Magyarkodás

Vigyázat, két mozgalmas nap történései, hosszú lesz :)

Megtörtént, elhagytam Miami-Dade megyét és átruccantam a szomszédba, Fort Lauderdale-be, ami már másik megye. Más színűek buszok, amik picit olcsóbbak is (sajnos oda nem érvényes a bérletem), amúgy minden eléggé hasonló természetesen.

Több, mint 2 óra buszozás (3 busz!) érkeztem meg Fort Lauderdale-be. Első utam a Hírességek úszó csarnokához vezetett, ugyanis tudtam, hogy ott rólunk, magyarokról is több ízben megemlékeznek, ezt látnom kellett. Mármint kellett volna. Ugyanis sajnos pont most volt egy otthoni BNV hajó show-nak megfelelő hajó show, ami kiterjedt sajnos erre a múzeumra is. Persze itt nem zárt épületben lehetett a yacht-csodákat megnézni, hanem közvetlenül a vízen, a múzeumot meg vip teremnek használták pechemre.

Úton a csarnok felé. Vajon a sok kátyú miatt kell ilyen nagy és sok kerék? :)

Durva parkolódíjat szednek

Mókás jármű, kedves rendőrrel.
Később utóbbi be is bizonyosodott.

Na ide készültem

A bejáratnál a jegyadó bácsi közölte, hogy szerinte a múzeum zárva van a hajó show miatt, de menjek be bátran és nézzem meg, hátha mégsem. Hát sajnos igaza volt, az ajtók bezárva. Aztán egyszercsak észrevettem, hogy a vészkijáraton (ami csak bentről nyitható) kifelé jön egy-két elegánsan kirittyentett muksó, hát kaptam az alkalmon és beslisszoltam az épületbe. Bent sok-sok további kirittyentett ember, üldögéltek, iszogattak, meccset néztek (?? nem értettem, de mindegy is), és talán vártak valamit. Én meg ott sétálgattam köztük, nézegettem a falakat. Sajnos a legtöbb függönnyel le volt takarva, de mi az nekem, mindegyik mögé jól benéztem, elbarikádozott, most raktárnak használt szobába belépkedtem, de sajnos túl sok izgi dolgot nem találtam. 

Azért egy zászló csak meglett

Aztán mivel senki nem kérdezte meg mi a fenét csinálok ott, végül én mentem oda egy hostess csajhoz megkérdezni, hogy mi ez itt, minek vannak itt és hogy ugye vasárnapra eltűnnek, hogy jobban körbenézhessek. Sajnos nem volt szerencsém, maradtak még, így még nekem állt feljebb, hogy mi az hogy ide jön szegény turista és ők meg itt parádéznak :) Na mindegy, fogtam magam és a már jól bevált vészkijáraton távoztam, de persze még nem mentem ám kifelé, hanem elindultam a kertbe, ami egyben az öböl partja is volt.

Ott voltak kiállítva a hajók, amire fel lehetett mászkálni, de én inkább a szintén ott kiállított autó csodák felé indultam, valahogy jobban vonz a szárazföld.

Melyiket is szeressem?

Formás

Nyitott ajtók? Húha

Hát nem beültem? :)

Aztán sajnos kiszálltam

Ez a Lotus jobb, mint a Lotus Notes :D

Azt tudni kell, hogy mindenkinek a karján volt egy sárga vagy kék beléptetős karkötő, rajtam persze nem. De a kutyát nem zavarta, hogy mit mászkálok mégis ott, így én sem zavartattam magam. Biztos elképzelni sem tudják, hogy itt valaki csak így belóg, mint én, de hát magyar vagyok, vagy mi a szösz :)

Aztán miután ráuntam, elhagytam a terepet a hátsó parkolón át, persze még lefényképeztem a medencét emlékül.

A parkolóban is találtam azért érdekességeket, mint például a hajók mögötti hajón parkoló helikoptert :)

Vagy épp egy babakék Bentley-t :D

Kifelé a portás megkérdezte, hogy na zárva volt a múzeum? Sajnáltatva magam közöltem, hogy hát igen, pedig csak két napot vagyok itt és most nem fogom látni, brühühü. Megjegyzem tényleg érdekel maga a múzeum is, szóval egyszer ide majd még visszamegyek, ha nem is így.

Az utcán aztán megláttam a már fényképezett aranyos kis rendőrjárművet, de akkor még nem láttam a gazdáját. Egyszercsak telefonálva és mosolyogva kiszállt a mellette lévő kocsiból és megkérdezte, hogy lefényképezzen-e, álljak csak mellé. Ilyen tényleg van? Otthon bevallom én nem igazán szeretem a rendőröket (na jó, ha kimagyarázok egy gyorshajtást és elenged, akkor csak-csak), de itt valahogy ők is emberibbek, mégis hősként kezelik őket. Vagy pont ezért?

Kiszáll... vajon most fussak? :)

Hát, ha már ennyire akarta :)

A környéken amúgy rengeteg autó próbálkozott haladni és parkolni egymás hegyén hátán (kb tényleg mint otthon a hungexpo-s rendezvényeket, csak ötszörösen), így inkább fogtam magam és az óceánparti sétány felé vettem az irányt, hátha itt másmilyen, mint odalent Miami Beachen.

Végülis másmilyenek a padok

Meg az életmentő házikók

De amúgy a homok homok, a víz víz, pálmafa is nő itt is és a nap is süt. Na jó ez csak vicc, szép itt is, ott is, nem tagadom.

Még a teknősökre is figyelnek :)

Miért szomorú, ha egész nap az óceánt nézheti? :)

Kösz, hogy emlékeztettek rá, mit nem tudtam megnézni :)

Aztán csak mentem, mendegéltem. 

Forrest Gump étterem itt is, jó a szöveg :)

Itt mondjuk el tudnék lakni.
Kis kert, kis földszint, kis emelet, kis tetőterasz... jajj

Bár már kezdtem fáradni, hősiesen nem ültem le

És erre a kerítésre is csak felmásztam, nem másztam be,
hogy megpihenjek a függőágyon :)

Híresen elfogadó város Fort Lauderdale, sok a zászló mindenütt.
Hát, ez is máshogy van otthon...

Hangulatos kis bár

És rémisztő kaja :)

Végül végre (3 km a tűző napon) megérkeztem újabb állomásomhoz, a neve Bonnet ház múzeum és kert. Kb ennyit tudtam róla, de a múltkori Vizcaya után gondoltam érdemes lehet megnézni. Nem is tévedtem. Bár már rutinos voltam, a ház belépőt köszönöm nem kértem, csak a kertit, ami csak 10 dollár volt (a teljes 20).

Persze aki kocsival érkezett (szóval mindenki más), lemaradt a parkolótól félreeső gyalogúton lévő nyitó látványosságról, amihez nekem volt szerencsém. Négy mosómaci mosott, na jó csak nevetgélt a fák árnyékában. Édesek voltak :)

Ez a kert amúgy teljesen más, mint a múltkori volt, ez inkább természetközeli sétálás, néhány állattal megspékelve. 

A bejáratnál egy régi csónakház

Pálmafák, egyéb fák, sétálás

Madárkák, tavacska

Szemben nagyobb tavacska, fákkal szegélyezve

Hattyú tájképpel :)

Csak úgy rohangásztak ott a gyíkok (vagy iguánák)

Kb egy tíz percre megpihentem egy padon,
mert ez a látvány lenyűgözött

Jobbra egy kis háznak álcázott hidacska

Ilyen egy pálmafa belülről. Évgyűrűk?

A hídra persze fel is mentem

És fényképeztem egyet (sokat) balra

Majd jobbra is

Aztán sétáltam tovább. Na ez kamu wc, de úgysem mentem volna be,
rossz emlékeim vannak róla a telekről gyerekkoromból :)

Körbejártam a parkot, egyszercsak megpillantottam egy kalitkát, benne egy papagájt. Persze mindenki elsétált mellette, miért is lenne izgi egy ilyen. Nekik. Aztán mikor elkezdtem kattintgatni meg vihorászni, persze gyűltek a népek körém.

Ő csak a csali volt

Ő volt felette, fent a fán! :)

Ők meg (sokan-sokan) alatta a földön

Sőt, többen voltak ők is (négyen biztos)

Na jó, ő is szép volt azért

Van itt minden. Egy madár bent, egy madár kint,
egy mókus lent :)

Persze elidőztem egy ideig, de aztán nagy nehezen ott tudtam hagyni a makikat és a ház felé vettem az irányt. 

Orchidea a fán. Azt a gyökérzetet!

Megint egy zöldike, bebátorkodtam közéjük.
Egy ideig futottak előlem, aztán mikor rájöttek hogy követem őket,
inkább hangosan becsobbantak a vízbe.

A házhoz érve találtam egy kerítést, hát belestem.

Majd találtam egy nyitott kaput is. Hát nem bementem? :) Végülis volt rajtam sárga beléptető karkötő. Na az mondjuk a boat show-n jött volna jól, mert itt az csak a kert látogatókat jelölte, de hát nem volt bent senkise, nem is futott utánam senkise, miért is ne mentem volna be, nem? :)

Tárt kapukkal vártak rám

Szép és színes

Ez már talán túl színes is

Fényképezgettem bent párat, aztán kislisszoltam ahogy érkeztem, szépen csendben. Kívülről is fényképeztem még párat az épületekről, majd elindultam kifelé a parkból, ideje volt a szállásom felé venni az irányt.

Sárga épületek

Búcsúzóul egy integető pálmafa

Kiérve elgondolkoztam. Vagy újra buszra pattanok, amiből már elég volt (és apróm sem volt több), vagy elindulok gyalog. Megnéztem térképen, végülis nem olyan sok, csak 30 utca, mi az már nekem. A probléma csak az, hogy már a parkhoz érve is fáradt voltam, bent is sétáltam 1-2 órát, és további 5 km várt rám, mint kiderült. 

Kutya a fodrászatban. Nem, nem kutyakozmetika :)

Néha megálltam fényképezni, addig sem mentem :)

Itt még a "házaknak" is több eszük van, mint nekem,
csak én gyalogolok, mint akit kényszerítenek

Kibírtam, nem feküdtem bele :)

Végül, bár el sem hittem, megérkeztem a szállásomra. De így jár az, aki gyalogol. 5 óra felé érkeztem meg, bevallom iszonyatosan fáradt voltam, melegem volt és persze elegem is. Kívülről vegyes érzelmekkel fogadtam, de a kerítésen betekintve megnyerő kép tárult elém, így nem haboztam sokáig. Mondjuk úgysem lett volna már erőm egy tapodtat sem tovább menni akár a szomszéd motelig sem, szóval bementem, pikk-pakk megkaptam a szobát és már loholtam is felfelé az emeletre.

Na sajnos időm nem volt a medencére persze,
de látványnak jó volt

A lényeg, hogy baromi tiszta volt a szoba

TV, hűtő, mikró, kávéfőző...
kár, hogy ezekre is csak egy fénykép erejéig volt időm :)

A fürdőszoba is elnyerte a tetszésemet

Innen nyílt a szobám

Ezt a pár lépcsőt még pont volt erőm megtenni

Bár első mozzanatom a cipőt le, ágyra lefeküdni volt, nem sokkal később mégis erőt vettem magamon és egy gyors zuhannyal picit jobb állapotot sikerült elérnem. Aztán megengedtem magamnak egy órás pihenkészést, mielőtt elkezdtem készülődni a Csepregi koncertre, hisz végülis az volt az igazi ok, amiért odáig utaztam. Persze egy picit elbizonytalanodtam, hogy akarom-e ezt és ne maradjak-e inkább a kényelmes szobában és lazsáljak reggelig, de aztán valahogy rávettem magam és elindultam. Újra várt rám egy kisebb buszozás, szerencsére nem túl messzire. Viszont mire leszálltam, már sötétedett és a google maps által javasolt kis utcán nem túl bátran kezdtem befelé lépkedni. Csak pár utcát kellett mennem, de a végén igencsak szedtem a lábaimat, mert finoman szólva nem volt jó környék. A "kultúrházhoz" érve aztán két rendőrautót is láttam, aminek felettébb örültem. A rend egyik őre még oda is jött megkérdezni, hogy a buliba jöttem-e és hogy tényleg gyalog jöttem-e, én meg pironkodva válaszoltam, nem akartam ecsetelni neki az élményeimet, mert bár ő is fekete volt, nem közülük való volt.

Belépve a terembe hirtelen nem tudtam hogy is szólaljak meg, erre mindenhonnan csak magyar szavak repkedtek felém, így nem sokáig álltam némán, csak úgy jöttek belőlem a szavak :) 25 dollár volt a belépő, kaptam újabb karszalagot, lassan gyűjtő leszek. Még nem voltak túl sokan, de szépen lassan szállingóztak az emberek. Egy magyar lánnyal, majd később egy magyar fiúval is szóba elegyedtem, mi voltunk egyedül talán csak. A korosztály vegyes volt, mert bár attól féltem, hogy talán csak idősebbek lesznek, volt bőven minden eresztésből.

Volt egy bennem is jó érzéseket kiváltó hab a tortán, ugyanis sok-sok magyar kaja és vásárolható cucc volt. Talán még soha nem esett ilyen jól kolbász mustárral és kovászos uborkával, mint itt :) Volt még sok-sok édesség és kész székelykáposzta is, na meg persze pálinka is.

Szaloncukrok!

Sport szelet, Balaton szelet

Hurka, kolbász, miegymás

Rántott húsos és fasírtos szendvicsek

Szerencsi csoki, amilyet még otthon sem láttam :)

A koncert bőven 9 után kezdődött, de meg kell hagyni, fantasztikus volt! Csepregi Éva kitűnő formában van, nagyon jól néz ki. A zene és a háttérénekesek felvételről mentek, de ő élőben énekelt és nagyon is jól. Bár vannak hiányosságaim a Neoton számok tekintetében, elég sok dalt ismertem. A harmadik sorban kezdtük, de hamar előrekerültünk az első sorba, csak egy-két táncolgató idősebb korosztály volt néha előttünk. Szuper volt, na! Fényképek készültek, de nem kértem engedélyt az érintettektől, így csak a fellépőt sztárolom inkább. Ráadásul éjfél utánig ott voltunk, így az egész nap történései után az én fejem is vállalhatatlan állapotba került (mint utólag szembesültem a fényképekből), így ezektől is inkább megkímélnék mindenkit :)

Indul a buli

A vége felé még a közönség közé is lejött énekelni

Jó volt a hangulat

Koncert után még dedikálás meg egyesével elbeszélgetgetés is volt, szóval igazán barátságos hangulatban telt az este. Én nagyon élveztem, mégha én igazából kicsit ki is lógtam a sok-sok éve kint élő honfitársaink közül a kemény két hónapommal :) Kedves újdonsült magyar ismerettségemnek köszönhetően még buszoznom és félnem sem kellett hazafelé, ugyanis háztól házig fuvart kaptam, így hajnal 1 körül boldogan (és nem kicsit fáradtan) estem ágynak.

Reggel az óra átállítás itt is eljött, emiatt talán túl korán kezdtem ébredezni. Korábban csekkoltam ki a szállásról, mint eredetileg gondoltam volna, ugyanis a magyar srác egy gyors egyeztetés után eljött értem és reggelizni mentünk. Tipikus amerikai reggelizőhely volt a cél, ahol még sorban is kellett állni, hogy bejuthassunk. Sokat ettünk, jót is, kevésbé emlékezeteset is, de már ki akartam próbálni. Utána egy kis sétára indultunk, hogy lemozogjuk a reggelit, aminek a vége az lett, hogy finomabbnál finomabb édességeket ettünk, amit végül egy nagyobb sétával sikerült is a torkomnál lejjebbre lesétálni, de még tele voltam, mint a déli busz, mikor délután a buszra felszálltam :D (éljen a magyar nyelv :)

Szokásos riverwalk, most épp Fort Lauderdale-ben
Kár, hogy valami kutyás népünnepély volt, így itt meg azért volt lehetetlen a nézelődés

Házikó

A Las Olas sétálóutca valami olyasmi, mint South Beach-en
az Ocean Drive vagy épp a Lincoln Road

A vonatsíneket is felnyitják a hajóknak. Őrület! :)

Segítség, cápa!

Bár félve, de közelebb merészkedtem :)

Csak úgy csillog-villog

Fort Lauderdale Amerika Velencéje, talán innen a gondola.
A név amúgy a sok-sok csatornából ered, ami igazából csak felülről érzékelhető
(pl lásd google maps)

Ezek a pálmafák csak úgy nőnek mindenütt

Azt hiszem lassan tényleg bérelnem kellene egy bringát,
kezdenek kijönni az elvonási tünetek :D

Las Olas Boulevard

Mondjuk a tegnapi mamojok aranyosabbak voltak :)

Széééép

Szép

Finom

Finoooom :)

Már csak pár óra buszozgatás várt rám, na meg egy elgyötört séta a buszmegállótól, aztán már itthon is voltam. Mozgalmas két nap volt, persze felettébb örülök, hogy útnak indultam, hát még, hogy haza is érkeztem.

Halloween

Hát, túl vagyok az első halloween-emen. Már az iskolában elkezdődött, egy-két bevállalósabb emberke beöltözött, hát még a tanárok és a személyzet.

Bal oldalon a dominikai Freddy Krueger, jobb oldalon a brazil pulykafej
Ráadásként még folyik a szóbeli vizsga a bal hátsó sarokban

Szóval így indult, szóbeli vizsgával és maszkokkal. Miután a vizsgának vége lett, a tanárunk is beöltözött :) 

Szerinte indián, szerintem Pocahontas :)

Féltünk :)

És mindezt óra alatt

Aztán készült egy csoportkép is, bár a mi osztályunk nem volt túl bevállalós,
ahogy én is csak egy mini boszi-kalapot biggyesztettem a fejemre.
De nagyobb szó, hogy ruhában vagyok! Nálam ez már magában több, mint jelmez, egy kivételes nap! :)

A folyosón

Németek

Suli után átruccantam Miamiba egy rövid sétára és egy kis ebédre, mert hazamenni nekem nem érte volna meg a távolság miatt, ugyanis 5-kor találkoztunk páran és mentünk a South Beach-i Lincoln Road-ra, ahol a legnagyobb halloweeni forgatag volt várható.

Nagy jelmezem nem volt, de ihletet kaptam az előző napi pók-sztoriból :)

Ráadásul sötétben foszforeszkált is.
(Niki: ez ugye annyira nem rémisztő? :D)

Üldögéltem egy kicsit egy parkban a vízparton,
ahol meglátogatott egy mókuska

Utána mentem vissza a sulihoz, egy kis késéssel mindenki befutott és elindultunk a pár utcára lévő sétálóutcához. Még korán volt és világos, így csak egy-két jelmezt láttunk, de a világosnak köszönhetően ekkor legalább még tudtam fényképezni :)

Vicces volt, fel-alá futkározott, mint akit üldöznek :)

Napszemüveges hot dog :D

Ez valami guiness rekord kísérlet reklámja volt

Egy kis séta után leültünk egy bárba, ki az utcára. Utólag rájöttünk, hogy ez szuper ötlet volt, ugyanis kicsit később hatalmas forgatag volt az utcán, mindenki ment valahova (konkrétan az utca egyik végétől az elég messze lévő másik végéig, majd vissza), így mi az első sorból nézegethettük a jobbnál jobb, vagy épp rémisztőbbnél rémisztőbb jelmezeket. Bár úgy ültünk le, hogy csak iszunk egyet és megyünk tovább, végül több órán keresztül üldögéltünk, ettünk, ittunk és beszélgettünk. Még én is ittam koktélt! :) Miután már bőven besötétedett mindenki irigykedve nézett ránk, hogy milyen szuper helyünk van, mert hosszú sorokban várakoztak az éttermek előtt az emberek, vagy sétáltak fel-alá, mi meg csak ültünk és nézelődtünk boldogan.

Az első koktélok. Amúgy heten voltunk, mint a gonoszok.

Még jó, hogy vannak lyukak a maszkon :)

A felszolgálók is kitettek magukért :)

Szegény gyerek, az apja börtöntöltelék, az anyja meg rendőrnéni :)

Amúgy volt sok igazi rendőr és volt sok álrendőr. Nehéz volt megkülönböztetni őket, de sikerült fényképezkednünk igazival is (csak nem az én telefonommal), mert baromi jó fejek voltak ők is.

Jó melege lehetett, volt vagy 30 fok még ekkor is

Rágcsáltunk ezt-azt

Itt már sötét volt, így a képek is olyanok sajnos

Nem sok látszik, de van ott egy king-kong is

Akárki is volt ő, de vérzett :)

Ő borzasztó rémisztő volt, jobb is hogy nem látszik rendesen

Az egyik lány még messzebb lakik, mint én, így ő korábban lépett, mi még üldögéltünk jó darabig. 360 dollárt fizettünk összesen, ami elég sok pénz, de végülis ittak eleget, ettünk is, és még tök jó helyünk is volt, így egyszer belefért. Úgy fél 11 felé indultunk útnak, de olyan tömeg volt, hogy mozdulni is alig lehetett, mármint csak hömpölyögni amerre sodort az ár. 

Két kicsi legó

Hömpölygő, vagy épp álldogálló embertömeg

Jelmeze pár banán volt. Pár a fején, egy hátul,
és persze elöl egy csokorral

Ez nekem már nem volt olyan buli, ezért sokáig nem tartottam ki a többiekkel akik viszont annál jobban élvezték (gondolom az elfogyasztott alkoholmennyiség hatása miatt is), így én olyan 11 után inkább jobbra elindultam egy kisebb utcában a buszmegálló felé. Útközben egyszercsak letartóztattak.

A rendőr és a rendőrautó is igazi volt, de a szitu persze csak vicc,
így mindenki bátran megadta magát egy fénykép erejéig

Mókásan rémisztő

Ez pedig záróképnek pont jó is volt, míg vártam a buszt.
Egy megfáradt rendőrlány és macskanő

Összességében nagyon különleges élmény volt, jól éreztem magam. Amúgy is feltűnően sok őrülttel lehet találkozni errefelé (magukban beszélnek meg ilyenek), most meg aztán még többen kitettek magukért. Sajnos a sötét miatt alig tudtam jó képeket készíteni, majd próbálok még szerezni a többiektől, de tényleg nem semmi amilyen embertömeg összegyűlt. Otthon kb a szilveszter ilyen, csak őrült jelmezek nélkül. Végül vártam még kicsit a buszra, majd nagy nehezen felfértem egyre és úgy éjfél után vergődtem haza.

Ébresztőül és felfrissítésként a ma reggelt az óceánparton sétálva kezdtem az iskola közelében. A homokban csak pár utcát sétálni is elég megerőltető mezítláb, így hamar felébredtem az biztos.

Még mindenki csak ébredezik
 (volt aki konkrétan a parton éjszakázott amúgy)

Az éjszakai buli nyomai itt is láthatóak
(ha mégsem, a képen egy villa van a homokban)

Korán van még

Még a nap is csak ébredezik

A munkások persze már vadul dolgoztak,
szépen sorban lerakosgatott székekkel készültek az újabb napra

Hab a tortán, hogy ma pedig írásbeli záróvizsga volt, újabb hónap telt el. Készülni nem készültem rá, de szerintem a kevés alvás ellenére is jól sikerült. Suli után persze siettem haza, bepótoltam egy rövid, de mély alvással a kimaradt részletet, majd ettem valamit, végül még tevékenykedtem is egyet, ugyanis mostam. Kipróbáltam az új helyen lévő mosógépet, még mindig izgi, és legalább mindenem tiszta.

A hétvégém is elég mozgalmas lesz. Eldöntöttem, holnap reggel nekiindulok, meg sem állok Fort Lauderdale-ig. Este ha minden jól megy, elmegyek a Neoton koncertre, napközben meg sétálok nagyokat, csak mint szoktam. Foglaltam egy szállást is, az éjszaka közepén nem lenne poén 2-3 órát hazautazni, így végül a vasárnapomat is ott fogom tölteni. Gondolkoztam, hogy kocsit bérelek és azzal megyek, de végül úgy döntöttem csak a legszükségesebbeket viszem magammal egy kis táskában, amivel tudok két napot sétálni és jó lesz nekem a tömegközlekedés is. Nem semmi változásokon megyek itt keresztül, mi? :)