Utcai zenészek

Múltkor nagyon rákaptam az ízére a Starbucks-ban üldögélésre és "dolgozgatásra", így csütörtök délután iskola után az utam ugyanabba a kávézóba vezetett, vittem magammal a kis notebookomat is és csak klimpíroztam órákon keresztül. Jó volt, fontos, dolgozó embernek érezni magam :) Persze ez csak vicc, bőven volt mit csinálnom. Szóval erről sokat nem tudok mesélni, bár a mentolos forró csoki ízét tudnám sokáig ecsetelni, nagyon fincsi volt, pont mint az After Eight csoki. 

Mondjuk azt, hogy a hatalmas antennájú telefon
miatt fényképeztem le a pasit...

Péntek reggel persze megint az óceán parton kezdtem a napot. A víz most zöld volt, persze fújt a szél és felhők is voltak, de jó meleg volt. Sétáltam egyet, aztán irány a suli.

Várakozó hajók a távolban a zöld vízen

Még üres a part

Felhős, de meleg

Csak azért nem ültem le oda, mert lehet fel sem állok egy fél napig

Pénteken a suliban agyamra ment egy német lány, mondjuk már nem először. Nagyon szőke, nagyon buta, az a tipikus, akitől egyből feláll a hátamon a szőr. Persze ő próbálkozik folyamatosan jópofizni, meg társalogni, de nálam egyre csak ássa el magát. Mikor közölte, hogy bár 26 éves, még nem dolgozott, mert főiskolára járt, hogy diplomát szerezzen, így a szülei fizették neki ezt a 3 hónapos kiruccanást... Első sokk: ennek diplomája? Anyám :) Második: na ő aztán sosem fog dolgozni, az tuti, minek is azt. Na mindegy, a lényeg, hogy pont ideje lesz már egy kis szabadságra mennem az iskolából, mert néha kezdek besokallni a butácska osztálytársaktól, akik ott ülnek hónapokon át (már amikor bejárnak), de eszük ágában sincs megpróbálni megtanulni angolul, minden este csak arról szól, hova menjenek bulizni és piálni. De azt hiszem igazából nem bánom, hogy én vagyok a fehér holló, nem először van így, meg kellene már szoknom.

Na mindegy is, suli után futottam is el. Nem bírtam ki és megint elmentem a könyvtárhoz a könyvvásárba. Megnéztem azokat a könyveket, amikre a múltkor már nem jutott időm és azokat is, amiket már láttam. Szóval mindent :) Ráadásul péntek 13 szerencsét hozott, ugyanis a nagy kapkodásban zárás előtt nagyon kedvezően számolták amiket vettem, így kemény 3 dollárt fizettem 4 darab könyvért, amiben volt egy 5 dolláros nyelvkönyv is. Gáz, hogy nem reklamáltam túlzottan? :) Annyi könyv maradt még így is, raklap számra hozták az újakat. Ja és a pénztáros lány megkérdezte, hogy honnan jöttem (bár ez nem nagy szám, itt mindenki mindig mindenkitől ezt kérdezi), de kiderült, hogy azért, mert 9 évig Prágában élt és rögtön tudta, hogy az akcentusom ismerős neki.

Nénike vagány napszemüvegben és hajcsavarókkal ül a buszon

Jönnek a magyar érintettségű könyvek

Ez ráadásul Corvina kiadós

A hun

És egy másik Soros György

Ez már otthon is érdekelt, de ott sem vettem meg

5-kor megint bezárt a vásár, de nem is baj, mert 5-től másik tervezett programom volt. Ugyanis az ingyenes metró minden megállójánál különböző stílusú zenekarok szórakoztatták a népet. Egy részen sétáltam, egy részen metróztam, de majdnem mindet végig néztem. Zárásul pedig este 9-től egy színpadi zenekar is játszott, persze ezt is ingyen, egy parkban, Miami központjában. Szuper volt mindegyik, egyedi hangulattal, végre sötétben is körbejártam rendesen Miami belvárosát.

Hegedű-virtuózok.
Amúgy tényleg jó volt, még Beatlest is játszottak.

Felhőkarcoló

 

Találkoztam egy hóemberrel :)

Házikó narancssárga...

...lila...

...zöld...

...és kék színekben...
Váltogatta a színét folyamatosan, hatalmas volt és csodaszép

 

Újabb megálló, újabb zenekar

Ők szuper hangulatot csináltak

De ők voltak a nyerők nálam

Többen énekeltek is, tényleg szuper jó volt

Utána sétálgattam egyet, vagyis inkább meneteltem tovább
és láttam egy hatalmas, csodaszép karácsonyfát is

Ez pedig a zárókoncert volt.
Na itt már leültem végre, így hátulról néztem, azaz hallgattam csak őket

A fesztivál amúgy ez volt

Ez pedig az útlevél hozzá, amivel mindenki közlekedett

Hajnal fél 1 körül értem haza, jól elment az idő. Így ma nem is csináltam igazából semmit, csak üldögéltem itthon, meg picit kint a stégen és élveztem a semmittevést. Holnap már nem így lesz, valahova csak kimozdulok :)

Művelődés, vagy valami olyasmi

Ma iskolába menet egy "érdekes" képet találtam az egyik ház oldalán. Nem tudom, hogy nem vettem eddig észre, bár mindig változtatom, hogy épp  merről közelítem meg a sulit, azért jártam már erre nem egyszer.

Nincs mit hozzáfűzni

És akkor tegnapi ígéretemnek megfelelően végre írok picit a suliról is, bár nem igazán a tanulás részéről. Ugyanis ma reggel egy óra tanulás után fogtuk magunkat csoportosan a tanárral együtt és egy közeli helyre elmentünk reggelizni. Egy francia reggelizőhely volt a célpont. Érdekes volt, mert a két francia lány zacskóból evett valami sütemény félét, viszont mi többiek mind valami normálisnak mondható reggelit fogyasztottunk. Bár nem volt olcsó a hely, vészesen drága sem. Én croc monsieur-t, azaz melegszendvics-féleséget fogyasztottam, amivel nem is lett volna baj, ha a kenyér nem édes. Na mindegy, legyűrtem, jó volt :)

Nem sokkal a kommunikációs óra kezdete előtt értünk csak vissza, szóval a nyelvtan órát eléggé elmismásoltuk, de néha ilyen is kell. Az új orosz lány, bár általában egy szót sem ért abból amit angolul kérdezgetünk tőle és válaszolni sem igazán tud, szerencsétlenségére a mi asztalunkhoz került. Feltettem neki a nagy kérdést, tudja-e hol van Magyarország, de természetesen fogalma sem volt, megérteni is alig akarta a Hungary-t, Ungarn-t, Hungria-t, de végül a "Vengrija"-t csak megértette, még jó, hogy valamire emlékszem oroszul. Persze megkérdeztem, hogy tanulta-e a saját népének történelmét az iskolában és ha igen mit tanult rólunk, mert nagyon kíváncsi lennék rá, de csak makogott, de semmit sem tudott. Érdekes, de nem ő az első. Ha lesz egy török osztálytársunk egyszer, megkérdezem majd tőle is ugyanezt :) Mi bezzeg mindenkiről tudunk mindent, legalábbis szerintem a mi oktatásunk nem csak saját magunkra, hanem sok országra kiterjed, más bezzeg azt sem tudja, amit a saját népéről tudni kellene. És most nem is az amerikaiakra gondolok, mert ha nagyon megerőltetném magam fel tudnám sorolni majdnem az összes államot, de nem tudnám megmondani melyik hol van pontosan, csak úgy nagyjából. Így nem csodálkozom - bár talán egy picit zavar -, hogy ők nem tudják melyik ország hol van Európában, de legalább a létezésükről nem ártana sejteniük nekik sem.

Na mindegy is, történt ennél izgibb is. Még 7 napot, azaz jövő hét végéig járok iskolába, utána 2 hétre szabadságoltam magam :) Mint már említettem, itt szembesültem azzal a nagyszerű lehetőséggel - így nem voltam felkészülve rá -, hogy 3 hónap iskola után jár 1 hónap szabadság és csak utána kell folytatnom a további 3 hónapomat. Viszont én az 1 hónap kiesést túl soknak találtam iskola nélkül, és nem is szeretnék kihagyni egy egész tankönyvnyi részt - lúzer vagyok, tudom :) -, így csak 2 hét eltávozást kértem és kaptam. Szóval két hét téli szünetet engedélyeztem magamnak a kint tomboló nyárban. Ennyi pihenést én is megérdemlek :)

Visszatérve a mai napra, suli után könyvtárba mentem. Nem őrültem meg, csak régebben láttam, hogy pár napig kiárusítás lesz a könyvtári könyvekből és kíváncsi voltam. Hát én ilyet még nem láttam, bár lehet azért, mert otthon nem járok még a könyvtár közelében sem, de hihetetlen volt. Rengeteg könyv, sok-sok vásárló, az árak pedig puhakötésű könyv 1 dollár, kemény fedeles 2 dollár. Minden! A legnagyobb albumok is. Sok mindent tudtam volna vásárolni, de a könyvespolcom olyan 8500 km-re van, így inkább csak könnyű olvasmányokat vásároltam magamnak. Mondhatnám, hogy a hideg téli estékre a szobában szürcsölt forró tea mellé, de igazából a napsütéses óceánpart is megteszi majd, hogy átrágjam magam rajtuk :)

Ahogy felértem a lépcsőn első pillantásra tudtam, hogy tetszeni fog

Miami közkönyvtár.
Mennyi kiürült doboz és ez még csak az első nap

Kincsvadászat

Véletlenek márpedig vannak.
Első könyv ami a kezembe került, Soros Györgyről szólt

Aztán persze, hogy egy csomó informatikai könyv következett

Na meg egy kis bank és egy kis EU

Most már elég volt, kérném abbahagyni a viccelődést,
azért is csak buta ponyvákat fogok vásárolni :)

Rengeteg könyv az egyik oldalon

És még több a másikon

Tényleg irtó sok könyv volt, felül az asztalokon és alatta még ki nem bontott dobozokban is. Persze azokat is nekiálltak kibontogatni a kíváncsiak, így én is, de senki nem szólt ránk, sőt segítettek. A legtöbb ember persze itt is halomszámra vásárolt, mint például black friday-kor a ruhákat és a műszaki cikkeket, így hatalmas bőröndökkel érkeztek meg nehéz dobozokkal távoztak. Lesz mit olvasniuk otthon :)

Voltak magnókazetták is

Meg videokazetták. Egy nő ebből többet is vett (?)

Na persze ez nem volt kiemelve a tömegből,
csak miután én odaérkeztem és persze ott is hagytam :)

Nagyon örülök, hogy elmentem, vagy 3 órán át kutakodtam a könyvek között, akkor is csak azért hagytam abba, mert 5-kor bezárt a bazár. Találtam sok érdekességet, kár hogy nem vehettem meg bármit amit akartam, na persze nem az ára miatt. Pechemre szombatig folytatódik a vásár, félő hogy még visszanézek :)

Innen egy lépcső vezet fel balra a könyvtárhoz.
Mindez Miami központjában

Hazafelé sétálva már rám sötétedett,
de így legalább láthattam pingvineket meg egy jegesmedvét is :D

És a szerzeményeim, mindez 5 dollárért.
Bár elég egysíkúnak tűnhet az érdeklődésem,
a két írónő (Sophie Kinsella és Mellissa Hill) könyveit kimondottan kedvelem,
a Google könyv meg csak érdekel.
Na meg hát mégsem kezdhetem az angolul olvasásomat
még magyarul is nehezen átrágható komoly művekkel, nem? :)

Punnyadásos agymunka

Tegnap megint jubiláltam egyet, már 3 hónapja, hogy itt vagyok. Csak úgy suhan az idő :) Ennek örömére sehova sem mentem, jöttem szépen haza és ettem, pihentem, na meg rendet tettem a szobámban, mert már eléggé aktuális volt. Ahogy a pihenés is amúgy.

Tudom, az iskoláról nem sokat beszélek, de a tanulás nem izgalmas dolog. Persze ha történik valami extra, meg fogom írni, de általában nem szokott. Van két új osztálytársunk, egyik egy brazil lány, a másik egy orosz. Kb ennyi a történés. Na de akkor már jelentem, hogy Nesta még mindig köztünk van, csak tegnap nem volt suliban és azt hittem elhagyott minket. De ma reggel hatalmasat köszönt rám, így ha akartam volna sem tudom nem észre venni. De miért is akarnám :) Amúgy dohányzik, nem is keveset, ez egy nagy negatívum. De senki sem tökéletes.

Bár ritkán szoktam már reggel eldönteni, hogy aznap mit fogok csinálni iskola után, de mára megvolt a terv, így készültem is. Lementem az általam nagyon kedvelt Miami Beach legdélebbi csücskében lévő parkba, méghozzá azért, hogy olvassak, így elcipeltem magammal a múltkor vásárolt könyvemet. Feküdtem a kényelmes  kőágyban, félig árnyékban, félig a napon és csak olvastam órákig. Na meg nézelődtem, hisz vagy egy hajó terelte el a figyelmemet, vagy épp egy helikopter, máskor egy madár a pálmafán, na meg persze néha az arra futkorászó félmeztelen férfiak látványa :) A parkban továbbra is rengetegen futnak, edzenek, capoeira-znak, görkoriznak, bicikliznek. Én meg ott döglöttem a könyvemmel, rántott mozzarellát eszegetve (vettem útközben, készültem) és csak néha mozdultam meg, mikor az egyik lábamat megcseréltem a másikkal. Persze szerencsére nem voltam egyedül, aki a pihenést választotta a kora délutáni vakító napsütésben az izzasztó futkorászás helyett, így csak picit volt lelkiismeret furdalásom :) Kárpótlásul hazafelé indulva sétáltam egy nagyot a buszmegállóig, bár közel sem annyit, amennyit szoktam. Majd talán holnap.

Megvártam a naplementét is ha már így ráértem, szóval csak sötétedés után indultam a sétámra.

Na mindez képekben (előre is bocs a reménykedő női olvasóktól, de nem volt pofám a férfi testeket fényképezgetni, így maradnak a pálmafák :)

Kókuszgolyók... azaz a kókuszpálma termései :)

Simán lehet, hogy ismétlem önmagam ezekkel a képekkel,
de ezzel a parkkal nem tudok betelni

Ez az oszlop is volt már nem egyszer,
de talán ebből a szemszögből még nem

Pálmafák mindenütt

Ez már az ágyból fekve

Akinek nem jutott hely a kőágyon,
saját ágyat rittyentett

Nap a pálmafa mögött

És egy kicsit kibújva

Amíg a naplementét vártam, megtaláltam a holdat

Indul a naplemenés :)

Ahogy közeledett a naplemente egyre többen kezdtek gyülekezni a park egyik felében. Profi fényképezőgépekkel, kutyákkal, vagy csak úgy sétálgatva. Itt mindenki olyan elfoglalt, mint én, hogy ilyenekre ráér? :)

És ahogy eljött volna a legszebb rész, egy hatalmas felhő befigyelt,
ami aztán el sem tűnt sötétedésig. Szemétség.
Most mehetek vissza megint :)

Szerencsére nem 9-11, hanem 12-10 van :)

Mondom én, hogy ott maradt a felhő,
de azért így is szép

Ezt a száguldozó hajót egyszer ki akarom próbálni majd

Na és a sötétedésnek köszönhetően kiderült, hogy a szomszéd szigeten lakatlannak vélt házak
nem szellemkastélyok.... vagy pedig lámpafényt szerető szellemek lakják

És íme a már többször fotózott lámpaoszlop esti pompájában

Hát, ez a nap is eltelt. A suliban is angoloztam, a házi feladatomat is megcsináltam a parkban és a könyvet is jó sokat olvastam, szóval nem mondhatni, hogy haszontalanul töltöttem, hisz az agyamat nagyon is sokat járattam angolul, mégha a testemnek egy kis pihenést engedélyeztem is. Olyat én úgysem tudok, hogy mindkettőt, azaz az agyamat és a testemet is kikapcsolom, szóval már ez is valami.