Újra a földön

Tegnap visszatértem az iskolába és egyúttal picit a valóságba is. Mondhatnám, hogy hiányzott, de valahogy nem megy :)

A suliban tegnap valahogy nem voltak ismerős arcok, azaz csak egy-kettő, szóval nem volt túl nagy a fogadtatás. Ma bezzeg mindenki előkerült, szóval ma újra hoztuk a régi formát vagy még annál is jobban végigbeszéltük és röhögtük az órákat. Szóval annyira nem is rossz buli ez az iskola, főleg hogy már látom a végét. Ugyanis még 5 hetem lenne hátra, de ma sikerült elintéznem, hogy a 3 hét alatt letudjam. Azaz jövő héten még minden változatlanul fog zajlani, de utána két hétig reggel és délután is a falak között fogom tölteni a napsütéses órákat. De megéri ez a fene nagy áldozat, ugyanis utána újabb utazgatásra indulok, a hátralévő időt ugyanis apukámékkal fogjuk Florida további felfedezésére fordítani.

Mondjuk én még előtte utazom egy picit, ugyanis holnap délután újra Key West látogatásra megyek, ha már több hónapot vártam rá, hogy megláthassam a csoda hidakat és a mesebeli környezetet, gondoltam párszor még megismétlem.

Szóval ha nem jelentkezem a hétvégén, az ezért lesz, de azért megpróbálom majd. Ha máskor nem, legkésőbb hétfőn :)

Tegnap amúgy rohantam haza iskola után és mostam. Izgalmas program, tudom, de néha ezt is meg kell tenni. Ráadásul este néhány esőfelhő is idetalált valahonnan, így néha meg kellett szakítanom a ki-bejárást a mosógép és szárítógép meg újabb adag keringés közben. De szerencsésen végeztem még azelőtt, mielőtt az eső hatalmas felhőszakadássá nőtte ki magát, ami abba sem hagyta jó ideig. Reggelre szerencsére már napsütésre ébredtem. Már majdnem a suliba is beértem, mikor sötét szürke felhők érkeztek és elkezdett esni. Örömömre láttam egy szép szivárványt, szóval végül nem érdekelt, hogy picit vizesen érkeztem tanulni (vagyis vihogni :D). Aztán újra minden rendben lett időjárás terén, újra égett a karom, amíg a buszmegállóban ácsorogtam.

Főleg mert hazafelé picit hosszadalmas volt az utam, ugyanis félúton épp hajó kiállítás van kialakulóban, ami miatt a buszközlekedés kezd a lehetetlenné válni. Még gondolkozom, hogy holnap úszva menjek-e be, vagy esetleg vegyem kölcsön a szomszéd rendőrcsónakját, vagy várjak egy aligátort és azon szörfözzek lefelé. Na ez majd még eldől, az biztos, hogy délután már kocsiba pattanok, de eszemben sem lesz errefelé kanyarodni.

Hát, hirtelen lényegesen csökkent az izgalmas kalandok száma, de kell néha ilyen is, hogy legyen időm feldolgozni az előzményeket és felkészüljek a továbbiakra. Így most fényképpel sem szolgálhatok, de arra sem kell sokáig várni.