Első lépések, de már a homokban

2013. szeptember 11.

Először is a fenti dátummal kezdeném. Emlékszem, mikor 2 éve Floridában jártam, pontosabban Tampában, július 4-ig minden a függetlenség napjáról szólt, másnaptól pedig már minden szeptember 11-ről. Itt Miamiban, ennek semmi jelét nem láttam ma :(

És még mielőtt elkezdeném a mai napot, még egy kicsit tegnap estéről. Halat ettem vacsorára. Én! Aki ismer, tudja hogy ez nagy szó, de új hely, új élet, új kaják :) Tilapia nevű halat vettünk, azt sütöttük meg. Előre nem mertem megnézni, hogy milyen fajtát is takar ez, nehogy elriadjak, de utána megnéztem. Valami szivárványos sügér, ami nem mintha sokat mondana nekem. A lényeg, hogy nem volt hal íze, sőt ízlett is! Elsőnek jó volt, innentől talán még bátrabb leszek :) A vásárlásról jut eszembe ha valaki az USA-ban jár (bár lehet máshol is kapható), és szereti a limonádékat, az alábbit feltétlenül kóstolja meg. Nekem ez volt a két évvel ezelőtti nyaraláson megismert (köszi Anikó) a legeslegfinomabb emlékem, tudtam hogy ez lesz az első amit most is megveszek és nem is bántam meg:

Na és akkor rátérek a mai napra. Délelőtt nekiindultam, immár egyedül, hogy felfedezzem picit a környéket. Átsétáltam a már megszokott - :) - hídon, de nem a buszmegálló felé vettem az irányt, hanem tovább egyenesen, ugyanis két utcára ott az ÓCEÁN!!! Bátortalan lépkedéseimet a papucsban hamar mezítlábra váltottam a homokban és meg sem álltam a vízig. Sajnos ma nem volt felhőtlen napos idő, de persze a dög meleg változatlan, így túl sokan nem úszkáltak a vízben, mert igencsak hullámzott. Néhány kép, mielőtt megint megszólnak a kedves olvasók, hogy kevés a kép:

Jó hosszan sétáltam a homokban a parton, majd kievickéltem a civilizációba és buszra szálltam. Irány South Beach. A buszozás érdekes, bár otthon próbáltam hozzá szoktatni magam az utolsó hónapban, de azért itt kicsit más, mindenki laza, beszélget mindenki mindenkivel, nem is értem. Mármint sokszor azt sem, amit mondanak, de ezt a közvetlenséget sem :) Otthon mindenki néz maga elé kukán és morcosan. Jó, persze, kinéztem az ablakon és hopp egy öböl, hopp egy jacht, hopp egy Ford Mustang, na de tényleg csak ezen múlik? Amúgy a busz 2 dollár (még nem vettem bérletet), már ahol nincs a már említett ingyenes járat. A 96. utcánál kell felszállnom, a 15-nél pedig le (persze most később szálltam, hisz sétáltam sokat), de ez lesz majd a menet az iskolába. Először nagyon furcsa volt ez a számozásos módszer az utcanevek helyett, de végülis így még az állítólagosan buta amerikaiak és én is tudtam hol járok épp és hol kell leszállnom :)

A buszon amúgy nagyon fáztam, de aztán az utcán megint megcsapott a "majd megszokom" forróság és már szomjas is voltam nagyon, így az első utam egy üzletbe vezetett. Hát, nem kicsi a választék:

Utána elsétáltam az iskolámhoz, meg is örökítettem. Sajnos a Collins Avenue-n végig útfelújítás van, ami picit kiábrándító volt.

Na de ezen hamar túltettem magam, mikor kisétáltam a szomszéd utcára, a híres-neves Ocean Drive-ra, ami mellett jé megint ott az óceán, így ismét a homokba vetettem magam egy-két (tíz-húsz :D) fénykép erejéig:

Aztán leültem picit egy padra a fák alá. Hát, nem egy almafa :)

Na elég volt a képekből vagy kértek még? Anyukám már biztos csuklik :)

Csak mentem és mentem az Ocean Drive-on és meg-meg dobbant a szívem:

Később letértem inkább erről az útról és átmentem a Washington Avenue-ra:

Majd eleredt az eső... többször is... hol egy Mekibe (ld. vanília shake amerikai módra), hol egy könyvtárba, hol egy bevásárló központba bújtam el előle:

Végül sokat esett, és már különben is lett vagy 6 óra, így újra buszra szálltam és elindultam "haza" felé, persze rengeteg buszmegálló lesétálása után. Hát, jobb is, ez a busz tömött volt (nem úgy, mint reggel), pont mint otthon a piros hetes (nem mintha ültem volna rajta és azt hiszem már nincs is olyan), hát ez nem tetszett. Így inkább, hogy ne rossz szájízzel érjen véget a napom, és az eső is kezdett elállni, tettem egy újabb kitérőt a közeli partra, ahol a reggelt kezdtem:

Majd visszasétáltam a kis szigetre a hídon át:

Ide:

Remélem nem bánjátok a sok képet (persze sokszor ennyi készült :D), de jól elfáradtam annyit mentem, így inkább képeket rakosgattam most, mint regényt írtam :)