Változások

Péntek van, túl vagyok az első iskolai héten. Ma megvolt a nagy prezentációs nap. A tanárok énekeltek, a diákok bemutatták az országaikat. Sokan készültek étellel, így bőven volt mit enni is :) A magyar prezentációmnak is sikere volt, talán pár emberrel többen tudják már, hogy hol is van Magyarország és ki volt Puskás :) Vittem pirospaprikát, meg egy magyar zászlót is magammal.

Balról a második világoskék pólós az iskola vezetője, mellette jobbra baseball sapkában az én tanárom, Nestor.
Amcsis blúzban az egyik ügyintéző nő, mellette a kockás inges kopasz a beszélgetős tanárom.

Olasz tészta az olaszoktól. Fincsi volt, mindenkinek jutott.

Jó sokáig tartott a buli, aztán valamiért nem haza indultam, hanem sétálgattam erre-arra. Most nem északra, nem délre és nem is a "keletre" lévő szomszéd Ocean Drive-ra sétáltam, hanem a nyugati partra. 

Az Espanola Way-en sétáltam. Mintha nem is Miamiban lennék.

Mondjuk ez is olyan. Vagy lehet, hogy itt is lopnak???

A fentinek eggyel kevesebb kereke van, ennek meg eggyel több:

Aztán egy parkba értem (Flamingo Park), ahol van egy baseball stadion is, bár azt valamiért nem láttam. A park szép nagy, persze gondozott, vannak teniszpályák, kosárpályák, bringázgatnak, stb.

Persze láttam autókat is :)

Meg házakat

Fogorvos. Az enyém miért így néz ki Újpalotán? :)

Aztán megérkeztem a nyugati parthoz, amivel szemben ott van a már bemutatott Star Island. Nem ismertem fel, kiknek a háza van odaát :)

Nincs messze, át is lehetne úszni. Ha valaki akarna, én ezt elnapoltam :)

Valaki csónakázik. Csak nem épp Mel Gibson? :)

Aztán olyat tettem, amit ritkán, azt hiszem elindultam a változás útján. Szóba elegyedtem egy ír fiúval. Nem kell örülni, baromi ronda volt, de legalább beszélt angolul. Tanultam 3 új szót, javítgatta az angolomat, de jól elbeszélgettünk meg sétáltunk, sokat beszéltem én is! Várom a dicséreteket. Mondjuk az ő angolját nem mindig értettem, de olyankor is bőszen bólogattam :)

Aztán leléptem gyorsan, miután újabb találkára invitált. Hétfőn utazik haza, addig már csak meglesz nélkülem :)

Aztán inkább egyedül tértem be megpihenni oda, ahol eddig még mindig csak kis hazánk határán kívül jártam, pedig tudom hogy van már otthon is. A sok angolul beszélés után kiszáradt számat viszont nem kávéval, hanem egy finom limonádéval tettem helyre.

Végül megkerestem a buszmegállót és elindultam hazafelé. A buszon nem csak emberek utaztak ám :))

Alszik :)

A buszmegállóból hazafelé persze még fényképezgettem néhány járművet, nehogy már kevés legyen mára belőlük :)

Ennek nem elöl van túl sok kereke, hanem hátul :)

Na, azért ilyenek is vannak itt :) Bár ez gondolom nem mozdul sehova.

A kosár vicces, bár nem tudom mire vélni

Ugyanebben a parkolóban azért ilyen is volt. Mondjuk durván a vonalon áll.

Na itt nem a kocsi a lényeg, hanem a függőágy a bejárat előtt :)

Aztán így a végére van még egy nagy hír. Nem feltétlenül jó hír, sőt, bár megpróbálok valahogy majd jól kijönni belőle. Történt ugyanis, hogy a házat, ahol lakom fel fogják újítani. Ez azzal jár, hogy a lakókat kiköltöztetik. Tegnap kedvesen meg is jött a tájékoztató, október 31-ig ki kell költözni, nem biztosítanak másik helyet és ki tudja hogy meddig tart. Szóval a tulajdonosok nincsenek túl jó helyzetben, de ebből adódik, hogy én sem igazán. Már kezdtem egyre jobban itthon érezni magam, erre ki tudja mi lesz. Ha minden jól megy, olyan helyet bérelnek, ahol nekem is lesz hely, de ha nem jön össze, akkor nézhetek másik szállás után külön. Vagy marad az eredeti terv, csövezek az óceán parton, van zuhany, van wc, nem fogok fázni sem, mi kell még, mondjuk azon kívül, hogy a bőröndöm és a bokám közé egy jó erős lánc. Na de remélem nem ez lesz a vége, de "izgi" hónap áll előttem. Persze segítek a szállásadómnak mindenben, pakolni is, a férje ugyanis nem tud hazajönni a kamionozásból. Ha külön utakat kell járnom, annak az a legfőbb buktatója, hogy ahogy nézem, ilyen áron nem nagyon találok ilyen színvonalú, berendezett szállást. Na de nem csüggedek, ez itt Amerika, a lehetőségek országa, csak én is találok magamnak valami jó lehetőséget.

A legvégére pedig aktuális zárókép, ami akár a helyzetnek is megfeleltethető, baj van, baj van :)

Bár a rend őre még kedvesen pózolt is nekem, szóval már úton a segítség :)

Iskola minden mennyiségben

A mai bejegyzésem rövidke lesz, ugyanis lefoglalt a házi feladatom :) Egy prezentációt kellett készítenie mindenkinek a saját országáról, ami pénteken nagy csinnadratta közepette le lesz vetítve, elő lesz adva, a tanárok táncolnak, meg a diákok is táncolhatnak, énekelhetnek, ki mit akar. Hát, én megmaradtam a prezentáció készítésnél, viszek nekik valami magyar zászlót meg kolbászt vagy paprikát mutatóba, azt' érjék be ezzel. Az olaszok lasagne-t fognak készíteni, azt már tudjuk, mondjuk az jó lesz :)

Na jó, hogy a mai blog se maradjon kép nélkül, leszek olyan szíves és megosztom amit kreáltam. Mivel legtöbben azt sem tudják a suliban, hol van Magyarország, ezért próbáltam lényegre törő maradni, így is 1-2 oldalt kértek de nekem 3 lett, szóval nem várok kritikákat :)

Hát, ezzel telt el az estém :)

A reggelem pedig azzal, hogy hajnal 6-kor a házi macska nyávogására ébredtem, mikor kimentem megnézni mi van, majdnem átestem rajta, ugyanis az én ajtóm előtt tanyázott. Hát, nem engedtem be, próbáltam visszaaludni, mert a legújabb időbeosztás szerint 7-kor kelek. A buszmegállóba picit korábban értem, így azt hiszem az előző buszt csíptem el, mert az meg késett. Nem kis dugó volt, a buszon meg - gondolom a késés miatt - nyolcezer ember, szóval egy élmény volt. Pont mint otthon a szürke hétköznapokon. Mondjuk elég hamar lett helyem, mert elmásztam a busz hátuljába, amit kevesen tettek meg, inkább álltak elől, mint a heringek.

A suliban ment minden a maga útján, aztán megtörtént az új nebulók újabb tájékoztatása a vízum és egyéb kérdések tekintetében. Hát az van, hogy 3 hónap után jár 1 hónap vakáció és utána lehet folytatni az újabb 3 hónapot. Már aki ennyi időre jött, mint én, persze van még ilyen. Hát, még nem tudom, hogy élek-e vele, odébb van az még. Az is kiderült, hogy az iskola vége után (azaz a 6 hónap után) hivatalosan még 60 napot lehet legálisan kint tartózkodni. Szóval ezúton üzenem a főnökömnek, hogy lehet, hogy a 6 hónapból végül 9 lesz :D Na jó, ez csak vicc, ki tudja mit hoz még a holnap.

Az igazán jó hír viszont, hogy kapok fél áru bérletet, mint kisdiák, így a kb 100 dollár helyett csak 50 lesz, ami talán még az otthoninál is olcsóbb (tudja fene). Persze csak ebben a körzetben érvényes, azaz a térképről leutazni nem fogok tudni vele, de nagyban megkönnyíti az életemet. Ugyanis a busz első ajtaján kell felszállni (pont mint otthon egyes járatokon), de itt nincs olyan móka, hogy háromszor is ugyanazt a jegyet lyukasztom ki (bocs bkv, de muszáj voltam spórolni a kocsim eladása után :D), hanem 2 dollárt kell egy kis gépbe betuszakolni és utána lehet hátrasétálni. Persze visszaadni nem ad, folyamatosan vastagra van tömve a pénztárcám 1 dollárosokkal. A vicces az, hogy október 1-jétől megemelik 2,25 dollárra a napijegyet, ami azt jelenti, hogy még sok-sok quartert is kellene magamnál hordani, aminek súlya mondjuk jól jön ha jönne egy tornádó és fel akarna repíteni, de októbertől lassan vége a hurrikán szezonnak, szóval csak ezért inkább nem tenném. A lényeg, hogy örülök a havi bérletemnek (még sosem örültem ennyire egy buszbérletnek :D), várom az októbert.

A másik nagy újság, hogy szombaton közös iskolai kirándulás lesz. Két helyszín közül lehet választani. Vagy egy 1 napos Key West buszos kirándulás, vagy egy 2 napos Orlando 2 vidámpark látogatás. Fel van adva a lecke. Elvileg előbbit fogom választani, mert már baromi kíváncsi vagyok Key West-re, Orlandoban meg már amúgy is jártam, de viszont csak egy móka-parkban és van ott több is. Szóval holnap döntök, de a lényeg, hogy hétvégén lesz majd miről blogolnom legalább :)

Suli után ma megint plázázni mentem, de csak apró meglepit vettem magamnak, pedig nagyobb tervem volt. Mindenképpen el akartam kápráztatni magam valami márkás órával, vagy sokkal inkább táskával, de végül nem csábultam el. Csak hogy csorogjon (egy embernek biztos) a nyála: Michael Kors, Calvin Klein és Marc Jacobs cuccok között filóztam, de végül egy hős voltam és mindennek ellenálltam. Igazából azért, mert semmibe nem szerettem annyira bele, hogy nem tudnék aludni tőle, hogy nem vettem meg, másrészt meg azért, mert igaz hogy baromira le vannak árazva a Macy-sben, de sajnos az amcsi pénztárcához képest és nem a magyarhoz. De ami késik nem múlik, eljöhet még az én időm egy visszautasíthatatlan ajánlattal :)

Erről jut eszembe, csináltam egy béna, sutyiban készített képet, ami egy nénikét ábrázol, amint Louis Vuitton táskájával üldögél a buszon. Ha ezen múlik, megöregszem gyorsan, én sem bánnék egyet :)

Amúgy nem ez volt az első eset, reggel egy Michael Kors táskával találtam szembe magam (konkrétan az arcomba lógott a buszon miközben ültem), utána meg a plázában egy újabb LV mintapéldánnyal egy "ki nem néztem volna belőle" nő vállán.

Ha már pláza, akkor Apple bolt. Természetesen látnom és éreznem kellett az új iPhone telefonokat a kezemben. Ha csak kinézetre megyek, nálam egyértelműen a zöld 5C nyert. Másik lehetőség egy arany 5S. Persze nem igazi lehetőség, csak elvi :)

Érdeklődöknek egy ismét nem túl jól sikerült kép (iphone-al ipad-et fényképezni LOL) az árakról:

Na meg persze jöjjön még egy-két már megszokott autós kép, amíg nem érkezik panasz, addig ki nem hagynám :)

Egy fehér itt, egy piros és egy kék a túloldalon

Ezek meg csak úgy a móka kedvéért így a végére:

Azt hiszem ingyenes golfautó járat South Beach-en

Egy autó mindig van minden építkezésnél, ha már 3 van, akkor már talán egy macska van a fán...
ma a plázánál volt egy mentő és egy tűzoltó is, és egy embert őriztek a padon, mert rosszul lett :)

Vackor az első bében

Hát ez a nap is eljött, újra iskolás vagyok, mondhatnám újra koptatom az iskolapadot. Bár mondjuk eddig más fogalmaim voltak az iskolapadról, de ez is megteszi.

A táska a székkel az most nem játszik, a lényeg az asztallal megáldott szék, csak nem mertem össze-vissza fényképezgetni. Kicsit olyan feeling, mint a kórházban az ágyhoz hajtható asztalka, de vicces is, mert össze-vissza lehet vele gurgulázni a kerekek miatt :)

Na de ne rohanjak így előre. Reggel fél 6-kor arra ébredtem (már amennyit aludtam éjjel én szegény izgatott kisiskolás), hogy esik kint az eső. 1/4 7-kor keltem volna, de addig már nem nagyon tudtam igazán visszaaludni, azon járt az eszem, hogy de frankó, még ez is. Aztán feltápászkodtam, gyors készülődés és go a buszhoz. Bár az eső eddigre már elállt, mondanom sem kell, hogy az amúgy is fülledt idő az esőtől csak még párásabb lett, mire a buszmegállóba értem, konkrétan csöpögött a víz a hajamból. Remélem azt hitték, eláztam :) A busz amúgy pikk-pakk jött, így fél 8 felé a suli környékére is értem. Így még volt időm venni egy méregdrága kávét egy kis croissan-nal (ki tudja mikor jutok ki újra a felnőtt világba), aztán rendesen megérkeztem az oskolába időben, ahogy kell. Jött aztán még egy-két "gyerkőc", legalább nem egyedül voltam újonc.

Volt egy kisebb beszélgetés egyesével egy ügyintézővel (ki vagy, honnan jöttél, meddig maradsz és fizettél-e), aztán kaptunk egy tesztet, elvonultunk egy terembe és nekiláttunk. Volt egy mexikói és egy kolumbiai lány, illetve egy spanyol fiú. A teszt szerintem könnyű volt, bár a kifejtős fogalmazásos feladatokat a végén nem szeretem sosem, de kiráztam a kisujjamból az egészet. Persze bőven elsőnek végeztem, de ezt hagyjuk is :) Aztán mentünk raportra egyesével egy nőhöz, aki ott előttünk átnézte a tesztet. Egy egész hibám volt, azt mondta great, szóval gondolom ez jó :D Intermediate szintre kerültem (5-ös szint), de 2 hét múlva írok egy újabb tesztet, mert a nő szerint már előbbre is léphetek (szóval erre a kis időre talán már könyvet se vegyek). A velem tesztet írók sajnos a 4-es, de még beginner szintre kerültek, szóval jó hogy összeismerkedtünk, ennyit róluk :) Ők amúgy még egy másik muksó elé is járultak, de aztán kiderült, hozzá csak azok mennek, akik spanyolul beszélnek, én érjem be azzal, amit angolul mondtak. Jaaa, sikerült a délelőtti csoportot megcsípnem, ahogy akartam, szóval a délutánjaim szabadok! :) A többi új muksó délutáni csoportot kapott.

Ezzel azt hittem vége a mai napnak, 10 óra volt. Erre kiderült, hogy dehogyis, irány az osztályom és hajrá. Hát jujj, bementem, voltak vagy 10-en, de nem ettek meg. Egy olasz és egy kuvaiti fiú mellé ültettek, előbbi viccesen beszél angolul, utóbbi totál érthetetlenül. A tanár nagyon mókás és jófej, Nestornak hívják és nála leszek minden nap 9-től délig, nyelvtanozunk, feladatokat oldunk meg és közben sokat nevetünk. A tanár baromi szimpi és jó fej, sajnos a diákok nem húznak előre (hogy finom legyek), szóval pont, mint általában a sulikban le kell foglalnom magam előre dolgozással, míg a többiek felveszik a fonalat. Ez az én hibám, mármint a gyors felfogás, de próbálok alkalmazkodni, aztán meglátjuk mi lesz 2 hét múlva. Déltől 1-ig pedig kimondottan beszélgetős óra van egy másik pasinál, Albertonál. Ő nem annyira vicces, de normális. Itt többen voltunk, mások is bőven, itt azért vannak igazán jól beszélők is, szóval ez meg emiatt jó. Mivel ez volt a téma, így van egy listám:, honnan jöttek a népek: Brazília, Venezuela, Kongó, Kuvait, Olaszország, Ecuador, Thaiföld, Oroszország, Románia, Szaud-Arábia, Kolumbia, Líbia és egy Csehország, ja meg persze egy Magyarországot képviselő kislány (jómagam)

1-kor vége lett az iskolának, túléltem az első napot, innen már megy minden, mint a karikacsapás (mondhatnám, mint az ágybasz@rás, de nem beszélek csúnyán).

Bocs, ha eddig uncsi voltam, de nekem izgi volt átélni. Aztán levezetésként mászkáltam úgy 5 órát, mire hazavergődtem, szóval szolgálhatok élményekkel a fentieken túl is. Lefelé mentem, egészen a Miami Beach sziget aljáig, South Pointe Park-hoz. Így már jártam a legtetején (ld. múlt pénteki bejegyzés Kis esti séta címen), voltam középtájon (ami náluk North Beach és tegnap voltam ott), most pedig a legalsó részt is körbe-körbe jártam, fel-alá, keresztbe-kasul.

Hát, hiába South Beach a híres-neves, bevallom vannak szép és érdekes dolgok, de összehasonlíthatatlan ezzel a fenti résszel. Odalent persze mindenhol bárok, Ocean Drive, nyüzsgés, de itt fent meg az egyszerű, csodaszép és nyugodt élet. Jó helyre költöztem, a lenti rész nem nekem való, mondhatnám öreg vagyok hozzá, de egy, most vagyok kisiskolás, kettő sosem voltam az a nagy bulizós, mint tudjuk. De hát a sulim arra van lent, szóval fogok oda járni, de örülök, hogy van hol kipihenni a lentit :) Ez csak az én véleményem, megértem ha sokaknak az jön be, én otthon sem a nyüzsgős és bulizós belvárosban élek, jó nekem a csendes kertváros.

Bár nem minden látszik ezen az egy képen, de talán elhiszitek. Balra egy GAP bolt volt, mellette, MAC, szemben egy Vidal Sasson, a sarkon egy Benetton. Középen meg a káosz, útfelbontás, emiatt amúgy dugók.

Na de ez végig a Collins Avenue-n, meg mindenhol. Csak építkezés mindenütt (válság sehol), újabb felhőkarcolók nőnek ki mindenhonnan semmi nyugalom, mikor készülnek el, mikor lesz ez igazán rendezett és miért ez a nagy felhajtás?

Ennyit a negatívumokról, az ilyet amúgy alapból kerülöm megörökíteni, minden fényképet úgy helyezgetek, hogy ne látszódjon rajta, csak ami szép. Szóval innentől főleg ilyenek jönnek ismét, először is egy-két divatrajongóknak szánt kép:

Csizma? Ide? :)

Aztán egy kis építészet:

A minden képeslapon látható Art Deco épület

Polip kapu halakkal a falon

Függöny nélkül totál belátni,
bár ők inkább a kilátás miatt szeretik így gondolom

Karcol, nem is kicsit

Hangulatos házacskák (amúgy masszázs ház a kék :D)

Aztán leértem délre, ahol van egy gyönyörű, karbantartott, hangulatos park.

Bocs, nem lehetett kihagyni :)

Az egyik lámpa (benne létra :D), a másik csak valami műremek

Nem mertem belefeküdni, lehet ki sem szállok és még most is ott csövezek :)

Kár, hogy nem működött, valami szökőkút lehet

Talán látszik a fenti képeken is, hogy folyamatosan lógott az eső lába. Állandóan dörgött, ijesztgetett, de nagy mákom volt, mindig megúsztam, vagy előttem vagy utánam volt hatalmas vihar.

Aztán persze itt is volt ám tengerpart :)

Még a parkból

Már félig a homokban

Mintha festve lenne (főleg a felhők)

 Meg tengerparti sétány:

 Aztán egy egész más világ:

Őket meg már TV-ben is láttam :)

Majd visszamentem az utcákra újra, így megint néhány jármű :)

Itt még a munkásembernek is Harley-a van :)

És eladó! Megvan a mobilszáma :)))

És a végére még egy bank, csak úgy az íze (színe) kedvéért:

Aztán buszra fel, száguldás haza, egy gyors bevásárlás, hogy holnap már ne a drága kávét és croissan-t reggelizzem, aztán a már jól ismert kertvárosban séta hazáig.

Ez ám az élet :)

Béke és nyugalom:

Mint egy rózsaszín álom. Vagy fent maradt a rózsaszín szemüvegem? :)

Na, jöhet a leckeírás, aztán szunya holnapig. Holnap is lesz nap, na meg iskola :)