Ezek állatok

Tegnap csoportosan kommunikációs óra helyett múzeum látogatásra mentünk. Persze nem mindenki, mert van aki simán lelépett, van aki viszont a délutáni óráit nem akarta kihagyni, na ők nem jöttek. De azért voltunk elegen. Végül kiderült, hogy túl sokan is (velem az élen), mert amit láttunk, az az én határaimat is nem kicsit feszegette. A múzeum ingyenes volt, kívülről már láttam hogy szép az épület, gondoltam jó lesz ez. Hogy én mekkorát tévedtem! Modern művészeti kiállítás, vagy ki tudja mi volt ez. Az épület sem volt túl nagy, de azért annál jóval nagyobb, mint hogy pár kiállítandó cucc férjen csak bele. Bár végülis nem is baj, ilyenből annyi is elég volt. Egyetlen érdekes dolgot találtunk, mégpedig ezt:

Jaja, egy Mekis pohár.
Érdekessége csupán annyi, hogy aranyból volt, vagyis inkább aranyozott volt a papír talán.

Ezenkívül volt egy egyiptomi szoba (kicsike szoba, két szarkofággal, azt' ennyi), egy-két nagyobb szoba, ahol vetítettek valami értelmetlen filmrészleteket illetve volt még az alábbi.

TV-k. Baromi izgi. Az egyik fejjel lefelé volt. Hűha :)

Ez meg a hátsó kertben. No comment, nekem itt volt végem.

Szóval a múzeumról (Bass Museum of Art, ha valaki esetleg mégis érdeklődik) szerintem ennyi elég is volt. Utána páran elmentünk enni valamit, majd mindenki szétszéledt, én pedig egy román iskolatárs lánnyal sötétedésig sétálgattam és beszélgettem a Lincoln Road-on angol gyakorlás céljából, majd hazajöttem.

A mai napom ennél sokkal izgalmasabbra sikerült, ugyanis este elterveztem, hogy ma vagy Fort Lauderdale-be, vagy állatkert látogatóba megyek. Végül utóbbira szavaztam, mert szerencsére nem volt gatyarohasztó meleg, így gondoltam jobb lesz az. Sajnos az állatkert baromi messze van, legalábbis busszal, így több, mint 2 óra az odajutás. Egy busz, utána a kicsi ingyenes metró, majd a normál nagy metró, végül még egy busz. Szóval 7-kor keltem, mint hétköznap, 8-kor útrakeltem és 10 után meg is érkeztem az állatok közé. Közben láttam a halloween-i maraton futás egy-két gyöngyszemét, sajnos a buszról nem tudtam fényképezni, de elég vicces volt ahogy pl egy katica futkorászott az úton. Cserébe a zoo-ban csináltam vagy 400 fényképet, ezekből próbálok meg szemezgetni "párat".

Hát igen, készülnek a halloween-ra.
Sokan be is voltak öltözve, és nem csak a gyerekek.

  

Pelikánt etetnek hallal (1 dollár)
Később volt hal etetés (vajon pelikánhússal?) 25 centért

A bejárattól nem messze rengeteg bringóhintó, ilyen kocsi, olyan kocsi. Itt még totál nem értettem, hogy minek ez a luxus ilyenre pénzt adni, hogy tudnak úgy nézelődni, hogy tekernek közben. A park felénél megértettem miért tették, a háromnegyedénél pedig már irigykedtem. Ugyanis hatalmas területen helyezkedik el természetesen az állatkert és kb térdig jártam le a lábamat, mire végigmásztam. Pontosan 6 órát töltöttem bent, abból max felet ha ültem.

Tigrincs és az ő játéka

Ilyenekkel rémisztgetik a gyerekeket

Na meg ilyenekkel :D

Profi

Hát, szerintem elég durva

Kis színházacska

Úgy rohant, alig tudtam lefényképezni :)
Tök E.T feje volt amúgy :D

Ezért rohant, megosztoztak egy tökön

Igen, egy kutya. Állítólag éneklő. Hát, meg sem nyikkant.

Édi-bédi koala :)

Vizes játszótér. Na meg volt mellette hatalmas rendes is

Evés közben itt nem galambok jönnek a morzsára, hanem ilyen figurák

Hát ők bezzeg nem iPhone-nal fényképezgetnek.
Talán a bolha is megvan nekik képen, ami a tigris hátán ugrált :)

Kis-Balaton

Mondom én, hogy Balaton.
Lehet vízibiciklit meg kajakot bérelni. De vajon vannak benne aligátorok? :)

Területenként voltak az állatok elhelyezve. Az alábbi nálam tudtam, hogy nem lesz nyerő, de bemerészkedtem. Ahol vitrinek voltak, ott mindig előbb a kiírást néztem meg és ha a snake szó szerepelt, akkor messziről elkerültem... hát még az Anacondát.

A mumus

Az a zöld matchbox egy béka

Na ezek nem igaziak, de még hangjuk is volt alájátszva :)

Tekintélyes méret

Hát még ez

Pöttyös rája

Még a hattyú sem olyan, mint otthon

Szerencsére mozdulatlan volt, így könnyű volt fényképezni

Ezek sem ugrándoztak, viszont valamire nagyon várhattak így szépen sorban

Ez tök mókás volt így alulról :D

Azért egy kígyó is megvolt.
De csak mert nem mozdult, nem láttam a fejét és úgy nézett ki, mint valami zöldség.
Persze nem időztem sokáig

Ki egy lábon, ki két lábon.
Pedig nem is sétáltak annyit, mint én.

Harc a kajáért. Halak, teknősök, madarak

Persze virágok is voltak

Meg madarak.
Na ez persze hatalmas és drótból van, de szerintem csudajó lett

Hát, mindenki így. Én meg két lábon.
Bár itt inkább már csak vonszoltam magam :)

A kövön is valaki, a fán is valaki

Itt ilyen az ősz. Vagy ez tavasz? Hisz rügyezik.

Persze felső sínes vonat itt is volt. Bár nem ingyenes, hanem 3 dollár.
Kipróbáltam a végén, de bevallom nem tetszett, semmit nem látni róla,
amit meg beszél, azt nem érteni, mert alig hallható

Ezek a fához tartoztak, akármik is voltak.
Persze ilyeneket csak én veszek észre

Virág

Leköltözött a vizes-árokba :)

Na ilyen a vonat, szépnek szép, csak nem jó :)

Ez picit több, mint édi-bédi :)

Bár ott van a háttérben az alany, a lényeg a nevén van.
Szerencsétlen, miért pont s.gg? :)

Az orr(talan)szarvú jógázik

Elefáni

Ő meg azzal játszott, hogy most jön a víz...

...most nem jön a víz :)

Kis Niagara alatt

Hopp, vigyáztam :)

Sose adja vissza az igazi színüket, de nem photoshoppolok akkor sem

Otthon sok vidéki és persze a pesti állatkertben is jártam már nem egyszer, így volt összehasonlítási alapom. Az biztos, hogy ez nagyobb alapterületű, és sok olyan állattal találkoztam, amivel otthon nem. Na persze ez fordítva is igaz, itt sem volt ám minden. De nagyon örülök, hogy elmentem, mégha bazi messzire is kellett utaznom érte, és a lábaim  is sajognak rendesen. Azt hiszem a holnapi program így adott, marad a jól bevált vasárnapi óceánparti sziesztázás, regenerálódás és felkészülés egy újabb mozgalmas hétre.

Záróképek, már a buszmegálló felé menet.

Végre egy kis társasági élet

Tegnap suli után bowlingozni mentünk csoportosan, az iskola szervezésében. Persze csak 7-en voltunk, így is mi magunk szerveződtünk, továbbra sem túl nagy az érdeklődés az iskola által meghirdetett programokra, nem tudom miért. Sajnos csak egy játszmát játszottunk, a fejenként befizetett 10 dollár ennyire volt elég, de azért jól szórakoztunk. Brazil (4 fő), német (1 fő) és magyar csatát vívtunk (2 fő), persze csak képletesen. Úgy néz ki ősi bowling nemzet vagyunk, ugyanis magyar első hely született, persze egyáltalán nem az én érdemem volt, hanem a magyar srácé, aki hétfőn érkezett.

A bowling terem itt is ugyanolyan, mint otthon.
Végre valami egyezés.

A kis csapat. Az egyik brazil srác hiányzik a képről,
na meg persze én.

És íme a végeredmény.
Hát én az 5.helyre szorultam (vagy inkább küzdöttem fel magam),
de senki sem tökéletes :)

Bowling után szétszéledt a társaság, volt aki hazafelé, volt aki valami kaja felé vette az irányt. Én is elindultam haza, de végül elsétálgattam órákig. Ugyanis a bowling 2 felé végetért, este fél 8-kor pedig találkozó volt a suli előtt egy nagyobb iskolai társasággal (saját szerveződés), mert vacsorázni mentünk. Akár haza is ugorhattam volna bőven én is, attól függetlenül, hogy messzebb lakom jóval, mint a többiek, de szokás szerint inkább a séta mellett döntöttem. 

Ja persze elmehettem volna tüntetni is október 23 tiszteletére, hisz otthon már minden ünnep csak erről szól sajnos, de szerencsére jobb programot is el tudok képzelni ettől.

Útközben beültem enni valamit, van egy kis szendvicses hely, amiről már hallottam. Nem olyan, mint otthon a mini szendvicsek, hogy egy szelet bagett van megkenve ezzel azzal, hanem mini bagettek vannak megtöltve ezzel-azzal, szóval tartalmasabb. A hab a tortán, hogy 1 dollár egy ilyen szendvics, ami itt irtózatosan olcsó. Én két félét kértem, azaz 2 dollárért és elég is volt. Ráadásul szerdánként az üdítő és azt hiszem minden előétel is 1 dollár (amúgy talán 2), szóval ittam még hozzá egy nagy limonádét is, amiből persze akárhányszor újra kérhetsz, az már ingyen van (ez itt így megy). A végére még egy szintén egy dolláros mini jégkrémet is elfogyasztottam, így kemény 4 dollárért (plusz áfa plusz borravaló, azaz mondjuk 5) megebédeltem, ami Miami-ban, főleg South Beachen nagy szám ám. A hely neve Montaditos, ajánlom.

Aztán csak mentem és mentem, ismét végigsétáltam South Beach-et, a 17-től egészen az 5. utcáig és vissza. Közben fényképezgettem, bár a fényviszonyok nem voltak túl jók, mert egész nap hol sütött a nap, hol beborult. Reggel is hatalmas záporra ébredtem és napközben is többször eleredt.

Fa a Lincoln Road-on (ami sétáló utca, mint a Váci utca).
A fán orchidea. Hogy került az oda?

Nem is akárhol, hanem jó magasan.
Persze én figyelek a részletekre, így észrevettem :)

Aztán kisétáltam a tengerpartra,
látszik hogy tegnap nem volt felhőtlen az ég

És csak mentem a tengerparti sétányon lefelé

Nagy hotel a part mentén,
gondolom nem semmi kilátással az óceánra

Vajon mi van odaát?
(Megfejtéseket postán várom, South Beach jeligére)

Még egy kis szálloda

Egy másik kijáró,
amivel rögtön le is leplezem az előző megfejetésre várót

És még egy szálloda

Így ment ez szépen sorban, ahogy sétáltam. Jobbra szállodák, balra a kijárók az óceánhoz. A sétányon pedig futkorászó és biciklizgető helyiek és turisták. Illetve én gyalog, aki se nem csak turista, se nem helyi. Kilógok a sorból :)

Néha volt egy-egy izgibb téma is :)
Pl egy repcsi a pálmafák felett

Végül kiértem az Ocean Drive-ra (nem a kaliforniaira, csak a helyire), ahol folytattam utamat és fényképezési-mániámat. 

Egy furcsa pálmafa

Hotelek, bárok, éttermek végig

Na meg gyülekező felhők

Valaki megpihent.
Sajnos az igazság az, hogy arrafelé sok a hajléktalan,
ami kicsit lehangoló, főleg mert hatalmas a kontraszt

Példa a szegénység ellenkezőjére a Versace villa, pont a fűben fekvő muksóval szemben. Amúgy 1997-ben Gianni Versace-t itt lőtték le reggeli sétája után, ez előtt a háza előtt!

Szállodák, bárok továbbra is

És érdekesebbnél érdekesebb házak és autók

Ezt már megörökítettem egyszer.
Akkor szeptember 11-et mutatott (egy másik emlékezetes dátum),
most meg október 23. A hőmérséklet változatlan.

Erről jut eszembe, mármint nem is nekem, hanem egy kis anyai segítség is kellett hozzá. Tegnap volt 1 hónapja, hogy elkezdtem az iskolát. Tényleg rohan az idő valahova.

Rózsaszín is, flamingó is, mégsem mozdult

Az alábbi képhez nem is tudom mit fűzhetnék hozzá. Ráadásul nem is röpiztek, hanem lábtengóztak. Elidőztem egy picit a helyszínen, bevallom nőiesen :)

Hát még élőben ;)

Aztán tovább fényképezgettem a kevésbé izgalmas épületeket

Sok-sok röpi pálya felhők alatt

Ocean Drive az út közepéről :)
Vészesen közeledtek azok a felhők (amik élőben még sötétebbek voltak)

A közeledő vihar miatt az 5. utcánál visszafordultam, és az Ocean Drive-al párhuzamos Collins Avenue-n indultam visszafelé az iskolához. Bár még volt vagy 1-1,5 órám a vacsora-találkozóhoz képest, nem akartam ronggyá ázni. Pedig sikerült :)

Jól benőtte a gaz :)

Aztán ráakadtam egy újabb jövőbeli program lehetőségre. Lesz otthoni Vörösmarty-téri könyvhét feeling is, mert lesz szabadtéri rendezvény is, de lesz fedett is, mint a könyvfesztivál. Részletes programnaptár csak november 1-jétől, de ez a 30. ilyen rendezvény, ráadásul Dan Brown is jelen lesz a sok más között (Nicholas Spark, Elizabeth Gilbert, Helen Fielding, Salman Rushdie). Na ennek még jobban utánaolvasok majd.  

Banana Republic

Végül abbahagytam a fényképezést, inkább szedtem a kis lábaimat rendesen, mert a közeledő eső megtalált. Szerencsémre be tudtam húzódni egy-két helyre, mert a legtöbb háznak és kis hotelnek "tornáca" van végig a Collins-on, sőt az egyik helyen kényelmes székeket is találtam, így ott el is időztem egy ideig. Közben csatlakozott hozzám egy nő, aki Tampa környékén él amúgy, munkaügyben jár Miamiban. Jól elbeszélgettünk, meg is kérdezte, hogy minek járok nyelviskolába, ha így tudok angolul. Hát ez jól esett, de messze van az igazságtól, persze jó volt a kis lelkemnek :)

Mikor csendesedett az eső, szétszéledtünk és elindultam a suli felé a fél 8-as találkára. Bár csak pár sarokra voltam már, az eső újra rákezdett, így jól eláztam. Persze elsőnek érkeztem, aztán jöttek sorban a többiek is, mind jól elázva, így legalább nem voltam egyedül. Bár páran beijedtek és nem jöttek el az esőre hivatkozva. Nagy tanakodás után mégsem maradtunk a suli földszintjén található nem túl minőségi pizzériában, hanem az 5. utcához mentünk egy olasz étterembe. Igen, onnan sétáltam előtte vissza a sulihoz :) De szerencsére ketten kocsival jöttek, ketten meg biciklivel, így pont szét tudtunk úgy osztódni, hogy nem kellett újra megtennem az aznap már kétszer végigsétált sok-sok utcányi szakaszt. Az étteremnél picit várnunk kellett, mert picike hely volt, de hangulatos, viszont nem voltak felkészülve egy 10-12 fős társaságra, de végül persze megoldották. Szerencsénk volt, mert az olasz srác aki velünk volt, olaszul profin kommunikált a személyzettel, hisz nagy részük inkább tudott olaszul, mint angolul. Ez mondjuk garancia is volt a jó kajára, és nem is csalódtunk. Mindannyian betoltunk egy-egy pizzát, morzsa sem maradt a tányérokon a végére :)

Az étteremmel szemközti épület, míg várakoztunk

Ez pedig maga az étterem, az ablakon át leselkedve.
Fratelli la bufala

Ez pedig a szűkös helyen ülő asztaltársaság.
Oroszok, brazilok, franciák, belgák egy olasz és egy magyar

Jó este volt, sokat beszélgettünk, főként persze próbáltuk mindezt angolul :) Még bort is ittunk, azaz én is! Bár egy fél pohárral és nehezen kortyolgattam el, de nem akartam megint én lenni az egyetlen aki kilóg a sorból. Éjfélig maradtunk, páran kaszinóban folytatták, páran elindultunk hazafelé. Nekem sajnos fél órát kellett várnom a buszomra és fél órát kellett utaznom, így hajnal 1 után érkeztem haza, ami reggel meg is látszott az ábrázatomon :) A 8 óra alvás nálam alap, ez meg még 6 sem volt. Öreg vagyok én már ehhez :)

Fentiek fényében a mai napom pihenéssel telt, azaz suli után "rohantam" haza és aludtam is vagy két órát (bepótoltam a kimaradt részt), mielőtt nekikezdtem a blognak. Mondjuk az időjárás is mellettem állt, ma talán ki sem sütött a nap, felhős volt egész nap az ég és néhányszor esett is. Még egy utolsó hurrikán járkál errefelé, aztán állítólag beköszönt a csendes, száraz idő, azaz a helyi ősz, ami persze meleg továbbra is, csak talán kevésbé párás. Úgy legyen :)

Álmodtam egy világot

Mielőtt kijöttem, eladtam az autómat és elkezdtem buszozni. Pár hét után már kezdtem nem olyan elveszettnek és idegennek érezni magam, így előmerészkedett a telefonom és zenét hallgattam. Ha sokáig maradok abban a közegben, talán még a könyv olvasásig is eljutok, de nem bánom, hogy nem így történt.

Ma itt is átléptem ezt a határt, elővettem a zenét és kizártam a külvilágot. Nem néztem, merre járok épp, hol kell leszállnom, ki száll fel és minek. Egyszerűen csak átadtam magam a zenének, nálam ez egy nagy vízválasztó, mégha furcsán is hangzik. Számomra ebből látszik, hogy már kezdem otthonosan érezni magam. 

Erre hát nem megszólalt - természetesen - az Eddától az Álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt... ? Ez azért érdekes, mert otthon mikor utoljára hallgattam, még elképzelni sem tudtam, mi vár rám idekint. Erre itt vagyok. Megálmodtam, kitaláltam, megalapoztam és megvalósítottam. Bár másfél hónap kellett ahhoz, hogy ez végre teljesen leessen, de azt hiszem most tényleg büszke vagyok magamra, hogy akartam és mertem is lépni, és jé, tényleg itt vagyok! :)

Ma ennél az önelégült témánál többel nem is nagyon készültem, de hogy ma se maradjon fénykép nélkül a bejegyzés, azt hiszem a fentieket megalapozandó pont ideális kép lesz az, amit reggel készítettem az óceánparton iskola előtt. Ez tényleg egy álomvilág.

A mai nap történése ezeken túl amúgy annyi volt, hogy suli után elmentem plázázni, mert csak pár órám volt, így más program nem fért bele. Ugyanis jönnöm kellett haza, mert közgyűlés volt a kedves lakóknak. Semmi extra nem történt, de legalább megmutattuk magunkat.

Hát még én, utána. Ugyanis nagyon vonzó volt a gyűlés alatt a kis medence a kertben, gondoltam ha már 6-ra hazasiettem, cserébe megmártózom a habokban. Megvártam, míg minden lakó eltünedezik és csendben kisétáltam. Hát mit mondjak? Tökéletes volt. A víz kellemes, a jaccuzzi fúvókák masszírozták a hátamat és a talpamat, közben pedig néztem a mólót és a kis öblöt. Kis szépséghibája volt a dolognak, ugyanis a lakók feltűnően sokat mászikáltak, így persze mindenki láthatta, hogy mit művelek. Persze senkit nem zavart, mindenki kedvesen odaköszönt, sőt valaki még meg is jegyezte, hogy végre valaki használja a medencét, ugyanis soha senki nem szokta. Nem is értem miért, de rajtam ne múljon, innentől lesz aki lubickoljon benne. Az egyik lakó (azt hiszem talán a fiatalabbik rendőr, a motorcsónakos) még majdnem kedvet is kapott, de azt mondta majd talán legközelebb. Szóval lehet jó reklámot csináltam a medencének, de nem félek attól, hogy ezentúl túl nagy tumultus lesz arrafelé.

Szóval ez egy ilyen nap volt. A nagy felfedezések napja :)

És ha már szóba hoztam az Eddát... aki akarja, ezt hallgassa meg:
http://www.youtube.com/watch?v=OqUiGrtMBRA
A politikát és az ufókat meghagyom neki, de minden más tökéletes (és még Kun Peti is ott...)