Dzsungel Miamiban

Pénteken suli után megint röplabdázni mentem. Újabb verbuvált társaság az utcáról és egyebek. Még a csütörtökinél is jobban sikerült, nehogy rendszer legyen ebből :)

South Beach-i valóság kocsikkal elmesélve

Tegnap mindenféle történés volt, hisz zajlik az élet körülöttem mostanában, na nem mintha eddig unalmas lett volna, csak a végére kezdenek besűrűsödni a programok. Nem is baj, lesz majd időm pihenni majd egyszer máshol (azért sem mondom, hogy otthon :D). Az estét például kedves ismeretlen ismerősökkel töltöttem. A Lincoln Road-on ültünk le beszélgetni, pont ott, ahol anno Halloween-kor is megfordultam. Ez a hely a vesztem, azt hiszem pont akkor is koktéloztam és most is ittam egyet. Én, aki amúgy sosem. A tegnapi nap során ezen kívül még pakoltam is. Sajnos a bőröndömet. Bár még csak egy táska megtöméséig jutottam, de van még hátra bőven cucc, szóval lesz mit csinálnom még a héten, azt hiszem.

Séta a szomszéd kisközértbe, útközben a helyi bicikli felhozatal.
Sajnos még nem próbáltam ki, a kosárral nem bírtam megbarátkozni :))

Ez pedig egy szokásos pillanatkép a mólóról

Ehhez talán jól passzol a versike, amit megtaláltam pakolás közben.
A kedves búcsúajándékaim egyike volt, az utolsó mondat lassan aktuális lesz

Bizonyíték a züllésre :)

A nachos-tál pont olyan mutatós és fincsi volt, mint anno

Röviden talán ennyi, de csak mert a mai nap hosszabb lesz. Irány a dzsungel!

Nem vicceltem, Miamiban még ez is akad

Szóval ma a magyar lánnyal, Timivel ellátogattunk a helyi dzsungelbe. Bár több embertől hallottuk, hogy kicsi hely, de drága, végül nem hagytuk magunkat eltántorítani. És milyen jól tettük! Szuper hely, bár tényleg nem nagy alapterület, de rengeteg látnivaló és érdekesség van. Az ára meg (35 dollár), pont mint a többi ilyen szórakoztató hely, már amelyik nem drágább. Szóval akkor mindez képekben.

Voltak gyönyörű színes kismadárkák

És nagyobb színes madárkák

Persze mindez szép környezetben

És továbbra is színesben :)

Vagy épp fekete-fehérben :)
Láthatóan unalmas a dzsungel-élet

Fehér tigrisek (két fajta volt) és fehér oroszlán. Így is király :)

Bár épp a hátamat harapdálja, a méret a lényeg

Ez a dinka meg lenyalt valamit az üvegről,
aztán alig győzött fintorogni :)

Kihasználva az üveg tükröződését :)
Itt meg épp a combomba harap

Persze itt is voltak mindenféle show műsorok az emberek szórakoztatására. És persze többször is megnéztük őket :)

Bicikliző papagáj

Ez mondjuk nem a show része, de számomra kérdéses kilétű Kodak masina

Madarakat nem igazán láttam eddig idomítva mókázni,
szóval ez különleges volt.
Mint például ez a térde alatt csámpás lábú madárka

Vagy épp ez a nagy valami

Ő volt az egyik kedvencem. És most nem a fiúról beszélek :)
Később kiderül, hogy miért is olyan édes ez a szárnyas

A méretes és 20 éves Cassowary.
Mondjuk ilyen otthon is van az állatkertben

Csak ott talán nem ugrál ekkorákat :)

Nem elhanyagolható méretű kondor keselyű,
aki amúgy a fejünk felett repkedett, mint sokan mások.
Bevallom megfordult a fejemben, nem kapom-e meg harmadik égi (madár)
áldásomat, de szerencsére semmi ilyen nem történt :)

Mondtam én, hogy méretes keselyű

Két előadás között persze jutott idő jól körbenézni is. Mivel a Jungle Island nevének megfelelően egy szigeten lakik, nem akármilyen környezet található körülötte sem.

Kolbász-fa. Nem viccelek

És van is rajta bőven ennivaló :)
Igazából ez a gyümölcse

Szemközti ház.
Akinek ismerős, az látta a sztár szigetek körüli bejegyzéseimet,
a hajók is itt járnak amúgy körbe-körbe

Az ott már Miami

Ráadásul a szép épületeivel

Kint az, bent ez. Majmok. Minden mennyiségben :)

Lógnak össze-vissza

Mindenütt

Másik show, Dr Wasabival, aki körbe-körbe hurcolta az állatokat
mindenki fején át :)

Ez épp egy nagy kaméleon

Ő meg maga Julien király :)

Ő meg épp szőlőt eszik egy nő fejéről :)

Egyik legédesebb tündérke

Ahogy totyog, attól mindig elalélok :)

Ezek meg csak lógnak :D

Aztán újabb show, újabb csodákkal.

Kicsi tigris

Kicsi fehér tigris

Kicsi fél oroszlán fél tigris kölkök

Büntetésben lévő kismajom

Csimpánz-tigris barátság

Mini tigrincs. Kemény 6 hetes

Aztán minden cukiság együtt

Kedvenc feliratom. Jelmondatom is lehetne :D

Mondjuk egy ilyet eldögönyözgetnék egy ideig én is

Vagy egy ilyen hátizsák is jól jönne

Ugye hogy ugye?

Aztán jöttek a drága pénzért végezhető fényképezgetések.
A bal oldali gyerek pont olyan, mint a csimpánz, nem? :)
Elálló fülek meg minden, bár a maki cukibb

Aztán újra hátitatyóvá vált

A bemutatókon kívül is zajlott az élet továbbra is.

Már akinek. Van aki csak a szemét hajlandó megmozdítani.
Mögötte fekete párduc társa még annyit sem

És akkor visszacsatolás az elejére.
A legcukibb madártípus a világon
(ugye Szabi? :D)

Hosszú percekig simogattam össze-vissza, sőt többször is visszatértem hozzá
Imádta

Ahogy én is őt :)
Szegény Lolita, ha tudná :)

Az egyik shown egy újabb vendég.
Bocs, de azt mondják állat és gazdája állítólag hasonlítanak :)

Persze voltak flamingók is
(sosem tudom az igazi színűket visszaadni)

Azért a környezet (és a kis extra) sem rossz

Zászlót felhúzó papagáj

És egy rakás Julien király

Hát, sok száz fotó készült ma is természetesen, nehéz volt válogatni, de remélem valamennyire sikerült visszaadni a park hangulatát. Szuper és emlékezetes volt, örülök hogy nem hagytam ki.

Holnap hétfő, iskola, utolsó hét, utolsó napok. Ennyi erről elég is :)

Álom vagy valóság

Tegnap is és ma is az iskolában érdekes vagy inkább mondhatnám számomra elég aktuális témákról kellett beszélni. Próbálnak visszarántani a földre elég rendesen az álomvilágból.

Először is téma volt a ki hol lakik, milyen környezetben, milyen lakásban. Persze otthon, bár mindenki szívesebben beszélt az itteni tartózkodási helyéről :) Azért mikor ecseteltem, hogy hol lakom, milyen környezetben és milyen nemzetiség lakik még sajnos az utcámban, kicsit gondolkodóba estem. Tényleg hasonlítsam össze a magyar valóságot a Miami álomvilágommmal? És biztos jó lesz az nekem?

Beszélgetős órán téma a munkahely volt. Ki mit csinál, mennyire lehet abból megélni és szereti-e mindazt, milyen a viszonya a kollégákkal, stb. Ismét elgondolkoztató témakör. De miért akkor, mikor épp fogynak a napjaim és esetleg vissza kell esnem a szürke hétköznapok viszontagságai közé?

Délutáni óra. Hogy viselkedünk versenyhelyzetben, tudunk-e veszíteni. Mindenki ecsetelte, hogy simán, nem gond, elvannak ha veszítenek, max örülnek ha nyernek. Na de én? Sem játékban, sem az életben nem tudok veszíteni, a versenyhelyzeteket véresen komolyan kezelem és nem, picit sem akarok veszíteni, ezerrel kell hajtani a cél érdekében.

Aztán hogy látjuk magunkat 50 év múlva. Kellett írni egy fogalmazást. Mindenki család, gyerekek, unokák. Én meg? Hát a tanár nagyot nézett. A lényege röviden: "Sajnos tegnap elvesztettük az egyik legismertebb női személyiséget az IT világából. Magyarországról jött Amerikába tanulni, aztán hamar állást kapott a Szilikon-völgyben. Nagyon gyorsan hírnevet szerzett magának és pár év múlva megalapította a saját cégét, ami azóta is a vezető cégek között szerepel, ráadásul mint az egyetlen női tulajdonú informatikai vállalat... stb, stb"

A beszélgetős órán ma folytatódott a témakör annyiban, hogy ki mikor szeretne férjhez menni, családot alapítani, hány gyereket szeretne, stb.

Tudnak-e a nők érvényesülni, vagy férfiközpontú világban élünk-e. Kik a jobb sofőrök a férfiak vagy a nők. A nők vagy a férfiak irányítanak-e egy kapcsolatot.

Na a fenti két bekezdés témaköreire inkább nem reagálok, aki ismer úgyis tudja a válaszaimat és a véleményemet, az biztos, hogy volt egy-két mások által meg nem értett gondolatom ma is :)

A szünetben két osztálytárssal és az egyik tanárral kisétáltunk picit levegőzni, mikor nekem szegezték a kérdést, hogy miért megyek haza, miért nem maradok még, hisz végülis akár tudnék.

Végül a pontot a délutáni óra tette fel a i-re. Az ország múltja, milyen most ott élni és milyen volt régen. Át akarták-e venni valakik az uralmat, voltak-e ilyen-olyan csatározások és milyen most a politikai helyzet. Erről sem nyilatkozom itt most inkább, de mondtam a magamét, közben ismét elgondolkoztam.

Szóval próbálnak rendesen bekavarni az álmomba, de nem hagyom magam felébreszteni :) Ezért inkább iskola után egy váratlan meghívásra rábólintva elindultam az óceánpart melletti röplabdapályák egyike felé. Bár aki hívott, nem jött el, de egy röplabdával várakozó srácot hamar találtam, mint kiderült ő is a suliból jött és várja a többieket. Végül kínunkban a nemrég bemutatott South Beach-i utcán lazuló arcok közül invitáltunk meg embereket, akik boldogan csatlakoztak is. Szóval elég vegyes társaság verődött össze, de nagyon jót szórakoztunk mindannyian. Sötétedésig randalíroztunk, vagy még tovább is. Mindezt a homokban, a pálmafák alatt, az óceán szomszédságában, a bringázó, futkosó, vagy épp csak turistáskodó, azaz a Miami álom résztvevői megelégedettségére.

Enikő várja az égből a csodát, a többiek meg lelkesítik :)

Sokat nem láttunk már, mire befejeztük

Következtetés? Talán csak annyi, hogy az élet talán nem mindig egyszerű, sok kérdést vet fel, és sok problémát gördít elénk, de ha az ember tudja, hogy napról-napra mindent megtett és megtesz, harcol önmagáért, és ennek köszönhetően el tudja érni amit álmodik, akkor dőljön hátra, és élvezze. Persze közben ne feledkezzen el újabb álmot szövögetni, amiért megéri újra küzdeni...

Visszaszámlálás

Tegnap elkezdődött a hosszú napok hete. Nem mondom, hogy gyerekjáték, de valahogy túlélem. Mondjuk tegnap kicsit elbénáztam, mert nem vásároltam elég hidegélelmet magamnak, így eléggé kivoltam már a nap végére. Ma bezzeg gondoskodtam elég ellátásról, sőt túl is vásároltam magam. Holnapra csak meglesz az arany középút.

A délelőtti órán semmi változás, jókat mókázunk egy-két sorstárssal, na meg a tanárral. A kommunikációs tanár havonta rotálódik, így most az egyik jófej lányhoz kerültünk. Pechemre csak egy napig maradhattam, mert délután megkeresett az egyik vezető a suliból, hogy ezennel high intermediate (középhaladó) szintről advance (haladó) szintre soroltak át a jó eredményeim miatt, így kommunikációs szintet és tanárt kell cserélnem. Nem mondom, hogy örültem, hogy ott kell hagynom a jól ismert arcokat és ismeretlenekre cserélnem. De végülis nem olyan gáz, bár a tanár egy új arc, aki nem egy pörgős típus, így mindenki beszélget össze-vissza, csak sajnos nem mindenki angolul.

A délutáni órám magasabb szint, mint a délelőtti, csak szólásokat, meg kifejezéseket tanulunk és dumálunk jó sokat, ráadásul elég kis létszámú a csoport, szóval nem tudok lapítani. A tanárt viszont legalább jól ismerem és ő is engem, bár a diákokkal még csak ismerkedem, mert mindenki totál új arc. Van két orosz, egy olasz és két-három német. A ruszkikat ráadásul senki sem érti, mert bár elég folyékonyan beszélnek, a t-k helyett folyamatosan z-t mondanak, így mindenki csak pislog nagyokat. Azért ezt az órát én sem rázom ki a kisujjamból, ráadásul ők már egy hét előnyben vannak. Sőt a könyvet sem veszem meg erre a két hétre, elég nekem a másik. Szóval még nem tudtam megmutatni igazi önmagamat, de rajta vagyok, hogy hamar felzárkózzam. Na nem kell megijedni, nem tanulással, csak próbálom felvenni a fonalat :)

Tegnap suli után amúgy siettem haza egy hosszabb telefont elintézni, majd pihentem egy nagyot. Ma viszont ki akartam sétálni magamból a hosszú napot, így nekiindultam dél felé, hogy lemegyek a kis parkomba ejtőzni egyet. De annyi történés volt a part és az Ocean Drive között, azaz a nagy parkban South Beach-en, hogy két óra alatt sem értem le odáig. Mire meg már közel voltam, addigra eléggé felhősödött, szóval a szokásos naplemente megtekintésére esélyem sem volt, így végül inkább hazafelé vettem az irányt. A buszmegállóban még véletlenül összefutottam pár ismerős arccal a suliból - így megy ez már itt, mindenhol ismerősök akárhova megyek :) -, de aztán végre a buszom is megérkezett, így lestoppoltam - hisz különben nem áll meg -, majd robogtam is hazafelé.

Van néhány képem is a mai napról, bár a hangulatot visszaadni nem lehet. Mindenhol emberek sétálnak, táncolnak, futnak, bringáznak, röplabdáznak, vagy csak bandáznak. Pedig sima hétköznap volt. Mivel eléggé hozzá lazultam már a környezethez, na meg itt mindent lehet, megálltam én is mindenhol, nézelődtem, fényképezgettem és élveztem a történéseket. Azért a levegőben szaltózgató emberekhez nem álltam be, de a strandröpi jobban csábított.... volna, ha nem suli-szerkóban lettem volna, na meg amúgy is, félmeztelen kigyúrt csávókkal csak nem állok le bandázni, nem? :)

Bár az alábbi képen talán nem is látszik a lényeg, amiért lefényképeztem, de akkor elárulom. Mondjuk a hőmérséklet sem elhanyagolható, dög meleg van. Esőt ígértek mára, de a felhőkön kívül más nem érkezett, szóval olyan 30 körül mozog. A lényeg viszont a dátum. Február 25-e van. Tegnaphoz képest egy hónap múlva repülőre szállok, mához egy hónapra pedig landolok az anyaföldön. Mondanám, hogy holnaphoz képest egy hónap múlva pedig dolgozni megyek, de ezt csak azért, hogy mindenki azt hihesse a munkahőse énem újra visszatér. De az igazság annyi, hogy talán megpróbálok betalálni és megmutatni magam, mást nem ígérhetek :) Az biztos, hogy a centit nem kezdem el vágni, nem úgy mint mielőtt kijöttem. A munkahelyi naptáramban vagy másfél hónappal azelőtt elkezdtem visszaszámolni és legalább egy héten egyszer kedvesen megosztottam a hátralévő napjaim számát a főnöknőmmel. Most azért ennyire nem vagyok lelkes, így most megemlékezem a fordulóról, aztán gyorsan megpróbálom elfelejteni és csak a hátralévő pozitívumokra koncentrálni. 

Szóval február 25, olyan 86 fahrenheit, azaz 30 celsius

Produkálók és szurkolók, szóval zajlik az élet

Ott mászikált kézen.
Lányoknak a bal háttér megtekintését is ajánlom

Ember a levegőben. Szaltóztak, ugráltak, videóm is van róla

Velük már többször találkoztam, mindig ott focizgatnak kisgatyában

Na jó, voltak azért lányok is. Bár fogalmam sincs milyen sportot űztek.
Kis faütő, rendes teniszlabdával és csak úgy szórták egymást

Aztán vagy 6 röplabda pályán zajlottak a meccsek

Voltak édes hozzátartozók is

Akik egy idő után beadták az unalmast :)

Új reklámtáblák színesítik a tájat

Bár még nincs péntek, lesz még az is.
Mondjuk ide még be kellene térnem egyszer

Egyik leglátványosabb épület odalent

Van aki gördeszkázás közben pizzát eszik a dobozból, mindezt a forgalmas úton
(most épp piros a lámpájuk, de amúgy jöttek az autók sorban)

Például ilyen Audik

Meg még Audik, de itt igazából a felhő a lényeg.
Miattuk futamodtam meg a naplemente nézés elől

Szóval zajlik az élet, csak ki kell tennem a lábamat akárhova. Meg is fogom tenni ezt szerintem megint minden délután, agykikapcsolásnak tökéletesen megfelel, ráadásul újra nagyokat sétálok közben.

Nyugodt víz

Azt hiszem pénteknél maradtam le. De talán arról nem is írtam, hogy csütörtökön a szóbeli vizsga után kimentünk közösen tízóraizni az osztállyal és a tanárral egy közeli kávézóba, lezárván a nagy izgalmakat. Szóval az égi - azaz madárbeli - ajándék előtt jól alakult a napom amúgy :)

A pénteki napot úgy kezdtem, mint a régi szép időkben, csak valamiért elfeledkeztem erről a jó szokásomról. Reggeli séta az óceánparton.

Mindezek után az írásbeli vizsga gyerekjáték volt. Na nem mintha túlzottan felkészülten érkeztem volna, de talán a pálmafák látványa segített. Konkrétan kiráztam a kisujjamból, nagyon könnyű és rövid volt. Nekem :) Aztán persze vagy másfél órát kellett ejtőzni, hogy a kommunikációs órát kivárjam. Szerencsére egy fél órára kisétáltunk a suliból és körbenéztünk a parton újra. Ráadásul úgy alakult, hogy három brazil fiúcskával sétáltam, közülük kettő fele annyi idős, mint én. Szóval nagyon fiatalok voltak, vagy én vagyok... szóval nem annyira fiatal. Mondjuk ők nem is beszéltek nagyon angolul, szóval csak a harmadik fiúval tudtam valamennyire kommunikálni, de elég bénára sikeredett így a séta. Aztán szerencsémre egy dominikai osztálytárs hamar megjelent és sikerült értelmesebb vizekre evezni.

A hétvégét kizárólag pihenéssel töltöttem, szóval túl sok élménnyel nem szolgálhatok. Hacsak az óceánpart, a pálmafák és a forró napsütés nem számít annak, mert ebben volt bőven részem. Pár óra után még mindig sikerül piros fejjel visszaérkeznem a partról, pedig már nem vagyok túl hóka amúgy sem. De inkább rák legyek, mint fehér holló, ami amúgy feltűnően sok mászkál errefelé. Végülis Miamiban vagyunk, nehogy már elbújjak egy kis nap elől.

Amúgy a parton szokás szerint mindig történt valami, nem unatkoztam. De valahogy most nem voltam nagy fényképezős kedvemben a hétvégén, persze néhány fotó így is készült. Például láttam, hogy az egyik szállodához tartozó székeknél fúrógépre applikált szerkezettel fúrják a lyukakat a homokba a napernyő behelyezéséhez. A szemetet pedig végig a parton kis traktor ürítgeti ki egyesével a kukákból megemelve, kiborítva, nehogy már végiggyalogoljon valaki. Szóval minden nagyon ki van itt találva kéremszépen. 

Ráadásul reggel 10-kor már kint voltam ma a parton, 26 fokban, kellemes napsütésben, enyhe szélben, hullámtalan és elég meleg vízben. Vagy négyszer fürödtem, egyre hosszabb ideig tartózkodtam odabent ahogy egyre melegebb lett, sőt végre úsztam is egyet, lévén végre tényleg alig hullámzott a víz. Na persze nem befelé - hisz ez nem egy Balaton-átúszás -, szigorúan csak párhuzamosan a parttal és azt sem túlságosan bent. Az ördög, azaz a cápa nem alszik alapon, nem kockáztatok. Egyik nap mondták amúgy a suliban, hogy találtak egy cápát lent South Beachen, szépen mindenki kisétált a vízből és ennyi volt. De én nem szeretnék semmi hasonló szituba keveredni, szóval inkább a madarak kakkantsanak le, de a vízi szörnyek maradjanak baromi távol.

Tudom-tudom, ez már túlzás :)

Csak a szélén van egy kis hullám, amúgy csendes és tiszta

Mondjuk megint volt egy-két mókás kékség a parton,
de ott sok vizet már nem zavartak

Csillám-tiszta kékség :)

Hú, ennek meg ilyen hosszú izéje is volt

Mai pozícióm. A lényeg, hogy mindenki elég távol legyen :)

Egy kis nasi így télen. Kiwi, mangó és eper :))

Fekvőhelyzetből :)

Mikor már eleget forogtam és éreztem, hogy a grillcsirke elkészült, gyorsan hazasétáltam. Később még rávettem magam egy kisebb sétára a szomszéd szigeten túl, próbálom elraktározni az emlékképeket.

Otthon édes otthon :)

Második sziget kijárata (vagy épp bejárata)

Szigetek

Ezen a szigeten csak egy benzinkút van. Na meg néhány pálmafa.

Ez pedig egy kisbolt.
De nem kell ám kiszállni az autóból ha tejet akarsz venni :)

Szóval a jól megérdemelt hétvége után holnap újra iskola. Ráadásul innentől indul a feszített tempó, reggel 9-től délután 4-ig intenzív agymosás nagy dózisban. Ráadásul a délutáni csoport még lutri, remélem lesz ott egy-két jó arc, mert vihogás nélkül szörnyű hosszú tud lenni sok óra angol makogás :)