártam már itt (Lincoln Road), de ezt még eddig észre sem vettem.

Őt biztos észre vettem volna, ha eddig ott lett volna :D

Újra menő a lemezjátszó és a lemezek, több boltban láttam már

Még karácsonyi hangulat, bár akkor is furcsa volt, hát még most :)

Megint találkoztam a babás bácsival a buszon. Most le is fényképeztem

Még át is ültette kényelmesebb helyre :)

Ez volt a szerda röviden, jöhet a csütörtök.

Reggel szokás szerint suliba mentem, sétáltam is előtte egyet. De most történt valami szokatlan, ugyanis helikopterek köröztek a levegőben engem lesve. Ahogy beértem a suliba hamar kiderült az internetről, hogy nem is utánam kémkedtek, hanem Justin Bieber nagy alakítása hozta lázba a TV társaságokat. Biztos sokan hallották már, de röviden a sztori. Justin Biebert a kemény 19 évével letartóztatták. Egy sárga Lamborghinivel (ugye, hogy nem manus? :D) száguldozott egy piros Ferrari társaságában (ha valakinek mond valamit egy Khalil nevezetű rapper vezette), ráadásul ivott (bár ugye kiskorúnak számít itt), drogozott, ráadásul mindezt lejárt jogosítvánnyal. Amikor megpróbálták őket elkapni, nem adták oda rögtön magukat, szóval újabb rossz pont. Kora reggel kapták el őket a környéken. Szóval a helikopterek ezért voltak, meg még sok minden más a nap folyamán.

Itt még gyanútlanul fényképezgettem egy szálloda belső udvarát

Aztán megjelentek a helikopáterek. Először kettő

Majd még egy

De itt egy kis kitérő. Ugyanis a csütörtöki nap iskolán kívüli piknikről szólt. Már annak aki eljött. Ugyanis a párszáz emberből vagy 30-an voltunk, a többi maradt az iskolában. Megérteni nem fogom, de nem is akarom őket, én természetesen a szabadságot választottam a bezártság helyett :) Key Biscayne-re mentünk, annak a szigetnek a végére, aminek az elején a Seaqarium van, a végén meg a világítótorony, ahol már szintén jártam. Egy kis sütögető helyen hamburgert meg hotdogot készített nekünk az iskola vezetősége, mi meg boldogan falatoztuk. Mindezt az óceán mellett, szóval persze a homokban is elevickéltünk egy darabig. Na túl meleg nem volt, bár páran azért fürödtek körülöttünk, de mi inkább ezt az "élményt" kihagytuk, én konkrétan hosszú nadrágban voltam. Végülis tél van, ahogy már mondtam párszor. Sokan csak döglöttek az osztálytársak közül a homokban, de páran elkezdtünk röplabdázni, amiből a végén az lett, hogy a fele társaság körbeállt és ütögettük a labdát rendületlenül. Jó móka volt, bár túl sok angol szót nem kellett felhasználni közben :) Mindezek előtt és a kaja után persze volt sétafika is a bevállalósoknak - természetesen én nem maradtam a homokban -, körbejártuk a környéket. Na meg végre a világítótornyot is meghódíthattam, mert nyitva volt. Kár lett volna kihagyni, a fentről látott apró pöttyök odalent bánhatták, hogy a henyélést választották.

Nem rossz helyszín egy piknikre

Így nem látszik, de hideg a víz

Csipet-csapat

Most vagy én vagyok nagyon pici, vagy ez baromi magas.
Vagy mindkettő :)

Idilli

Sétáltunk egyet arra is

A távolban a vízben házak.
Egy-két hurrikánt már átvészeltek, de ki tudja mennyit fognak még.
Amúgy nem laknak benne, főleg bárok és hajóval lehet megközelíteni

Vitorlás a csillogó vízen

Talán itt jobban látszanak a házikók

Egy halat is találtam a vízben, ha látszik egyáltalán

Távolról is látszik a torony

Ez meg már a mászás után. A szárazföld

Én persze felmásztam egy kis lyukon a legtetejére, ahova a többiek nem :)
Enélkül csak torony, de így már tényleg világító

Jobbra nézve

Odalent

A messzi távol

És balra.
A kis pontok egy része tőlünk való, ők a lusták

Ezek azok a kis pontok, akik szintén fel akartak jönni

És csak köröztem odafent, míg mindenki egy kör után feladta, mert iszonyuk volt.
Na nem a látványtól, hanem a magasságtól. Engem előbbi túlságosan magával ragadott

Itt már azon gondolkoztam, hogy felköltözöm és ott maradok örökre :)

Innen látni lehetne a naplementét és a felkeltét is.
Itt amúgy 1 óra után voltunk

Volt korlát is persze

Na jó, tényleg magas. De kit érdekel? :)

Belepofátlankodtam a saját látképembe :)

Ilyen a vadalma, mikor vigyorog

Még az árnyéka is szép

105 lépcsőfok. Mivel én felmásztam a legtetejére 115

Hát, végül csak lejöttem...

Délután 3-ig voltunk ott, fél 4 körül értünk vissza a suliba. Akkor akár már haza is jöhettem volna, de hát miért is tennék olyat. Mivel a kisbuszunkról láttam, hogy nagy a gyülekezet a közeli rendőrörsnél elmentem megnézni magamnak. Ott volt pár órát a kis Justinka, de addigra már elszállították onnan egy börtönbe. Sőt, mint később kiderült, ott sem időzött sokáig. Ugyanis természetesen nem okozott gondot neki kifizetni az óvadékot, ami 2500 dollár volt. Főleg azért vicces, ugyanis előző este a Lincoln road-i (mondtam én hogy feltűnt ott a sárga kocsi) sztriptíz bárban 75ezer dollárt dajdajozott el (jaja 16 millió forintocska).

TV-s autók sorakoznak a rendőrség előtt

Már nincs itt bent, de azért ők még vártak valamire odakint

Megengedték, hogy megnézzem a helikopter felvételét az elszállításáról

Aztán elsétáltam, tök nem ideillő téma, de muszáj voltam ezt az öreg
Porsche-t lefényképezni

Na jó, még oldalról is egyet

Aztán továbbra sem mentem haza, hanem csatlakozott hozzám egy osztálytársam, mert valami csődület volt kialakulóban egy háznál. Hamar kiderült, hogy mi van, hisz ott is sok TV társaság dekkolt, akik kedvesen mindenkit tájékoztattak aki érdeklődött. Aztán én is továbbtájékoztattam az érdeklődő turistákat. Szóval egyre többen lettünk. Ugyanis a kissrác hamar kicsengette az óvadékot és nem tudta sokáig titkolni, hogy ebben a házban szállt meg. Elöl is és a hátsó bejáratnál is álldigáltak az emberek. Hát nem csodára várva, de végül annyi rajongó gyűlt össze, hogy én éreztem hülyén magam, hogy egy számát sem hallottam még a kiscsávónak. A rajongók, akiknek persze az anyjuk lehetnék (ahogy a kis bűnelkövetőnek is) persze megajándékoztak minket egy-két slágerrel, folyamatosan énekeltek, meg skandálták a Bieber Justin-t (hogy miért fordítva, nem tudom). Szóval kitartóan "rajongtunk" mi is, próbáltuk felvenni a fonalat, mikor mi történik. Volt ott sok beépített ember, egy nő aki folyamatosan befelé telefonált, adta le a drótot mi van odakint. Ugyanis kisbarátunk nagyon szeretett volna elmenni az esti Miami kosármeccsre, órákon át azon ügyködtek, hogy tudnák őt kihozni a házból észrevétlenül, de végül nem jött össze nekik. Érdekes kis estére sikeredett, na nem a nagy sztár miatt, hanem mert valami olyan történt, ami még nem. Pedig itt mindennapos, csak én szerintem simán elsétálok bármelyik sztár mellett az utcán.

Ez az a ház. Pontosabban villa

Az elmaradhatatlan helikopter

És az interjúkra készülő riporterek

Szegény autósok hamar rájöttek, másik utat kellett volna választaniuk.
Amúgy is hónapok óta félig le van zárva, most meg még tömeg is van

Ez már a hátsó udvar egy másik ház felől. Itt is egy menekülő utat sejtettek

Volt aki konkrétan fizetett egy szomszéd lakónak, hogy bemehessen hozzá.
Neki sikerült fényképet készítenie az irtó nagy sztárról

Gyűlik a nép és esteledik

Valami mindig történt odabent a kerítés mögött.
De mindig csak a biztonsági őrök szórakoztatták a nagyérdeműt

Voltak páran

Volt akit beengedtek, persze nem véletlenül.

Két hatalmas rózsaszín zsákot hozott.

Tényleg egyre többen

Unaloműzőként a tini rajongókkal készítették a riportokat

Elöl sem csökkent az érdeklődés.
Sőt, az épület melletti étteremben még valami francia tv show forgatása is zajlott,
szóval igencsak történtek a dolgok

Elég későn értem haza, fáradt voltam, ezért a tegnapi rövidke bejegyzés. Ezért is. Na meg éreztem, hogy itt nem csak a sztárocskákkal történnek a dolgok, hanem velem is. Sajnos velem kevésbé kellemes, így egy Algopyrin és két meleg takaró társaságában gondolkodás nélkül aludni és izzadni kezdtem.

Péntek, ráadásul vizsga nap.

Nem mondom, hogy fitten és fiatalosan ébredtem. De persze elmentem a suliba, vettem magamnak egy hatalmas forró csokit, majd mivel kemény egy utcára van a sulimtól a tegnap esti történések helyszíne, megnéztem mi a helyzet. TV társaságok rendületlenül, rajongók már kisebb számban várakoztak. Este ugyanis nem mozdult sehova hősünk, így türelmetlenül várták mikor szándékozik elhagyni a börtönét, na persze ami picit sem nevezhető annak a képeket elnézve, főleg hogy szabadon távozhat(na), ha lenne mersze. De aztán elhagytam a helyszínt sok sikert kívánva, várt a vizsga. Ami valljuk be rosszabbkor nem is lehetett volna, elég dekoncentrált és még inkább lázas voltam. Mindegy, igazából tét nélküli, a lelkiismeretemmel meg majd megküzdök valahogy hétfőn, mikor kézhez kapom az eredményt. Mivel szokás szerint ennek ellenére hamar végeztem, másfél órát kellett volna várnom a kommunikációs órára. Na abból már nem kértem, hazasiettem és aludtam, aludtam és aludtam. Most is azt tenném, csak már nagyon kikívánkozott belőlem a sok történés, így gondoltam kicsit megszakítom a gyógyulást. De lassan újra fejest ugrom a takarók közé, holnap új izgalmak várnak rám, formába kell(ene) hoznom magam.

Búcsúzóul egy kép a mai délutánomról:

A mosoly eltűnt, de ígérem még visszatér :)