Hátborzongatóan misztikus

Ma nagyon különleges helyen jártam. A hely neve Coral Castle, ami egy korall kőből épített "kastély" helyszíne. Mondhatnám, hogy hasonlít a székesfehérvári Bory-várhoz, mert elsőre az ugrott be nekem róla, de aztán mégsem :)

Röviden a sztori. Egy 26 éves lett (nem múltidő, ez a származási helye :D) fiatalember, neve Ed Amerikáig szaladt, ahol beleszeretett egy 16 éves Agnes nevű nőbe, de az persze sosem lett az övé. Megépítette ezt a kastélyt és várta, hogy a "sweet 16" majd elmegy, meglátja és együtt élnek ott boldogságban, gyerekekkel, míg meg nem halnak. Hát, a csaj máshogy gondolta, mással alakított családot, sosem látta a kastélyt. A hely különlegessége, hogy 1923 és 51 között épült, azaz az emberünk egymaga, saját kezével építette és mozgatta a hatalmas köveket, leginkább éjszaka. Máig rejtély, csak találgatások vannak, hogy is vihette mindezt véghez. Nekem a "földönkívüliek segítették" verzió tetszik a legjobban a találgatásokból, ahogy a piramisok építésénél is :) Több, mint 1100 tonna követ faragott és hurcibált egymaga a helyszínen az éjszaka leple alatt 28 éven át. Sosem árulta el a titkát senkinek, annyit mondott, hogy "ez egyszerű, ha tudod, hogyan". Hát kösz :) Olyan pontosan vannak egymáshoz illesztve a külső hatalmas falak, hogy a fény sem szűrődik át, sőt a 92-es Andrew hurrikán sem tudott kárt tenni bennük. A tárgyak nagy része egy darab kőből lett faragva. A legnagyobb kő 30 tonna!

Szóval nagyon különleges hely, akit bővebben érdekel a történet mindenképpen érdemes jobban utánaolvasni, én is azt fogom tenni, ugyanis ki tudja mit értettem félre az angol nyelvű idegenvezetés során :) És akkor mindez képekben is:

Végre odaértem... 3 óra utazás után :)

Kívülről még semmi izgi

A pasi ráadásul picike volt és soványka,
szóval emiatt még hihetetlenebb az egész

Ő maga is szervezett túrákat,
ez az eredeti belépődíj-kapu

A bejáratnál forgatható kő,
ami bemutatja a módját a nagy forgókapu szisztémájának.
Kifúrta, vascsövet tett bele, nagyon durván jó

Faragott székek. Egy reggelre, egy délutánra, egy estére,
mikor honnan sütött a nap. A napközbeni ágy különösen nekem való volt,
lévén én sem nőttem túl nagyra, a lábtartó, meg a térd alátámasztás
is pont jó helyen volt!
Ráadásul tényleg kényelmes, nem is kemény.

Napóra, ami pontos! Sőt, a hónapokat is lehet rajta követni.
Egyszerűen tényleg profi

Florida formájú asztal, Okeechobee tóval

Teleszkópot is épített!
Ezen a lyukon benézve egy másik lyukon át
kémlelte az eget

Az első falon van a kislyuk és a hátsó nagy fal
felső karikáján nézett át vele

Két kis hold és egy telihold. Utóbbi egy vízgyűjtő

Ezek a legnagyobb kövek, 30 tonna darabja.
És még a tetejére is pakolászott ezt-azt.

Csinált székeket magának, a nejének és két gyereknek.
Meg egyet az anyósnak, az viszont kényelmetlen :)

Nap, Szaturnusz, Hold

Ez a hátsó titkos bejárat. Forgóajtó, amit egy kislány egy ujjal is meg tudott forgatni.
Hosszú évtizedekig működött, de jóval a halála után elromlott.
Ezért a tudósok elkezdték vizsgálni és akkor derült ki a szisztéma.
A leállás pedig rozsdásodás miatt volt, de 2005 óta újra nem forog.
Ő meg tudta csinálni, de most nem tudják megjavítani?

Kút is volt, ahonnan vizet húzott fel. Tiszta vizet!

A kád persze közel volt a kúthoz

Ez a tükör.
Az alja fekete, benne víz és tényleg működik :)

Ágyak a felnőtteknek és a gyerekeknek.
Ezekre sajnos nem volt szüksége

Szív alakú asztalka, szív alakú díszítéssel.
Kis romantikus

Játszószoba

Ez a napóra felett egy szék, ahonnan felülnézetből
csodálhatta a remekművét

Itt sütött-főzött

Na nem tudom, hogy ő a játszótársa volt-e,
de ő még él

Igazából a fenti szobában lakott, víz és villany nélkül

És az eddigiek ömlesztve

Ez talán önarckép

Ebben van elrejtve a fenti

Egy kis leírás

Ilyen eszközökkel dolgozott, egyedül.
Kár, hogy az egyik cucc csak 10 tonnát bír,
de ő 30-at is mozgatott valahogy...

A pálmafa sem hagyományos

Bejárati kapu csengővel

Alaprajz

A kert is szépen gondozott, persze ez már mai verzió

TV-n vetítenek ismertetőt,
na meg idegenvezetés is van folyamatosan

A virágok már csak extrák, bár voltak mindenféle fák a kertben akkor is

Kívülről a kertből

Persze volt egy shop is, ahol mindenféle érdekességeket lehetett vásárolni.
Egy könyvnek nehezen álltam ellen, de végül sikerült

Billy Idol Sweet Sixteen című számát a kastély
története ihlette és a videóklip is itt készült.
Máris megnézem majd

Egy kép az egészről

Lett zászló és pénzérme

Reklámtábla

És a misztikus helyszínt elhagytam

A hely mindenképpen felkerül a legjobb dolgok listámra (mármint ha lenne ilyenem), mert nagyon tetszett és magával ragadott. Feltétlenül utána fogok olvasni, remélem nem beszéltem nagyon mellé a fentiek taglalása közben. 

Végül hosszú bolyongás után visszatértem az amerikai valóságba.

Amin sétálok a végtelenbe és tovább, az a bicikli út (bocs, járda nem volt).
A bal oldali viszont a buszok útja, a kocsik egy másik úton közlekednek.

Nem vicceltem, így megy ez itt

Azaz itt

Hazafelé a mindenféle járművön bőven volt időm olvasni a múltkor vásárolt, lassan lapozható könnyed regényt. És mit találtam benne? Hát nem Magyarországot? Mondjuk Alaszkához hasonlított távoli helyként vagyunk megjelölve, de akkor is. Így kell tudni könyvet választani :)

Pont, mint otthon

Bár talán kicsit korai, de tegnap reggel feldíszített karácsonyfát láttam a buszmegállóból. Persze pálmafákkal szegélyezve :)

Még a virágokat is kicserélték, mert ez itt így megy

Az iskolában végre túl lettünk az utolsó helyettesítős napon, hétfőn jön vissza a Hawaii-i nyaralásáról az eredeti tanárunk, már nagyon várjuk. Suli után a helyi Vörösmarty téri könyvhét meglátogatását céloztam be. Miami központjában volt, szóval ez is hasonlít, meg amúgy minden más. Pavilonok voltak meg könyvek, na meg emberek. Mondjuk a pavilonok színesek voltak és nem fehérek. Az időjárás olyasmi volt, mint otthon szokott (csak ott tavasszal és nem ősszel). Persze sokszor ott is esik az eső ezen az eseményen sajnos, így itt sem volt másképp.

Pavilonok, emberek és persze könyvek

A pálmafától eltekintve tök Vörösmarty-tér

Persze megtaláltam a már felfedezett könyvesbolt standját is

És volt egy külön pavilon a "könyvheti újdonságoknak",
vagy a dedikáló írók könyveinek

Rövidujjú meg trikó... szóval az időjárás stimmel

Voltak régi magazinok

Meg bőrkötéses könyvek

Meg divat-bolondoknak szóló könyvek

Ami viszont különbözött, hogy feltűnően sok használt könyv volt. Antikvárium minőségűek, meg egyszer olvasottak. Tényleg sok, talán túl sok is. Mondjuk jó olcsón, szóval voltak vásárlók is dögivel. Az új könyvekre viszont csak egy helyen láttam akciót, szóval ez sem úgy megy, mint otthon. Ja és itt persze csak angol meg spanyol nyelvű könyvet lehet találni, egy magyar nyelvűt sem találtam, akárhogy próbálkoztam :)

Ennyiért a hülyének is megéri. én mégsem vettem semmitse :)

Ezt viszont nem értettem. Vajon eladták az összeset?

A Woody Allen könyvet sokat megnézték és fényképezkedtek vele.
Gondoltam én sem maradok ki a sorból

Volt "játszóház" is

Meg egy kocsi egyenesen New Yorkból.
Mondjuk nem tudtam, hogy pingvinek is élnek ott :)

Persze találtam nekem való könyveket is

Jó sokáig sétáltam, többször körbenéztem. Hiányoltam, hogy egy ismerős könyvkiadós vagy kereskedős arc sem jött szembe, szóval végül rájöttem, hogy nem is volt olyan izgi, odahaza ez az esemény azért jobb. Mondjuk ettől függetlenüls is, valahogy nem volt az igazi. Végszóra megérkezett az eső is, így meghúzódtam egy terasz alatt, míg ezerrel zuhogott. Mikor csendesült elindultam, de aztán újra futhattam egy bódéba, mert megint rákezdett. Ilyen megszakításokkal jutottam el végül az ingyenes metróhoz, amivel a buszvégállomásig mentem.

Esik. Néhány könyv nem volt vízálló, azoknak picit megártott :)

Közben kaptam egy invitálást, hogy üljünk be valahova páran eszegetni-iszogatni, ami pont kapóra jött nekem, mert dög éhes voltam, így félúton hazafelé leszálltam és elindultam a már jól bevált kikötői szabadtéri bár felé. Mondjuk szerencsére fedett része is volt a medence körül, mert míg üldögéltünk, sokszor rázendített. Ez itt az állítólagos száraz évszak? Vicc.

Wilkommen

Jó sokáig maradtam, jót beszélgettünk ismét, természetesen angolul, szóval megy ez ha kell. Persze mindig van egy kis értetlenkedés, hogy én miért is nem iszom, így egy édes, fél-alkoholmentes koktélt megengedtem magamnak, míg a többiek kettő-három normált, meg ráadásként sok-sok sört. De nem bánom, hogy állandóan magyarázkodnom kell, még a pincérnek is, hogy miért nem iszom, kell a ritka fehér holló is, még ide Miamiba is.

Ma pedig szobafogságra ítéltem magam. Egyrészről mert ki akartam magam jól aludni, másrészről az időjárás is ezt volt hivatott szolgálni, ugyanis egész nap kisebb-nagyobb szünetekkel, de amúgy erőteljesen esett. Holnap talán máshogy lesz, de ha nem, akkor sem bánom, pihenni is kell néha, végülis szabadságon vagyok :)

Egy BMW félig elmerülve a vízben :)

Mondjuk szép látvány az ablakból