Gyalogkakukk újra bevetésen

Iskola után valamerre el akartam indulni. De normális terv híján hazafelé vettem az irányt. Egy sugallat hatására leszálltam jóval előbb a buszról és gyalog indultam tovább. Egy-két üzletbe bementem, mert valamit kerestem, de aztán nekiindultam a part menti úton. Jártam már erre. A 69. utcától a 96-ig mentem volna, hisz ott lakom. De én inkább mentem tovább, egészen a sziget északi csücskéig, ahol van egy kis mólószerűség. Ott üldögéltem jó darabig, zenét hallgattam, néztem az óceánt, a hajókat, a repülőket, a halakat, az embereket, a madarakat. Szóval jól elvoltam. Aztán hazaindultam, persze szintén gyalog. Letöltöttem egy pár "gyalogláskövető" alkalmazást, de mivel mindig elfelejtem aktiválni, így most utólag néztem meg mennyi az annyi. Picit több, mint 8 km-t gyalogoltam :) Mindezt a tűző napon persze, hisz ma is nagyon szép idő volt, főleg a part menti sétányon árnyék nélkül. Persze folyt rólam a víz mire hazaértem, de egy jó hajmosás után friss vagyok, mintha mi sem történt volna. Hiányzott már a séta úgy látszik :)

Akkor mindez képekben. Mert bár már jártam erre nem egyszer, szintén a megunhatatlan kategóriájú látvány tárult elém mindenfelé.

Bevásárlókocsi.
Emlékszem gyerekként hogy szerettem beleülni.
Hát még ha ilyen kormány is lett volna rajta :)

Szép is, BMW is, de mozgássérült. Vajon kamu?
Mondjuk itt azt is el tudom képzelni, hogy igazi

Séta közben egyszercsak megint ez jött:
Álmodtam egy világot magamnak

Miközben ilyen helyeken jártam
(épp az "egyetlen" floridai domb tetején állok :D)

Igen, a távolban mindig van egy fehér vitorla

És mindig van egy életmentő torony is

Na meg persze pálmafák
Ez ráadásul a rémálmaim pókos parkja, csak a part felőli oldala.
Innen nem is olyan szörnyű, nem? :)

És csak mentem, mendegéltem

Az egy ember, aki a korláton fekszik. Jobbra meg a bringája. Megpihent :)

Egy hatalmas valami repült el előttem keresztben.
Még jó, hogy nem nyelt le keresztben :D

Balra persze házikók sorakoznak.
Itt épp röpi pályával és napozóágyakkal felturbózva

Kell ennél szebb?

Ki tudja meddig gyalogoltam volna, ha nem érek el a sziget végéig

Azaz ide. Pálmafák árnyékai a homokban.
A távolban pedig a móló, vagy inkább hullámtörő (ha látszik)

Ez már a sziget vége, innen már csak egy híd vezet tovább

Oda vezet a híd, ez a Haulover Park, ahol már szintén jártam

Alattam nagy kövek

Jobbra pedig a "móló" horgász(ni próbáló) emberekkel

Persze itt a csücsökben is vannak szállodák. Sőt a legdrágábbak talán

Nini, egy pelikán

Na meg persze hajók, hisz ez az egyik fő átjáró

Én is elhajózgatnék itt napokig

Voltak akik inkább fényképeztették magukat.
Fiatal volt a srác, de mondhatni mutatós :)
Én csak messziről néztem, de ahogy látszik is, többen közelről kukkolták :)

Jet ski állatkodás. Én is, én is! :)

Távolban a nagy semmi. Azaz a nyílt óceán

Én meg csak lógatom a lábamat ezerrel

Édesek a pelikánok, na

Még pózolt is nekem a készülő naplementében

Ilyet sziklákat ritkán látni erre a sok homokos part miatt. Pedig szép

Mondjuk a homokos part sem csúnya :)

Nehéz volt ezt a látványt ott hagyni, de elindultam, mert kezdett esteledni

Még egy visszatekintés a túlsó partra

Aztán indulás a szállodák mentén.
Kis pihenő ágyikók, nem rossz

Ehhez nem tudok már mit hozzáfűzni :)

Jobbra meg még egy kis naplemente is kerekedett lassan,
kár hogy azt innen nem látni végig.
De mikor megyek már ki naplementét nézni? Az bezzeg itt van!

Záróképként pedig mondjuk egy ilyen

Soha rosszabb napot :)

Zárójelben jegyzem meg, hogy holnap még 29 fok lesz, aztán megint jön a hideg szerdától. 18-20 fok lesz, be fog fagyni a... fülem. Na mindegy, remélem ismét nem marad itt a hideg sokáig, hóember építéshez nincs kesztyűm :D

Zajlik a stégen az élet

Pihenős és kötelesség-teljesítős nap volt a mai, bár a fényképekből csak előbbi fog kiderülni :) Délelőtt bevásárolni mentem, mert - ahogy anyukám mondaná - már egy egér is éhenhalt volta abból ami a hűtőmben volt, így muszáj voltam feltölteni, nehogy szó érje a ház elejét (az egérke részéről). Így holnap tényleg visszatérek a rendes kerékvágásba, újra reggelit fogok magamnak készíteni, meg üdítőt vinni és nem útközben kell vásárolgatnom magamnak mindenféle szedett-vedett reggelinek valót. Mindezek után jött a pihenkészős rész, kifeküdtem a stégre tovább grilleződni. Persze mivel már 2 óra felé volt és 4 felé már el is tűnik a nap a ház mögött, így inkább csak az íze kedvéért fetrengtem odakint. Zenét hallgattam, olvastam, csak a szokásos. Na meg persze a mólón sosem lehet unatkozni, valami mindig történik. Jöttek a csónakok, kajakosok, jetskisek. Ezeken már meg sem lepődöm, bár tetszenek. Azon csodálkoznék el egyszer igazán, ha egy úszó is megjelenne, de szerintem az állatok is, amik a vízben élősködnek. Ja és persze a stégen sem maradtam megint állat társaság nélkül, egy kisebb leguán napozott mellettem vidáman. Lehet ő is ugyanazt a zenét hallgatta, mint én :)

Mini fagyi, mert megérdemlem

Itt vettem észre

Éppen kajakosok jönnek

Hatalmas kereszt az égen

Aztán mellém jött napozni

Közeledni egyikünk sem próbált

Motorcsónak (jött vagy 20-30 a 2 óra alatt)

Vagány. Telefonál és lábbal kormányoz

Délutánra/estére maradt még egy kötelességem, mosnom kellett. Szokásos nagy felhajtás a mosógépek és a szárítógépek közti rohangálás miatt, de azért ilyen körülmények között minden belefér, nem?

Holnap hétfő, iskola, újabb hét. Ki kellene találnom, mivel töltöm az elkövetkezendő két hét délutánjait, de még sejtésem sincs, merre induljak, amerre még nem jártam.

Grillcsirke

Magamnak tett ígéretemnek megfelelően ma meglátogattam a már majdnem elfeledett szépségű óceánpartot. Persze hamar visszarázódtam a kellemes időtöltésbe, bár néha noszogatnom kellett magam, hogy na mégiscsak meg kellene mozdulni és a másik oldalamra fordulni... aztán meg megint. Szóval ilyesmi nagy feladatokkal küzdöttem ma órákon keresztül. Én szegény :)

Mondjuk a strandolók nyugalmát megint
megzavarták egy rögtönzött esküvővel

De szerencsére amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is

Ja tényleg és még egy zavaró tényező, jött egy traktor rendet tenni.
Micsoda zűrök, így utólag látom csak :)

Amúgy általában ezt néztem
(a takaró csücsök direkt lóg bele,
hogy lássák a kedvesek akiktől kaptam, hogy használom :)

Ezt is néztem. Vagy ez ugyanaz a táj? :)

Aztán hazajöttem és alig ismertem piros fejű önmagamra a tükörben. Pont mint egy grillcsirke (már az órákon át tartó forgáskor sejthettem volna). De végre egy kis szín újra, pikk-pakk barna lesz ez :) Végül egy-két hazatelefonálgatás (próbálkozás) után mégis újra a napon, de már csak a mólón kötöttem ki.

Egyszercsak jött egy madárka, hatalmas hallal a karmai között.

Sas vagy mi

Ott a zsákmány. Még mozgott - egy ideig :)

Na itt már nem mozgott, de a madár nem bánta, csak úgy falta :)

Néha jöttek megzavarni a nyugalmát, de persze nem engedte, mégiscsak ő a ragadozó madár.
(Tök csalóka, a sirály nem volt ennyivel nagyobb)

A madár amúgy még mindig ott van a cölöpön, de bírom ezt a sportot vagy mit.
Bár ha krokik vannak a vízben, nem biztos :)

Jó sokáig velem maradt, aztán egyszercsak megtelt és a fél zsákmányt ott hagyta.
Vajon nekem? Kösz, nem kértem :)

Na ez volt ma. Mondtam én, hogy nem lesz sok kép, mert a végén még csöpögne a bejegyzés a sok nyálas óceános fotótól :) Holnapra is hasonló izgalmas-mozgalmas napot tervezek, bár egy-két kötelesség (mosás-vásárlás) is a listámra kúszott már sajnos.