Költözés után

Tegnap nem írtam, mert a sarkokat számoltam. Na persze az már csak a legvégső mozzanat volt elalvás előtt a nagy költözködés után. Nem volt egyszerű, baromi sokat pakoltam és segítettem, talán túl sokat is. De mindegy, ezt a témát inkább hagyom is. A lényeg, hogy már elhelyezkedtem az új szobámban, ami szerintem jobb, mint az előző. Szóval máris otthonosabban érzem magam, ráadásul szép világos, két nagy ablakkal. Majd fényképezek is, csak a lakás többi része még teljes káosz, ami szerencsére már nem rajtam múlik.

Most viszont ígéretemnek megfelelően kint ülök a stégen és innen blogolok. Szar az életem idekint, most már biztos. Szerencsére most hűvösebb az idő, persze mivel már este van, de azért pulcsi még most se kell. Inkább csak annyi a lényeg, hogy nem folyik rólam a víz, lágyan lengedez a szél, közben a víz itt áramlik előttem. Mindez képekben is.

Íme a víz áramlása,
amibe zavaróan belelóg egy láb, de így talán hitelesebb a pozícióm :)

Jobbra a stég és a messzeség

Balra az a bizonyos híd

Na jó ezt már csak úgy a vicc kedvéért.
Legalább látszik, hogy már alakul a színem,
bár a lábfejem foltokban fehér, különböző papucs nyomokban (ráadásul lakktalanul épp)

A hátam mögött pedig nem mellékesen ez található. Belső udvar medencével.
Bal első alsó (mint a fogorvosnál) a mi rezidenciánk amúgy.

Jé, valaki fallabdázik a túlsó parton, áthozta a víz a hangot :) Persze ingyenes, nyitott helyen.

Balra fehér fal előtt fehér nadrágos ütögetős muksó

Ja, balra az egyik szomszéd csónakja áll.
Jobbra meg egy másik amúgy, mögötte pedig egy rendőrcsónak.

Mivel kezd besötétedni és persze jó közel ülök egy lámpához, agyon csípnek valamik. Ugyanis nem szúnyog. Mini fekete izé repked mindenhol ilyenkor, nem látod, csak érzed. Mármint már utána, mikor viszket. Jelenleg a lábam vagy öt helyen egyszerre. Szóval bevonulok a szobába.

Folytatás idebentről. Legközelebb jobban felkészülök és hosszú nadrágban megyek ki. Ha hoztam egyáltalán olyat :) Pedig azt hittem látok egy-két-nyolc delfint ugrándozni a vízben, de nem volt szerencsém. Na majd legközelebb.

Amúgy tegnap a költözködésen kívül sok minden nem történt, talán annyi, hogy egyszerűség kedvéért étterembe mentünk megint enni. Most nem kísérleteztem, egyszerűen csak rántott csirke falatkákat ettem cole slaw salátával, ami ugye otthon a KFC-ből jól ismert, itt meg nem kérdés, hogy ismert. Fincsi volt minden, de hatalmas adag, mint mindig, így megint elcsomagoltattam. Jó lesz az ínségesebb időkre :)

A bár rész, pont mint a filmeken.
Sokan nem csak isznak, hanem ott is esznek a pultnál.
Ha valaki fizet egy kört, megkongatják a harangot.
Na és pénz van felszúrkálva a "plafonra" :)

Elég desing-os

Ez itt a reklám helye

Patrick Flanigan. Valami köze csak van a helyhez :)

A kajácskám :)
Balra fent az előétel, fincsi fokhagymás kenyér.
Jobbra pedig a kicsi limonádés pohárkám, amit persze elhozhattam :)

Ma már nem siettem haza, elég volt hétfőn és kedden, muszáj volt egy kicsit kikapcsolódnom. Igazából nem izgit csináltam, csak kellett egy-két dolgot vennem, így végülis shoppingolni mentem. Nem ruhát kerestem, de egy fehér Lee capri nadrág mégis velem jött kemény 10 dollárért. Igazából egy-két illatszert kellett vennem, amiből kifogytam. Jó sokat nézelődtem persze, órákat elvoltam. Aztán hazajöttem éhesen, így a maradék lasagne-t, amit még egyik nap az olasz étteremből menesztettem, ettem meg. Vicces volt, mert a mikrót még csak-csak be tudtam szuszakolni egy helyre ahol be is tudom dugni, de evőeszközt nem találtam sehol (szerintem azok még a régi lakásban vannak, mert csak a nagy dolgokat hoztuk át... no comment), így jobb híján a kaja csomagolásául szolgáló műanyag dobozból kanyarítottam ki körömollóval egy kanál-szerűséget és azzal fogyasztottam el. Mondjuk olyan éhes voltam, hogy kézzel is megettem volna, de szerencsére amit műveltem, nem látta senki :)

Szóval most csak telnek a dolgos hétköznapok, de már azt tervezgetem, hogy hétvégére valami izgalmas programot kellene kitalálni. Bár még eléggé képlékeny, de azt hiszem ki kellene tennem a lábamat Miami Dade megyéből :)

Azért fényképezgettem egyet-kettőt reggel is és délután is a suli környékén.

Hotel az Ocean Drive elején

Retro Miami Beach. Na jó, art deco.

Sétány, szemben a fák mögött narancssárgállik a Starbucks :)

Mókus etetés :)
A fán picit feljebb megtalálható a célállat is, de a kutya a legnagyobb.
Szerintem azt hiszi mókust kap reggelire :)

Az iskolám melletti sarkon található reggeliző-ebédelő-vacsorázó hely.
Még nem néztem be.

Rég fényképeztem kocsit. Sárgát meg főleg :)

Hát még rózsaszínt :)

Szerencsés túlélő

Reggel nem kellett túlgondolkoznom mit is vegyek fel, hisz már minden a bőröndben volt, és csak azt hagytam elöl, amit előre megálmodtam. Ráadásul ezen kívül sem tudtam már túl nagy készülődést eszközölni szintén elrakosgatott cuccok híján, így negyed órával korábban indultam az iskolába. De mivel így is bőven előbb szoktam odaérni, ezért jobb híján megint tettem egy kis kitérőt a partra. Ráadásul a leckémet is ellinkeskedtem, így azt is a kora reggeli napsütés fényénél az óceán közelében pótoltam.

Üres a part. Csak a megszállottak futkorásztak megint fel-alá.

Persze napot nem fényképezünk szembe, de én most mégis,
hogy látszódjon, igencsak korán van még :)

Utána suli, semmi extra, majd siettem haza, hisz költözködés várt rám. Nem is akármilyen. Fel-alá hurcibáltam a dobozokat, ruhákat a házigazdával, a házinéni pedig közben suvickolta az új helyen a konyhaszekrényt. Persze semeddig sem jutottunk, így ma még egy utolsót hunyok a régi helyen, csak holnap éjjel kell majd sarkokat számolnom az új szobámban.

De történt ám nagy dolog is. Vezettem! Méghozzá persze automata váltós kocsit. Ugyanis mivel kemény két utcával költözünk arrébb a fel-alá rohangálást én vittem véghez sok-sok alkalommal. Ez nagyon kedves és figyelmes gesztus volt a ház urától, lévén ha majd kocsit akarok bérelni, ne ott bénázzak. Először baromi furcsa volt az egész, de végülis hamar bele lehet jönni. Bár nem mondom, hogy a bal lábam nem unatkozott kuplungozás nélkül :)

A nagy pakolgatások után ma japán étterembe mentünk, most én voltam a meghívott. Tudtam, hogy ez nekem egy újabb nagy lépés lesz, hisz nem igazán egyezik a japán konyha az általam favorizált étkekkel, de mivel még mindig él a fogadalmam, hogy maximálisan nyitott akarok lenni az új fogásokra, tettem egy próbát. Nem is akármilyen sikerrel.

Megérkeztünk

Hát, én is összetettem a kezem, hogy élve jöjjek ki :)

Körbe-körbe "kaják", vagy mik

Na meg persze két oldalt

Na hát ilyenek

Van választék... csak mernék választani :)

Nem kérdés, hogy ezt kihagytam

Végül azért az első körben is került valami a tányéromra, bár nem vittem túlzásba. 

Egy kis zöld hínár, egy kis sárga valami (az mondjuk finom volt, de nem állat),
majd egy kis zöldséges szusi, és ami a nagy szám, egy "kolbászos" szusi,
alul egy kis zöldség (remélhetőleg)

A hangsúly számomra ezen volt. Kívül NYERS tonhal, majd rizs, végül belül kolbász,
 szerintem csak NYERS fűszeres hús, azaz valami tatár-szerűség, ki tudja milyen húsból.
A lényeg, hogy MEGETTEM. Én!!! És még élek! :)

A második kört már jobban az én szájízem szerint válogattam a tányéromra.
Csirke, még egy kis csirke, egy kis kacsa (mondjuk az nem ízlett), és lazac. Utóbbi is első élmény, de nagyon ízlett!
Köretnek egy kis kukorica (fincsi édes), édes burgonya (nem fincsi, mert édes) és egy kis üvegtészta.

Na ez nem ám az én tányérom! Sok-sok nyers állatka, különös tekintettel a bal oldali polipra.
Fotótémának jó volt, de innentől én már csak nevetni tudtam (kínomban? :D)

Bal oldalon sex on the beach szusi (no comment), középen shrimp (garnélarák),
jobbra nyers tonhallal bevont akármi, alul meg a kis kedvenc :)

És íme közelről, bár nehéz volt fényképezni, még majdnem mozgott :D
Szemekkel, tapadókorongokkal... erre már nincsenek is szavak.

Na innen már nem szalad el :-P
Megjegyzem itt már csak hat láb van, mert kettő már elfogyasztásra került, ahogy végül ez a levágott kettő is.
NEM, egyáltalán nem én voltam, ez nálam már akkor sem jöhet szóba, ha az életem lenne a tét.

 Kifelé menet még fényképeztem egyet-kettőt. Ez azt jelenti, hogy a saját lábamon távoztam.

Azért hálát adtam én is :)

Viccet félretéve amit meg mertem kóstolni, az ízlett. Kis lépés az emberiségnek, de annál nagyobb lépés ez nekem. Nem mondom, hogy a tojásos nokedli, a töltött paprika vagy épp a madártej (birdmilk :D) emiatt lejjebb szorulnak a kedvencek listámon, azt sem hogy minden nap ilyeneket fogok enni, de örülök hogy leküzdöttem az eddigi "nem szeretem, bár még nem is ettem" hitvallásomat. A lazac különösen ízlett, szóval a már emlegetett és itt népszerű tilapia mellé felkerül ez is az ehető hal listámra. 

Mindezek örömére, ha már ilyen szerencsésen megúsztam ezt a napot, megfejeltem ezt még egy Florida lottóval, ki tudja :) Mondjuk a helyszínen, a gép által felajánlott számokkal és a hozzá keverttel nem nyertem, de minden nap húzzák hivatalosan is, még lehet is szerencsém.

Találkozások

Szombaton, azaz tegnap az egyik kedves kollégám épp erre járt, így összefutottunk. Na jó, ez persze egy kis barokkos túlzás, de a lényeg, hogy vele és egy itt élő jóbarátjával töltöttem a napot. Most szembesültem csak igazán azzal, hogy kezdem nagyon otthonosan érezni magam, úgy beszéltem már a környékről, mintha nem is tudom mióta itt élnék :) Megérte ennyit gyalogolni, minden négyzetmétert ismerek már. Lassan elindulhatok távolabbi vidékek felfedezésére, mielőtt még azt is észreveszem, ha egy kicsit hosszabb az egyik fűszál már valahol, mint előtte volt :)

Mióta itt vagyok, most ültem először kocsiban, bár persze nem én vezettem, de már utasnak lenni is nagy dolog volt. Ráadásul tegnap is és ma is, de mielőtt nagyon rákapnék az ízére holnap újra iskola és újra buszozhatok :)

Szóval South Beach-en kezdtük a napot, azt a környéket és az óceánt látni kell. Parkolóhely keresgélés után (beigazolódott, hogy iskolába járáshoz nem kell nekem kocsi) egy rövid séta közben megcsodálhattuk a partot.

Ezúttal is üdv az összes kollégámnak,
akik inkább Galyatetőn voltak ahelyett, hogy ők is eljöttek volna meglátogatni :-P

Majd egy kis strandolásra alkalmas ruha vásárlás után (kollégám bőröndje még valahol máshol járt) már csobbant is nagyokat a vízben. 

Bár nem kérdeztem meg, remélem utólag hozzájárul a fenti kép közzétételéhez :)

Ez pedig egy brutál nagy polifoam, ami nagyon szuper dolognak tűnik.
Egy problémája, hogy a strandra juttatását nem tudom hogy oldották meg, nincs az a kocsi, amibe befér :)

Utána átmentünk Miamiba, a számomra már szintén jól ismert Bayside-ra és elfogyasztottunk egy késői ebédet. A Forrest Gump c. film által megihletett étteremlánc, a Bubba Gump egyik hangulatos intézményében fogyasztottuk el tengeri herkentyűs ebédünket. Igen, én is! Megfogadtam mielőtt kijöttem, hogy ezúttal nem fogok ellenállni és megkóstolok néhány, eddig számomra még felfedezetlen gasztronómiai különlegességet. Persze másnak ez lehet nem akkora nagy szám, de anyukám biztos néz nagyokat, ha meglátja mi lóg ki a számból :)

Shrimp és shrimp és még egy kis shrimp, háromféleképpen elkészítve.
Azaz garnélarák. Igen, megettem, bár féltem tőle, de próbáltam elvonatkoztatni.
És merem állítani, finom volt. Bár nem fogom naponta ezt enni ezentúl, de akkor is.

Utána még sétáltunk egyet a kikötőben, majd ők elindultak a reptérre bőrönd keresésre, én pedig elindultam hazafelé busszal. 

Fehér ruhások gyülekezete. És mindenhol rengeteg embert láttam utána is csupa fehérben.
Biztos valami white party volt. Bár senior, mert az átlagéletkor erősen középkorú volt.

Kicsit sokáig tartott hazaérnem, mert nagy szombat esti dugó volt. Ráadásul továbbra is borzasztó hideg van a buszokon, főleg ha 1 órát üldögélek rajta. Pedig már mindig készülök, valami kardigán (vagy most jobb híján törölköző) mindig van nálam, de legközelebb térdig érő zoknit is kellene magammal vinnem, mert a lábam is majd le fagyott. Azt hiszem be is szerzek egyet, irtó vicces leszek valami csíkos sízokniban, főleg hogy kint továbbra is dübörög az indián nyár. Na persze az csak otthon van, itt egyszerűen csak folyamatosan nyár van.

Azért is siettem (volna) haza, ugyanis a költözésre segítségünkre érkezett a házinénim férje, aki amúgy az utakat járja a kamionjával, így az este hátralévő részén vele beszélgettem, ezért is linkeskedtem el tegnap a blogírást.

Ma reggelire egy igazi magyaros hagymás-szalonnás tojásrántottát kaptam, nagyon jól esett és betöltötte az űrt jó időre a hasikámban, így utána az időmet az óceánban és közvetlen közelében múlattam késő délutánig. Úgy 2 óra felé megfutamított pár sötét felhő, de feltűnt, hogy rajtam kívül csak egy-két ember szedelőzködik és hagyja el sietve a partot mielőtt beborít bennünket az égi áldás, a többiek viszont vígan heverésztek tovább. Bár gondolkoztam rajta, hogy simán letakarom a cuccaimat és amúgy meg miért is zavarna ha fentről vizes leszek ha amúgy is vizes vagyok, mégis inkább összepakoltam és nekiindultam. De épphogy elhagytam a partot, szemben még több ember érkezett strandruciban, mintha mi se történne és ugrándozva baktattak a víz felé. Hülyén éreztem magam, hogy megfutamodom, így visszafordultam. Persze ciki lett volna az előző helyre visszacuccolni (na persze itt semmi nem ciki, csak én nem adtam még át magam teljesen ennek az állapotnak), így tíz-húsz törölközővel arrébb foglaltam újra helyet a homokban. És milyen jól tettem! Ugyanis persze hogy nem esett, úgy néz ki az öreg rókák már tudtak valamit és csak a lúzer turisták futamodtak meg. Persze vagy egy órán át nem sütött a nap, de nem is bántam, mert addigra már úgyis túl voltam hevülve, így a lengedező szelet és felhő takarta napot kihasználva aludtam egy hatalmasat :) Mikor felkeltem már az idő is jobb volt, sütögetett a nap, bár a szél eléggé fújt, így nagy hullámok kerekedtek, de maradtam még egy ideig.

Késő délután jöttem haza, mert a szállásadóimat meginvitáltam egy étterembe. A helyet én választottam, a számlát én álltam, de persze ők fuvaroztak odáig. Egy szuper olasz étteremben voltunk, ahol anno nővéremékkel is sokszor ettünk Florida egyéb részein. Olive Garden a neve és nekem anno is nagyon bejött és most sem kellett csalódnom. 

Előételként salátát vagy levest lehetett választani INGYEN, én egy Minestrone levessel kezdtem. Majd egy jóféle lasagne-vel folytattam. 

A bökkenő csak az volt, hogy a felénél kifogott rajtam. Szerencsére itt mindig elcsomagolják a maradékot, így jut holnapra is egy kis harapnivaló majd :) Persze kihasználtam a másik helyi juttatást is, egy üdítőt fizetsz, többet ihatsz, így a már bevált pink lemonade gluggyog pár pohárral még mindig a pocimban :)

Szóval jó mozgalmas hétvége volt, bár azért pihentem is, így kezdődhet az újabb hét. Ráadásul nagy dologgal, hétfőn-kedden költözés. Én is sietek haza a suliból segédkezni, mindenesetre már felkészültem.

Nem mondom, hogy nem volt furcsa csomagolni, de szerencsére még csak két utcával arrébb kell átcuccolnom és nem sok ezer kilométerrel arrébb :) Persze a fenti kép csalás, egyáltalán nem próbálkoztam az összes cuccom összezsúfolására a fenti érkezési táskákba, csak a többi táskát-szatyrot nem fényképeztem le :) Igazából ha nagyon akarnék, talán még bele tudnék pakolni ezekbe is mindent, bár a 23 kilós súlyhatárt már csúnyán átlépném, de most nem akartam mindent teljesen összegyűrni, így ezért csak a nagyját csomagoltam így el. De már most érzem, baj lesz itt még 6 hónap múlva :)