2013. szeptember 12., csütörtök

Első shoppingolás

2013. szeptember 12.


Nem tudom hány első lesz még a címekben, de végülis még minden új itt :)

Ma arra keltem, hogy nincs strandidő, így a bokámnál feljebb ma sem lettem tenger, bocs óceán vizes. Esett, fújt a szél, remélem nem köszönt be az ősz itt is :) Na jó, ez csak vicc, volt vagy 30 fok így is, de hurrikán szezon van, állítólag elment egy mellettünk és ide csak a széle jutott. Hát, nem bántam volna ha másfelé megy, de nézzük mindennek a jó oldalát, jobb mint ha telibe kapott volna. A hurrikán még nem tornádó (előbbi nagy vihar, utóbbi a tölcséres), de azért egyik sem hiányzik itt nekem.

Na szóval mivel nem mehettem a beachre, Miami Beach-re (hehe), ezért mi mást is tehetnék, mint egy jó kis shoppingolás. Tudtam már a google maps-ről, hogy van a közelben, pontosabban fél óra busszal egy nagy bevásárlóközpont: Aventura Mall. Elindultam hát, ernyővel felszerelkezve (szuper, nem is kellett, csak cipeltem feleslegesen), buszra pattantam (nagyon megy ez már nekem), és meg sem álltam a plázáig. Gyanús lehetett volna, hogy ha több busznak is ott van a végállomása, az talán nem egy Pólus Center, de erre nem számítottam.

De nem szaladok így előre, mert azért az odaút sem volt semmi. 


Buszmegálló

Persze a buszon megint ment a mindenki beszél mindenkivel (lehet ezek mind ismerik egymást?), én meg csak tátott szájjal nézelődtem kifelé az ablakon. Sajnos a buszok ablakai valami hálóval le vannak sötétítve, így kifelé fényképezni nem igazán lehet (bent meg mit fényképezgetnék a sok egymást ismerő utason - persze megtettem :D) Szóval a sötétítés vagy azért van, hogy ne tudjanak belőni, vagy azért, hogy ne süssön be a nap, ki tudja :) A lényeg, hogy jobbra egy felhőkarcoló, balra egy kis víz, aztán egy szürke Lamborghini (ki az a hülye, aki szürkében veszi, nem is értem), aztán egy híd, mindez egy Sunny Isles Beach nevű hely környékén... szép volt na. Balra megláttam egy törökbálinti Premier Outlet Center szerű képződményt, boltok szétszórva, középen nyitott placc a parkolónak, de mint kiderült, ez nem az én úticélom. Mikor megérkeztünk hatalmas parkolók, sok-sok buszmegálló és egy épület... gyanútlanul bementem, rögtön a kajáldáknál találtam magam. Tovább mentem és megláttam az információs táblát, ez egy három szintes épület, vannak benne boltok. 




Elindultam. Hát, én ilyet még nem láttam, pedig azért jártam már plázában. Minden volt. Ami ott nincs, az nincs is. Na jó, Old Navy-t pont nem találtam, de minden mást többször is. Ugyanis minden üzlet két szintes és van amiből még így is külön van női és férfi (pl. Macy's). Csak mentem és mentem és nem hittem el. Mindenki vásárolgatott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, én meg csak kóvályogtam az üzleteken kívül, az elején be sem merészkedtem egybe se, a nevétől is rögtön vigyázba álltam. 





 
(Mondjuk nem tudom Tommy-nak mi köze van a könyvekhez, de jól néz ki :)


Persze útközben beleakadtam itt-ott egy-két kocsiba, nehogy már pont itt ne legyen egy Porsche vagy egy Maserati.





És megbizonyosodhattam róla, hogy Amerikában tényleg minden sokkal nagyobb, mint otthon. Például mik a margitszigeti aranyhalak (sárgarépák) ezekhez a mutánsokhoz képest?


Na de mentem is tovább. Az Apple boltban annyian voltak, mintha valamit ingyen osztogatnának. Hát, lehet hogy csak az ismerősöknek adtak, mert én nem kaptam semmit. Bosszúból fényképezgettem bent is, a kis csoffadt 4S-emmel, szégyeltem is azok között a kütyük között :) Itthon is voltam már Apple boltban, de ez túltett rajta. Főleg mert volt csoportos oktatás, ott üldögéltek a nyugdíjasok és tanulták a cuccok használatát. És mindenki tobzódott és vásárolt. Az új 5C-ről és 5S-ről amúgy említést sem láttam, ha ez izgat valakit :)


A nyugdíjasokra visszatérve. Feltűnően sok volt. Persze biztos a fiatalok mind dolgoznak, hisz végül is azt hiszem munkanap van (tudja a fene már, hogy mi az :D), de mondjuk azért volt egy-két munkakerülő is. Na de nem csak az a furcsa a nyugdíjasokban, hogy ott voltak (és nem ám a hatvanasok, hanem az igazán idősek is), hanem hogy vásárolnak, gyors kaját esznek, futkosnak, élvezik és még pénzük is van minderre! Mondjuk autókat is vezetnek szép számmal, szóval nem ássák el magukat idő előtt és jól is teszik!

Most a fiúk kicsit görgessenek lejjebb, mert innentől szerintem unni fogják.

Ugyanis aztán csak-csak jöttek üzletek az én "szintemen" is, szóval nem álltam tovább ellen. 


Ez nem ám a fenti képen lévő Victoria Secret üzlet, ez egy másik boltja, a Pink. A képen mind csak bugyi, igen.

Ez pedig mind-mind melltartó. 

Rögtön látszik is a képen egy érdekesség. Egy férfi. Ugyanis azt figyeltem meg, a férfiak mind türelmesen mennek a nőkkel, sőt! Segítenek, keresgélnek, nézelődnek pont, mint a nők, de nem maguknak, hanem a nőnek! Ez számomra meglepően sok esetben fordult elő.

Voltam egy-két üzletben ami kiköpött az otthoni, még ugyanazokat a konkrét cuccokat is megtaláltam: H&M, Claire's, stb. Amit mondjuk nem értettem, az a sok őszi holmi. Persze az üzletekben sokszor fáztam a klíma miatt, de kint gatyarohasztó meleg van folyamatosan (mégha esik is), minek akarnék hosszú ujjú felsőt, csizmát, kabátkát, egyáltalán hosszú nadrágot venni? Vagy lehet a turisták mindezt hazaviszik és csak az ilyen helyiek, mint én nem értjük miért tűntek el a nyári cucok? :))

Nagy vegyes választékú boltból nekem a Bloomingdale és a JCPenney nem jött be, főleg mert itt nem bankszerű viseletben gondolkozom, de a Macy's azért meggyőzött.


Cipők. De ezek csak az akciósak. 65-75%, nem ám 20!! És mind márkás, Calvin Klein, Kenneth Cole, Jessica Simpson :), Ralph Lauren, Tommy Hilfiger, DKNY.... 


A másik oldalon táskák. Ameddig a szem ellát, meg még tovább (szemüveget csak vezetéshez, ugye :)



Kettő között ékszerek, órák. Hátul ruhák. Ahogy a felette lévő hatalmas szinten is persze mind ruhák, mindenféle márka, sok-sok akció.

Szóval egész nap csak ezt csináltam:



Míg mások fogat fehérítettek :))



Hogy miért jöttem haza mégis üres kézzel?? Először is mert otthon tudatosan leszoktattam magam a plázázásról az utóbbi időben, hogy spóroljak a kijövetelre, ami talán túl jól sikerült :) Másodszor annyira sokkolt ez a sok, hogy le kell ülepednie. Persze felpróbáltam sok mindent, megnéztem rengeteg mindent, számolgattam az árakat, hogy hú ez sok, ez meg csak ennyi pedig Ralph Lauren?, de végülis nem bánom, hogy így alakult, van még időm és ez tényleg egy nagyon más világ!

Na de hogy mégsem annyira, íme az este csattanója. Hazabuszoztam, már majdnem hazamentem, amikor inkább még sétáltam egy picit még a hídon onnan, de már itthon. Bementem egy sarki cipőboltba. Az eladó rögtön megkérdezte honnan jöttem, azaz milyen angolt beszélek :) Mondtam, hogy hunglisht, akkor rögtön mondta is, hogy folytassuk akkor magyarul, ugyanis egy jó pár éve kint élő magyar az eladó lány :) Vettem is gyorsan egy papucsot, még plusz engedményt is kaptam rá a már amúgy is akciós áron túl :)))

2013. szeptember 11., szerda

Első lépések, de már a homokban

2013. szeptember 11.

Először is a fenti dátummal kezdeném. Emlékszem, mikor 2 éve Floridában jártam, pontosabban Tampában, július 4-ig minden a függetlenség napjáról szólt, másnaptól pedig már minden szeptember 11-ről. Itt Miamiban, ennek semmi jelét nem láttam ma :(

És még mielőtt elkezdeném a mai napot, még egy kicsit tegnap estéről. Halat ettem vacsorára. Én! Aki ismer, tudja hogy ez nagy szó, de új hely, új élet, új kaják :) Tilapia nevű halat vettünk, azt sütöttük meg. Előre nem mertem megnézni, hogy milyen fajtát is takar ez, nehogy elriadjak, de utána megnéztem. Valami szivárványos sügér, ami nem mintha sokat mondana nekem. A lényeg, hogy nem volt hal íze, sőt ízlett is! Elsőnek jó volt, innentől talán még bátrabb leszek :) A vásárlásról jut eszembe ha valaki az USA-ban jár (bár lehet máshol is kapható), és szereti a limonádékat, az alábbit feltétlenül kóstolja meg. Nekem ez volt a két évvel ezelőtti nyaraláson megismert (köszi Anikó) a legeslegfinomabb emlékem, tudtam hogy ez lesz az első amit most is megveszek és nem is bántam meg:

Na és akkor rátérek a mai napra. Délelőtt nekiindultam, immár egyedül, hogy felfedezzem picit a környéket. Átsétáltam a már megszokott - :) - hídon, de nem a buszmegálló felé vettem az irányt, hanem tovább egyenesen, ugyanis két utcára ott az ÓCEÁN!!! Bátortalan lépkedéseimet a papucsban hamar mezítlábra váltottam a homokban és meg sem álltam a vízig. Sajnos ma nem volt felhőtlen napos idő, de persze a dög meleg változatlan, így túl sokan nem úszkáltak a vízben, mert igencsak hullámzott. Néhány kép, mielőtt megint megszólnak a kedves olvasók, hogy kevés a kép:








Jó hosszan sétáltam a homokban a parton, majd kievickéltem a civilizációba és buszra szálltam. Irány South Beach. A buszozás érdekes, bár otthon próbáltam hozzá szoktatni magam az utolsó hónapban, de azért itt kicsit más, mindenki laza, beszélget mindenki mindenkivel, nem is értem. Mármint sokszor azt sem, amit mondanak, de ezt a közvetlenséget sem :) Otthon mindenki néz maga elé kukán és morcosan. Jó, persze, kinéztem az ablakon és hopp egy öböl, hopp egy jacht, hopp egy Ford Mustang, na de tényleg csak ezen múlik? Amúgy a busz 2 dollár (még nem vettem bérletet), már ahol nincs a már említett ingyenes járat. A 96. utcánál kell felszállnom, a 15-nél pedig le (persze most később szálltam, hisz sétáltam sokat), de ez lesz majd a menet az iskolába. Először nagyon furcsa volt ez a számozásos módszer az utcanevek helyett, de végülis így még az állítólagosan buta amerikaiak és én is tudtam hol járok épp és hol kell leszállnom :)

A buszon amúgy nagyon fáztam, de aztán az utcán megint megcsapott a "majd megszokom" forróság és már szomjas is voltam nagyon, így az első utam egy üzletbe vezetett. Hát, nem kicsi a választék:


Utána elsétáltam az iskolámhoz, meg is örökítettem. Sajnos a Collins Avenue-n végig útfelújítás van, ami picit kiábrándító volt.

Na de ezen hamar túltettem magam, mikor kisétáltam a szomszéd utcára, a híres-neves Ocean Drive-ra, ami mellett jé megint ott az óceán, így ismét a homokba vetettem magam egy-két (tíz-húsz :D) fénykép erejéig:






Aztán leültem picit egy padra a fák alá. Hát, nem egy almafa :)


Na elég volt a képekből vagy kértek még? Anyukám már biztos csuklik :)


Csak mentem és mentem az Ocean Drive-on és meg-meg dobbant a szívem:







Később letértem inkább erről az útról és átmentem a Washington Avenue-ra:







Majd eleredt az eső... többször is... hol egy Mekibe (ld. vanília shake amerikai módra), hol egy könyvtárba, hol egy bevásárló központba bújtam el előle:






Végül sokat esett, és már különben is lett vagy 6 óra, így újra buszra szálltam és elindultam "haza" felé, persze rengeteg buszmegálló lesétálása után. Hát, jobb is, ez a busz tömött volt (nem úgy, mint reggel), pont mint otthon a piros hetes (nem mintha ültem volna rajta és azt hiszem már nincs is olyan), hát ez nem tetszett. Így inkább, hogy ne rossz szájízzel érjen véget a napom, és az eső is kezdett elállni, tettem egy újabb kitérőt a közeli partra, ahol a reggelt kezdtem:




Majd visszasétáltam a kis szigetre a hídon át:



Ide:


Remélem nem bánjátok a sok képet (persze sokszor ennyi készült :D), de jól elfáradtam annyit mentem, így inkább képeket rakosgattam most, mint regényt írtam :)