Kutya, macska "barátság"

Iskola után (persze mindig így kezdem) szerda lévén az 1 dolláros szendvicsező helyre mentünk páran az iskolából, meg csatlakoztak egyéb személyek is, végül voltunk vagy tízen, plusz két kutya. Jókat ettünk és beszélgettünk, mindezt jó olcsón. Ráadásul mivel kint ültünk, annyira sütött a nap, hogy egyúttal a napozást is megejtettük, ugyanis konkrétan leégett a fejem meg a karom amíg eszegettünk. Tegnap meg karácsonyfát egyengettem. Micsoda ellentmondás, mi? :) Dolgunk végeztével a kutyások egy parkba mentek kutyát szórakoztatni, de én inkább külön utakon folytattam tovább.

Talán már kezd unalmas lenni (bár nekem még egyáltalán nem!), újra a déli parkba mentem olvasgatni, pihenkészni, ráadásként akkor már naplementét nézni. Desszertként megajándékoztam magam egy fagyival a park felé menet, de utólag rájöttem, hogy hatalmas hiba volt tölcsérbe kérni a fagyit és nem kis tálkába. Ahogy kiléptem az üzletből a két gombóc irtózatos olvadásba kezdett, csurgott végig a tölcséren és a kezemen, így kb fél perc alatt kellett benyomnom az amúgy igencsak drága (majdnem 6 dollár) fagyit az arcomba, így még nagyon ízlelgetni sem volt időm. Pedig mennyit filóztam rajta, hogy milyen ízűt kérjek, hát kár volt. Na mindegy, legközelebb okosabb leszek. Amúgy nem csak a meleg miatt olvadt, mert azért nincs 40 fok csak vagy 27, hanem ez valami extra olvadós olasz fagyi lehetett.

Szuper az amcsi zászlós papír, csak az olvadozó fagyi rágyógyította a tölcsérre,
így elég nehezen szabadultam meg tőle.
(Látszik, hogy siettem, belelóg az ujjam a kamerába :D)

Mindezek után és persze egy alapos fürdés - na jó csak kézmosás - után kifeküdtem a már jól bevált olvasó ágyikóba és befejeztem életem első angol nyelvű könyvét. És még tetszett is! Már nem volt kidobott pénz, sőt kezdhetek bele egy újabba, hogy a többi se legyen az :) Viszont most már nem csak hetente egyszer kellene belenéznem, hanem sűrűbben, mert vagy 5 könyv vár még rám.

Kilátás az ágyikóból.
Körülöttem sportoltak páran, ezért a labda.
Én meg pihentem helyettük is :)

Ők is körülöttem edzettek. Lehet így koncentrálni? :)

Mikor már kezdett hűvöskés lenni az idő, mert közeledett a naplemente, feltápászkodtam az ágyból és elindultam, hogy közelebbről vegyem szemügyre. Na nem mintha olyan sokat számítana, hogy 100 méterrel odébb nézem-e, de mindegy. Szépen elhelyezkedtem és vártam. Szerencsére most a felhők nem kavartak be a képbe. Bár nem a víz felett tűnt el, hanem sajnos egy sziget közöttünk volt, azért szép volt így is.

Ez a félmeztelen muksó konkrétan belefutott a fényképembe

Ültem és vártam a naplementét, közben nézelődtem jobbra-balra

Apa, kezdődik! :)

Sok embernek mániája ez a fajta fényképezés, gondoltam én is kipróbálom.
A krumpli orromnak és golyó fejemnek egyáltalán nem előnyös,
de a lényeg úgyis a napszemüvegem visszatükröződésében van :)

Na inkább folytattam a naplementével, az sokkal szebb volt

Na jó, legyen bizonyíték, hogy tényleg én is ott voltam :)

És mielőtt bárki megszól, hogy nem is látszom, hát legyen.
De mára már elég is lesz bőven belőlem! :)

Miután a fénykép erejéig leszólított emberkék továbbálltak, visszafordultam a nap felé és mit látok? Valami egyszercsak bekavart a képbe. Na persze soha rosszabbat :)

Ilyen nincs, és mégis van :)

Bár eltakarta a napot, nem haragudtam rá

Főleg, mert hamar továbbállt

Az integető emberekről akaratlanul is a Titanic c. film jutott eszembe...

Jó utat kis hajó :)

Na persze egy ilyen kép is kellett megint :)

Bringás babakocsi :)

Csak hogy látszódjon, mindig vannak ám emberek is, csak én mindig megvárom
az alkalmas pillanatot, mikor senki sem kavar be a képbe :)
De most direkt akartam, hogy látszódjon mennyi ember gyűlik össze
naplemente nézőbe. Ráadásul még a hajó is látszik a távolban

Rózsaszín felhők, repülő pelikán és szellemház

A fiúk meg még mindig kitartóan edzettek :)

Én meg inkább "hegyet" másztam és fényképezgettem tovább

Aztán elindultam lassacskán hazafelé, ilyen szörnyű helyeken

Gyülekeztek a felhők, bár talán csak éjszaka felhők, amik hozzák a sötétséget.
Bár haragudtam rájuk, mert miattuk nem láttam a feljövő hatalmas teliholdat

Nehezen, de mára ott hagytam ezt a csodálatos helyet és elindultam hazafelé. Megejtettem egy gyors vásárlást, aztán sétálgattam haza a kis kertvárosi részen és nézegettem a karácsonyi dekorációkat meg a már feldíszített karácsonyfákat.

Spongyabob-mikulás. Nooormális? :)

Furcsa mikulás két pingvinnel, akik egymást váltogatva jöttek ki a lyukakon

Ez csak szép és hangulatos

Balra egy Porsche, jobbra egy fennakadt mikulás

Szép kis házikó, aranyos kocsival, belül szépen feldíszített fával.
Köszönöm, elfogadom :)

És végül egy újabb rózsaszín rendőrautó

Miután a vásárolt cuccokkal hazaértem, még macskamentő akcióban is részt vettem, ugyanis a házinénim cicája a költözés óta néha szeret nem hazatalálni és az előző háztól kell hazacipelni. Most testközelből is megtapasztalhattam, mi a különbség egy macska és egy kutya között, főleg ha szólongatja az ember. Még cipeltem is, meg csalogattam meg minden, háromnegyed óra volt, mire a szomszéd utcából hazavergődtünk. Sajnáltam szegényt, olyan kis elveszett volt, de akárhogy is, egy biztos, én továbbra is a kutyákra szavazok :)

Paradicsom

Tegnap az időjárás győzött, így nem mentem süttetni magam az óceán partra, hanem szépen jöttem haza és kötelességtudó jó kislányként nekiálltam mosni. Persze annyira azért nem volt rossz idő, csak felhős és mondjuk 24-25 fok. Még kardigánt is kellett felvennem néha, borzasztó, mi? Mondjuk jó sokáig elmarháskodtam a mosással, mert a ház egyik oldalán a mosógép foglalt volt, a másik oldalán viszont rossz a szárítógép, így rohangásztam egyik oldalról a másikra a cuccokkal. Kinek jó ez így, én nem értem, otthon sosem volt nekem ilyen népünnepély a mosás, mint itt :)

Na mára újra kisütött a napocska, így ma is rongyoltam haza suli után. Ja, a reggelt meg persze megint az óceán parton kezdtem, sétáltam egy nagyot, mielőtt bementem agyat fárasztani :) Ráadásul helyettesítő tanárunk volt ma (és holnap is az lesz), bár végre jó fej a helyettes is, így nem volt gond. A nevemet persze hamar megtanulta :)

Miután leszálltam a buszról hazafelé, első utam egy közeli görög kajáldába vezetett, amit már ezer éve meg akartam nézni magamnak. Hangulatos kis étterem, de eszembe sem volt most beülni (hisz napozni akartam), így csak elvitelre kértem magamnak egy gyrost. Amíg az egyik csaj készítette az étkemet, odajött egy másik és megdicsérte a (megjegyzem görög-kék színű) karkötőmet, majd kitárgyaltuk, hogy amúgy pont görög kék-fehér szettben vagyok, mint a görög zászló. Aztán meséltem, hogy hosszú éveken át mindig Görögországban nyaraltam, szóval imádom a helyet. Erre megkérdezte: Where are you from? Válasz: I'm from Hungary. Reakció: én is magyar vagyok :)) Ez mekkora volt, hirtelen azt sem tudtam, hogy angolul vagy magyarul válaszoljak vissza, úgy meglepődtem. Természetesen onnantól magyarul folytattuk, jóval gördülékenyebben :) Számot is cseréltünk, majd beszélgetünk egy nagyot egyszer. Szóval tényleg kicsi a világ.

Aztán siettem haza a gyrosommal átöltözni. Viszont mivel annyira nem volt döglesztő meleg ma sem, így nem a partra, csak a házhoz tartozó stégre mentem ki, ott viszont napozgattam pár órát, mielőtt a ház eltakarta előlem a meleget adó sugarakat. Viszont ahogy már nem ért a nap, kicsit hüsi lett, mert a víz mellett azért mindig lengedez a szél, így betakaróztam a törölközővel és üldögéltem még egy ideig. Élni tudni kell :)

Reggel még elég felhős volt, de sütött a nap mikor tudott

Szeretem ezt látni reggelente

Ez pedig a könyvem és gyros, velük telt a délutánom.
Bár későn eszméltem, olyan éhes voltam,
így ezek már csak az utolsó falatok :)

Mindezek után még segítettem a házinénimnek a fenyőfát bele"faragni" a talpba, péntek környékén már fel is lesz díszítve a fa. Jajj már, egy hét múlva karácsony?  Hát, semmi karácsonyi feelingem nincs, itt a napsütéses pálmafás paradicsomban, de néha ilyen is kell.

Erről jut eszembe:

További kellemes telet mindenkinek :)

Magyar Ház

Ma a Miamiban lévő Magyar Házat látogattuk meg Gáborral, a magyar sráccal. Töltött káposztára és adventi vásárra mentünk, hát mindkettő kicsit csalódás volt számomra, de legalább jókat nevettünk. Ezen a helyen van egy templom is, ahol ma épp egy temetés és egy keresztelő is zajlott. Látogatók is többen voltak, mint a múltkori magyar házban, bár állítólag többen is szoktak lenni. A menü gulyásleves, töltött káposzta (vagy csirkecomb) és bejgli volt. A gulyásleves nem volt rossz, bár elég hóka színe volt, a töltött káposzta nekem túl kevés tölteléket tartalmazott, de annál több káposztát (amit én általában meg sem eszek), a bejgli viszont fincsi volt, főleg a mákos. Lehetett vásárolni is szaloncukrot, kolbászokat, meg bejglit, na meg vicces retró cuccokat, amiket valaki összeszedett a garázsából. Nem mondom, hogy bármit is szándékomban állt volna megvenni belőlük, de igazából senkinek sem, szóval ez a bazár eléggé félre sikeredett. Bár mondjuk a célközönség nem mi voltunk, hanem az idősebb korosztály, őket talán jobban lázba hozták a látottak, de azt sem mondanám.

Mondjuk nem is akartam :)
Bent amúgy árultak pálinkát meg Unicumot is, meg Tokaji Aszút is iszogattak páran

Falfestmény

Minden elég retro

Az emberek is :)

Színpad, zongora, karácsonyfa.
És a fenenagy adventi vásár :)

A hóka gulyásleves.
Biztos elfogyott a pirospaprikájuk

Téli szalámi és Csabai szalámi
7 dollár per rúd

Hatalmas rúd bejglik

További kolbászok

Magyar könyvek

És videókazetták :)

Hát, ezt is láttuk. Aztán továbbálltunk. Elmentünk egy parkba, ahol állítólag rengeteg hullámvasút meg minden van, de valahogy nem találtuk olyan izgalmasnak kintről, hogy be is menjünk. Mármint az sem biztos, hogy nyitva volt, gyanúsan nem tolongtak az emberek, szóval utána kell még néznem neten, hogy ezzel most mi a szösz van.

Szóval kínunkban egy közeli bevásárlóközpontba mentünk. Pechemre :) Gazdagabb lettem egy nadrággal és egy kardigánnal. De ha egy Old Navy boltban minden féláron van (hopp egy kardigán), egy másik boltban meg 75%-os áron tudtam megvenni egy márkás nadrágot, akkor hogy is tudnék ellenállni? Megkoronázva a napot fagyiztunk egyet, pontosabban megint olyan fagyott joghurtot ettünk, mint múltkor már ettem, és most is nagyon ízlett. Ráadásul valami mangós bogyót is tettünk a tetejére (érdeklődőknek popping boba), amit nagyon vicces szétrágni úgy, hogy véletlenül ki ne repüljön a számból, és még finom is.

Az a sárga buborék :)

A végére pedig egy kocsi, amit ha felújítanak, szerintem szuper jól fog kinézni.
A kerekei már így is tetszenek.

Hát, holnap megint hétfő. De utolsó hét, aztán egy kis szünet. Bár ma baromi meleg volt (29 fok) és holnap suli után legszívesebben futnék az óceánpartra, de azt hiszem inkább haza kellene futnom és mosómedvét játszanom. Na majd meglátom, hogy a kötelesség vagy a lazaság győz :)

Utcai zenészek

Múltkor nagyon rákaptam az ízére a Starbucks-ban üldögélésre és "dolgozgatásra", így csütörtök délután iskola után az utam ugyanabba a kávézóba vezetett, vittem magammal a kis notebookomat is és csak klimpíroztam órákon keresztül. Jó volt, fontos, dolgozó embernek érezni magam :) Persze ez csak vicc, bőven volt mit csinálnom. Szóval erről sokat nem tudok mesélni, bár a mentolos forró csoki ízét tudnám sokáig ecsetelni, nagyon fincsi volt, pont mint az After Eight csoki. 

Mondjuk azt, hogy a hatalmas antennájú telefon
miatt fényképeztem le a pasit...

Péntek reggel persze megint az óceán parton kezdtem a napot. A víz most zöld volt, persze fújt a szél és felhők is voltak, de jó meleg volt. Sétáltam egyet, aztán irány a suli.

Várakozó hajók a távolban a zöld vízen

Még üres a part

Felhős, de meleg

Csak azért nem ültem le oda, mert lehet fel sem állok egy fél napig

Pénteken a suliban agyamra ment egy német lány, mondjuk már nem először. Nagyon szőke, nagyon buta, az a tipikus, akitől egyből feláll a hátamon a szőr. Persze ő próbálkozik folyamatosan jópofizni, meg társalogni, de nálam egyre csak ássa el magát. Mikor közölte, hogy bár 26 éves, még nem dolgozott, mert főiskolára járt, hogy diplomát szerezzen, így a szülei fizették neki ezt a 3 hónapos kiruccanást... Első sokk: ennek diplomája? Anyám :) Második: na ő aztán sosem fog dolgozni, az tuti, minek is azt. Na mindegy, a lényeg, hogy pont ideje lesz már egy kis szabadságra mennem az iskolából, mert néha kezdek besokallni a butácska osztálytársaktól, akik ott ülnek hónapokon át (már amikor bejárnak), de eszük ágában sincs megpróbálni megtanulni angolul, minden este csak arról szól, hova menjenek bulizni és piálni. De azt hiszem igazából nem bánom, hogy én vagyok a fehér holló, nem először van így, meg kellene már szoknom.

Na mindegy is, suli után futottam is el. Nem bírtam ki és megint elmentem a könyvtárhoz a könyvvásárba. Megnéztem azokat a könyveket, amikre a múltkor már nem jutott időm és azokat is, amiket már láttam. Szóval mindent :) Ráadásul péntek 13 szerencsét hozott, ugyanis a nagy kapkodásban zárás előtt nagyon kedvezően számolták amiket vettem, így kemény 3 dollárt fizettem 4 darab könyvért, amiben volt egy 5 dolláros nyelvkönyv is. Gáz, hogy nem reklamáltam túlzottan? :) Annyi könyv maradt még így is, raklap számra hozták az újakat. Ja és a pénztáros lány megkérdezte, hogy honnan jöttem (bár ez nem nagy szám, itt mindenki mindig mindenkitől ezt kérdezi), de kiderült, hogy azért, mert 9 évig Prágában élt és rögtön tudta, hogy az akcentusom ismerős neki.

Nénike vagány napszemüvegben és hajcsavarókkal ül a buszon

Jönnek a magyar érintettségű könyvek

Ez ráadásul Corvina kiadós

A hun

És egy másik Soros György

Ez már otthon is érdekelt, de ott sem vettem meg

5-kor megint bezárt a vásár, de nem is baj, mert 5-től másik tervezett programom volt. Ugyanis az ingyenes metró minden megállójánál különböző stílusú zenekarok szórakoztatták a népet. Egy részen sétáltam, egy részen metróztam, de majdnem mindet végig néztem. Zárásul pedig este 9-től egy színpadi zenekar is játszott, persze ezt is ingyen, egy parkban, Miami központjában. Szuper volt mindegyik, egyedi hangulattal, végre sötétben is körbejártam rendesen Miami belvárosát.

Hegedű-virtuózok.
Amúgy tényleg jó volt, még Beatlest is játszottak.

Felhőkarcoló

 

Találkoztam egy hóemberrel :)

Házikó narancssárga...

...lila...

...zöld...

...és kék színekben...
Váltogatta a színét folyamatosan, hatalmas volt és csodaszép

 

Újabb megálló, újabb zenekar

Ők szuper hangulatot csináltak

De ők voltak a nyerők nálam

Többen énekeltek is, tényleg szuper jó volt

Utána sétálgattam egyet, vagyis inkább meneteltem tovább
és láttam egy hatalmas, csodaszép karácsonyfát is

Ez pedig a zárókoncert volt.
Na itt már leültem végre, így hátulról néztem, azaz hallgattam csak őket

A fesztivál amúgy ez volt

Ez pedig az útlevél hozzá, amivel mindenki közlekedett

Hajnal fél 1 körül értem haza, jól elment az idő. Így ma nem is csináltam igazából semmit, csak üldögéltem itthon, meg picit kint a stégen és élveztem a semmittevést. Holnap már nem így lesz, valahova csak kimozdulok :)