Álomszigetek

Kezdem a tegnappal, elmaradásban vagyok. Egy kis henyélés után délelőtt elhagytuk a csodaszép szállásunkat és elindultunk tovább a szigeteken. A henyélés közben persze azért fényképeztünk is :)

Reggel a teraszról. Pont olyan szép, mint előző nap

Itt reggeliztünk. (Anyukám most csuklik otthon :D)

Ezt láttuk a reggeliző asztaltól :)

Kacsa (vagy valami olyasmi) a vízen

És a víz alatt.
Jó hosszan búvárkodott meg úszkált össze-vissza odalent

Élni tudni kell

Megy ez mindkettőnknek

Minden a pihenést szolgálja

Nem, azok nem szemetek a földön

Csak sok-sok ilyen virág

Na jó, még egy utolsó kép, aztán abbahagyom :)

Az úticél természetesen Key West volt. Mióta megérkeztem, azóta látni szerettem volna, hát most megtörtént végre. Megérte várni rá, nem értem a sok negatívkodót, nekem nagyon tetszett minden perce az útnak és az ott létnek is. Senki ne hagyja magát eltántorítani, nagyon is megéri elautózni odáig.

Hidak. Mondjuk a jobb oldali már nem üzemel

Híd a hídban. Mindez 7 mérföld hosszan!

Pont ilyen képeket nézegettem állandóan a neten mielőtt kijöttem.
És most én is ott voltam rajta. Csodálatosan fantasztikus!

Aztán megérkeztünk. Hangulatos kis utcácskák, mesebeli házak mindenütt. A parkolással normális térkép híján először volt egy kis gond, de aztán minden megoldódott, sőt tökéletesebb nem is lehetett volna.

Közel a kikötőhöz. Amúgy ez szobor :)
De a háttérben az óceánjáró az igazi

Szobrok voltak mindenütt

Élethűek, bár nem tudtuk a célját

Szép épület, amúgy múzeum

Igazi hát. És hatalmas!

Hangulatos városkép

Szebbnél szebb házak

Pont, mint a filmeken

0 mile. Azaz innen kezdődik minden :)

Vicceskedő tábla egy kerítésen
(Hemingway itt könnyített magán)

Ez mondjuk nem témába vágó, de ezt nem lehet kihagyni

Ragyogó arany X6-os

Aztán csak megérkeztünk Hemingway házához.
Nem lakott itt sokat, a szigeten több helyen is élt, na de akkor is :)

Hemingway és az öreg halász

Az öreg halász

Hemingway ágya

És egy macska, amiből amúgy rengeteg volt a házban.
Pont, mint anno.

Hatalmas tornác, körben a házon

Hemingway élete képekben

Ez a pálmafa túl fiatal, tehát anno nem hiszem, hogy itt állt,
de viccesen szőrös. Ja, a medence állítólag eredeti

Azon az írógépen írt!

A ház a kert felől

És elölről

A házat elhagyva beszélgető nénik hangjára lettünk figyelmesek :))

Majd emberek táncoltak egy világítótorony tövében.
Itt tényleg minden megtörténhet

Tipikus házikó

Jobban ideillő kocsik, mint az X6-os, az igaz

Szép házikó

Aztán elérkeztünk végre ide. A legdélebbi ponthoz!

Rita is ott volt persze :)

Célpont az úszóknak :)

Amúgy ennyien tobzódtak a látványosság körül,
csak hogy néha tegyek már fel ilyen képeket is

Tetszenek ezek a házak, mondtam már?

Minden olyan hangulatos

Na jó, ez már "picit" sok :)

Megéheztünk.
A csodálatos hely örömére elfogyasztottam életem első steak-jét. És ízlett!

Zajlik az élet odabent

Mindez a híres bárban. A bár névadója amúgy Hemingway barátja volt

Kaptam egy puszit pókembertől.
Ettől Rita úgy meglepődött, hogy megremegett a keze :)

Kár, hogy ide már nem volt időnk bemenni, de az előcsarnok sem volt semmi.
Ripley's Believe it or not múzeum

Kuba 90, Miami 157 mérföld :)

És a kiindulópont épülete újra, már picit sötétedésben

Azért még hazafelé kocsival is megálltunk itt, újabb képeket készíteni,
már nem nappal szemben

Nem tudom, mennyire lehet átadni képekben, amit átéltünk, de maradandó élmény volt, az biztos. Sok mindent láttunk és történt, amit leírni sem lehet, de egy biztos, mindenkinek ajánlom.

Az éjszakát amúgy újra a bérelt szobámban töltöttük Miami Beachen, majd kora reggel újra útra keltünk és meg sem álltunk Florida másik oldaláig, azaz a nyugati partig. Itt már ugye nem az óceán, hanem a Mexikói öböl a víz, de ugyanolyan szép, bár más. Térképen követhető merre jártunk, átszeltük keresztben Floridát, első állomás Naples, majd a szintén régóta vágyott Sanibel island. Most újra egy szállodai szobában alszunk (már aki alszik és nem épp blogot ír), aztán reggel irány megint tovább. Már majdnem 800 mérföld van a kocsiban meg a lábamban, de nagyon élvezem, így meg sem állunk még egy ideig :)

Keresztül Floridán és az Everglades-en

Első állomás a helyi Nápoly

Fehér homok, tiszta víz. Más, mint Miami, de mégiscsak hasonlít

Szeretem a mólókat

A part. Tényleg fehér a homok! :)

És extrák is vannak

Jajj úgy élvezem én a strandot...

Móló alatt

Nem tudok betelni vele

Horgászok

Na én nem horgászok :)

Itt egy kis újabb extra kitérőként. Láttunk delfint. Pont ott, ahol a képen álldigálok. És ez  még nem minden. Az előző napról szerintem elfelejtettem megírni, hogy mennyi állatot láttunk a szálloda mólójáról. Láttunk ott is delfint, konkrétan reggeli közben rohantam a vízhez mikor megláttam őket, ugyanis többen voltak. Este pedig láttunk a vízben ráját, homárt, mindenféle halakat is. Csodaszép volt az a szálloda és különösen mozgalmas volt arra a víz.

A móló "reklámja"

Naples gyönyörű házakból és utcákból áll nem mellékesen

Aztán továbbálltunk, újabb célpont egy újabb sziget.
Ezennel Sanibel Island

Mindenki a földet nézi. Vajon miért?

Csak nekem pózolt :)

Mondom én

A mólóhoz kikötve valaki pórázon tartott egy halat

Ja hogy ezért nézi mindenki a földet a parton? :)

Na pont ezért érkeztünk mi is természetesen. Kagylóparadicsom

Hogy vigyem mindet haza?

Találtam nagyot is, bár ősszel állítólag még meseszerűbb a sziget

Egyszerűen csodaszép volt és hihetetlen sok kagylót láttunk, na meg persze szedtünk. Aztán átmentünk egy másik szigetre, Captivára, de ott nem találtunk hasonló helyet, így az első szigeten még egy helyen "kikötöttünk" és szedegettünk tovább. Én megtaláltam a legnagyobb és legszebb ép kagylót, legalábbis az aznap ott kapirgálók között biztosan.

Captiva

Itt is jó sekély a víz, csak nem olyan puha és fehér a homok

És kagyló is csak elvétve akad

Ez már újra Sanibel. Egy fagyi társaságában sétálgattunk errefelé

Kényelmes kis ülőke a homokban

Mesebeli a táj

Ez is nagy kagyló, csak ez nem olyan szép, mint a nyertes.

Ő a nyertes, bár nagyobb, mint aminek itt látszik.
Alatta persze rengeteg picike mindenféle, mindez a kiürült fagyispohárban :)

Mindenki hajlong, keresgél, aranyat ás :)

Érthető az izgalom, nem?

Zárókép. Lépni sem lehetett.

Szóval csodálatos és jó hosszú két nap volt. De nincs megállás, pihenés is alig, még van pár nap hajtás hátra. De maximálisan megéri ezekért a helyekért. Persze nem fogok nekiállni Miamira panaszkodni, mert csodálatos hely az is, rengeteg élményt szereztem ott is. De nem bánom, hogy kimozdulhattam picit végre, kellett a változatosság. Vajon lehet ezt még fokozni? Félek, hogy igen :)