Első lépések

2013. szeptember 10.

Megérkezés után még sokáig beszélgettem a szállásadómmal (aki amúgy egy kedves magyar hölgy, bár jó ideje kint él). Kedvesen vacsorával várt, megnéztem mi hol van a lakásban, mit hogy kell, aztán csak múltidézés, kicsi a világ felfedezés, hosszú órákon át, így otthoni idő szerint már vagy hajnal fél 5 volt, mire ágyba kerültem. Persze reggel nem tudtam azért túl sokáig aludni, kíváncsi vagyok, meddig bírom így.

Ma megtörténtek az első lépések is odakint a fülledt, párás, napsütéses világban. Mivel google maps-en sokszor végigjártam az utat, tudtam, hogy merre (első sarkon balra, másodikon jobbra) és máris a sokszor látott hídon találtam magam. 

Egy kis kitérő: az lemaradt az elején, hogy az iskolám bár Miami Beach-en van, a szállásom egy közeli kis szigeten található, amiről egy híd vezet át. Minden olyan, mint a térképen (bár az építkezések máshol vannak) a pálmafák, a csoda kocsik és a feltűnően kevés gyalogos :)

Első utam a Publix-be vezetett szállásadóm közreműködésével. Első bevásárlás egy hipermarketben, minden olyan más, mégis sok minden hasonló. 

Persze még átszámolgatom az árakat forintra, bár mindenki azt mondta, ne tegyem. Volt hogy meg is bántam. De legalább első vásárlás kipipálva, hűtő megtöltve, tisztálkodási szerek egy része beszerezve. 

Az utcán meleg van, amit azzal kompenzálnak, hogy minden zárt helyen viszont túl hideg. Bár a Publix felé út közben betértünk egy Pharmacy-ba, csak lehűlés céljából :)

Mivel itt tényleg mindenre van ember, a bevásárlókocsit csak úgy el kell hagyni útközben, van akinek az a dolga, hogy összeszedje. Akinek meg az lett volna a dolga, hogy a pénztáros mellett bezacskózza a vásárolt dolgokat, szegény nézett nagyot, mikor én nagy vagányan elkezdtem pakolni a kis szatyrocskáimba :) Persze arra is van ember, aki buszt vezet, méghozzá ingyenest. Csak úgy felszálltunk, leszálltunk, mindenfelé van itt ilyen járat. Sajnos pont a sulim felé nincs, de ne legyek telhetetlen :)

A nagy meleg után behúzódtam a klímás szobába és a délután hátralévő részét már pihenéssel töltöm. Na meg persze blogírással. Végülis nyaralok, hova siessek, holnap is lesz nap, akkor majd úgyis nekiindulok és csak megnézem már magamnak az óceánt is :)

A nap képe (a hídról oldalra nézve):